Uram, a te szentséges szívednek ajánlom fel az egész életemet, múltamat, jelenemet, jövőmet, a legkisebb cselekedetem is. Irányíts és vezérelj engem. Add meg a tisztánlátás kegyelmét, hogy meg tudjam különböztetni a jót a rossztól. Add, hogy egész nap neked éljek.
A görög gazdaság vegetál, infúzión tartja az Európai Unió. De mit is ad ez az infúzió Görögországnak a gyakorlatban? A látszatot. A gazdaság már rég megállt működni, minden második ember munkanélküli, három vállalatból kettő csődbe megy. Az újra és újra kiutalt hitelek pedig csak a látszat fenntartásáért felelősek, semmi más feladatuk nincs. Az állami alkalmazottak egy részének a végsőkig lesz munkája, a rendfenntartás - kisebb leépítések és forrásmegvonások árán - tovább működik, és ennyi pont elég arra, hogy ne uralkodjon el a teljes anarchia. A nyugati világ megfizeti ezt az utolsó, a teljes anarchia útjában álló végvárat, mert komoly anyagi érdekeltségei vannak benne. Ez a gépezet biztosítja ugyanis, hogy a nyugati cégek eladhassák az általuk gyártott szemetet, amit a görögök mind megesznek. A nyugati nagyvállalatok mindeközben zavartalanul termelhetik ki az ország természeti kincseit. Csak hogy egy példát említsünk, a közelmúltban ismét felszínre kerülő aranybánya-ügy. A kormány soron kívül megadta a kitermeléshez szükséges engedélyeket a kanadai társaságoknak, így az arany szabadon áramlik ki az országból anélkül, hogy a görög gazdaságnak bármi haszna lenne belőle. A területeket már korábban felvásárolták, és "érdekes módon" most kerültek elő a mérési eredmények, mikor a görög kormánynak nemhogy szándéka, de pénze sincs arra, hogy visszavásárolja az idegen tulajdonban lévő földet.
Meg kell hagyni: ha nem kaptok észbe, ugyanez lesz a sorsa azoknak a Magyarországon bezárt bányáknak is, melyeket még állami tulajdonú korukban be kellett zárni, mondván hogy nem éri meg a kitermelés. Idegen magántulajdonban persze majd előkerülnek a kedvezőbb mérési eredmények, de csak akkor, ha a demokrata kormánynak már esélye nem lesz visszaszerezni. Majd ha már a kormány elintézte, hogy az államadósság a GDP 200%-a körül legyen.
Angela Merkel nemrég a BBC egy műsorában kijelentette, hogy hatalmas politikai hiba lenne, ha Görögország elhagyná az eurózónát, és Németország mindent meg fog tenni az eurózóna egyben tartásáért. Hogy politikai vagy gazdasági hiba lenne-e a Nyugat számára, azon lehet vitatkozni, de annyi biztos, hogy egyik sem érné meg. Ameddig a nyugati államokban nem éleződnek ki annyira a társadalmi feszültségek, hogy az robbanáshoz vezessen, addig az Európai Uniónak lesz pénze fizetni az anarchia elkerüléséhez szükséges görög rendfenntartást és államvezetést az újabb és újabb hitelcsomagokkal. Hogy törlesztik-e a tartozást, az nem fontos, mert a kiadásokat magasan felülmúlja a nyugati cégek által Görögországból kihozott bevétel, illetve a kitermelt arany, ami zsidó kereskedőkön keresztül mind az EKB-hoz kerül. Ennek tudható be az is, hogy a fizetésképtelenség bejelentését követően egyszerűen leírták a görög adósságállomány nagy részét: számoltak, és úgy látták, hogy ha leírják az adósságot, az okozott veszteség eltörpül amellett, mint ami akkor lenne, ha tényegesen bekövetkezik az államcsőd.
Mivel azt egy újabb hitellel elkerülték, az áruk szabad áramlása címszó alatt szabadon hordják ki az ország természeti kincseit, szabadon értékesítik a szemetet, és a schengeni egyezmény miatt védővám szóba nem kerülhet. Emiatt lenne tekinthető gazdasági hibának, ha Görögország elhagyná az eurózónát.
Hogy mi miatt lenne ugyanez politikai hiba? Nem csak az úgynevezett dominóelmélet miatt. Hanem mert az a politikus - akár Németországban, akár Magyarországon - aki támogatja, hogy Görögország kilépjen az eurózónából, vagy esetleg az Európai Unióból, az a nyugati gazdasági érdekeltségek szabadrablása elé vet egy gáncsot, vagyis számolnia kell a következményekkel. Példának okáért: az aranyat kitermelő kanadai cégek new-yorki zsidó kereskedők cégein keresztül adják el az aranyat a központi bankoknak és a magánbefektetőknek, akár ékszer, akár befektetési arany formájában. Garantált a sokszoros haszon. Namármost, ha Merkel egyszercsak gondolna egyet és kijelentené, hogy Görögország hagyja el az eurózónát, azzal gáncsot vetne a bányászcégnek is, meg a zsidó kereskedőnek is. A bányászcég az esetleges adóterhet ráterhelné a kitermelt aranyra, a zsidó kereskedők kénytelene lennének drágábban venni, emiatt drágábban adnák. Ha több ponton is plusz költségek adódnának, akkor az ügyfeleik száma igencsak megcsappanna, vagy nem szereznének akkor hasznot, mint ezelőtt. Ezért a zsidó magánbefektető bizony nem támogatná Merkel következő kampányának kiadásait. És ugyanez igaz az összes többi európai politikusra!
Ezért az eurózónát már csak a megszokás tartja egyben. Afféle békés rabszolgatartás, ahol a rabszolga felzabálja a szemetet - mert aki nem szemetet árul, azt ellehetetlenítik -, és miközben a rabszolga a szemét megvételéért a mindennapokban kemény harcot folytat, a nyersanyagokat szabadon ki lehet hordani az országból. Aki ennek aláfekszik, az meg a befektetők által támogatandó, vagyis garantált a politikai előmenetel. A mérleg egyik oldalán a gazdasági érdek, a másik oldalon a politikai. Merkel szavaiban van igazság, csak mint mindig, a sorok között kell olvasni.
A kubai forradalom vezetője, Fidel Castro figyelmeztette Washingtont az Irán elleni katonai támadás miatt, elmagyarázva, hogy egy ilyen lépés a legsúlyosabb hiba lenne az USA történelmében.
„A katasztrófához vezető utak” című cikkben tette közé csütörtökön, a kommunista párt hivatalos napilapjában, a Granma-ban. Castro szerint semmi kétség afelől, hogy az USA a legnagyobb hibáját követheti el történelmében, ha úgy határozza el magát, hogy megtámadja Iránt Izraellel együtt.
”Az izraeli kormány nyíltan kinyilvánította szándékát, hogy megtámadják az urándúsító üzemeket Iránban, és az USA kormánya több százmilliókat fektetett bele egy bomba gyártására erre a célra”- írta Fidel.
”Ami engem illet, nincs a legcsekélyebb kétségem se afelől, hogy az Egyesült Államok, hamarosan elköveti ezt, s a világot is vezeti efelé, ami a legnagyobb hiba lesz a történelmében” tette hozzá.
Castro szerint Washington tévesen gondolja azt, hogy az iráni fegyveres erők tagjai, akik vallási elveikről és harci hagyományaikról ismertek, megadják maguk az Egyesült Államoknak egy árva lövés eldördülése nélkül.
