Kadarkúti Égi Üzenetek 284-286: Szentlélek-Mennyei Atya-Szűzanya: A nyolcadik parancsolat: Hamis tanúságot ne szólj felebarátod ellen

ÉGI ÜZENETEK       2015. November 24. 
Szentlélek:  A nyolcadik parancsolat:  Hamis tanúságot ne szólj felebarátod ellen I.

Szentlélek: Ma Én, a Szentlélek Isten, a 3. Isteni Személy tanítalak benneteket a Nyolcadik parancsolatról, mely így szól: Hamis tanúságot ne szólj felebarátod ellen. Köszönöm, hogy eljöttetek. Hálából isteni szeretetem felvilágosító fényét küldöm értelmetekbe és szívetekbe. Nézzétek csak lelki szemeitekkel!

Három nagy izzó piros Szívet tartok összeillesztett két tenyeremben: az Atyáét, a Fiúét és az Enyémet, a Szentlélekét. Mindegyik tetején magas láng ég. Rálehelek és egyetlen nagy szívvé válik. Ebből az isteni Szívből, a rajta lobogó tűzből annyi szeretetsugár árad belétek, ahányan vagytok. Így segítek nektek megérteni és átérezni a Szentháromság által felhevített isteni szavaimat.

Mit is jelent a hamis tanúság? Egyszerűen hazugságot, mely ellentéte az igazságnak. Mivel Isten maga az igazság, gyermekeitől elvárja, hogy igazságban, őszinteségben éljenek. Jézus, a második isteni személy ezt tanítja nektek: „A ti beszédetek legyen: az igen igen, a nem nem.” (Máté 5,37) Drága Gyermekeim! Mindig törekednetek kell arra, hogy gondolataitokban, szavaitokban és cselekedeteitekben mindig igazmondók, őszinték, nyíltlelkűek legyetek. A gonosz, a hazugság atyja, megnehezíti ezt nektek, mert hazugságra bíztat. Mivel jól ismeri, jámbor, jóakaratú lelketeket, kísértéseit a jó látszatába burkolja, és mint kegyes hazugságot próbálja belétek ültetni. Például egy nagymama így keveredett hazugságba: Ő vigyázott délután az unokákra, akik heves játék közben levertek az asztalról egy drága vázát, amely darabokra tört. Összetakarította a cserepeket és mikor a lánya a munkából hazajött azt mondta neki, hogy ő törte össze törölgetés közben kicsúszott a kezéből. Így a gyerekek megúszták a dorgálást. Bizony ez is bűn, mert nem mondott igazat és az unokák nem tanulják meg, hogy tetteikért vállalniuk kell a felelősséget. A Katolikus Egyház Katekizmusa azt mondja, hogy a „hazugság súlyosságának mértéke függ az eltorzított igazság természetétől, a körülményektől, az elkövető szándékától, és a kártól, amit a hazugság áldozatai elszenvedtek.” A fent említett nagymama túlzott, de helytelen szeretetéből vállalta magára az okozott kárt, ami a szülőknek nem volt elviselhetetlen veszteség. Ezért ő bocsánatos bűnt követett el.

Gyermekeim! Egy súlyosabb esetet is elmondok nektek. Erzsike „GYES”-en volt háromhónapos kisbabájával. Anyósa is velük lakott. Férje a hivatalban dolgozott, és a két asszony együtt főzött a konyhában. Csöngetett a postás, pénzt és levelet hozott. Tél volt, és míg Erzsike aláírta a csekket, fázósan dörgölte az ujjait. A fiatalasszony megsajnálta, hogy így összefagyott a nagy hidegben és megkínálta egy forró teával. Míg itta, közben egy kicsit elbeszélgettek, aztán elment. Este az anyós suttogva – míg Erzsi bennt a szobában altatta a kisbabát – ezt mondta a munkából megérkező fiának:

-Lacikám, nagy baj van. A feleséged meg fog csalni, de lehet, hogy már meg is tette. Itt a konyhában teáztatta a postást, kellemesen elcsevegtek. De ez nem elég. Tegnap, ahogy tolta a babakocsit az utcán, holnap éjszakára randevút beszéltek meg. Én, éppen az ABC-be igyekeztem, és ezt hallottam ki a szavukból. A férj meglepődött és csalódottnak látszott. Reggel rögtön elővette mit sem sejtő, ártatlan feleségét és féltékenykedő szavakkal árasztotta el. Nagy veszekedés lett belőle. Ez nem egyszerű hazugság, hanem rágalmazás volt. Erzsi szerette a férjét és a postás csak a kisbabát nézte meg egy percre. A rágalmazás pedig halálos bűn.

Drága engesztelőim! Tudnotok kell, hogy az ítélkezés és a rágalmazás között nagy a különbség. Az ítélkezés nem tartozik a hazugság körébe, azt jelenti, hogy valakiről valódi hibákat, rosszcselekedeteket mondunk el, tehát szeretetlenek vagyunk vele, rontjuk a hírét. De ez mégis a bocsánatos bűnök közé tartozik. A rágalmazás viszont halálos bűn, mert belegázolva más becsületébe, nem létező hibákat, bűnöket fog rá. Gondoljatok bele, hogy a gyilkosnak milyen nagy a bűne, pedig csak a testet öli meg, de a rágalmazó a lelket teszi tönkre mindenki előtt, porig alázza, talán még öngyilkosságba is kergeti. Eszközünket, Évát zokogva hívta fel egy középkorú asszony, hogy a szomszédja elterjesztette róla, hogy leszbikus, pedig nincs ilyen hajlama. Azóta a házban és a templomban is, ahová jár, mindeki húzódozik tőle. Még a férjének is telebeszélték a fejét, a fiát is „felvilágosították”. Csak sír, és az idegei egészen tönkrementek. Minden reménye Jézusban van, aki időnként különösen nagy lelki vigasztalásokban részesíti. Ez a rágalmazó szomszédasszony súlyos, halálos bűnt követett el. Míg tévedését nem tisztázza a sok félrevezetett ember előtt, és meg nem gyónja vétkét, a pokol felé halad.

Gyermekeim! Visszakanyarodok egy kicsit az ítélkezéshez. A Katekizmus tanítása szerint ez is a nyolcadik parancsot sérti meg, mert az igazság elleni bűnök közé tartozik és szeretetlenséget jelent. Azt mondja a Katekizmus, hogy „bűnt követ el

-vakmerő ítélettel az, aki még ha hallgatólagosan is, elegendő alap nélkül igaznak fogad el valami erkölcsi fogyatékosságot a felebarátban.

-megszólással az, aki mások létező hibáit vagy bűneit indokolatlanul föltárja olyanok előtt, akik arról nem tudnak.”

Kicsinyeim! Ha azt akarjátok, hogy viselkedésetek Istennek tetsző legyen és egy olyan helyzetbe kerültök, hogy valaki rosszat állít másról, ne essetek a vakmerő ítélet bűnébe. Ne higgyétek el a felebarátról azonnal a rosszat, inkább tételezzétek fel a jót róla, hátha téved az illető.

A megszólás is bűn, habár bocsánatos, mert komoly ok nélkül megszégyenít valakit a hibái miatt. Inkább neki mondja el négyszemközt, hogy változtasson viselkedésén. Ez a helyes keresztényi magatartás.

Gondoltátok-e, Drágáim, hogy a hízelgés is igazság elleni bűn, a nyolcadik parancs megsértése? Igen, mert hízelgő dicsérettel vagy tetszésnyilvánítással bátorítja a felebarátot a gonoszságra és erkölcstelenségre. Ez súlyos bűn. Hallgassátok a következő történetet. Imre kiegyensúlyozott, szentségi házasságban él Jutkával és két gyermekével. Bálint munkatársa és barátja. Egy délután, munka után beülnek egy presszóba beszélgetni.

-Idefigyelj, Imikém! Ez a Jutka nem hozzád való. Lompos, kövér elhanyagolja magát. Te egy olyan mutatós, jóképű fiatalember vagy, vezető pozícióban. Neked egy olyan feleség kellene, akivel reprezentálni lehet. Valld be, hogy a családod teher számodra, a zenei adottságod is elsikkad. Emlékszel, milyen szépen zongoráztál? Az élettársamnak van egy olyan csinos, tehetséges barátnője. Szórakozóhelyeken szokott énekelni.

Imre kikerekedett szemmel hallgatta és elfogadta az ötletet, hogy a jövő hétvégén bemutatja neki azt az énekesnőt. Ő, aki becsületes, jó férj volt eddig, elindult a lejtőn.

Van olyan helyzet is, mikor a hízelgés bocsánatos bűn, ez esetben arra törekszik az illető, hogy kedves legyen, hogy elkerüljön valami rosszat, hogy elérjen maga számára valami előnyt. Erre egy egyszerű példát hozok elétek. Egy vállalatnál három portás van. Az egyik feleslegessé válik, és hamarosan kiválasztják és elküldik. A három közül Jutka fél, hogy majd neki kell távoznia és egyre többet sündörög a fönöknő előtt. Megdicséri az új frizuráját, elmegy a kislányáért az óvodába és össze-vissza dicséri, hogy milyen édes, és milyen szép a kicsi. Ha elmegy előtte, barátságosan mosolyog és nagyokat köszön. Ez a kedveskedés, hízelgés érdekből áll, nem szívből jön, bocsánatos bűn, alapjában véve nem bánt meg senkit sem.

Az az ember is a nyolcadik parancsolat ellen vétkezik, aki dicsekszik, henceg vagy gúnyolódik.

A dicsekvő - miközben dicséri magát és a tulajdonait – egy cseppet sem alázatos, mert azt hiszi, minden az ő érdeme. Pl. a jó felfogóképessége, a szorgalma, a külső kellemes megjelenése, szép arca, pontossága, elegáns öltözete, márkás autója, minden... minden csak az ő érdeme. Van, aki a lelki tulajdonságaira és cselekedeteire büszke, hogy ő milyen sokat adakozik, böjtöl, felsorolja a rózsafüzéreket, litániákat, amiket naponta elmond. Ó, ha tudná, hogy ezek a szép cselekedetek milyen sokat veszítenek értékükből, amiért dicsekszik velük! Ezek bocsánatos bűnök. Természetesen ebben is vannak fokozatok, mert ha a sok hencegéssel mások lelkét iriggyé vagy elkeseredetté teszi, akkor súlyosabb a bűne.

Az irónia mások számára bántó, megalázó, nagyon szeretetlen viselkedés, mert valakin rosszakarattal nevetségesség téve őt, gúnyolódik. Hogy bocsánatos vagy súlyos bűn ez, eldönti, hogy milyen mértékben aláz meg valakit vele. Ha valaki ezt a gúnyolódó modort ha hangulatkeltésként, magamutogatásból, jópofaságból veszi magára valaki – higgyétek el – nagyon sokáig fog a tisztítóhelyen vezekelni, hiszen sok lelki sebet okoz felebarátainak, és Isten mindenkit elsősorban a szeretet alapján fog megítélni.

A nyolcadik paranccsal kapcsolatban a Katekizmus kimondja, hogy „a hazugság a legközvetlenebb vétség az igazság ellen. Hazudni annyi, mint az igazság ellen beszélni vagy cselekedni megtévesztő szándékkal... A hazugság súlyosságának mértéke függ... a körülményektől, az elkövető szándékától, és a kártól, amit a hazugság áldozatai elszenvedtek. Ámbár a hazugság önmagában bocsánatos bűn, halálos bűnné válik, amikor súlyosan sérti az igazságosság és szeretet erényeit. A nyolcadik parancs ellen elkövetett bűnök – mivel az igazsággal szemben állnak, jóvátételi kötelezettséggel járnak. Ha a hazugságot nem lehet nyilvánosan bevallani, titokban kell megtenni. Erkölcsi elégtételt kell adni a károsultnak a szeretet nevében. Ezt akkor is meg kell tenni az elkövetőnek, ha már meggyónta a hazugságát.”

Miután Én, a Szentlélek Isten kifejtettem előttetek néhány bűn lényegét, amit a 8. parancs ellen szoktak elkövetni, meghívlak benneteket egy nagy, tágas, ködös helyre, „a bűnök mezejére”. Őrangyalotok vezeti ide lelketeket, hogy lássátok, amit elétek tárok. Egy hatalmas hegy lábánál állunk, melynek csúcsán a Sátán terpeszkedik a maga undorító, taszító, fekete alakjában. Mancsában egy kormánypálcát tart, amivel dirigálja a felfelé kapaszkodó tarka-barka rikácsoló, csevegő, suttogó sereget. Ő a hazugság királya és elégedetten néz végig a meghódított tömegen. Biztatja, nógatja, tanítja a hazudozókat, ítélkezőket, rágalmazókat, dicsekvőket, hencegőket, gúnyolódókat. Mindenféle jót ígérget nekik: földi kincseket, gazdagságot, hatalmat, élvezeteket, csak haladjanak előre, fölfelé, a csúcs felé. Minél többet hazudnak, dicsekednek, gúnyolódnak, annál könnyebben haladnak. A gonosz egy hatalmas zsák tetejét kinyitja, és mikor megérkezik a legszorgosabb hazudozója, nagyot nevet és beledobja zsákjába és szorosan lekötözi. Azután jön nagy lelkesen a második, a harmadik. Az a terve, hogy mindnyájukat összeszedi és leviszi a pokolba. Hirtelen a hegy fölött megjelenik egy hatalmas véres kereszt, rajta Jézus Krisztus. A töviskoronája alól rátok, engesztelőkre tekint és így szól: Követőim! Segítsetek! Mondjátok el hangosan 12-szer: Jézus Krisztus drága szent Vére, ments meg minket és az egész világot! ...Jézus Krisztus drága....

Nézzétek, drága Gyermekeim, mit tesz a ti Megváltótok? Kézsebeiből, Lábsebeiből, Oldalsebéből és Fejsebéből vérzuhatagokat küld a Sátán felé törekvő bűnösökre. Erre elcsendesednek, magukba szállnak, a vérsugarak lesöprik a hegy lábához őket, térdre borulnak és meglátják a nagy vérző keresztet, melyről leszáll Jézus, megérinti a Gonoszt, aki pálcájával együtt eltűnik a föld mélyébe. A zsákot Jézus kioldozza és kimenekül a három szerencsétlen ember. Már nem is a szenvedő Jézus áll a hegyormon, hanem a feltámadt, megdicsőült Üdvözítő és jóságos, irgalmas és zengő hangon így szól a térdeplőkhöz:

-Bűnből feltámadt, megtért Gyermekeim! Látom őszinte bűnbánatotokat. Szentséges Szívemből, mely ruhámon kívül látszik, megbocsátó szeretetem sugarait küldöm nektek. Látom, közületek egyesek hátat fordítva Nekem, hazudozva, rikácsolva igyekeznek lefelé, ők megmaradnak bűneikben. Fáj a szívem értük. De ti, megtért Kicsinyeim, menjetek gyónni, hogy felölthessétek a megszentelő kegyelem fehér ruháját.

Most Jézus, rátok, Engesztelőkre tekint és így szól hozzátok:

-Drága, Lélekmentő Kicsinyeim! Sokat köszönhetek nektek. Imáitokkal rengeteg hazudozó felebarátotoknak eszközöltétek ki a megtérés kegyelmét. Köszönöm nektek! Leszállok közétek, és egyenként megölellek benneteket.

Újra Én szólok, a Szentlélek Isten:

-Kincseim! Mai tanításomnak a végére értem. Megáldalak benneteket az Atya Isten irgalmával, a Fiú Isten szent Vérével és az Én bölcsességemmel. Amen.

ÉGI ÜZENETEK   2015. december 1.
Mennyei Atya:  A nyolcadik parancsolat 2.

Mennyei Atya: Drága engesztelő Gyermekeim! Lejöttem közétek, hogy meghallgassam az irgalmasság órájában végzett buzgó imáitokat és hogy megköszönjem áldozatotokat, amit a lelkekért hoztatok. Az Én szememben egyetlen lélek is rendkívül értékes, hát akkor gondoljatok arra, hogy mekkora örömet érzek sok-sokezer haldokló, tisztuló és bűnös teremtményem szabadulása és megtérése felett. Ma a nyolcadik parancs 2. részéhez érkeztünk, mely így szól: „Hamis tanúságot ne szólj felebarátod ellen!” Aki hazudik, szemben áll az igazsággal és ezt a parancsot sérti meg.

A Katolikus Egyház Katekizmusa természetesen bűnnek tekinti a hazugságot, de bizonyos helyzetekben az igazság elhallgatását tartja helyesnek. Kijelenti, hogy „az igazság közléséhez való jog nem föltételek nélküli. Mindenkinek a testvéri szeretet evangéliumi követelményéhez kell hozzáigazítania életét. Ez konkrét esetekben megköveteli annak mérlegelését, hogy a kérdezőnek föl kell-e tárni az igazságot vagy sem… Mások java és biztonsága, a magánélet tiszteletben tartása és a közjó elegendő ok arra, hogy elhallgassuk azt, ami másnak nem kell tudnia, illetve, hogy okosan beszéljünk… Senki sem köteles föltárni az igazságot annak, akinek nincs joga megismerni azt.” Ennyit mond a Katekizmus erről a témáról. A múltból merítem az ide vágó példát. Nagyon régen a zsidóüldözések alatt történt egy magyar kisvárosban. A nácik ott is összegyűjtötték és vagonokba rakva elvitték a zsidókat. A jómódú Kerekesék egy Weisz nevű fűszereshez jártak már legalább 20 éve vásárolni. Ennek a jólelkű zsidó embernek hét gyermeke volt és egy vallását gyakorló, szorgos felesége. Ez az asszony rendszeresen átjárt takarítani a gazdag házba. Mikor közeledett az üldözés híre, a Kerekes házaspár elhatározta, hogy segít a fűszereséknek. Befogadták a népes családot a házukba és mikor lehetett hallani, hogy már a városukba értek a németek, gyorsan elhelyezték őket a padláson. Ott fönnt térelválasztóként volt egy függöny, ezzel takarták el a fölösleges lomokat. Most kipakolták onnan a holmikat, hogy jobban rejtve legyen a család. Nagy dörömböléssel érkeztek meg a németek egy magyar tolmáccsal. Valamelyik szomszédtól megtudták, hogy itt szokott takarítani Weiszné. Rögtön feltették a kérdést a ház urának, hogy hol van a fűszeres és családja. A bátor férfi így felelt:

-Nem tudom.

-Na ennek végére járunk. Bizonyára maguk bujtatják őket. Félre innen! Végignézzük az egész házat. Mind a hat szobát, konyhát, fürdőszobát felforgatták, szétdobálták. Lementek a pincébe és már majdnem dühösen elmentek, mikor hangot hallottak fentről, mintha gyereksírás volna.

-Bolondját járatják velünk? Hiszen ott vannak a padláson.

-Rosszul hiszik. A macska nyávog ott mert felzártuk egeret fogni. Ha nem hiszik jöjjenek, nézzenek szét ott fönnt is. Az egyik német felment a lépcsőn, fejével megemelte a vizszintes faajtót, körbenézett, de csak lomokat látott. Ezek után elmentek. A bátor Kerekes család felebaráti szeretetből hazudott, letagadva az igazságot. Csak így tudták megmenteni a népes család életét.

Drága Gyermekeim! Az igazság elhallgatása akkor sem bűn, ha tapintatból vagy az ítélkezés elkerülése miatt történik. Erre vonatkozólag a mindennapi életből merítek egy esetet. Két asszony a posta előtt találkozik és megállnak beszélgetni. Egy helyen dolgoznak a varrodában. Erzsi így szól: -Ez mégis csak felháborító, amit Irén folytat. Elherdálja a pénzt, és mindig kölcsönkér valakitől. Most például én voltam a soros. Téged nem szokott letámadni, Andikám? Ahogy megkapja a fizetését új cipőt látok a lábán, a lányának új dzseki, a fiúnak új márkás farmer. Nem csoda, ha nincs miből kifizetni a számláit. Nem beszélve arról, hogy nagyon sokat költ cigarettára a férje.

-Egyszer tőlem is kért kölcsön, de meg is adta - feleli Andrea.

-Azután hallottad-e, hogy a lánya nem bírja az iramot a gimnáziumban? Három tantárgyból bukásra áll. A fiú csak hatodikos, de már lopva cigarettázik iskolába-menet.

-Nézd, Erzsi, ez nem a mi dolgunk. Ne avatkozzunk bele más családi ügyeibe.

-Pedig ez az igazság! Majd én holnap beolvasok neki, hogy elpazarolja a pénzt és nem törődik a gyermekeivel.

-Ne tedd, Erzsikém, akkor sem, ha igazad van, mert ez tapintatlanság és szeretetlenség lenne.

Drága Engesztelőim! Az előző példa nem azt jelenti, hogy minden helytelen, káros cselekedettel egyet kell érteni és el kell hallgatni, mert az ilyesmi bűnrészesség. Pl. egy építőipari társaságnál az egyik alkalmazott lopja a cementet és meglátja a munkatársa, bizony be kell jelenteni. Ha a templom körüli új kerítés márványborítását két haszontalan iskolás kalapáccsal rongálja, szólni kell az iskolaigazgatónak.

Azután vannak titkok, amikor kötelező elhallgatni az igazságot, mert a kifecsegéssel bűnt követ el az illető. Ilyen például a gyónási titok. A Katekizmus erről ezt mondja: „A gyónási titok szent, semmilyen körülmények között nem árulható el. A gyónási titok sérthetetlen, ezért tilos a gyóntatónak a gyónót szóval vagy bármilyen más módon, bármi okból, akár csak részben is elárulnia. Ó, ha tudnátok, hogy felszentelt fiaim mennyi mocsokkal, szennyel találkoznak a gyóntatószékben! Még a legrettenetesebb bűnöket sem mondhatják el senkinek, még fenyegetés, vagy kényszerítés hatására sem.” Pl. egy gyilkos férfit annyira bántja az elkövetett tette, hogy meggyónja. A pap látja az igazságot, mégsem segíthet az igazságszolgáltatásnak. Ellenkező esetben e felszentelt szolgám halálos bűnt követ el a nyolcadik parancs ellen.

