Mennyei Atya a Karácsonyról
Drága engesztelő Gyermekeim, ne féljetek, Én szólok hozzátok, a ti Mennyei Atyátok, eszközömön keresztül, a Karácsonyról. Nagy örömmel látom, hogy ti, akik itt vagytok, hűségesen, rendszeresen és kitartóan jöttök Házamba. Megértettétek az engesztelés művének fontosságát. Ha hiszitek, ha nem, ezekkel a hétfői délutánokkal sok-sok lanyha lelket mentetek Nekem. Szerető és hálás Atyátok vagyok és minden jócselekedeteket, így ezt is, feljegyzem az „Élet Könyvébe”.
Már csak 1-2 nap választ el benneteket a kereszténység egyik legszebb ünnepétől: Karácsonytól. Az Én szeretett Fiam kétszer született meg; az idők kezdete előtt, a teremtés előtt, másodszor Szűz Mária hozta a világra, az Én legkedveltebb, legtisztább szeplőtelen Leányom. Fiam velem egyenértékű mindenhatósággal, hatalommal, bölcsességgel született, teljes szabadakarattal. Emberré válását közösen határoztuk el, együtt az egész Szentháromság. Láttuk, hogy teremtésünk a vesztébe rohan és ez az egy lehetőség van megmentésére. Felmerül egyik-másik ember logikájában, hogy miért nem Én, az Atyaisten áldoztam fel magam az emberiségért, miért Fiamat küldtem? A kérdésre kérdéssel válaszolok. A földi szülőknek mi a nagyobb fájdalom? Ha ő beteg és ő hal meg, vagy ha fia? Higgyétek el, nagyobb fájdalom volt nekem látni gyermekem kínszenvedését és kínhalálát, mintha testbe költözve Nekem kellett volna végigcsinálnom. Lelkemben ugyanolyan intenzitással szenvedtem, mint Ő. Mivel Jézus Krisztus maga a szeretet, önként és egyúttal engedelmességből vállalta az emberré válást. Olyan életet választott magának, amelynek minden helyzetében példát mutathat nektek, erőt és bátorítást adhat lépéseitekhez.
Most Jézus születését szeretném feleleveníteni és világosabbá tenni előttetek. A múlt héten Édesanyátok elmondta nektek, hogy neki – szeplőtelen fogantatása következtében – nem kellett átélnie semmilyen kellemetlenséget a 9 hónap alatt és semmi fájdalmat nem érzett a szülés alatt. A következőképpen történ. Éjszaka volt, lefeküdt a szegényes istálló szalmájára, de nem jött álom a szemére. József a tüzet élesztgette, háttal volt, így észre se vette, mi történik. Mária feltérdelt és magában imádkozni kezdett. Elragadtatásba esett. Arca ragyogott a boldogságtól, mosolygott és testéből egyre erősebb fény áradt, mely beragyogta az egész istállót. A fehér tündöklő fény egészen beburkolta térdeplő alakját.
Hirtelen megnyílt a hasfala és onnan a szalmára kikerült az újszülött kis Jézus gömbölyű, rózsaszín, formás kis alakja. Belőle is áradt a ragyogó fény. József közben a tűzrakás alatt imádkozott és elragadtatásba esett, így nem vette észre a különös fényt. Mária arra ébredt fel kábulatából, hogy a kis újszülött felsírt. Lehajolt Jézuskájához, imádattal nézte, ahogy kapálódzik, megcsókolta és szólt Józsefnek, hogy hozzon valamit, amibe bepólyálhatják. József sietett, hozta a meleg holmit, és térdelve imádta a kicsi Gyermeket. Mária a boldog kismama, még mielőtt felöltöztette volna Jézuskáját, magasba emelte és felajánlotta Nekem, a Mennyei Atyának ezekkel a szavakkal: "Íme itt vagyok, Atyám és felajánlom Neked egyetlen gyermekemet, a Te dicsőségedre." Azután bepólyálta és jászolba fektette. Nem tudtak betelni imádatával. Egy édesanya, aki megszüli földi gyermekét, örömében le se tudja venni a szemét kisbabájáról, ha csak 5 percre elszakítják tőle, már hiányzik neki. Hát akkor képzeljétek el, mit érezhetett a Szűzanya mikor a Messiásban, Isten Fiában gyönyörködhetett! Mekkora hála és szeretet gyúlhatott a szívében, hogy reá esett a választásom.