Elmélkedésében Kuba forradalmi vezetője Teherán nukleáris energia programját szintén megvédte és azt mondta, hogy „Irán nem rendelkezik nukleáris fegyverekkel”, valamint hozzátette, hogy Teherán birtokában van a technológia az urándúsításhoz, de ez nem egyenértékű a nukleáris fegyverek előállításával.
Castro kritizálta is a Nyugat nukleáris kettős mércéjét, megjegyezve, hogy Izrael nukleáris fegyvereket gyártott az USA segítségével és koordinálásával.
Az Egyesült Államok, Izrael, és egyes szövetségesei azzal vádolták Iránt, hogy katonai célok megvalósítására használja a nukleáris energia programot. Washington és Tel Aviv ezt ürügyként használja, Iránt egy katonai beavatkozás eshetőségével fenyegetve nukleáris energia programja megállítására.
Irán elutasítja a nukleáris energiaprogramjának állítólagos katonai célkitűzéseiről szóló gyanúsítgatásokat, azzal érvelve, hogy egy elkötelezett aláírója az Atomsorompó Szerződésnek, valamint tagja a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek, tehát joga van nukleáris technológiát használni békés célokra.
PressTv
Újabb uniós "szankció" helyett szócséplés
Az Európai Unió újabb erőtlen propagandafogást alkalmazna Irán ellen - de ez csak üres erőfitogtatásnak tekinthető, ebben az esetben annál többről nem beszélhetünk. Betiltották ugyanis az "internetet ellenőrző technológiák" Irán részére történő eladását, és az EU tagállamaiban tiltólistára tették Irán legnagyobb szoftvercégeit. Utóbbi tekinthető esetleg egy önvédelmi lépésnek, ami az Európai Uniót hivatott védeni az esetleges iráni kibertámadásoktól, de semmiféleképpen sem tekinthető "szankciónak", vagy olyan intézkedésnek, ami az iráni gazdaságot károsítaná.
Az MTI megjegyzi, hogy a Creativity Software és a Nokia Siemens Network az elmúlt években "kellemetlen helyzetbe kerültek, amiért hardver és szoftver technológiákat adtak el Iránnak", csak éppen azt felejtik el említeni, hogy az iráni vezetés az elmúlt hónapokban betiltotta a szoftver importot a nyugati országokból annak okán, hogy a nyugatról érkező termékekkel kémprogramok árasztják el az országot.
Mivel Irán a háború esetén elsővonalasnak számító drón csapásmérő erő miatt a kibervédelemre kell összpontosítson, ezért potenciális veszélyt jelent minden, a nyugati cégektől érkező hardver vagy szoftver, aminek bármi köze lehet a védelmi rendszerhez, a közműhálózatokhoz, vagy akár az államigazgatáshoz.
Az iráni vezetés ezért maximális támogatásban részesíti a hazai szoftvercégeket, és korlátozza a nyugati importot. Ugyanez a helyzet az internetcenzúra terén. Mivel a belső bomlasztásnak Iránban is az internetes közösségi hálókon keresztül akarnak tömegtámogatást biztosítani, ezért a Nyugat maga kényszerítette rá Iránt, hogy korlátozza a lakosság internet-hozzáférését. Képmutatás ezek után az internet szabadságára, meg szabad információáramlásra hivatkozni. Mit tudtak tenni ezügyben? Megint a nagy semmit! Szócséplésben, abban jeleskednek!
Fenyvesi Áron
Izrael megköszönte Merkelnek a 6 tengeralattjárót
Izrael szerdán megköszönte a német kancellárnak, Angela Merkelnek, hogy eladta az ország 6. Delphin típusú tengeralattjáróját egy 'segélyszintű' áron.
A miniszterelnök, Benjamin Netanjau levélben fejezte ki köszönetét Merkelnek, mondván, a továbbfejlesztett hajó „segítheti kezelni Izrael hatalmas védelmi szükségleteit ezekben az időkben és hozzájárulhat a zsidó állam hosszú távú biztonságához, „mondta a DPA-nak a szóvivő, Mark Regev.
A kormánynyilatkozat szerint Izrael és Németország szerdán írta alá az adásvételi szerződést, egy a berlini izraeli nagykövetségen tartott ünnepség során, a védelmi miniszter, Ehud Barak, és a német Szövetségi Honvédelmi Minisztérium államtitkára, Rudiger Wolf jelenlétében.
Barak szerint a megállapodás tükrözi Izrael és Németország kapcsolatának komolyságát, valamint a német kormány egyértelmű elkötelezettségét Izrael megvédésre.
Az izraeli Globes üzleti napilap számolt be arról, hogy a tengeralattjáró 2018-ig kerül leszállításra. Ez lesz az egyik legfejlettebb tengeralattjáró a világon, valamint ez lesz a legdrágább fegyver, amit 400 millió euróért az izraeli védelmi erők beszereztek. Németország az ár harmadát fogja finanszírozni.
Izraelnek jelenleg 3 tengeralattjárója van. A negyedik és ötödik Delphin tengeralattjáró előrehaladott építési szakaszban van a német hajógyárban és a tervek szerint 2013 közepén és 2014 második felében fognak megérkezni.
Két dolgot tartottam fontosnak megnézni. Az egyik az, hogy a könyv valóban a túlélésre koncentrál, vagy valódi jó tanácsokat ad arra, hogyan védjük meg a családunkat, vagyonunkat. Nos, alapvetően menekülő stílus, elolvasni is felesleges. A másik dolog azonban már érdekesebb volt. Egy hivatalos, társadalomkutatók által megfogalmazott elmélet arra, mi számít összeomlásnak.
Két dolgot állapítottak meg. Az egyik, hogy alapvetően az az összeomlás határa, amikor az infrastruktúra, a rendvédelmi és egészségügyi rendszerek nem működnek. Tehát nem működik a víz, gáz, és áram szolgáltatás. A másik az, hogy az egészségügyi ellátás kénytelen leállni anyagi és az eszközhiány miatt. A rendfenntartás sem működik. Ezek után jön a második fokozat. Az összeomlás akkor áll be, mikor a nép elfogadja annak tényét. Vagyis a nép felismeri, hogy ez nem megy tovább, és a társadalom elfogadja, hogy eddig működött, most pedig már nem működik a rendszer. Olyan ez, mint a pénz. Amíg elfogadom egy papírfecniről, hogy az ezer forintot ér, addig ezer forintot ér. Ha kijelentem, hogy ez egy darab fecni és nem ér számomra egy lyukas garast sem, azonnal elvesztette az értékét. Amikor a társadalom elfogadja a rendszer bedőlésének tényét, a fennálló politikai rendszer mindenképpen bukásra van ítélve. Itt azonban van egy fontos tényező, és ez az ingerküszöb kérdése. Vannak népek, melyek még viszonylagos jó körülmények fennállásakor is már már forronganak, és vannak olyanok, melyek szinte az éhhalálig képesek tűrni a sorsukat. Az, hogy egy adott országban mikor tudatosul az összeomlás ténye, népi jellemző is.
Hogy is állunk ezzel az összeomlás dologgal hazánk vonatkozásában?