Vannak egyéb hivatali titkok, melyeknek például politikusok, katonák, orvosok, jogászok vannak birtokában. Orvosi körben a legáltalánosabb titok, hogy a beteg állapotára vonatkozó adatokat nem mondhatja meg másnak, csak a beteg engedélyével. Itt nem egy influenzára vagy csontritkulásra kell gondolnotok, de például rákos daganatra, amit a beteg titkolni akar a családja előtt, mert nem akarja megijeszteni őket. Politikai titok is létezik. A politikusoknak esküt kell tenni, mielőtt elfoglalják hivatalukat és ígéreteikhez hűnek kell lenniük. Az államérdekre vonatkozó adatokat nem szabad kiadni, tehát a teljes igazságról nem beszélhetnek. A jogászokat is köti a hivatali titoktartás. Az ügyvéd a védence dolgait kell, hogy képviselje, bizonyítsa ártatlanságát, de nem fecseghet róla. A katonáknak a hadititkokat kell megőriznie. Pl. milyen fegyverkészletek vannak, van-e az országnak atomrakétája stb. A hadi parancsnokság kidolgozott tervét is titokban kell tartani.

Ma arról volt szó, Gyermekeim, hogy az is bűnt követ el a nyolcadik parancs ellen, aki szeretetlenségből vagy szószátyárságból, tapintatlanságból vagy esküszegésből kifecsegi azt az igazságot, amit nem szabadna. Az ilyen ugyanúgy felel bűnéért, mintha hazudott volna.

Én, Mennyei Atyátok egy misztikus képet mutatok nektek a tisztítótűz legmélyén. Gyertek, Kicsinyeim! A gondolat szárnyán már oda is értünk a nagy sötétbarna vaskapuhoz, melyet szélesre tárok. Jöjjetek utánam. Mindenütt mély gödrök vannak, melyben lángok égnek. A mélyedésekben fekete lelkek sírnak, könyörögnek, segítségért kiáltoznak. Az egyik lélekhez odavezetlek benneteket. Feketére égett kezeivel jelzi, hogy emeljétek ki onnan. Természetesen nem érinthetitek, mert csak gondolatban vagytok ott. Elmondom a történetét, hogyan került ide. Mikor kitört a háború náluk, kb. 50-en az erdőbe menekültek. Ez a férfi a házába felejtette a pénzét és visszafutott érte. Útközben összetalálkozott az üldöző katonákkal, akik kérdésekkel kezdték ostromolni. Honnan jött? Hová megy? Kik a társai? Milyen vallású? Ijedtében letagadta vallását, megtagadott Engem és Szent Fiamat. Majd elárulta, hogy van egy keresztény közösség, még a pap nevét is megmondta. Odavezette a felfegyverzett támadókat az erdőbe, a rejtekhelyre, és azok mindenkit kegyetlenül megöltek. Majd eléálltak és ezt mondták: -Most már nincs szükségünk rád, áruló, hitvány keresztény vagy, csak menj utánuk te is.

Azután ővele is végeztek. Íme itt szenved, kínlódik, mert az igazságot – mivel saját bőrét akarta menteni – nem tudta titokban tartani. Árulása nagyon nagy bűn volt a szemünkben, viszont ő is meghalt ezért a tényért, hogy keresztény volt, ezért irgalmamból elkerülte a poklot.

Drága engesztelő Kicsinyeim! Ti is szorongattatások előtt álltok. Jól gondoljátok meg, hogy ha szorult helyzetbe kerültök, mit mondhattok el az igazságból. Soha ne váljatok árulóvá, még ha az életetekbe is kerül, hallgassatok, amikor szükség van rá. Ez a szegény gyáva gyermekem sokkal jobban és tovább szenved, mint feladott hittestvérei, hiszen ők, mint vértanúk a Mennybe kerültek Haláluk után. Az érte mondott imátokat meghallgatom, nem vész el, de ez a kínlódó lélek csak akkor érzi majd az ima üdítő hatását, ha felkerül a középső fokozatba. Az Üdvösség Anyjához forduljatok most imáitokkal:

Mondjátok szépen:

Üdvözlégy Királynő,

Irgalmasság Anyja!

Életünk, Édességünk, Reménységünk, Üdvözlégy

Hozzád kiáltunk Évának számkivetett fiai,

Hozzád sóhajtunk sírva és zokogva

E siralom völgyéből

Fordítsd tehát reánk Szószólónk

Irgalmas Szemedet,

És e számkivetés után

Mutasd meg nekünk Jézust,

Méhednek áldott gyümölcsét!

Ó, Irgalmas, ó kegyes, ó édes Szűz Mária! Amen.

Gyermekeim! E lélek hálás nektek, mert tudja, hogy imátok hamarosan hasznára válik. Már vissza is jöttünk a helyetekre. Mindegyiketeket atyai szeretetemmel megáldalak az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK   2015. december 8.
Szűzanya:  A nyolcadik parancsolat 3.

Szűzanya: Mindig öröm tölti el a Szívemet, mikor tudom, hogy most Nekem, Édesanyátoknak kell elétek állnom. Bevallom, hogy alkalomhoz illően öltözködtem: Szeplőtelen fogantatásom napján, ma, december 8-án hófehér ruhában vagyok, melyet alul körben fehér rózsák díszítenek és derekamon az övem is fehér rózsákkal van ékesítve. A Szentháromság kegyelméből és szent akaratából Én vagyok az egyetlen az emberek között, aki az áteredő bűn nélkül szeplőtelenül fogantam. Ezt a tökéletes tisztaságot jelképezi öltözékem. Hosszú, aranyló, barna hajamat fehér tüllfátyol borítja.

Ma a nyolcadik parancs harmadik, befejező részéről beszélek nektek, mely kimondja, hogy hamis tanúságot ne szólj felebarátod ellen. Eddig arról volt szó, hogy gyermekeinknek kerülni kell a hazugságot egymás között, mert különben bűnt követnek el Isten és a felebarátok ellen. Arról is tanítottunk titeket, hogy bizonyos esetekben miért nem szabad feltárnunk az igazságot. Most tájékoztatni szeretnélek benneteket, hogy a kommunikációs eszközöknek milyen nagy szerepe van az igazság vagy hazugság terjesztésében. Az ember, mint kulturlény olvassa az újságot, folyóiratot, rátekint az internetre, bekapcsolja a TV-t, rádiót, hogy a munka után kikapcsolódjon egy kicsit, hogy tájékozódjon a világ eseményeiről, és igaz információkat gyűjtsön. Mindenkinek joga van ezeken az eszközökön keresztül ahhoz, hogy jobban megismerje az igazságot. A Katekizmus kijelenti, hogy „e jog helyes gyakorlása megköveteli, hogy a közlés – tartalmát tekintve – mindig igaz és teljes legyen… módját tekintve pedig legyen tisztességes, azaz tartsa tiszteletben az erkölcsi törvényeket…”

Na de hol itt az igazság? Figyeljétek a televízió híreit! Ugyanazt a politikai eseményt különbözőképpen mutatják be a csatornák, attól függően, hogy a kormány vagy az ellenzék oldalát képviselik. Valakinek nincs igaza. Az egyik oldalon arról hallotok, hogy a migránsválság magában hordozza a terrorizmus veszélyét, a másik csatorna azt mondja, hogy e két fennálló esemény nincs összefüggésben egymással. Én, Édesanyátok nem vagyok hivatott a politikába belemélyedni, csak annyit mondok, ne higgyetek el mindent, kritikus szemmel nézzétek a híreket. A Szentlélek meg fogja súgni nektek az igazságot.

