„Van úgy, hogy
valaki elveszít egy választást. És van úgy, hogy a lelkét is elveszti” –
írja Christophe Barbier a párizsi L’Expressben. Franciaországban úgy
20-25 ezer kelet-európai, főleg romániai és bulgáriai roma él körülbelül
400 rögtönzött táborhelyen. A hatóságok minden héten bezárnak
négyet-ötöt, az emberek odébb költöznek egy-két községgel vagy utcával, s
kezdődik minden elölről. Vízvezeték, csatorna, elektromos áram,
szemétgyűjtés általában nincs, a környék lakossága mindenütt tiltakozik.
Három
éve Nicolas Sarkozy, az akkori konzervatív elnök még nagy felháborodást
váltott ki a baloldalon, amikor az egyre szaporodó romatelepek
felszámolásáról és utazási korlátozásokról beszélt. A választási
küzdelemben ellenfele és későbbi legyőzője, a szocialista François
Hollande még azt ígérte, hogy majd ő megvédi a kitoloncolástól a
romákat. Tavaly már tűrte, hogy belügyminisztere hazaszállíttassa néhány
felszámolt tábor lakóit. A szocialista politikusok egy része
tiltakozott, de a baloldali városvezetők többnyire helyeselték a telepek
felszámolását.
Az
Európa Tanács mellett működő Rasszizmus és Intolerancia Elleni Tanács
(ECRI) már 2010-ben bírálta Franciaországot, amiért nem talál emberséges
megoldást a roma migránsok válságos helyzetére, és ennek nyomán az
Európa Tanács ajánlásokat fogalmazott meg. Ezeket az új kormányzat meg
is fogadta, legalább is abban az értelemben, hogy körlevelekben írta elő
a telepeket felszámoló helyhatóságoknak, mi a teendőjük, ha ilyen
intézkedést hoznak. Először is azonnal alternatív átmeneti szállást kell
felajánlaniuk, másodszor a gyermekek iskoláztatásáról is gondoskodniuk
kell, harmadsorban pedig munkát kell ajánlaniuk a felnőtteknek, „ahol
lehetséges”. Általában nem történt semmi ilyesmi, de azért vannak példák
arra is, hogy konténerlakásokat vagy lakókocsiparkot bocsátottak a
felszámolt telepekről kilakoltatott kelet-európai romák rendelkezésére.
Mint André Bolis és Jules Bonnard írja a Le Monde-ban, az év első
kétharmadában négyezer romát telepítettek ki a felszámolt telepekről, de
csak néhány tucatnak jutott lakás egy-egy szerencsésebb esetben. Arra
azonban feltétlenül jó volt az a néhány körlevél, hogy a kitelepítettek
megnyerjenek egy-két pert az állammal szemben. Lyonban például a bíróság
úgy fogalmazott, hogy az állam „a panaszosok némely alapvető jogát
sértette meg törvénytelenül”, amikor nem gondoskodott róla, mi legyen
velük a kitelepítést követően. Ezen kívül a kormány eltörölte azt a
büntetőadót, amit a román és bolgár állampolgárok alkalmazása után
kellett fizetniük a munkaadóknak: igaz, december 31-től amúgy is meg
kell nyitni a francia munkaerőpiacot a két új tagállam polgárai előtt.
Csakhogy
közeledik a helyhatósági és az EU-parlamenti választások tavasza, s a
roma telepek ügye máris kampánytémává vált. A párizsi polgármester
címére két hölgy pályázik. Nathalie Kosciusko-Morizet, a jobboldal
jelöltje visszautasította a jogvédő szervezeteknek azt a vádját, hogy a
hatóságok zaklatják a romákat: „Inkább a romák zaklatják a párizsiakat!”
Mire Anne Hidalgo, a szocialisták jelöltje azzal kampányol fél évvel a
választás előtt, hogy a főváros nem válhat gigantikus táborhellyé.
Martine Aubry volt szocialista pártfőtitkár, Lille polgármestere évekig
nem engedte felszámolni a nagyváros környéki romatelepeket, végül mégis
engedett a lakosság nyomásának, de az elemzők szerint későn: lehet, hogy
a szélsőjobboldal húz majd hasznot az esetből. Montreuilben egyenesen a
polgármesterségre pályázó szocialista képviselő bírálja a távozó
polgármester asszonyt, amiért nem volt elég keménykezű.
A
L’Express kommentátora szerint mindezek az erőfeszítések mit sem
változtatnak azon, hogy a baloldal alighanem vereséget szenved majd mind
a helyhatósági, mind az EU-parlamenti választásokon. Ráadásul részben
még az identitását is elveszíti. Hagyományosan ugyanis a kisebbségek és a
nyomorultak védelmezőjének szerepében lépett fel, s egyben a minél
nagyobb fokú európai egység és a szabad költözködés szószólója is volt.
Most pedig maga az Európai Bizottság fenyegette meg szankciókkal
Franciaországot, amiért – úgymond – nem tartja tiszteletben ezeket az
alapvető jogokat.
(metazin)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése