Lesz nyugdij-vagy nem lesz nyugdij? NEM LESZ NYUGDIJ!

A világ az USA pénzügyi csődjéről sutyorog, ami ha bekövetkezik…!
-De persze nem fog bekövetkezni. A spekulánsok-még ha az utolsó órában is-meg fognak egyezni, és felpöröghet a dollárgyár.

Ám a mai hirek között van egy fölöttébb érdekes. Ime: “A Gallup tegnapi felmérése szerint a közigazgatás részeleges bénultsága miatt a múlt héten újabb öt bázisponttal romlott az amerikai gazdaságba vetett befektetői és fogyasztói bizalom. A Peter G. Peterson Foundation kutatóintézet becsélése szerint az ismétlődő költségvetési válságok 0,6 százalékponttal emelik a munkanélküliségi rátát. Ez 900 ezer állás elvesztését jelenti 2009 óta.”

Ez nekünk-magyaroknak-roppant érdekes dolog lehet! Módot ad egy kis összehasonlitásra-és JÖVŐKÉPÜNK FELMÉRÉSÉRE!

Az USA-ban ELŐFORDULHAT, hogy 900 ezer állás elveszik 2009 óta! Mert a politikusok…

Értjük ugye? A 240 milliós lélekszámú USA-ban VESZHET EL 900 ezer munkahely!

1990 és ’94 között a tizmilliós Magyarországon NÉGY ÉV ALATT MÁSFÉL MILLIÓ munkahely veszett oda!
A RENDSZERVÁLTÁS “EREDMÉNYEKÉNT”!
Azért az arányok nem semmik! 240 millió:900 ezerhez-vagy tizmillió:a másfél millióhoz!

És az amerikaiak-no meg a “világ”-szörnyülködik ezen a kilencszázezres számon!
A másfél-milliós magyar veszteség amolyan “járulékos” veszteség volt-”baráti tűz által”! Olyan szóra sem érdemes!

Magyarország azt a másfél millió munkahelyelvesztést SOHA sem fogja tudni kiheverni! Nem is beszélve a másik “járulékos” veszteségről-a hihetetlen mértékű, mintegy 95 százalékos vagyonvesztést, amit tetőz még a külső államadósság TIZENÖTSZÖRÖSRE való felduzzadása!

Miről beszélünk? Miről vartyog Döbrögi? Miről csahognak Libásék meg társai? Magyarország talpraállitásáról meg felemelkedéséről?! Miből? Hogyan?

Nem árt ha tudja mindenki Magyarországon!

NYUGDIJALAP MÁR RÉGÓTA NINCS!

Nyugdijakat hitelekből fizet az állam! (Ezért a rendszeres államkötvény kibocsájtás!) Valamiből fedezni kell a nyugdijak kifizetését! Baromi drága hitelekből! Az egészségügyről, az oktatásügyről már ne is beszéljünk! Hiszen ott már látszik a gond! Nincs pénz! Egyre nagyobban az elvonások. A szociális ellátórendszer hónapról-hónapra egyre kevesebb pénzhez jut! Egyre csak faragcsálja a döbrögista rablóhad a szociális kiadásokat!

MERT KELL A PÉNZ A NYUGDIJAKRA! BÁRMI ÁRON!

Hiszen a nyugdijasok sokan vannak! És mindegyik rablóbanda a nyugdijasok kegyeit keresi!
Félreértés ne essék! Egyáltalán nem árgálok én a nyugdijasok ellen! A nyugdij MEGSZERZETT JÁRANDÓSÁG! AZ JÁR! Azt a nyugdijasok megtermelték, befizették!
A politikusok meg elherdálták, lenyúlták!
Nyugdijakra igazándiból már most sincs pénz! Ám ezt bevallani-a politikai elitnek-öngyilkosság lenne. Előteremtik a rávalót ég alól-föld alól, még ha tudják is, hogy ebbe belerogyik az ország! Mert ők már tudják, hogy belerogyunk! ŐK TUDJÁK MÁR!

Nem árt, ha ezt mi is felfogjuk! Jövő év közepéig még talán lesz nyugdij! Utána? Utána jöhet a rendeleti kormányzás! Döbrögi kitalációi alapján! Illúziója senkinek ne legyen! Birkamenetelő nyugdijasok, meg nem birkamenetelő nyugdijasok végre majd együtt fognak átkozódni!
A nem nyugdijasokkal együtt! A diákokkal és a munkanélküliekkel együtt!
Jövő nyáron “bezár a bót”! Döbrögisták meg maszoposok, elkúrósok meg libások, elempések meg jobbikosok majd csak pislognak! A sehová nem húzókkal együtt. Az oszlatósorfallal szemben!