Az internet közléseit is alaposan meg kell válogatnotok. Ezen az eszközön keresztül titeket, kicsiny Gyermekeim, inkább a hittel, a vallással kapcsolatos tájékoztatások érdekelnek. Az a vallásos, hívő gyermekem, akinek nagyon hézagosak az ismeretei a Szentírásból és az igaz üzenetekből, az könnyen eltéved az internet útvesztőiben. Ugyanis itt bárki szerepeltetheti elveit az igaz látnokoktól és igehirdetőktől kezdve az ezotériába fulladt hamis prófétákig. Mindegyik az internetezők szívét-lelkét akarja befolyásolni és elvei mellé állítani. A hazugság királyának, a Sátánnak jó táptalaja az internet. Pl. a reinkarnáció hívei hamis gyakorlati példákkal támasztják alá meggyőződésüket. A reiki gyógyítók Isten nevében hirdetik magukat és becsapva az embereket gyógyulást ígérnek. Az egyik szekta tag videofilmet mutatott be, melyben szánalmat keltett a Sátán és a démonok iránt, ártatlannak titulálva őket.

Eszközömet, Évát, egy alkalommal egyik buzgó engesztelője megállította az utcán és idézett ebből a filmből, melynek egészen hatása alá került. Sajnálkozva beszélt Luciferről és többi bukott angyalról és javasolta, hogy imádkozzanak értük. Ilyen és ehhez hasonló tévedéseket okozhat az internet, ha válogatás nélkül használjátok.

A Katolikus Egyház Katekizmusa a tömegtájékoztatási eszközökön belül kiterjed az újságra és folyóiratokra is. Írja, hogy milyen nagy felelőssége van az igazság terjesztésében a szerkesztőknek, az újságíróknak és riportereknek. Ha valakiről újságcikket akarnak megjelentetni, alkalmazkodniuk kell a valóságos tényekhez, nem szabad hozzátenni vagy elvenni az igazságból a nagyobb hatás kedvéért. Ha valami negatív tényt kell közzétenni valakiről a közjó érdekében, ismerni kell a helyes ítélet határait és nem szabad rágalmazni. Ó, Gyermekeim, mennyi ártatlan embert mocskolt be a sajtó porig alázva. Az ilyen újságíró és szerkesztő halálos bűnt követ el a 8. parancs ellen. Ugyanebbe a bűnbe esik az a szerkesztő is, aki engedi, hogy egy katolikusok által népszerű és ismert könyvön keresztül meghazudtolják Isten mai egyik választottjának jellemét és fentről kapott üzeneteit. Így dolgozik ellenségem: kiválaszt magának eszközöket, akik széles körben tudják terjeszteni a rágalmakat és még a leghűségesebbeknek a szívét is megzavarja.

Az ilyen gyermekeim, akik TV-n, interneten, rádión vagy sajtón keresztül igazságtalanul belegázolnak mások lelkébe és tönkreteszik tekintélyüket, nemcsak Isten előtt felelnek súlyos bűnük miatt, hanem az állami bíróság előtt is. Azt tartalmazza a Katekizmus, hogy a „polgári hatóságot ebben a témakörben különleges felelősség terheli… A közhatalom a törvényhozás és a törvények gondos végrehajtása útján biztosítja, hogy a kommunikációs eszközökkel vissza ne éljenek és súlyos kár ne éjre a közerkölcsöt…” Itt álljunk meg az utolsó szónál! A törvényhozó államnak bizony nagy szerepe van a közerkölcs alakításában. A Mennyei Atya szemében rettentő nagy bűn az abortusz, az eutanázia és az egyneműek házasodásának törvényessé tétele. Az ilyen Országokat szörnyű nagy büntetés fogja érni. Az ilyen kormányok és törvényhozói el lesznek törölve a Föld színéről.

Itt a 8. Parancsnál már csak egy dologról kell megemlékeznem, a művészetről, mely nem más, mint Isten igazságának szépséges kifejeződése. Egy szép vers - szóljon a természet szépségéről, a szeretetről, a szerelemről – mindig kifejezésre juttatja a költő Istenhez fűződő kapcsolatát. Ha az író a dolgok igazságából és szeretetéből merít inspirációkat, akkor hasonlóságokat hordoz Isten teremtő tevékenységével. A zeneművészet szintén a teremtett világ szépségéről és igazságáról szól. Milyen szomorú, hogy egyes írók, költők és zeneszerzők tehetségüket a Sátán szolgálatába állítják, toborozzák neki a lelkek sokaságát. A festőművészet, szobrászat is a Mennyei Atya által teremtett világ szépségét és igazságát kell, hogy szolgálja. Mennyi gyönyörű műalkotás tanúskodik erről évezredek és évszázadok óta. De mindig voltak és lesznek olyan képzőművészek, akik tehetségüket rosszra használták, a többiek megbotránkoztatására, a közerkölcs rombolására. Erre mondok egy esetet. X nevű festőművész igazán nagy tehetséggel rendelkezik. Fiatal korában sok sikeres kiállítása volt hazájában és külföldön. Magas kitüntetéseket, díjakat kapott. Ateista szemlélete rossz irányba sodorta. Elhagyta családját, gyermekeit és a szex rabja lett. Festészete ehhez hasonult és egészen lealjasodott. A pornóképek a kártyákon szelíd ábrázolások az ő hatalmas méretű, művészi tudással megfestett, undorító, parázna képei mellett. Mintha maga a Sátán készítené ezeket. A festőművészek nem mind ilyenek. Általában legtöbbjük Isten-hívő, és a teremtett szépséget emeli ki a valóságból. Egy részük szakrális művészettel foglalkozik, tehetségét Isten szolgálatába állítja. „A szakrális művészet akkor igaz és szép, amikor megfelel sajátos hivatásának: a hitben és az imádásban fölidézi és dicsőíti Isten transzcendens misztériumát, az igazság és szeretet nagyszerű szépségét, mely megjelent Krisztusban, aki dicsőségnek kisugárzása és lényegének képmása, akiben benne lakik testi formában az istenség egész teljessége. A szakrális művészetnek az a feladata, hogy elvezesse az embert a Teremtő és Megváltó imádására, tiszteletére.” Ezt tanítja a Katekizmus.

A püspököknek és papoknak azon kell fáradozniuk, hogy értékes képekkel és szobrokkal egyre szebbé, mennyeibbé tegyék templomaikat. A régi és a modern szakrális ábrázolásokat egyaránt értékelniük kell, amennyibe a jó ízlésnek és a hívek lelki nevelésének megfelelnek. Nehezebb elfogadni a modern oltárképeket és stációsorozatokat, mert szokatlanok benne a művészi szabadság nevében megengedett torzítások. Pl. a keresztrefeszített karjai, lábai nagyon hosszúak, az arca erőteljesen eltorzult. Mindezt azért festi meg így a művész, hogy fokozza a kínzatások általi fájdalom kifejezését.