A víz, gáz, áram ellátás nem fog leállni. Több okból sem. Eleve azért, mert a nyugati tulajdonú rabszolgatartó vállalatokat nem lehet leválasztani a rendszerről, valamint az összeomlás nem a társadalom 100 százalékát érinti, csak magával ragadja. Az viszont egy más kérdés, hogy hány tízezer család van elmaradva közüzemi számlákkal. Ha a szolgáltatók a számla elmaradása után azonnal kikötnék a szolgáltatást, sok tízezer család maradna gáz vagy áram nélkül. Ebben az értelemben véve viszont már látható, hogy a szolgáltatói rendszer nem azért működik még, mert minden rendben van, hanem a nagyvállalatok a hatalom alá dolgoznak a különböző fizetési csúsztatásokkal. Érdekeltek a rend fenntartásában. Az áramszolgáltató például egyszerűen a nemfizetők által elhasznált árammenyiséget hálózati veszteség címén kiszámlázza a többi még fizetőképes felhasználóra. A víz valóságos árához képest olyan drága, hogy a szolgáltatót egyáltalán nem érdekli, van-e némi vesztesége vagy nincs. A gáz kényesebb kérdés, de itt is olyan a haszonkulcs, hogy a cég elbírja a minimális kieséseket. Azonban valóságos, normál díjazás mellett ezek a cégek már becsődöltek volna.
A rend fennállása már kényesebb kérdés, főleg hazánkban. Csökkent a statisztika szerint a bűncselekmények száma, azt azonban elfelejtik hozzátenni, hogy az ügyek jelentős hányadát már le sem papírozzák, a rendőr ki sem megy a helyszínre. (Erre lakókörnyezetemben több példa is volt az elmúlt időben). Így azért elég radikálisan lehet csökkenteni a bűncselekmények számát. Amint a tolvaj cigány család neve felmerül betelefonáláskor, a rendőrség már ki sem megy, közli a telefonálóval, hogy azok tolvajok, bevinni sem érdemes, estére otthon lesz. A közbiztonság az országban romokban hever, és ezt majdnem szó szerint lehet venni. Az egészségügyről pedig ne is beszéljünk. Az ott fennálló állapotok már nehogy megközelítik, hanem le is kőrözik az összeomlás állapotát. Ugyanis Japánban a cunami kellős közepén ennél jóval gyorsabban és rugalmasabban működött az egészségügy. Ha valahol, hát ott aztán volt összeomlás. Egészségügyünkről nyugodtan jelentsük ki, hogy a normális állapotokhoz képest már összeomlott. Orvosaink kiválóak, és teszik a dolgukat összeszorított fogakkal is, nehogy hallani lehessen a szitkozódást. Nővérek olyan körülmények között dolgoznak, hogy szinte nincs olyan közöttük, akinek ne sínylené meg látványosan a családja a folyamatos 12 órázásokat. De nekik nem szakmájuk, hanem hivatásuk van, és ezzel a hivatástudattal él vissza a kormány a végtelenségig. Egy olyan ország, ahol hónapokat kell egy általános vizsgálatra várni, ahol műtétek azért csúsznak hónapokat, mert nincs eszköz, sőt, egyre több levél, információ érkezik, hogy már kézzelfoghatóan nincs orvos sem.
Győrben például a bőrgyógyászaton egy orvos van, aki már felmondási idejét tölti, megy nyugatra. Orvoshoz bejutni másfél hónapot kell várni. Egy sima hasi ultrahangra két hónap a várakozási idő. Orvos ismerős elmondta, hogy szívműtéten kinyitották az illető mellkasát, aztán visszacsukták, mert akkor derült ki, hogy nincs olyan méretű szívbillentyű, mint amire a betegnek szüksége lenne. 40 éves röntgengépek, felszínes toldozások és foltozások mindenütt. Ami modernizálás történik, az olyan mennyiségű hitelre készül, amit még az unokáink is nyögni fognak.
Ha összegeznünk kell a társadalomkutatók megállapítását, akkor helyénvaló módon az összeomlás Magyarországon már bekövetkezett. Arra azonban a tanulmányuk nem tér ki, hogy mi a működésképtelenség határa, vagy fokozata. Az, hogy az államgépezet, a hatalomgyakorlás, a rendőrség vagy az egészségügy teljesen leálljon, felesleges várni, mert olyan soha nem következik be. Az orvosok, a fronton még akkor is műtenek, ha egy bicskával és egy kanállal kell a műtétet elvégezni. Vagyis teljes összeomlás nem létezik. Az összeomlás határa tehát két pillérre helyezhető, amikor közveszélyessé minősíthető, és amikor a nép megelégeli.
Valójában a helyzet az, hogy Magyarország már egy normális állam mértékével mérve összeomlott. Semmi egyéb nem tartja életben, amint a magyar népre mostanában oly jellemző birka mentalitás. Itt jön a képbe a fenti könyv társadalomkutatók általi megállapítása, hogy az összeomlás akkor következik, be, mikor a nép elfogadja annak bekövetkezését. A magyar számára az összeomlás mikor éri el a felismerést? Sajnos a magyar népről egyáltalán nem hízelgő megállapításokat lehet csak tenni. Ha az átlagembert nézzük, akkor egy tányér moslékért is képes eladni a jövőjét (lencse már extra lenne). Az ellenállónak nevezhető jobboldal is a társadalomban tapasztalható atomizált állapotban van, összefogásra vajmi kevés lehetőség van. Fiataljaink pedig özönlenek ki az országból, megindult a harmadik nagy elvándorlási hullám. Azt, hogy féreg kormányunk csak a pillanatnyi dolgokkal foglalkozik, vagyis csak azzal, hogy a semmi kis hatalmacskáját megtartsa, jól mutatja ez a kormány által reklámozott folyamat, melyet minden esetben a folyamat lezajlása után egy-két évtizeddel rengette meg az országot, a kieső utódok miatt.
A magyar nép olyan sorsfordító döntést igénylő helyzetben van, amely a Trianon után megmaradt ország sorsát eldönti. Hosszú-hosszú időre, olyannyira, hogy önmagába véve az ország fennmaradásának sorsa is kérdéses. És ha valaki úgy hiszi, hogy Trianon után egyharmadra csökkent országot nem lehet elvenni, tovább osztani, az nagyon téved. Ahogy Skócia is Írországhoz hasonlóan a különváláson kezd gondolkodni, ahogy legalább négy részre szedték szét Líbiát, ahogy a kurdok miatt könnyen lehet egy szír vagy török szétesés, ahogy Szerbiában is lezajlott a koszovói szakítás, úgy ez a folyamat bárhol tovább folytatódhat. Hazánkban is. Most etnikai, erkölcsi és gazdasági gondok együtt jelentkeznek, egymást nem kioltva, hanem erősítve. Sajnos látszólag ezzel egyenesen arányosan hülyül el a nép, ahelyett, hogy egyre erőszakosabban követelné a jogait.