Ma még azon izgulnak a magyarok is, hogy lesz-e az USA-nak kölségvetése. Lesz persze!

DE AZ MINKET NEM ÉRINT! NEKÜNK IGY IS-ÚGYIS-MÁR “RESZELTEK!”

Nem most! Már ’89-’90-ben! Kész csoda, hogy eddig kihúztuk!
NO MAGYAR! MEGÉRTE? EZT AKARTAD?

https://balrad.wordpress.com/2013/10/16/lesz-nyugdij-vagy-nem-lesz-nyugdij-nem-lesz-nyugdij/

Megszabadulna a Jobbik "szélsőséges" híveitől

Jönnek a választások, ezzel pedig ki-ki hatványozott arányban vetkőzik ki önmagából, és süllyed bele a pártrendszer demokratikus elvárásainak fekáliájába. A kormánypárt parlamenti zsidónapot tart, a baloldal a kilátásban sem lévő koncon marakodik, többre tartott embereik közösségeiket elhagyva igyekszenek összegründolni új pártokat, és persze a Jobbik is hozza a formáját. Hithű híveik nem kis megrökönyödésére - bízva, hogy elég bégető birka marad még így is.

A Jobbiknak meg kell szabadulnia a tényleg szélsőségesektől... A Jobbik a cigányságért dolgozik... stb. Szemezgessünk a színvallással felérő nyilatkozatokból. Külön kommentekre úgy véljük, nincs szükség. "Azt mondják, hogy nácik vagyunk, antiszemiták vagyunk, rasszisták vagyunk. Ez nem igaz, kikérjük magunknak" "Úgy tudnunk csak küzdeni, hogy elmondjuk mindenhol, hogy nem vagyunk nácik, rasszisták." - Murányi Levente.

"Főleg a média nevezi a Jobbikot szélsőséges, szélsőjobboldali pártnak. Ugyan ilyen esetekben mindig pert indítunk, és egyre több pert meg is nyerünk, nehéz az ellenfeleink taktikája ellen küzdeni." "A szélsőséges eszméket hirdetők szerintem olyasmiket hirdetnek, amik öncélúak, más, becsületes emberek kárára szolgálnak. Mi ezt nem kívánjuk." "Nem az a dolgunk, hogy változtassunk a politikánkon, mert az nem szélsőséges, hanem azoktól kell megszabadulnunk, akik tényleg szélsőségesek." "Az ellenfeleink megpróbálnak minket szélsőségesnek beállítani, ezért azoknak, akik tényleg hajlanak a szélsőségekre, a Jobbik vonzó lesz. Pedig mi nem akarjuk ezeket a dolgokat felvállalni, nem értünk egyet azzal a tényleg szélsőséges réteggel, akik főleg különféle internetes oldalak körül szerveződnek." - Sneider Tamás (hajdani bőrfejű vezér!). Sneider szerint már elindult az a folyamat, hogy "kiszűrjük magunk közül azokat, akik nem közénk valók".

"Mi vagyunk az egyetlenek, akik felvállaljuk, hogy beszélünk a cigánybűnözésről, erre ránk aggatják a jelzőt, hogy cigányellenesek vagyunk. Holott ez nem igaz, ha a cigányságnak felelős vezetői lennének, akkor belátnák, hogy egyedül a Jobbik dolgozik értük" - Gyüre Csaba.

A Jobbik politikusainak a választásokig az az egyik legfontosabb feladatuk, hogy megváltoztassák azt az előítéletességet, amelyet politikai riválisai mesterségesen keltettek a Jobbikkal szemben - mondta néhány napja a párt elnöke, Vona Gábor egy kőszegi fórumon.

Tehát nem az elmúlt időkben (Szegedi-ügy, Szabó-biznisz, borsodi erősségek szétverése, gárdák mellőzése, utcákról, cigánysorokról való visszavonulás, stb.) elbizonytalanított hívek visszaszerzése, megerősítése a cél, hanem a korábbi retorikát komolyan vevőktől való megszabadulás.

Különösen gusztustalan ez a nyilatkozathalmaz a számtalanszor szembeköpött "szélsőséges" hívek legutóbbi állásfoglalása után.

Juhász Pál

A Jobbik szabadulni akar a náci kolonctól

Elege lett a Jobbiknak a párthoz kapcsolódó bélyegekből, nem akarják, hogy az emberek szélsőséges, náci, rasszista vagy antiszemita pártnak könyveljék el őket, mert nem tartják magukat annak. Rájöttek, hogy ha nem sikerül változtatni a Jobbikról kialakult képen, nem lesz több szavazójuk, ezért meg kell szabadulniuk a "tényleg szélsőséges" szimpatizánsoktól. A pártvezetők úgy vélik, valójában egyedül ők dolgoznak a cigányságért.

A Jobbik politikusainak a választásokig az az egyik legfontosabb feladatuk, hogy megváltoztassák azt az előítéletességet, amelyet politikai riválisai mesterségesen keltettek a Jobbikkal szemben - mondta néhány napja a párt elnöke, Vona Gábor egy kőszegi fórumon.

"Azt mondják, hogy nácik vagyunk, antiszemiták vagyunk, rasszisták vagyunk. Ez nem igaz, kikérjük magunknak" "Úgy tudnunk csak küzdeni, hogy elmondjuk mindenhol, hogy nem vagyunk nácik, rasszisták. Más eszközünk nincs, a média nem fog mellénk állni, mert ha az igazság kiderülne, biztos, hogy mindenki jobbikos lenne." - fogalmazott Murányi Levente, a párt alelnöke.

"Főleg a média nevezi a Jobbikot szélsőséges, szélsőjobboldali pártnak. Ugyan ilyen esetekben mindig pert indítunk, és egyre több pert meg is nyerünk, nehéz az ellenfeleink taktikája ellen küzdeni." "A szélsőséges eszméket hirdetők szerintem olyasmiket hirdetnek, amik öncélúak, más, becsületes emberek kárára szolgálnak. Mi ezt nem kívánjuk." "Nem az a dolgunk, hogy változtassunk a politikánkon, mert az nem szélsőséges, hanem azoktól kell megszabadulnunk, akik tényleg szélsőségesek." "Az ellenfeleink megpróbálnak minket szélsőségesnek beállítani, ezért azoknak, akik tényleg hajlanak a szélsőségekre, a Jobbik vonzó lesz. Pedig mi nem akarjuk ezeket a dolgokat felvállalni, nem értünk egyet azzal a tényleg szélsőséges réteggel, akik főleg különféle internetes oldalak körül szerveződnek." - nyilatkozott hasonlóan Sneider Tamás alelnök is. Sneider szerint már elindult az a folyamat, hogy "kiszűrjük magunk közül azokat, akik nem közénk valók".

"Nyilvánvaló hátrány, a növekedési lehetőségeink gátja, hogy a média szélsőséges jelzőket aggat ránk. A kutatásainkból jól látszik, hogy főleg ott van lemaradásunk, ahol a médiának nagy a hatása: vidéken, a falvakban erősen megnövekedett a Jobbik támogatottsága, míg a nagyobb, 20 ezer fő feletti városokban inkább stagnál. A kis településeken az emberek jobban beszélgetnek egymással, megosztják egymással a tapasztalataikat, míg a városokban inkább a médiára hallgatnak" - magyarázta Sneider.

"Mi vagyunk az egyetlenek, akik felvállaljuk, hogy beszélünk a cigánybűnözésről, erre ránk aggatják a jelzőt, hogy cigányellenesek vagyunk. Holott ez nem igaz, ha a cigányságnak felelős vezetői lennének, akkor belátnák, hogy egyedül a Jobbik dolgozik értük" - mondta Gyüre Csaba.

Véleményünk szerint a Jobbiknak nem a szélsőségesektől kell megszabadulni, hanem attól a mételytől ami a pártot vezeti! Nem kell kerülgetni a dolgokat meg mindenféle mázzal bekenni! Határozott válaszok kellenek az embereknek és az igazság képviselete! A párt a kezdetekkor azért tudott jó eredményeket elérni, mert a kisemberek még hittek benne, de sokan elkoptak mert csak ígéreteket kaptak meg a nagy üres semmit! Vona meg a többiek nyugodjanak meg mert a pártban és a közelében egyetlen igaz nemzeti szocialista, hungarista sincs, mert mindenki tesz a jobbikra egy nagy lapáttal!

A nagy "tisztulási" folyamat egyik nagy vesztese Zagyva György Gyula lehet, aki Vonáék szemében akkora "Náci" (a sok hülye között az egyik normális), hogy már jó előre közölték vele a 2014-es keretbe már nem fér bele! Reméljük ő ezt nem bánja mert 100 birka között az egy mindig elveszik!

A Jobbik szép lassan elvágja maga alatt a fát, csak ez a fa egyből megy a darálóba!

Balatonyi Csaba

Erdély autonómiájáért szállt síkra egy román hölgy

- Erdély az Erdély -

…”Kedves Románia, mit jelent számodra Erdély, egy tejben gazdag tehén tőgyén kívül?… Miért nincs benned erő és főleg akarat elismerni azt, hogy Erdély a téged életben tartó motor, mint egy létfontosságú cső, mely táplál, hogy tovább élhess?…

Bukarest és az ország többi része számára Erdély csak egy jövedelemforrás, ahogy az volt Ceauşescu idejében is. 1989 óta semmi sem változott, annak az elvnek az alapján, hogy Erdély köszöni szépen, egyedül is boldogul. Igaz, Erdély elboldogul és egyedül még jobban is boldogulna, de tekintettel arra, hogy annyi pénzt fizet be az állami költségvetésbe, – exponenciálisan több pénzt kellene kapnia, hogy fejlődhessen és nem csak annyit, amennyi a túléléshez kell…”

Erdély függetlenségéért emelte fel szavát Angela Tocilă blogger, közíró, a honlapján megjelent levelében.