Eszközöm, Éva, aki maga is oltárkép-festő volt, betért egyszer egy idegen templomba és dermedten állt a főloltárkép előtt. A festmény a feltámadt, megdicsőült Jézust akarta ábrázolni, de ez alak, ahogy széttárva két karját bambán rámeredt, úgy tűnt, mintha nagy kezeivel most akarná torkon ragadni. Arcának durva vonásai voltak, alakja vaskos, lábai torzak voltak és semmi fény nem volt körülötte. Talán a „művész” olyan eredetit akart alkotni, amilyet még senki. Tehát a modern szakrális alkotásokat is alaposan ki kell válogatni, ami Isten Házába kerül, de a hagyományos képeknél is vigyázni kell. Ajánlatos ellenőriztetni szakemberrel, hogy műalkotással vagy értéktelen giccsről van szó. A képeknek és szobroknak alkalmazkodni kell az épület stílusához.

Drága Szeretett Kicsinyeim! Ebben a szép ünnepi ruhában nem egyedül állok előttetek. Magammal hoztam csöpp Kisfiamat. Itt lakik a Szívem alatt. Hiszen Advent van, az örömteli várakozás ideje. Egyszerre várjátok az Ő születésnapját és a közelgő 2. Dicsőséges eljövetelét. Figyeljetek! A magzati kis Jézus szól hozzátok: -Drága Kistestvéreim! Azért vagytok Testvéreim, mert ti is és Én is a Mennyei Atya gyermekei vagyunk, a Szűz Mária is közös Édesanyánk. Mint testvéreimet arra kérlek titeket, legyetek egyek Velem. Egyek a szeretetben, a szenvedésben és a tisztaságban. Ebben a szép adventi időben felkészülve várjátok születésnapomat! Készítsetek ajándékot Nekem! Aki még kissé oda van láncolva a TV műsorokhoz, hozza meg az áldozatot, hogy legalább Karácsonyig lemond valamiről, amit nagyon szeret nézni. Aki már egészen megszabadult a televízió rabságától és csak a híreket nézi, az egyik rózsafüzérét térdelve imádkozza végig. És aki túl sokat foglalkozik az internettel, Nekem hozott áldozatképpen, csökkentse az előtte töltött időt. Higgyétek el, Testvérkéim, ezek az eszközök nem mindig az igazságot közvetítik, a Sátán itt-ott belelopja hazugságait. December 24-én, Szentestén lélekben helyezzétek oda a karácsonyfa alá lemondásaitokat és Én boldogan be fogom mutatni Atyámnak és legszentebb Édesanyámnak. Én, a magzati Jézus innen belülről összecsucsorítom pici számat és egy szerető csókot küldök egyenként mindannyiatoknak.

Újra Én szólok hozzátok, a Szeplőtelenül fogantatott Szűz Mária. Köszönöm, hogy türelmesen végighallgattatok. A fehér rózsákat leszedegetem ruhám aljáról, övemről és mindenkinek egyet kicsi szívébe helyezek, mint ízelítőt az Én szeplőtelen tisztaságomból. Megáldalak benneteket az önmegtagadás és lemondás lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Le se tojják itthon a matek tanítást forradalmasító pécsi módszert

Az, ami forradalmasítaná az oktatást, azzal nem foglalkoznak. Helyébe viszont hoznak 100 új rendeletet, ami leépíti az iskolákat, a tanítást és a tananyagot. Szándékosság áll a dolgok hátterében!

A gyerekek imádták, a szakma szintén, de a magyar közoktatásban mégsem jutott sokra az a találmány, amely alapjaiban változtathatta volna meg az általános iskolai matematikaoktatást – számol be a HVG.

A sokak által utált matematikaoktatást reformálná meg egy pécsi találmány oly módon, hogy a tananyagban se kell miatta kompromisszumokat kötni.

A jelenleg Matherminds ( kb: Matekmesterelmék) néven futó találmány története 2004-ben kezdődött egy külvárosi pécsi általános iskolában. Itt tanított Auth Andrea, aki az iskola-összevonások kapcsán vette észre, hogy a hagyományos oktatási módszerek csődöt mondtak.

A tanítónő szabadidejében kitalált egy olyan kártyajátékot, amelyben a teljes tananyag szerepelt, ám az alapműveletekkel is küszködő gyerekek ezt mintegy „mellékesen”, a játék során sajátíthatták el.

Az iskola is támogatta a módszert, amelynek híre terjedni kezdett, és az előző évtized végén több tankönyvkiadó is megkörnyékezte a feltalálót.

Ezekből a tapogatózásokból végül nem lett semmi, de 2010-ben a Pécsi Tudományegyetem (PTE) is fantáziát látott a történetben: az Arató Ferenccel kiegészült csapat több mint egymillió forintot nyert az egyetem innovációs pályázatán arra, hogy professzionális terméket készítsenek a találmányból. Már a nyomdai munkálatok is megkezdődtek, amikor a Hoffmann Rózsa nevével fémjelzett oktatási reformok több lépésben mattot adtak a projektnek.

Hogyan működik?

A játákos módszernek köszönhetően a korábban a legegyszerűbb feladatokkal is kudarcot valló diákok az órai munkában és a munkafüzetek kitöltésében is óriási fejlődést értek el.

Az első, a „huszonegyezés” szabályait felhasználó, illetve a mínusz számok fogalmát bevezető játékot bonyolultabbak követték, amelyek többek között az osztás-szorzás, majd a mértékegységváltás és törtek titkaiig vitték el a gyerekeket.

A titok leginkább abban rejlik, hogy a módszer a gyerekek számára vonzó játékos forma mellett valódi sikerélményt kínál, mondja a HVG-nek Arató Ferenc, a Pécsi Tudományegyetem Neveléstudományi Tanszékének adjunktusa.

A játékos forma a tananyag szempontjából azonban nem jelent könnyítést, sőt: Auth Andrea olyan alkalmakat is fel tud idézni, amikor a találmányt bemutató továbbképzéseken a felsős matektanároknak is meggyűlt a bajuk a mértékegységváltós játékkal.

Ha az emberek összedobják a pénzt, lesz forradalom

Időközben a találmány bölcsőjéül szolgáló Felsővámház Utcai Általános Iskola megszűnt, Auth Andrea pedig munka nélkül maradt, miután első körben napközis tanárrá fokozták vissza, és a játékok folytatására sem kapott lehetőséget. A történet azonban szerencsére nem ért véget ezen a ponton.

Most az utóbbi időszakban népszerűvé vált közösségi finanszírozással (crowdsourcing) próbálkoznak. A találmányt ugyanis több európai országban is nagy sikerrel mutatták be, többek között finn kutatók és pedagógusok elismerését is kivívta. A matematika ráadásul univerzális nyelv, így csak az instrukciókat kellett lefordítani angolra.

A cél 26 ezer font (mintegy 11 millió forint) elérése a december elején induló kampány során, a támogatók pedig a kész terméket kedvezményes áron kapják meg pénzükért cserében.

Bár a magyar tapasztalatokból okulva a külföldi piac meghódítása a cél, a fejlesztők számára az is fontos, hogy a magyar diákok is részesüljenek a találmány előnyeiből.

Videó arról, hogyan is működik a játékos tanulás:

http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/tudomany/3709-le-se-tojjak-itthon-a-matek-tanitast-forradalmasito-pecsi-modszert

2015. október

Kadarkúti Égi Üzenetek 282-283. Szűzanya-Jézus: A hetedik parancsolat

ÉGI ÜZENETEK 2015.Október27.
Szűzanya:  A hetedik parancsolat I.