A kutatók megállapításai tehát alapvetően helyesek, csak éppen a néppel van gond. Nem hajlandó felismerni a nyilvánvalót. Ez pedig nem tudatlanságból ered, hanem legelső sorban gyávaságból. Sajnos igen, ki kell mondanunk, a magyar alapvetően gyáva lett. (Ismételten a nagy átlagról beszélek, és nem azokról a kevesekről, akik pontosan tudják mire gondolok). A gyávaságra azonban nincs orvosság, az a lelkiségből ered. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy minden adott ahhoz, hogy az ország sorsa jobb forduljon, csak éppen a nép nem foglalkozik vele. Mert gyáva. Gyáva ahhoz, hogy megmondja a főnökének, hogy sztrájkot kezdjen, hogy ha kell, ráborítsa az asztalt a nyugati tetves rabszolgatartókra. Az MNA már megtette ezt nem egy helyen, de amint mondják, egy fecske nem csinál nyarat. A népi ellenállásnak spontán kell kialakulnia, és ha szerveződésbe kezd, amint felsorakozik egy elv mögé, csak és kizárólag akkor lehet elsöprő erejű. Ezt a folyamatot lehet halasztgatni, időhúzásra játszani, de kicselezni, megállítani nem. Az időhúzás pedig alapvetően csak mérgesíti a kitörés pillanatát. Az ugyanis nem mindegy, hogy az elvek a vezérlők, vagy az elkeseredettség. A másodikban nincs elvszerűség, tervszerűség, vezénylés, és cél, csak egy van, az indulat. Az pedig nem gondolkozik, csak húzza a fára, akire rámutat. 1956-ban 50 000 ÁVO-s volt, és két nap alatt összeomlott az ÁVO.
Mit is mondjunk erre? Ébresztő? - már régen kellett volna. Gondolkodni? Ideje lenne.
Kemény Gábor
A kormány az egészségügy érdekképviseleteinek megosztására törekszik
Még meg sem kezdődtek az egyeztetések az egészségügyben dolgozók érdekképviseletei és a kormány alkuszai közt, a kormány máris lefelé alkudna. Mi már nem lepődünk meg ezeken, viszont sokak kellemetlen átverésként élhették meg, hogy az ígéretek már az első egyeztetések előtt leapadtak. Eddig azt ígérték, nyáron 65 ezer forintos béremelés lesz, most - mielőtt az érdekképviseletek megszólalnának - azonban már 25 ezer, sőt ezer forintokról hallani. Azzal kiegészítve, hogy legkorábban nyár végén kaphatják meg. A különbségeken jól látható a halogatás - majd nyáron, aztán már legkorábban nyár végén. És akkor még nem is egyeztettek a konkrétumokról, a forrásokról pedig végképp nem, így az első, látszólag jól megalapozott - pénzügyi alapú - halogatások még csak a nyár végén fognak előkerülni.
Miközben a kormány halogatja a pénzek kifizetését, jól láthatóan egyetlen fő célja van: hogy megossza az egészségügyben dolgozók érdekképviseleteit. A háziorvosoknak már a kezdeti bejelentéskor sem ígértek egy forintot sem, ami megalkuvásra készteti az egészségügyi dolgozókat - a szakdolgozók hajlamosabbak lesznek elfogadni a kevesebb pénzt is, ha azt látják, hogy mások meg egy forintot se kapnak. Ezért a háziorvosok által szervezett tüntetésekre már eleve nem mennek el, nem fognak mellettük kiállni, mert meg kell ragadni az egyszeri lehetőséget, nehogy úgy járjanak mint a háziorvosok és ne kapjanak egy forintot se. Mindenki örül a sajátjának, még ha kevés is - ezzel a kormány módszeresen kihasználja azt a birkamentalitást, amit a tömegmédia belenevel az emberekbe.
Mit lehet tenni ebben a helyzetben? A kulcs nem csak az érdekképviseletek kezében van, mert a vezetőket mindig lefizetik. A megoldás itt is az összefogásban rejlik, de a magyarságnak ma ez gyengepontja. Nem kell elfogadni a kevesebbet, csak ha minden dolgozó megkapja! Ha nem adnak, egyszerre mondjanak fel! Máris erősebb az alkupozíció, mert ha egyszerre mondanak fel a szakdolgozók és a háziorvosok, az egészségügy összeomlása fenyeget, a kevesebb elfogadásával pedig a kormány megússza egy százfős tüntetéssel. Az élelmiszerárak egyre nőnek, a számlák egy átlagos bérből kifizethetetlenek, és az a szakdolgozó, aki elfogadja a kevesebbet és cserébe hallgat, még rosszabbul fog járni! Mert legközelebb meg csak a háziorvosok kapnak két forintot, és akkor senkit nem fog érdekelni, hogy a szakdolgozók már a fizetésemelés mellett is rosszabb anyagi helyzetben vannak.
Fenyvesi Áron
Két legyet egy csapásra: a rendőrökkel hajtatják be saját megutálásuk árát
Április közepétől fix büntetési tételek lépnek életbe bizonyos közlekedési szabálysértések esetén, azaz a rendőrnek nem lesz joga és lehetősége mérlegelni.
A tervezett kormányrendelet szerint harmincezer forintos helyszíni, vagy hetvenezres szabálysértési bírsággal jár többek között a kézben tartott mobiltelefon használata, elsőbbségadásra, előzésre vonatkozó szabályok megsértése, irányjelzés elmulasztása, záróvonal átlépése, gyerekülés vagy bukósisak használatának elmulasztása.
Más szabálysértések még magasabb büntetési tételekkel járnak negyven-, illetve nyolcvanezer forintos bírság jár a kanyarodás szabályainak megszegéséért, szmogriadós forgalomkorlátozás megsértéséért.
A megfordulás és tolatás szabályainak megszegése újabb tízezer forinttal magasabb tételeket jelent, ötven-, illetve százezer forintot. Alapesetben a lejárt műszakival való közlekedés harminc-, illetve hetvenezer (időtartamtól függően akár százezer) forintot juttat az államkasszának.
Ha valaki ellen két éven belül háromszor jár el a hatóság, akár börtönbe is kerülhet. A büntetés be nem fizetése esetén szintén, ötezer forint per nappal számolva.
A szabálysértések szankcionálása természetes dolog. A gond az aránytalanságokkal kezdődik, és ott folytatódik, ha az új rendelkezések célját vizsgáljuk.
Aránytalanság van, nem is annyira ez egyes büntetési tételek, hanem a büntetések és az emberek keresete között. Az átlag dolgozó (aki korántsem a hivatalos átlagkeresetből él) ugyanis örül, ha össze tud kaparni egy jobb-rosszabb kocsira valót, amit a rosszabbik esetben jellemző állandó javítások nélkül is elég fenntartani, tekintve az egekbe emelkedő üzemanyagárakat. Ezután a legkisebb szabálysértésért olyan büntetést kell fizetnie, ami mondjuk második esetnél már a kocsija árával vetekszik.
A szankcionálás jogos, akár a magasabb tarifák is érthetőek lennének – a lakosság kereseti viszonyait figyelembe véve viszont ez újabb sanyargatás és kifosztás. Különösen a mérlegelés nélküli, kötelező büntetéssel együtt. Amit számtalanszor mondtunk, üres a kassza. Minden bírságolás, képtelen adónem ennek ellensúlyozását szolgálja, a lakosságnál lévő tartalékok kipréselését. (Ez az államnak jelent tartalékot, a lakosságnak csak a napi megélhetést – amit elvonnak tőle.)
A másik vonzata az intézkedésnek a rendőrök megítélésének szempontja. A rendőrséget az elmúlt húsz év kormányai (részben eredménnyel) igyekeztek nem csak nevetségessé tenni, hanem megutáltatni a néppel. Erre tesznek rá egy újabb lapáttal. A rendőr nem mérlegelhet, nem gyakorolhat emberséget. Ki kell rónia a büntetést, ami adott esetben akár padlóra is küldhet egy-egy családot. Kit fog szidni a mondjuk épp szabálytalanul visszatolató munkás? Persze, hogy a rendőrt!
Az állam rohan az összeomlás felé (sőt, javában benne van, csak a tetőpont várat magára), ezért a hatalom mindent megtesz, hogy mint a kialakult helyzet felelőse, elkerülje a felelősségre vonást, amire a változások pozitív irányú kimenetele esetén sor kerülne. Ezért igyekszik szétverni a változásban biztos pontot jelenthető, bajtársi jellegű közösségeket, legyen az rendőrség vagy tűzoltóság, vagy bármiféle egység. Továbbá igyekszik a már jelenlévő társadalmi megosztottságot tovább fokozni, különösen az említett közösségekkel szemben. Ez a másik célja a szóban forgó intézkedésnek.
Figyelemmel kísérjük a rendvédelmi erők körül folyó taktikázásokat, és arra felhívjuk mind a hivatásbeliek, mind a nép figyelmét, és igyekszünk enyhíteni a közéjük ásott szakadékokat. Nem fogjuk hagyni, hogy nép- és nemzetellenes hatalom aláássa a pozitív irányú változások lehetőségét, észrevétlenül szétverve az erős hivatásrendi közösségeket, és éket verve közéjük és a nép közé. A változásokat követően pedig helyreállítjuk a megalázott hivatások becsületét, és minden lehetőséget megadunk a társadalom megbecsülésének és tiszteletének maradéktalan kivívására.
Bánfalvi Béla
Valakinek gyönyörű kínai kerámiája volt, számos érdekes alakkal díszítve. Egy napon a plakett leesett a falról, ahova függesztették, és megrepedt középen. A tulajdonos hamarosan írt Kínába, és kért még hat példányt ebből az értékes plakettből. Mintául elküldte a megrepedt kerámiát is. Legnagyobb meglepetésére hat hónappal később megkapta a hat plakettet és a saját megrepedt példányát is. Úgy találta, hogy a kínaiak annyira hűségesen követték az eredeti példányt, hogy mindegyikre rávésték a repedést is. Ha e földön a legjobb embereket utánozzuk, akkor hajlamosak vagyunk tökéletlenségeiket is követni, de ha Jézust követjük, és őt tekintjük példaképünknek, akkor bizonyosak lehetünk a tökéletes mintában.
Nekem ugyan már évek óta nincs TV-m, de akiknek esetleg még van, azoknak most ajánlanék egy könnyed kis vígjátékot A címe, hogy Az utolsó vakáció.
Ha esetleg lemaradnál róla, alternatívaként kölcsönözd ki egyik este a Bakancslistát DVD-n, és azt nézd meg. Tulajdonképpen mindegy is, hogy melyiket nézed meg ebből a szempontból.
A két film ugyanis látszólag teljesen más jellegű, előbbi vígjáték, utóbbi inkább dráma, mégis a mélyén, a kettő film teljesen ugyanazzal a céllal készült, és ezt, ha kellően nyitott szemmel nézed őket, látni is fogod. Itt egy kis komédia, ott egy kis dráma, mindezek csupán körítés, ami jobban emészthetővé teszi neked az anyagot, hogy jobban beszippantson a történet, és kellően mélyen magadévá tehesd az alapvető üzenetet, amit gondosan "belesütöttek" neked az elme-manipuláció nagymesterei és ami teljesen ugyanaz a két film esetében.
Félreértés ne essék, nem lebeszélni szeretnék bárkit is a TV-nézésről, sőt... Ha elkezdesz ébredezni, és elkezded észrevenni a finom kis manipulációkat a filmekben és sorozatokban, a tv-nézés egy nagyon élvezetes és hasznos tevékenységgé formálható.
No de visszatérve a fenti filmekre, amit illusztrálni szerettem volna velük, hogy milyen ügyesen tudják beleszőni a legmélyrehatóbb emberi értékrend manipulációkat egy ilyen kis másfél órás "programba". Értékrend alatt ugyebár azt értem, hogy mit tartasz fontosnak az életben.
Nyilvánvaló, hogy ha én szabhatom meg, hogy te mit tartasz fontosnak az életedben, akkor óriási hatalmam van feletted. Onnantól kezdve én mondom meg mi az életcélod, gyakorlatilag én "mozgatlak" téged.
Viszont ha az emberek legalapvetőbb értékrendjét szeretném átírni, a dolgot mégsem kezelhetem olyan nemes egyszerűséggel, mint egy hamburgert vagy egy mosóport, hogy csinálok reklámokat, amiket leadok a félidőben, hogy így kell élni meg úgy kell élni, mert azért azt egy csöppet zokon vennék az emberek. Ilyenkor vetem be ezt az indirekt, "szórakoztatásnak" álcázott technikát:
Előzőleg ugye már legyártottam magamnak a sztárokat, olyan személyeket, akikre a közönség valamilyen okból felnéz, akikkel azonosulni szeretnének (lehet ez akár a sarki csöves, érdektelen, csak ez kell, hogy a média segítségével sztár státuszba emeljem). Őket fogom belerakni a filmembe, mert így amit a sztárral megcsináltatok a filmben, azt a többi "majom" csinálja utána az életben (nem sértés akar lenni, csak van ez a találó kifejezés)...
Na és most jön kérem az extra csel, hogy mégis hogyan tudok belepiszkálni egészen mélyre, az emberek legalapvetőbb értékrendszerébe egy ilyen műsorral... Hát egy olyan szituációt kreálok a forgatókönyvben, hogy a sztárom haldoklik és megtudja, hogy csak pár hete van hátra az életből.
Na itt álljunk meg egy pillanatra, és képzeljük bele magunkat ebbe a szituációba, mert ugye a film nézése közben is ezt tesszük majd. Képzeljük el egy pillanatra, hogy az orvos közli velünk, hogy csak pár hetünk van hátra! Mit csinál ilyenkor egy ember?
Nyilván mindenkinek vannak tervei, vágyai, dolgok amiket szeretett volna még véghez vinni, átélni az életben. Ha most közli velünk az orvos, hogy már nincs sok időnk hátra, és nem lesz lehetőségünk ezeket mind beteljesíteni, akkor muszáj elővenni a prioritásokat. Le kell ülnünk, számot kell vetnünk, és el kell döntenünk, mik a legfontosabbak ezek közül. Vedd észre, hogy a szituáció pontosan úgy lett megkonstruálta, hogy elő kelljen vennie az embernek a legalapvetőbb értékrendszerét a helyzet kezeléséhez.
És innen ugye már mehet is minden, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Sztárunk megtudja a rossz hírt, nagy a szomorúság, beleéljük magunkat a helyzetbe, azonosulunk vele. A film nézése közben egy picit mi is elkezdünk gondolkodni, hogy mit is csinálnánk... De persze csak egy tizedmásodperc erejéig, mert a produkció, ugye, nyilván nem azért készült, hogy gondolkodjunk, hanem éppen ellenkezőleg, úgyhogy már jön is a sztár a képernyőn, és ő átgondolja helyettünk a helyzetet, és elkészíti az ő kis listáját, amit mi, ebben a tv által indukált szuggesztív alfa állapotban, tudomásunkon kívül szépen elfogadunk és többé kevésbé magunkévá teszünk. És itt a touch-down kérem szépen, ezzel máris sikerült felülírniuk a néző legmélyebb értékrendszerét. Megmondták, hogy mi a fontos! Az, ami Queen Latifah karaktere szerint fontos, ami Robert De Niro karaktere szerint fontos.
Számos ilyen vezérfonalú film készült már a filmtörténelemben, különböző szereposztásokkal, különböző műfajokban, a legkülönbözőbb keretkörítéssel, de valahogy a lista, amit a sztár végül összehoz, hogy miket szeretne még megcsinálni az életében, szóval az valahogy minden egyes alkalommal szinte ugyanazokat a pontokat tartalmazza. Drága éttermek, luxus szállodák, egy próbakör a legújabb ferrari-val, ésatöbbi, ésatöbbi... egyszóval ott van rajta minden amit egy "üres", anyagias életfelfogással csak ki lehet találni.
Bármibe lefogadom, és fel merem rá tenni az összes pénzemet, amim van, hogy soha egyetlen egy olyan hollywoodi film nem fog készülni, amiben a sztár megtudja, hogy meg fog halni, és ezt felismerve úgy dönt, hogy mondjuk megtér istenhez! Akármelyikhez!
Ezt nem tartjátok érdekesnek? Mert én nagyon. Sorra mutatják be a történeteket, benne emberi tragédiákat, embereket, akik megtudják, hogy nemsokára meg fognak halni, és egyetlen egynek nem jut eszébe semmilyen spirituális vagy felsőbbrendű gondolat. Nulla. Semmi! Csak annyi, hogy a Ritz-ben még nem vacsorázott, és azt még feltétlenül szeretné kipróbálni mielőtt meghal. Szerintem ez valami elképesztő!
Félreértés ne essék, én itt nem a vallásokat pártolom, mert azokról is tudnék pár oldalnyi kritikát írni, de észre kellene venni, hogy itt már nem is csak a vallásokat támadják be egy ilyen forgatókönyvvel, hanem mindennemű olyan gondolatot el kívánnak pusztítani, ami szerint az ember több annál, mint hogy vásárol, étterembe jár és utazgat. Mindent!
És ahhoz, hogy kipusztítsanak mindennemű gondolatot, amelynek a felsőbbrendű én-hez bármi köze lenne, még csak nem is kell támadniuk ezeket a gondolatokat, épp ellenkezőleg! Céljukat azzal érik el, hogy megcsinálnak hatezer filmet, és még csak nem is tesznek róluk semmi említést.
Nos hát, ilyen módon lehet "prediktív programozással" (lásd Alan Watt), beágyazott üzenetekkel, legyártani azokat a kozmopolita biorobotokat, akik utána egész napjukat a plázában töltik és ha megkérdezed tőlük: mik a hosszabb távú terveik, akkor azt mondják, szeretnének majd egyszer a Ritz-ben kajálni.
Mi történt velük, talán ezzel az életszemlélettel születtek? Persze hogy nem.
Csak épp a szüleik engedték, hogy az UPC meg a Cinema City nyári iskolája nevelje fel őket.
Mi, a történelmileg és szorosabb értelmében árja (vagy fehér) fajnak nevezett emberi együttes tudatos tagjai kijelentjük az alábbiakat:
1. A valaha fehér államok jelenlegi kormányai ma megtagadják tőlünk a kulturális és biológiai entitásként való túlélésünkhöz szükséges hegemóniát és életteret.
2. Az integráció elkerülhetetlen eredménye a fehér faj kiirtása fajkeveredés útján. A fehér nők és színes bőrű férfiak közötti fajkeveredés reklámozása a hivatalos kommunikációs módszerek nyilvánvaló prioritása az összes jelenlegi politikai rendszerben.
3. A fajuk elleni szervezett népirtás programjának ellenálló fehér férfiakat gazdaságilag, politikailag és társadalmilag tönkreteszik, és ha ténylegesen továbbra is ellenállnak, akkor meggyilkolják vagy hamis ürügyekkel bebörtönözik őket.
4. Egy faj élete asszonyainak a hasában rejlik, és manapság a világ népességének alig 2 százalékát alkotják gyermekszülő korban lévő fehér nők, márpedig a túlélésünkhöz egyedül a demográfiai statisztika számít.
5. A vallási, politikai és gazdasági rendszerek megsemmisíthetők és újjáalkothatók, a fajunk halála azonban végleges lesz.
6. A fehér férfi ösztönös akaratát arra nézve, hogy megőrizze asszonyai szépségét és gyermekei jövőjét ezen a földön, a természet és a természet istene rendelte el.
7. Valamennyi nyugati nemzetet cionista konspiráció irányítja, amely elszánta magát arra, hogy meszticizálja, helyettesítse és megsemmisítse a fehér fajt.
8. Amerika a cionista világrendőrség. Az amerikai katonai és rendőri erők arra szolgálnak, hogy elpusztítsanak minden fehér államot vagy életteret a világon. Példa rá a 101. légideszant alakulat szuronyai hegyével kikényszerített integráció (a fehér és néger tanulók összekeverése - a ford.megj.) a déli államok iskoláiban, a szövetségi parancsra rendőrgumibotokkal véresre vert dél-bostoni fehér anyák, akik tiltakoztak az integráció és a környékbeli iskolák lerombolása ellen, vagy az európai őshazáink fehér államainak a megsemmisítése és színes csapatokkal való megszállása a második világháborúban, miután Németország megpróbálta gyakorolni - a mór és mongol inváziók ideje óta - hagyományos funkcióját a fehér faj védelmében.
9. Azzal, hogy az állítólagos pozitív diszkrimináció vagy más hasonlóan aljas eljárások nevében állásokat vesznek el a fehér férfiakról, azt akarják elérni, hogy csökkenjen a fehér családok száma és a népességünk.
10. A sokfajú sportoknak, sokfajú szórakoztató eseményeknek és általában az integrációnak az a célja, hogy lerombolja a fajunk túléléséhez szükséges egyediség és értékesség értelmét.
11. A történelmet átírják, hogy elrejtsék őseink művét és a színes bőrű fajoknak tulajdonítsák azt.
12. A zsidókereszténység elve a faji nivellálódás és az egységes emberiség, következésképpen a fehér faj kiirtása.
13. Az Amerikát és a többi nyugati nemzetet megszálló cionista kormányok a természetellenes homoszexualitást propagálják, jól tudván, hogy a nemi egyesülés erős férfiösztöne az ugyanolyan fajú nőkkel való gyereknemzésre irányul a faj túlélésének biztosítása érdekében.
14. Az Amerikát és a többi nyugati nemzetet megszálló cionista kormányok propagálják és védelmezik a fehér csecsemők manapság abortusznak nevezett meggyilkolását, népünk óriási veszteségére.
Mindennek a fényében és tekintettel a fehér faj ellen elkövetett számtalan bűncselekményre, valamint a jelenlegi nyilvánvalóan népirtó politikára, ezennel visszavonjuk támogatásunkat hóhéraink intézményeitől. Engedelmeskedve a természet törvényeinek, és elismerve, hogy a természet és a törvényei Isten műve, bármi is legyen az emberek elképzelése a Teremtőről, és hogy ezen törvények között a saját fajunk megőrzése az első, ismét kizárólag fehér területek létrehozását követeljük az észak-amerikai kontinensen és Európában. Ha erre nem hajlandóak, minden szükséges eszközzel jóvátételt fogunk szerezni.
Azok, akik árulásban vétkesek a cionista pusztító javára vagy csak karba tett kézzel ücsörögnek, jegyezzék meg az alábbiakat. Ha diadalt aratunk és elérjük a 14 szóval kifejezett célunkat ("Meg kell őriznünk népünk létezését és a fehér gyermekek jövőjét."), akkor a gyávaságotok el fogja nyerni a méltó jutalmát. Ha nem győzünk, és a fehér faj a dinoszauruszok sorsára jut, akkor a fehér gyermekek utolsó nemzedéke, a tieitekkel együtt kiszolgáltatva a világot megöröklő színes fajoknak, fizetni fog az aljas cinkosságotokért.
Mivel a USraeli imperializmussal szembeni globális ellenállás gerincoszlopa jelenleg kétségtelenül a Kína-Oroszország tengely, magától értetődően a washingtoni politika legfőbb prioritásává Vlagyimir Putyin hatalmának az aláásása vált. Az amerikaiak ugyanis, noha tökéletesen tisztában vannak a hatalmuk meggyengülésével, változatlanul messianisztikus küldetésüknek tartják a Föld energiaforrásainak ellenőrzése révén megvalósuló világuralmat. Márpedig legfőképpen Putyin képes keresztülhúzni a számításaikat.
Nem titok, hogy az ellene szervezett oroszországi tüntetések helyszíni koordinálását és logisztikai támogatását az USA geostratégiai érdekeit - a demokrácia világméretű fejlesztésének cégére alatt - szolgáló „kormány közeli” alapítvány, a NED (National Endowment for Democracy) végezte. Saját tavalyi beszámolója szerint sajtóközpontot finanszírozott Moszkvában, orosz fiatalokat képzett ki politikai aktivizmusra (értsd: kormányellenes agitációra), „független” választási megfigyelőket fizetett és „objektív” választási tanulmányokat rendelt. 2011 szeptemberében meghívta Washingtonba az ugyancsak általa pénzelt Levada Elemző Központot, amely a társadalmi elégedetlenség legneuralgikusabb pontjait igyekszik kitapogatni a közvélemény mozgósítása végett. Ezen a konferencián az ellenzéki Szolidarnoszty mozgalom elnöke, Borisz Nyemcov is részt vett.
A NED, amely jelentős szerepet játszott az ukrajnai és grúziai narancsos forradalmakban éppúgy, mint az „arab tavasz” eseményeiben, mintegy ezer (!) ugyanilyen típusú projektet finanszíroz a Föld 90 országában. Eredetileg Bill Casey, a CIA igazgatója hozta létre azzal a céllal, hogy „privatizálják” az amerikai kémszolgálat egyes akcióit. Allen Weinstein névleges alapító 1991-ben nyíltan elárulta a Washington Postnak, hogy a NED sok olyan dolgot művel, ami korábban a CIA reszortja volt. Valójában az amerikai titkosszolgálatok fedőszerveként működik. Igazgatótanácsában számos „héjaként” elhíresült egykori kormánytisztviselő mellett helyet foglal Wesley Clark nyugalmazott tábornok is, aki Szerbia 1999-es NATO-bombázását vezényelte, és aki akkoriban kijelentette, hogy az etnikailag homogén államok ideje lejárt Európában és a fajkeveredést kell előmozdítani, akár tetszik az európaiaknak, akár nem.
Ha kellemetlenkedni lehet Putyinnak, akkor a NED-nek semmi sem drága. Erre a célra nem sajnálja a pénzt senkitől. Még egy olyan „kétes” figurától sem, mint Alekszej Navalnij ügyvéd, korrupcióellenes aktivista és nacionalista blogger, aki távolról sem az a politikailag korrekt zombi-demokrata, amilyenné az amerikaiak a Föld összes lakóját szeretnék átnevelni. Narod nevű mozgalma a politikai szélsőségek ötvözete, markánsan rasszista és muzulmánellenes felhanggal. Maga Navalnij évek óta résztvevője a nacionalisták által szervezett Orosz Menetnek, láthatóan nem idegenkedve a felvonuláson tömegesen megjelenő neonáciktól sem, sőt támogatja az „Elég a Kaukázus etetéséből!” kampányt is, amely azt követeli, hogy a hatóságok szüntessék meg a korrupt déli (és zömükben muszlim) régiók anyagi támogatását. Emiatt aztán a hatalom és a liberális ellenzék egyaránt „fasisztának” tekinti.
Vele ellentétben Borisz Nyemcov, aki ugyancsak a NED fizetési listáján szerepel, minden szempontból „kóser”. Most ugyan a korrupcióellenes harc bajnokaként tetszeleg, a Jelcin-érában azonban maga is nyakig belemerült a korszakot jellemző gyanús pénzügyi machinációkba. 1999-ben Hodorkovszkij megbízásából képviselőket vásárolt meg kilóra, öt évvel később pedig Berezovszkijjal szervezkedett Londonban. Az orosz igazságszolgáltatás elől Angliába szökött oligarcha minden Putyin-ellenes mozgalmat támogat, köztük Nyemcov pártját is. Szintén az orosz elnök ellenzékét erősíti Garri Kaszparov ex-sakkvilágbajnok, aki egy ideig az egyik neokon irányultságú amerikai biztonságpolitikai think tank (Center for Security Policy) vezetőségében is szerepet vállalt. Politikai karrierjét főleg a Jukosz-ügyben Hodorkovszkij cinkosaként elhíresült Leonyid Nevzlin menedzselte. Ő momentán Izraelben dekkol, mert Oroszországban azzal vádolják, hogy a Jukosz olajvállalat több üzleti konkurensét megölette. Kaszparov és Nyemcov 2009-ben személyesen Obamával egyeztetett Washingtonban az orosz ellenzék megszervezése tárgyában.
Teljesen nyilvánvalóan Obama fütyül arra, hogy Oroszország demokratikus állam vagy sem. Valójában arról van szó, hogy Putyin zavarja a USraeli világuralmi terveket. Orosz elnökként valószínűleg az eddiginél is határozottabb álláspontot fog képviselni kül- és katonapolitikai kérdésekben. Bizonyára növelni fogja a katonai költségvetést is, hogy elvegye az amerikai vezetés kedvét az olyasféle kalandorpolitikától, amilyennel legutóbb Grúziában próbálkozott. Ugyanakkor az amerikai stratégákat egyformán nyugtalanítja Európa Oroszországgal szembeni energetikai függősége és Putyin „eurázsiai” szövetségi politikája. Éppen ezért Washington mindenhol fokozza a nyomást, ahol Oroszországnak adui vannak: Kínában, Iránban, Szíriában, Németországban.
Miközben az USA feltartóztathatatlanul sodródik a totális csőd felé, foggal-körömmel ragaszkodik az 1944-es Bretton Woods-i egyezményben kizsarolt monetáris kiváltságaihoz. 2009 óta mindent megtesz az európai közös pénznem meggyöngítése érdekében, nehogy Kína a valutatartalékait dollár helyett euróban tartsa. Ez ugyanis katasztrofális lenne számára, hiszen égető szüksége van az államkötvény-vásárlásokon keresztül megvalósuló folyamatos kínai kölcsönökre, hogy finanszírozhassa krónikus költségvetési hiányát és orbitális hadi kiadásait. Mindenképpen semlegesítenie kell tehát Kínát és Oroszországot.
Ezt szolgálja az európai közvélemény Oroszország ellen hangolása a média által, legutóbb Putyin újraválasztása kapcsán. Az amerikaiak Carl Schmitt elveit alkalmazzák, és immáron nyíltan Putyint jelölték meg főellenségükként. Ők akarják újraindítani a hidegháborút, miközben az oroszokat vádolják ezzel. Putyinnak nem marad más választása, mint felvenni a kesztyűt.
MD 2012. II. 21.
Gazdag István: A Putyin
Ha van valaki, aki egyáltalán nem hiányzott az amerikaiaknak a nemzetközi porondról, akkor az kétségtelenül Vlagyimir Putyin, hiszen nemcsak feltámasztotta Oroszországot a „haló poraiból”, de megóvta a Brzezinski által eltervezett feldarabolástól, természeti kincseinek idegen csoportok általi kirablásától és a NATO általi bekerítéstől egyaránt. Noha Jelcin segítette hatalomra, radikálisan szakítani tudott elődje Amerika-barát orientációjával, miközben megszabadult az országot saját hitbizományuknak tekintő cionista oligarcháktól is.
Putyin immáron megmentette Oroszországot, és remélhetőleg megmenti egész Európát, példát mutatva számára elszántságból és határozottságból ahhoz, hogy végre felszabadítsa magát az amerikai katonai protektorárus alól. Amikor hatalomra került, az Orosz Föderáció új elnökeként mélyen felháborította az orosz energiahordozók exportára és fogyasztói ára közötti jelentős eltérés. Éppen ezért felülvizsgáltatta és - ha kellett, kíméletlen nyomást gyakorolva - újratárgyaltatta a Jelcin-érában megkötött kitermelési megállapodásokat. Ragaszkodott hozzá, hogy ismét állami kézbe kerüljön a nemzetgazdasági és stratégiai fontosságú orosz olaj- és gázvagyon, a szaúd-arábiai Aramco mintájára, amely tekintélyes geopolitikai befolyást biztosít a királyi családnak. Putyin alatt, aki a politika primátusát vallja a gazdasággal szemben, a katonai szuperhatalom olajtermelő szuperhatalommá vált, amelynek az a küldetése, hogy ismét respektált, sőt rettegett erővé tegye Oroszországot.
2003. október 2-én Mihail Hodorkovszkijt, az orosz kőolajkincs oroszlánrészét bitorló Jukosz főnökét letartóztatják az egyik szibériai repülőtéren. Néhány nappal korábban részt vett egy moszkvai üzleti találkozón Lee Raymond, az Exxon amerikai olajcápa egyik fejese társaságában, aki cége nevében hajlandónak mutatkozott 25 milliárd dollárral beszállni a Jukosz és a - Jelcin egykori „rossz szelleme”, Borisz Berezovszkij által gründolt, majd miután Putyin elől kénytelen volt Angliába szökni, „mispóchebelijének”, Roman Abramovicsnak átjátszott - Szibnyeft fúziójába. A Kreml számára ez jelentette az utolsó cseppet a pohárban. Azt a gondolatot, hogy az Exxon-Mobil és a Chevron-Texaco amerikai tőkései 40 százalékos részesedést szereznek a nemzeti energiavagyon szibériai szentélyében, egyszerűen elfogadhatatlannak tartotta Putyin. Így aztán az amerikaiak, akik azt hitték, hogy csont nélkül lenyúlhatják az orosz kőolajat, hoppon maradtak. Nem csoda, hogy ez a letartóztatás döntő fordulatot jelentett az orosz-amerikai kapcsolatokban. Ráadásul Hodorkovszkij politikai ambíciókat dédelgetett magában, ellenzéki pártokat finanszírozott, bensőséges viszonyt ápolt a Bush-adminisztrációval, és bizonyára jelöltette volna magát a 2008. márciusi orosz elnökválasztáson is.
Oroszország sorsa másként alakult volna, ha Putyin nem fojtja el csírájában Hodorkovszkij és az USA álmait. Az orosz állam elvesztette volna ellenőrzését legfőbb bevételi forrása, ti. a természeti kincsei kiaknázásából származó jövedelmei fölött. Különböző legális és illegális mechanizmusok ugyanis lehetővé tették a jelcini korszak vadprivatizációi során létrejött mamutcégeknek, hogy nagy mértékben kivonják magukat az adózás alól, megfosztván az államot bármiféle pénzügyi manőver lehetőségétől. Számos elemző szerint ily módon maga az Orosz Föderáció működése került veszélybe, és egyre több orosz vélekedett úgy, hogy országuk igazából nem is a szétesést kockáztatja, mint inkább azt, hogy végleg elveszíti utolsó sanszát is a feltámadásra.
Putyin meg tudta törni a NATO bekerítési stratégiáját is: Ukrajna és Grúzia többé nem ácsingózik az amerikaiak által felkínált csatlós státuszra, legutóbb Lukasenko Fehéroroszországa is véget vetett a Nyugattal való kacérkodásának, és már nem beszélnek a Lengyelországba tervezett amerikai rakétavédelmi pajzsról sem. Mára helyreállt Oroszország autoritása a Kaukázusban és Közép-Ázsiában, miközben az amerikaiaknak már csak egyetlen kirgizisztáni katonai bázison van maradásuk, ideig-óráig, arany áron. Könnyen elképzelhető, hogy mi történt volna, ha Oroszország elveszíti a csecsenföldi háborút, és ismét Sztavropolnál találja magát, a XIX. századi orosz gyarmatosítás kiinduló pontján, szemben az iszlamista fergeteggel, és egyúttal megfosztva közép-ázsiai befolyásától és presztízsétől. Ezt ugyanolyan katasztrófaként élték volna meg az oroszok, mint a nyugat-európaiak Bizánc elvesztését 1453-ban a törökök ellenében.
Putyinnak sikerült blokkolnia a CIA által menedzselt és többek között Soros György által pénzelt narancsos forradalmak metasztázisát is. Tisztában lévén az aggasztó népesedési helyzettel, mindent elkövetett a születési ráta javítása érdekében, hiszen Oroszország azt kockáztatta, hogy 2050-re alig 100 millió lakosa marad, vagyis kevesebb, mint Törökországé, kétszer nagyobb területen, mint az Egyesült Államok. Nagy Péter példáját követve Putyin részben helyreállította az orosz katonai hatalmat, ahogyan azt a „grúziai eset” határozott rendezése is bizonyítja, de azt is megértette, hogy elő kell segítenie a külföldi befektetéseket, a jelenleg még túlzottan a nyersanyag-kitermelésre alapozó gazdaság modernizálásához.
Végül pedig megértette, hogy Oroszország feltámasztásához a hagyományos értékek, mindenekelőtt a patriotizmus „rehabilitálásán” keresztül vezet az út, amelyek hatékony ellenpéldát alkotnak a dekadens nyugati demokráciákkal szemben. Az oroszországi paternalista autoritarizmus ugyanis egy amerikai vagy egy nyugat-európai számára csupán az ország ázsiai dimenziójának felel meg, pedig valójában meggátolja annak szétesését. Az „emberi-jogisták” azt szeretnék, hogy Oroszország alkalmazkodjon a nyugati világhoz, holott éppen fordítva: a nyugatiaknak is újra fel kellene fedezniük a saját hagyományos értékeiket, hogy megmentsék magukat a jelenlegi dekadenciától, amely a Római Birodalom végnapjait idézi. Az USA-nak alávetett, atlantista Európai Uniónak egy jövőbeli Párizs-Berlin-Moszkva tengely köré szerveződő eurázsiai blokk az alternatívája. Ennek éppen Putyin lehet az egyik építőmestere, amivel Samu bácsi nagyon is tisztában van. Ezért vicsorog rá szüntelenül.