Kedves Románia!

23 év alatt egy egész életre elegendő frusztráció gyűlt fel bennem, ezeket az éveket a remény és a kétségbeesés között osztva meg. Most nem tudnám százalékosan megmondani, hogy a 23 évből mennyi volt azoknak az éveknek az aránya, amikor álmodoztam és mennyi azoké, amikor rájöttem, hogy nincs már miről álmodnom.

Voltak évek, amikor nagyon próbára tették a hazafiságomat és a hazaszeretetemet és nem voltak ritkák azok a pillanatok, amikor – mint bármelyik erdélyiben – felmerült bennem, hogy mit keresek én Romániában?

Miért vagyok több millió románnal együtt arra ítélve, hogy tehetetlenül nézzem polgártársaim erkölcsi leromlását és azt, hogy mit döntenek ők számomra. Nem titkoltam el ezeket a gondolataimat, de ezek kifejezése után olyan reakciókban volt részem, melyekre számítottam, bár megértést reméltem.

Nem fogom Erdély felsőbbrendűségét hirdetni és komplexusokat sem akarok indukálni. Nem akarom hibáztatni a Kárpátokon túli országot és megsérteni sem akarom az ott élőket. Nyilvánvalóan nem az ő döntésük volt, mint ahogy az enyém sem, hogy ideát szülessek meg. Csak az álláspontomat akarom kifejteni abban a reményben, hogy mélyrehatóan megértenek majd, mert a gondolataimat akarom elmondani és szenvedély nélkül, gonoszság és elkeseredettség nélkül fogom itt leírni azokat.

Ezek sok erdélyi gondolatai és eleganciából, valamint azért fojtják ezeket el, mert így nevelték őket. Ebben a pillanatban, ha valaki megkérdezné, szeretnék-e területi függetlenséget Erdélynek, a lehető legegyértelműbb IGEN-nek válaszolnék, habozás, egy másodpercnyi gondolkodás nélkül. Miért? Elmondom az okaimat, ismétlem, szenvedély és elkeseredettség nélkül…

Bukarest és az ország többi része számára Erdély csak egy jövedelemforrás, ahogy az volt Ceauşescu idejében is. 1989 óta semmi sem változott, annak az elvnek az alapján, hogy Erdély köszöni szépen, egyedül is boldogul. Igaz, Erdély elboldogul és egyedül még jobban is boldogulna, de tekintettel arra, hogy annyi pénzt fizet be az állami költségvetésbe, – exponenciálisan több pénzt kellene kapnia, hogy fejlődhessen és nem csak annyit, amennyi a túléléshez kell.

Románia kormányai számára nem létezik, csak $-jelekkel kijelölt földrajzi területként és csak azon ritka alkalmakkor említik meg, amikor Károly herceg ellátogat a szász házába, egy-egy fesztivál kapcsán és november 1-én, amikor az egész ország rácsodálkozik a világítás (halottak napja) alkalmából kivilágított temetőinken, amikor minden erdélyi gyertyák gyújtásával és a szerettei sírját beborító virágokkal tiszteli meg a halottait. Erdély Nagyszebenen – kulturális főváros – keresztül létezik, Segesváron Halloween-kor, Kolozsváron – Emil Boc miatt – és Temesváron keresztül létezik a város központját elfoglaló cigányok miatt, a katolikus vallási körmeneteken és, esetleg, a népművészeten keresztül. Erdélyt megemlítik még néha nyáron, vagy ünnepekkor, amikor a nyugati határokon keresztül hazatérnek az „epresek”.

Ennyit jelentünk mi, erdélyiek Romániának és semmi többet. Statisztikai szempontból az ország része vagyunk, gyakorlatilag egy terület. A Kárpátokon túli románoknak tetszik a hangsúlyunk, a pálinkánk, a füstölt áruink és a gulyásunk, ami nem éppen a mienk, hanem a magyaroké. A Kárpátokon túli románoknak a magyar lányaink is tetszenek, de a magyar fiúk nem. Szeretik a tájainkat, de mi, erdélyiek nem vagyunk az ínyükre, mert merevebbek, nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak vagyunk és nem nagy szánk. Cseppnyi „ámítás” sincsen bennünk, ahogy azt egy bukaresti mondta. Lassúak vagyunk, mondják ők, lassabban reagálunk, mint kellene.