Ti kedves, Engesztelőim! Gondoltatok -e arra, hogy ti ugyanilyen boldogok lehettek? Szűzanyátok vehette, csókolgathatta, ölelgethette isteni gyermekét, ti viszont a szentáldozásban egészen eggyé válhattok vele. Fizikailag: hiszen az Oltáriszentség a gyomron keresztül a vérkeringésbe kerülve táplálja sejtjeiteket, alkotórészetekké válik. Lelkileg is egyesülhettek vele, mert Istensége, mely jelen van a Szentostyában, alakítja személyiségeteket, szeretetre, szelídségre, alázatra hangol.
Nézzük, miért van olyan szoros kapcsolatban a szeretet szó a Karácsonnyal! Az Én Fiam azért született a Földre, hogy megtanítsa az embereket az igazi szeretetre.
1.) Az Ószövetség szeretetről alkotott fogalma egészen más volt, mint amit Jézus tanított: „Szemet szemért, fogat fogért.” Félreismertek Engem, a szerető Atyát. Bosszúálló, megtorló Istennek képzeltek, akitől rettegni kell. Az Én Fiam végre bemutatott az embereknek, mint megbocsátó, irgalmas, szerető Atyát.
2.) Egész életével példát mutatott nektek a szeretetre. Kapott-e édesanyja több engedelmességet, gyengédséget, figyelmességet fiától, mint Szűz Mária? Segített-e gyermek apjának nagyobb igyekezettel, mint a kis Jézus: ezzel a szülők iránti szeretetet állította elétek példának. Ha a mai gyermekeknek és fiataloknak nem a rockénekesek, a sportolók és az erőszak-filmek, szexfilmek színészei lennének a példaképei, hanem maga Jézus Krisztus, akkor engedelmesek és szelídek lennének szüleikhez és nevelőikhez.
Jézus példát mutatott nektek, hogyan kell szeretni a barátaitokat és ellenségeiteket is. Ha Ő lenne az emberek példaképe, nem lenne annyi veszekedés, verekedés, gyilkosság, gyűlölet és haragtartás. Ha úgy szeretnétek az elesetteket, a betegeket mint Ő, nem lenne annyi szomorúság a Földön.
Ó, drága Kincseim, akik hisznek Bennem és hallgattok Engem, ti már ízlelgetitek a jézusi szeretetet. Ő mondogatta nektek, hogy arról lehet felismerni, hogy hozzám tartoztok, hogy szeretitek egymást. Valóban szeretitek egymást? Azonnal segítetek, ha a másik bajban van? Nem ítélitek el mások hibáit? Tudtok –e elég áldozatot hozni családtagjaitokért, szomszédaitokért, munkatársaitokért? Mert könnyű szeretni azt, akivel csak a templomban találkoztok, de milyen nehéz azt, akivel együtt kell lakni vagy dolgozni.
Most karácsonykor, Jézus szeretetének ünnepén kezdjétek növelni magatokban a Jézusi szeretetet. Legyetek türelmesek, megértők a nehéz emberekhez, legyetek könyörületesek a bajba jutottakhoz. Mosolyogjatok mindenkire és sugározzátok magatokról az Én Isteni szeretetemet. Karácsonykor támad a családokra legjobban Ellenségem. Idegességet, békétlenséget, haragot akar szítani. Ne engedjétek! Térdeljetek le a kis Betlehem elé és kérjétek a karjait szeretettel kitáró kicsi Jézust, hogy minden családtagotok szívét töltse meg szeretettel, békével! Kérjétek Szentlelkemet, hogy jöjjön minél hamarabb és hozzon fényt, hitet, reményt, szeretetet az emberek lelkébe! A Szentlélek Úristen készülődik már, csak az Én intésemre vár. Rövid idő, és megtisztítja ezt a bűnös és szenvedő világot. Addig is készítsétek a lelketeket sok imával, böjttel, önmegtagadással, bűnbánattal, szentgyónással.
Lángoló isteni szeretetünk tüzét küldjük nektek mindhárman: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek
2008. december 22