Szűzanya: Drága Engesztelőim! Anyai szeretetem összes melegével köszöntelek mindannyiatokat, a távolból és közelből jövőket egyaránt. Nagy boldogság látnom, hogy ilyen sokan összejöttetek  engesztelni Istent a világ bűneiért, menteni a lelkeket és meghallgatni égi tanításainkat. Jutalomból ezért keblemből kiemelem édesanyai szívemet, melyen szeretetlángom lobog, és magasra emelem, egyenként mindenkinek küldök e lángból egy ragyogó szeretetsugarat szívébe, hogy végig, tanításom alatt, az Én szelídségem, alázatom, bölcsességem és irgalmam áradozzon bennetek.

Ma a hetedi parancsolatról szólok, mely így hangzik: „Ne lopj!”

A Katolikus Egyház Katekizmusa leszögezi, hogy a „hetedik parancsolat tiltja a felebarát javainak jogtalan elvételét vagy megtartását, és a felebarát javaiban való károkozást, bármilyen formában történjék. A földi javak és az emberi munka gyümölcseinek kezelésében igazságosságot ír elő és szeretetet. A közjó miatt föltételezi a javak egyetemes rendeltetését és tiszteletben tartását és a magántulajdonhoz való jogot.”

Ebből a katekizmusi meghatározásból mindenki számára könnyen érthető, hogy bűnnek számít a felebarát tulajdonát ellopni vagy abban kárt tenni. A legtermészetesebb, hogy mások jogosan szerzett vagy kapott javait, pl. házát, autóját, biciklijét, állatát, tűzifáját, kertjének terményeit, pénzét, ruháját, ékszereit, bútorait, tehát semmilyen ingó vagy ingatlan vagyonát nem szabad elvenni. Sokan azt gondolják, ennyiből áll a hetedig parancs megsértése. A Katekizmus itt nem áll meg. Lopásnak tartja a mások javában való károkozást is. Pl. vannak randalírozó bandák, akik merő szórakozásból kövekkel dobálják a lakóházak cserepeit, kiszúrják a parkolóban álló autók gumijait, betörik a szélvédőit, kidöntik a jelzőtáblákat, célpontnak használják az utcai világítótesteket, stb. Hány és hány jószomszédi viszony válik haraggá, gyűlöletté és pereskedéssé emiatt a bűn miatt.

A következő példát emelem ki szemléltetésül: Kovácsék és Szabóék évekig jó barátságban éltek. A férfiak összeültek beszélgetni, borozgatni, kártyázni, az asszonyok kapálás közben meg-megálltak kicserélni a gondolataikat és a két család gyermekei hol itt, hol ott együtt hancúroztak. A probléma akkor kezdődött, mikor Kovácsék kaptak egy kiskutyát. Ahogy növögetett, mindig nagyobb lyukakat fúrt a kerítés tövébe és tavasszal gyakran átszökött és összetaposta, feltúrta Szabóék friss veteményét, akik először türelmesen, majd egyre hevesebben kérték, hogy tegyenek valamit. Lassan nagy erős kutya lett belőle, átugrott a szomszéd baromfiudvarába és egymás után ellopta a csirkéket. Egészen elmérgesedett a helyzet a két szomszéd család között: pereskedés, harag, gyűlölet. Kovácsék súlyosan megsértették a hetedik parancsot: komoly kárt okoztak Szabóéknak. Ez halálos bűn, mert kutyájukat szándékosan hagyták átszökni, megakadályozására semmit nem tettek.

A másik eset városban történt. Két tanárnő egy iskolában tanított és néha-néha összejártak: Gizi és Anna. Egyfelé laktak. Anna ígért egy könyvet kolléganőjének és invitálta, hogy lépjen be hozzá. Bevezette a szobába és egy kis beszélgetés után a könyvet átadva kikísérte. Az előszobában volt egy virágállvány és cserepes virág egy márkás porceláncserépben. Ahogy Gizi vette fel a kabátját, beleakadt a virág kiálló ágába, lerántotta a díszes cserepet a földre, ami darabokra tört. Elég nagy kárt okozott, bocsánatot kért és ígérte, hogy vesz helyette egyet. Anna túltette magát a veszteségen és nem engedte. Ez a kis figyelmetlen vendég véletlenül, nem akarattal okozta a bajt, ezért Isten szemében egyáltalán nem követett el bűnt.

Van olyan károkozás, mely nem számít halálos bűnnek, csak bocsánatosnak, ugyanis az ember nemtörődömségből jelentéktelen tesz kárt valaki holmijában. Pl. egy asszony kölcsönkér egy teflon palacsintasütőt és sütés közben kissé megkarcolja, így adja vissza. Eddig olyan bűnökről beszéltem nektek, mikor valaki kárt okoz a másnak. Az ilyen vétket nem elég megbánni és meggyónni, hanem a károsultat kártalanítani kell, az okozott kárt meg is kell téríteni. Csak így kap feloldozást az illető.

A Katekizmus a felebarát javainak elvételét is említi, a közismert értelemben vett lopást. Minden embernek tisztelnie kell a magántulajdont.

Mindenekelőtt, Gyermekeim, hadd jegyezzem meg, hogy nem minden lopásnak tűnő dolog számít annak. A Katekizmus kijelenti: „Nincs szó lopásról, ha a hozzájárulás föltételezhető.” Mit is jelent ez? Ha az illető beleegyezik, hogy elvigyenek tőle valamit, ami eddig az ő tulajdonát képezte. Például egy asszonynak két kenyérpirítója van, egy új és egy régi. Látja ezt a szomszédja, és addig ismételgeti, hogy kellene vennie egy ilyet, míg végül megkapja. Ez nem számít lopásnak. Így folytatja a Katekizmus: „Nem lopás, ami nyilvánvaló szükség esetén történik, amikor a létfenntartás lényeges szükségleteiről (élelem, ruházat, hajlék) való gondoskodás egyedüli lehetősége a mások javaival való rendelkezés és használatbavétele.” Pl. megy egy hajléktalan a város utcáin, hiába kéreget, nem adnak neki. Egyik zöldséges előtt gyümölcsök vannak kitéve. Olyan nagyon éhes, hogy szédeleg. Belerak a zacskójába 2 banánt és egy almát. Isten előtt nem követ el bűnt. Csak így tud életben maradni.

Gyermekeim! Újra idézem a Katolikus Egyház Katekizmusát: „Mások javainak bármilyen jogtalan elvétele vagy megtartása, még ha nem is mond ellent a polgári törvények rendelkezéseinek, ellenkezik a hetedik parancsolattal.” Két esettel szeretném ezt bemutatni nektek.

Ernő hűtőszekrényt szeretne venni családjának, mert a régi tönkrement. Nincs elég pénze rá, nem akarja hitelre venni, így legjobb barátjától kér kölcsön 80.000 Ft-ot, azzal az ígérettel, hogy részletenként félév múlva visszaadja. Már elmúlt két év, de meg se kezdte a törlesztést. Azért nem adja meg a kölcsönt, mert feleségével együtt nem tudják beosztani a fizetésüket, nem takarékosak. Minden elmegy a drága, divatos ruhákra, cipőkre, cigarettára, kávéra. Ernő és neje halálos bűnt követnek el, mert szándékosan megfosztották a jószívű barátot anyagi javaitól.

