Mondd, te kit választanál?

Parlamenti nagytakarítás
Némely maszatoló tudálékosok úgy vélik, vagy legalábbis szeretnék elhitetni a nem gondolkodókkal a népképviseletről, hogy a jelenleg működő képviseleti demokrácia (sic!) megfelelő, vagyis a lényegét tekintve jól betölti a szerepét. Mert valakit lehet jól vagy rosszul képviselni, attól még az a valaki képviselve van. Ez tipikusan az a hiba, amikor a kevésbé rosszat választva összekeverik a jó és a rossz fogalmát. Nézetünk szerint, akiket úgymond rosszul képviselnek, azaz érdekeik ellen, azoknak az érdekeit lényegében egyáltalán nem képviselik, épp ellenkezőleg!
Ugyanilyen típusos maszatolás azt állítani, hogy ez valódi legitim képviselet, különösen arra hivatkozva, hogy „megválasztottak, tehát én vagyok képviselőjük”.
Ebben a „megfelelően működő demokráciában” igencsak sántít ez a „megválasztottak” fogalom.

Elméletileg a nép a maga választotta képviselők útján gyakorolja a hatalmat, az ország irányítását. Elméletileg!
Ám a valóságban pont fordítva működik a dolog. Ennek a „megfelelően működő demokráciának” épp ez az egyik legnagyobb „vívmánya”, ugyanis a többségre, – mondjuk a választók, (a hazai lakosság – merjünk nagyok lenni) 2/3-adára – hivatkozva érvényesítik a kisebbség érdekeit a többség rovására.

A kétharmados hazugságot már néhány korábbi cikkünkben számokkal cáfoltuk, sőt érintőlegesen szóvá tettük az úgynevezett megválasztott képviselet hamisságát is.
Ezúttal nem csupán érintőlegesen, hanem a számok nyelvén és a természetes elvárásoknak megfelelően is foglalkozunk a témával.

A tények
A legutóbbi, a 2010-es választások eredményeként a választópolgárok, egyéni választókerületben úgynevezett kétfordulós rendszerben, egyéni képviselőket választottak közvetlenül. Ők voltak azok, akik képesek voltak legalább 750 ajánló szelvényt összegyűjteni, és valójában megmérették magukat, kiálltak a választóik elé különböző ígéretetekkel, melyeket aztán vagy betartottak, vagy magasról tettek rá.

A többi, az úgynevezett töredék illetve pártra történő szavazás alapján a pártok által állított területi- és országos listán, pártérdekeket szolgáló „képviselőként” juthatott be a parlamentbe. Nekik a szavazókhoz a világon semmi közük, felelősségük sincs feléjük. De miért is lenne? Hiszen politikai elvbarátaiknak köszönhetik képviselővé válásukat.
Nos, a 368 úgynevezett képviselőből a választók a mindössze 176-ot választottak saját maguk. A többi 210-et meg egyszerűen lenyomták a torkukon.

Az csupán szerencse kérdése, hogy kerül közéjük néhány tisztességes, gerinces ember is, bár csak ideig-óráig, míg ki nem golyózzák őket.
A honi képviselők közel 45%-a semmiért és senkiért nem vállal felelősséget, ergo semmi szükség nincsen rájuk.

Érdekességként szólunk a függetlenekről is. A parlament.hu honlapon ezt találjuk:
A 2010. évi Országgyűlési képviselő-választáson öt párt képviselői szereztek mandátumot:
Az Országgyűlésnek jelenleg 5 frakciója van.
A számok persze eltérnek imitt-amott, különösen, ha a Wikipédia által közölt képviselői névsort is figyelembe vesszük. (Feltehetően az időközi mozgások miatt van a képviselők számában nem kis eltérés. 386 helyett 402)
Mindenesetre mi ebből a névsorból dolgoztunk, mert az pár név ide-vagy oda a trenden lényegében változtat.
De Lássuk a 27 úgynevezett Független képviselőt.
Közülük mindössze két képviselő akad, aki nem a pártok hátszelével és kiszolgálójaként, hanem egyéni képviselőként mérettette meg magát.
Balogh József (Bács-Kiskun megye 4. vk.) és Molnár Oszkár (Borsod-Abaúj-Zemplén megye 8. vk.)