Hogyan érezhetnénk magunkat Románia részének, amikor ahelyett, hogy hagynának fejlődni minket, mindent elkövetnek, hogy szegénységben felsorakozzunk az ország többi része mellé? Miért adták fel oly hosszú időre az Erdély-autópályát, amikor világos volt, hogy az a Nyugathoz kapcsolná Romániát, ami az egész ország gazdasági fejlődéséhez járulna hozzá, ezzel szemben megépítették azokat az autópályákat, melyek Bukaresten nyáron a tengerrel, télen a hegyekkel összeköthetik? Figyelembe veszi a bukaresti vezetőségből valaki a mi érzékenységeinket, a regionális jellegűnket, az életmódunkat és azt ahogy, gondolkodunk és látjuk a nyilvánvalót? Azt fogják mondani, hogy általunk választott szenátorokon és képviselőkön keresztül vagyunk képviselve, ami tökéletesen igaz, csakhogy a fővárosba érve elkurvulnak, csatlakoznak a többséghez és elfelejtik, hogy erdélyiek, politikussá válnak.

Kedves Románia, mit jelent számodra Erdély, egy tejben gazdag tehén tőgyén kívül? Mit képviselnek a lakói a statisztikákon, a szigethegységi népművészeten, a kedves hangsúlyukon és a több kilométernyi területen kívül, melyek téged nagyobb Romániává tesznek, mint lennél nélküle? Miért van az, hogy amikor úgy jó neked, mi magyarok vagyunk és akkor emlékezel arra, hogy mi mégiscsak románok vagyunk, amikor a magyarok azt kiabálják, hogy minket akarnak? Miért nincs benned erő és főleg akarat elismerni azt, hogy Erdély a téged életben tartó motor, mint egy létfontosságú cső, mely táplál, hogy tovább élhess? Miért nem ismerik el a mi, erdélyiek érdemét a te túlélésedben és főleg, miért veszel semmibe minket, amikor jól megy neked, de mindig ránk támaszkodsz, ha rosszul?

Mit jelent Erdély Románia számára és miért szeretnék én még mindig román állampolgár lenni? Mi köt ehhez az országhoz? Egyesek azt mondanák, hogy a vér szava, a közös nyelv, a történelem. A vér szava számomra néma, a nyelv egy kifejezési eszköz, a történelem… nem tudom, milyen volt valójában. Nem ismerem és nem ismerik a többiek sem, de belekapaszkodnak, mint vak a tarisznyába. – Valójában én félreállítottnak, elfeledettnek, semmibe vettnek, hetedrangú polgárnak érzem magam, tekintettel arra, hogy mások döntenek helyettem: teleormaniak, vászlóiak (Vaslui), galaciak (Galaţi), brailaiak (Brăila) stb. …

Ezért aztán, kedves Románia, egy anyja által magára hagyott gyermekként érzem magam és szintén egy magára hagyott gyermekhez hasonlóan nem feledlek, de nem is tudok neked megbocsátani, hogy magamra hagytál a bajban és csak akkor jutok az eszedbe, amikor szükséged van valamire.

Angela Tocilă
politicstand.com, 2013. október 15.
Scrisoarea unei ardelence către România

Magyar nyelvre fordította: eurocom.wordpress.com

Erdélyi magyar.wordpress.com – Szeretlek Kolozsvár.tk – Szabad Riport

Kína hivatalos hírügynökségi cikke új tartalékvaluta és az Új Világrend bevezetését sürgeti

Íme, néhány gondolat Kína részéről, amely nem mellesleg az amerikai állampapírok legnagyobb offshore tulajdonosa, ezzel második helyet szerezve magának ezen a különleges piacon, közvetlenül a Federal Reserve után:

- A világ pénzrendszerének reformját ki kell terjeszteni egy új nemzetközi tartalékvaluta bevezetésére, ami a dollár helyébe léphet,
- A nemzetközi közösségnek véglegesen távol kell magát tartania az Egyesült Államokban kialakult és egyre erősödő belpolitikai zűrzavartól,
- A fiskális patthelyzet jó lehetőség a „megzavarodott világ” számára, hogy fontolóra vegye egy „Amerika-mentesített világ” felépítését,
- A patthelyzet eredményeként számos ország dolláreszközei veszélybe kerültek, ami komoly gyötrelmet okoz a nemzetközi közösségnek,
- További sarokkövek lefektetése is szükséges, amelyek alátámasztanák az Amerika-mentesített világot, beleértve a szuverenitás tiszteletben tartását, az ENSZ fennhatóságának elismerését globális válsághelyzetek kezelésére valamint nagyobb beleszólás biztosítását a feltörekvő piacgazdaságoknak a nemzetközi pénzintézetek dolgaiba,
- Az ilyen változások célja nem „az Egyesült Államok teljes mellőzése,” inkább arra lennének hivatottak, hogy ösztönözzék Washingtont a globális ügyek kezelésében történő építő jellegű részvételre.

Természetesen, amikor ez a nap eljön, ha eljön, az Egyesült Államok búcsút inthet minden hatalmának, hiszen ez jelenleg szinte kizárólag a dollár tartalékvaluta státuszának és az amerikai költségvetési hiány Fed általi pénzesítésének köszönhető.

Erről se feledkezzünk meg:

A tartalékvaluta státusz nem tart örökké…

A Xinhua cikkéből:

A fiskális csőd garantálná az Amerika-mentesített világot

Miközben az amerikai politikusok, párthovatartozástól függetlenül, továbbra is eredménytelenül ingáznak a Fehérház és Capitol Hill között, a megzavarodott világ megragadhatja a lehetőséget, hogy elkezdje egy Amerika-mentesített világ felépítését.

A II. Világháború vérfürdőjéből a világ leghatalmasabb nemzeteként kerülve ki, az Egyesült Államok egy háború utáni világrendet diktálva és az európai kilábalást támogatva próbált globális birodalmat alapítani, miközben támogatta a rezsimváltást az irányába barátságtalannak mondható országokban.

Látszólag páratlannak mondható gazdasági és katonai erejének demonstrálása mellett kijelentette, hogy létfontosságú érdekei vannak a föld szinte minden pontján és erre hivatkozva szokásává vált akár a föld másik oldalán található országok ügyeibe is beavatkozni.

Eközben az amerikai kormány mindent megtett annak érdekében, hogy erkölcsileg feddhetetlennek tűnjön a világ előtt, ugyanakkor titokban a legszörnyűbb bűnöket követte el, a rabok kínzásától, a civilek lemészárlásán keresztül, a más országok vezetői után való kémkedésig.

Az Amerikai Béke uralma alatt valahogy nem sikerült meglátnunk azt a világot, amelyben az Egyesült Államok véget vet az erőszaknak és a konfliktusoknak, amelyben enyhíti a szegénységet és javítja a menekültek helyzetét, vagy amelyben igazi, tartós békét hoz.

Sőt. Ahelyett, hogy eleget tett volna egy felelős hatalomtól elvárható kötelességeinek, a saját érdekeit szolgáló Washington kihasználta szuperhatalmi státuszát és még nagyobb káoszt hozott a világba azáltal, hogy a fiskális kockázatokat külföldre exportálta, a már amúgy is összetett territoriális vitákat regionális feszültségekkel tetézte és hazugságokon alapuló, jogtalan háborúkat indított.

Ezek és a Wall Street-i elit kiolthatatlan étvágyának eredményeként a világ máig nem volt képes kimászni a gazdasági veremből, miközben például Irakban a bombázások és merényletek évekkel azután is szinte rutinszerűen történnek, hogy Washington állítólag felszabadította az iraki népet a diktatórikus uralom alól.

A legújabb periodikus stagnálás eredményeként pedig, amelyben a két politikai párt rendszeres időközönként zsákutcába fut az állami költségvetés és az adósságplafon megemelésének kérdésében, számos ország dollártartaléka vált kockázatos eszközzé a nemzetközi közösség pedig tovább szenved.

Véget kell vetni azoknak az időknek, amikor mások sorsa egy képmutató nemzet kezében nyugszik és egy új világrendet kell a helyére állítani, amelyben minden nemzet, kicsi és nagy, gazdag és szegény, egyformán számíthat arra, hogy tiszteletben tartják kulcsfontosságú érdekeit és egyenlő védelmet kaphat.

Ennek érdekében számos sarokkő lefektetése szükséges, amelyek alátámasztanák az Amerika-mentesített világot.

Kezdetnek például valamennyi nemzetnek kötelessége lenne tiszteletben tartani a nemzetközi törvényeket, beleértve a szuverenitás tiszteletben tartását és a más országok belügyeibe való beavatkozástól való tartózkodást.

Továbbá el kell ismerni az Egyesült Nemzetek fennhatóságát a globális válsághelyzetek kezelésére. Ez azt jelenti, hogy senkinek nincs joga semmilyen katonai akció végrehajtására mások ellen ENSZ felhatalmazás nélkül.

Ezek mellett, a világ pénzrendszerének néhány jelentős reformra van szüksége. Nagyobb beleszólást kell biztosítani a fejlődő és feltörekvő piacgazdaságoknak a legnagyobb nemzetközi pénzintézetek dolgaiba, beleértve a Világbankot és a Nemzetközi Valutaalapot is, hogy ezek jobban tükrözhessék a világ gazdasági és politikai színterének átalakulását.