A többi úgynevezett független között 12 területi- és 13 országos pártlistán jelölt képviselőt találunk. (közülük 11 fő emeszpés, 9 fő elempés és 4fő jobbikos 1 fő fideszes listán, illetve támogatással vált képviselővé.
Íme, az úgynevezett függetlenek névsora:

A választók természetes elvárásai
A választó
Feltételezve, hogy az igen tisztelt választó komolyan gondolja, hogy számít a voksa, és veszi magának a fáradtságot és körülnéz, hogy a lakókörzetében az addigi tevékenysége alapján kit tisztel meg a bizalmával, netán nem rejti véka alá jó vagy rossz tapasztalatait, hogy a lehetséges jelöltek közül kit miért, illetve miért nem választana. Igaz ez egyúttal azt is jelenti, hogy el kell mennie, meghallgatni, melyik jelölt mit állít magáról, vagy ígér cserében a voksáért.
Nos, ha a választó valóban felelős döntést szeretne hozni, nem rest tájékozódni és az elvárásait megfogalmazni, akkor már csak meg kell találnia a lehetséges jelöltek közül, hogy kit válasszon, ki az, aki tetteivel már bizonyította, hogy szívén viseli a választói és az ország érdekeit, vagy sosem tett ez ellen.
Ha pedig nem talál ilyet, akkor a lábával szavaz, azaz nem választ senkit az alkalmatlanok közül.

Eddigi tapasztalataink szerint pártra szavazni egyenlő az öngyilkossággal. Nem csupán azért mert személytelen, arctalan, hanem azért mert, rendszerint nem a választók, hanem valamely más érdekkörök el- vagy lekötelezettje.

A képviselő jelölt
A képviselőnek nem lenne elég hallomásból, vagy az évi egy-két alkalommal megejtett lakossági fórum alkalmával beszerzett információk alapján ismerni a körzetét. A képviselőnek életvitelszerűen ott kellene élnie a választókörzetében, napi kapcsolatot tartva a választóival.
A képviselőnek tisztában kéne lennie az általános elvárásokkal, a helyi és az országos érdekekkel, amúgy hogyan is tehetne bármit ezek előmozdításáért, illetve, hogyan akadályozhatná meg, hazája, választói körzete hátrányba hozását.
Csak és kizárólag magyar képviselőtől várható a magyar érdekek előmozdítása.
A képviselő jelöltnek erkölcsileg feddhetetlennek és elkötelezettnek kellene lennie, nem különben felelősnek is, percig sem felejtkezve meg arról, hogy a többség érdekeit kéne képviselnie, még ha nem is rá szavaztak.
A képviselőnek rendre számot kéne adnia tetteiről, és döntéseit a közösség érdekeinek szem előtt tartásával kellene meghoznia, ezért lenne elengedhetetlen a rendszeres párbeszéd a lakossággal.
Ha a képviselő érdemtelenné válik a többség bizalmára, ígéreteit megszegi, önként le kéne mondania, vagy a közösségnek visszahívnia. Mentességre nincsen szüksége, ha tisztességesen él és dolgozik a szűkebb és tágabb közösségért.
A képviselő, ha vállalja a tisztet mellyet a közösség bizalmából kapott, nem vállalhatna más munkát vagy kötelezettséget mandátuma idején.

Minden magyar képviselőnek kötelességének kellene tekintenie a régóta megígért, de soha be nem váltott ígéretek számonkérését, és megvalósítását. Ilyen a bűnözés és korrupció felszámolása, az elszámoltatás, az ország szétrablott vagyonának visszaszerzése, az ország élhetőségének az emberek létbiztonságának, erkölcsi és hagyományos értékeinek visszaállítása. (kiemelten a magyar gazdaság – munkahelyteremtés -, oktatás, egészségügy és szociális ellátás, rendfenntartás, honvédelem és külkapcsolatok, s nem utolsó sorban a magyar lakosság fogyásának megállítása területén).

Ezen területeken való munkálkodása során bizton számíthatna a választók és a magyar lakosság bizalmára, hatékony támogatására.
Ezek az elvárások nem valami különleges igényt fogalmaznak meg, természetes elvárások, hogy ne mondjuk magától értetődő követelménynek kéne lennie.

Szász Gerda – Szabad Riport Tudósító iroda