Egy hatékony reform kulcsfontosságú elemeként egy új tartalékvalutát kellene bevezetni, ami a ma domináns amerikai dollár helyébe léphetne, hogy a nemzetközi közösség véglegesen távol maradhasson az Egyesült Államokban kialakult és egyre erősödő belpolitikai zűrzavartól.

Forrás: zerohedge.com
http://idokjelei.hu/2013/10/kina-hivatalos-hirugynoksegi-cikke-uj-tartalekvaluta-es-az-uj-vilagrend-bevezeteset-surgeti/

A roma-ügy megold(hat)atlansága Franciaországban

„Van úgy, hogy valaki elveszít egy választást. És van úgy, hogy a lelkét is elveszti” – írja Christophe Barbier a párizsi L’Expressben. Franciaországban úgy 20-25 ezer kelet-európai, főleg romániai és bulgáriai roma él körülbelül 400 rögtönzött táborhelyen. A hatóságok minden héten bezárnak négyet-ötöt, az emberek odébb költöznek egy-két községgel vagy utcával, s kezdődik minden elölről. Vízvezeték, csatorna, elektromos áram, szemétgyűjtés általában nincs, a környék lakossága mindenütt tiltakozik.

Három éve Nicolas Sarkozy, az akkori konzervatív elnök még nagy felháborodást váltott ki a baloldalon, amikor az egyre szaporodó romatelepek felszámolásáról és utazási korlátozásokról beszélt. A választási küzdelemben ellenfele és későbbi legyőzője, a szocialista François Hollande még azt ígérte, hogy majd ő megvédi a kitoloncolástól a romákat. Tavaly már tűrte, hogy belügyminisztere hazaszállíttassa néhány felszámolt tábor lakóit. A szocialista politikusok egy része tiltakozott, de a baloldali városvezetők többnyire helyeselték a telepek felszámolását.

Az Európa Tanács mellett működő Rasszizmus és Intolerancia Elleni Tanács (ECRI) már 2010-ben bírálta Franciaországot, amiért nem talál emberséges megoldást a roma migránsok válságos helyzetére, és ennek nyomán az Európa Tanács ajánlásokat fogalmazott meg. Ezeket az új kormányzat meg is fogadta, legalább is abban az értelemben, hogy körlevelekben írta elő a telepeket felszámoló helyhatóságoknak, mi a teendőjük, ha ilyen intézkedést hoznak. Először is azonnal alternatív átmeneti szállást kell felajánlaniuk, másodszor a gyermekek iskoláztatásáról is gondoskodniuk kell, harmadsorban pedig munkát kell ajánlaniuk a felnőtteknek, „ahol lehetséges”. Általában nem történt semmi ilyesmi, de azért vannak példák arra is, hogy konténerlakásokat vagy lakókocsiparkot bocsátottak a felszámolt telepekről kilakoltatott kelet-európai romák rendelkezésére. Mint André Bolis és Jules Bonnard írja a Le Monde-ban, az év első kétharmadában négyezer romát telepítettek ki a felszámolt telepekről, de csak néhány tucatnak jutott lakás egy-egy szerencsésebb esetben. Arra azonban feltétlenül jó volt az a néhány körlevél, hogy a kitelepítettek megnyerjenek egy-két pert az állammal szemben. Lyonban például a bíróság úgy fogalmazott, hogy az állam „a panaszosok némely alapvető jogát sértette meg törvénytelenül”, amikor nem gondoskodott róla, mi legyen velük a kitelepítést követően. Ezen kívül a kormány eltörölte azt a büntetőadót, amit a román és bolgár állampolgárok alkalmazása után kellett fizetniük a munkaadóknak: igaz, december 31-től amúgy is meg kell nyitni a francia munkaerőpiacot a két új tagállam polgárai előtt.

Csakhogy közeledik a helyhatósági és az EU-parlamenti választások tavasza, s a roma telepek ügye máris kampánytémává vált. A párizsi polgármester címére két hölgy pályázik. Nathalie Kosciusko-Morizet, a jobboldal jelöltje visszautasította a jogvédő szervezeteknek azt a vádját, hogy a hatóságok zaklatják a romákat: „Inkább a romák zaklatják a párizsiakat!” Mire Anne Hidalgo, a szocialisták jelöltje azzal kampányol fél évvel a választás előtt, hogy a főváros nem válhat gigantikus táborhellyé. Martine Aubry volt szocialista pártfőtitkár, Lille polgármestere évekig nem engedte felszámolni a nagyváros környéki romatelepeket, végül mégis engedett a lakosság nyomásának, de az elemzők szerint későn: lehet, hogy a szélsőjobboldal húz majd hasznot az esetből. Montreuilben egyenesen a polgármesterségre pályázó szocialista képviselő bírálja a távozó polgármester asszonyt, amiért nem volt elég keménykezű.

A L’Express kommentátora szerint mindezek az erőfeszítések mit sem változtatnak azon, hogy a baloldal alighanem vereséget szenved majd mind a helyhatósági, mind az EU-parlamenti választásokon. Ráadásul részben még az identitását is elveszíti. Hagyományosan ugyanis a kisebbségek és a nyomorultak védelmezőjének szerepében lépett fel, s egyben a minél nagyobb fokú európai egység és a szabad költözködés szószólója is volt. Most pedig maga az Európai Bizottság fenyegette meg szankciókkal Franciaországot, amiért – úgymond – nem tartja tiszteletben ezeket az alapvető jogokat.

(metazin)

Közmunkás casting

Anita Panka Egyed Ma voltam közmunkás castingon (téli közfoglalkoztatás program újabb 200 000 főnek nov.1-ápr.30-ig!!!:D). Volt kérdésfeltevési lehetőség is, mindenki – iskolai végzettségtől függetlenül – rendkívül összeszedetten, értelmesen, jól kérdezett. És bizony a felháborodottság és a munkaprogramot leértékelő hangok tökéletesen reprezentálták az országos véleményt és érzelmeket. Elhangzott ez a kérdés is a szervezők megszólításával: “Ennek van köze a választásokhoz?”
Első körben aláírtuk a jelenléti ívet, majd elsorolták, kik azok, akiknek ez nem kötelező, és elmehetnek, nem is kell itt maradni a tájékoztatón. A maradéknak ebben az időszakban VALAMENNYI MUNKÁT LEHET, HOGY biztosítanak, de csak 6órás foglalkoztatási forma van (nettó 36E és nettó 47E Ft szakképzetteknek).
Mind tudjuk, hogy ahányan aláírták a jelenléti ívet, avval a létszámmal fog kampányolni a Kormány, mint aki ennyi főnek BIZTOSÍTOTT MEGÉLHETÉST.

http://kaslerarpad.hu/?p=5292#post-5292

Sorra halnak Tánczos Gábor koronatanúi

A 11 éves H. Zsófika brutális megölése miatt elítélt - de azóta már szabadult - Tánczos Gábor édesanyja szerint több, mint gyanús, hogy a fia mellett tanúskodók közül négyen is fiatalon, tragikus hirtelenséggel haltak meg.

Április 1-jén lesz a körmendi gyermekgyilkosság 15. évfordulója. A 11 éves H. Zsófikát bestiális kegyetlenséggel ölték meg, a bíróság elítélte Tánczos Gábort, aki 9 év 9 hónapot töltött börtönben.

A fiatalember 2008-ban szabadult, furcsa módon azonban nem húzza meg magát, nem lapít csöndben, újra és újra a nyilvánosság elé áll, hogy ártatlanságát hangoztassa.


Tánczosné Gyönygi biztos fia ártatlanságában. Tánczos Gábor 9 évet ült
Legfőbb támogatójával, édesanyjával többször kijelentették: nem adták fel, hogy igazukat be is bizonyítsák.

- Több szakértő is kiállt mellettünk, mindamellett rengeteg a nyugtalanító körülmény, és egyre fogy a reményünk - mondta lapunknak Tánczos édesanyja, Gyöngyi. - Azt vettem észre, hogy a fiam mellett tanúskodók közül többeket feltűnően fiatalon érte a halál. Nem akarok vádaskodni, nem akarok összeesküvés-elméleteket gyártani, mindenesetre tény, hogy négy tanú már nincs az élők sorában. Hárman balesetben, egyikük pedig tragikus hirtelenséggel hunyt el. A karambolokat diszkóbalesetekként vizsgálták. A tanúk haláláról a helyi újság gyászrovatából értesültem. Egyikük sem érte meg a 40 évet - sorolta aggasztó információit az anya, aki nem akarta lapunkkal közölni az áldozatok nevét.

A Bors azonban más forrásból be tudott azonosítani két tanút. Egyikük egy vállalkozó, aki 1998-ban a gyilkosság színhelye közelében lakott. Zsófi torkát egy szerdai napon vágta át gyilkosa. A vállalkozó tanúvallomásában azt mondta, hogy az azt megelőző hétfőn és kedden, sőt a gyilkosság napján is gyanús autókat látott parkolni a ház előtt. A férfi 2003-ban halt meg, 39 évesen.

A másik tanú 1998-ban még gyermek volt, többször együtt játszott Zsófival a ház előtti játszótéren. Ő a gyilkosság napjáról tett vallomást a rendőrségen. Balesetben vesztette életét.

M.S. Borsonline