Más. Egy utas a buszon a lába előtt talál egy pénztárcát. Nem tudja ki ejtette le. Felkapja és boldogan elrejti a táskájában. Egy pillanatra megfordul a fejében, hogy a sofőrnek oda kellene adni, de arra gondol, az is csak zsebrevágja. Mikor leszáll, pár méter után előveszi. Nagyot dobban a szíve, mert egy csomó tízezres és néhány húszezres van benne. Talán valaki ma kapta meg a fizetését. Vajon kié lehetett? Igazolvány nem volt benne. Mivel megtartotta a sok pénzt, és nem adta le a buszvezetőnek, súlyos bűnt követett el.

A legismertebb fajtája a lopásnak, mikor valaki egy másik ember javait elveszi. Két példát szeretnék erre felhozni egy súlyosat és egy enyhébbet. Egy márkás nyugati kocsi áll a többi között a járda mellett. Gazdája órák óta ül a fogorvosi rendelőben. Két fiatalember kiszáll egy másik autóból, az egyik ismeri a kocsi tulajdonosát és azt is tudja, hogy most hol tartózkodik. Pillanatok alatt kinyitják valamivel az ajtót, kiengedik a kéziféket és saját autójukkal elvontatják a lopott kocsit. A járókelők észre se veszik, hogy rablás történik. Egy barátjukkal átfestik, új rendszámtáblával látják el és gyorsan eladják. Halálos bűnnel sértik meg a hetedik parancsolatot.

Egy magánorvos rendelőjének várója tele van. Egy házaspár érkezik kisbabával, akit gyógytornára hoztak. Már csak az udvaron van hely. Észreveszik, hogy van egy körtefa, rogyásig tele gyümölccsel. A legérettebbek a földön vannak. Lehajolnak és elfogyasztanak néhányat. Lassan rájuk kerül a sor, és bemennek a kicsivel. Eszükbe se jut, hogy loptak. Pedig igen, bocsánatos bűnt követtek el.

A bűnbánathoz és gyónáshoz, ami a lopást követi, hozzájárul –amint már említettem – a lopott holmi visszaadása. Csak így nyer a bűnös teljes megbocsátást. Felmerülhet a kérdés bennetek, hogy mit tehet az, akinek már nincs birtokában, amit eltulajdonított? Ebben az esetben adja vissza az ellenértékét vagy helyette hasonló értékű dolgot – lehetőleg annak, akitől ellopta. De ha erre nincs lehetősége szegényeknek is adhatja, vagy a templomi perselybe is beledobhatja.

Tudjátok mi indítja lopásra az embert? A birtoklási vágy. A leginkább azok lopnak, akiknek sosem elég, amijük van. Akik nem elégednek meg azzal, hogy van fedél a fejük fölött, van betevő falatjuk, van ruhájuk, amit magukra vegyenek, hanem mindig többet és többet akarnak. A gazadagságra törekednek és a náluk szegényebbeket megvetik. Akik vagyonosabbak, azokra irigyek. Azért lopnak, csalnak,hogy kiemelkedjenek a többiek közül. A legpazarabb tornyos palotákban laknak, melyek lopott pénzből épültek. A legdrágább és legdivatosabb ruhákban járnak, a legértékesebb ékszerekkel díszítik magukat, hogy dicsekedjenek gazdagságukkal. De mindez számukra értéktelen porrá válik, mert nem vihetik magukkal a túlvilágra. Jézus, az örök Bíró csak a szeretetet fogja keresni a lelkükben, de nem találja. Aki lopásból gazdagodott meg, az még véletlenül se gyakorolja az irgalmasság cselekedeteit.

Gyermekeim! Mit gondoltok, ki a legnagyobb tolvaj? A sátán. Elvetemültségében, gyűlöletében Istentől lopja a lelkeket. Mesterien teszi, mert tudja, kinek mi a gyenge pontja. Titeket, Engesztelőim ravasz módon nem lopásra, csalásra, szerencsejátékra, hazugságra, paráznaságra csábít, mert jól tudja, hogy nem győzne. Inkább kételkedést ültet belétek az Égiek igaz üzeneteit illetően, vagy egyes választottak kegyelmeivel kapcsolatban irigységet, vagy kényelemszeretetet az imádkozás területén. Van, akiben érzékenységet, sértődöttséget táplál. Ha bedőltök neki, ezeket addig fokozza, míg egyre jobban eltávolodtok a Legjobbtól, a Legtökéletesebbtől, a Legirgalmasabbtól, Istentől. De Szent Fiam és Én nem engedjük, hogy a főtolvaj ellopjon titeket. Őrködünk lelketek felett.

Kicsinyeim! Ma tanításomban három féle bűnt emeltem ki nektek: a lopást, a károkozást és a kölcsön megadásának elmulasztását. Az elkövetkező hetekben majd meglátjátok, mennyi bűnt lehet még elkövetni a hetedik parancs ellen.

Drága Kicsinyeim! Csukjátok be földi szemeiteket, mert nagy dolog történik most veletek. Szeretnélek elvinni benneteket a Mennyei Atya trónja elé. Eljöttök-e velem erre a hosszú útra?...Őrangyalaitok lesznek a segítségeim. Átölelik derekatokat és a villámnál is gyorsabban haladnak veletek fölfelé. Én mutatom az utat. A Mennyei Atya királyi ruhában díszes trónján ülve elhagyta a Mennyországot és a Föld felé halad. Egy ragyogó fehér felhőbe süppednek a trón lábai. Őrangyalotok leállít titeket az Atya lába elé a puha felhőbe. A hatalmas Úr felemeli kezét és lefelé mutat, mert közel a lába alatt ott forog a Föld-bolygó. Lehajol, megérinti kezével és az megáll. Sok ember hemzseg rajta: sokszínű sokaság. Felhívja a figyelmünket, hogy viszonylag sokan könyékig feketére festett, vagy talán elfeketedett karokkal, kezekkel ügyködnek valamit. Ezek kisebb-nagyobb tolvajok, rablók, mások javaiban kárt tevők, és örökösen kölcsönkéregető adósok. Az Atya keze ökölbe szorul, hogy lecsapjon rájuk, mert már annyiszor megbántották Őt és elszomorították, tönkretették és megrövidítették felebarátaikat. De keze megáll a levegőben, mert Én, Édesanyátok letérdelek lába elé, ölébe hajtom fejemet és bocsánatot kérek e bűnösök helyett. Kövessétek a példámat! Jöjjetek! Ti is hajtsátok fejeteket az Atya ölébe és öleljétek át a lábát és közben hangosan mondjátok el a „Miatyánk”-ot ezekért a megfeketedett kezű tolvajokért! Miatyánk, aki a Mennyekben vagy…

A Király könnyei elerednek a meghatódottságtól a ti felebaráti szeretetetek láttán. Lesújtani készülő öklét kinyitja és fejeteket megsimogatja. Szent atyai Szívéből annyi fényes irgalomsugarat küld a Földre, ahány bűnöst lát, aki megszegi az Ő hetedik parancsolatát. A többségük abbahagyja, amit tesz, mély bűnbánattal földre veti magát és bocsánatot kér. Ő áldásra emeli a karját és az elfeketedett kezek megvilágosodnak. Zengő hangon így szól hozzájuk:

-Menjetek, gyermekeim! Édesanyátok és testvéreitek imájára Szent Szívem megenyhült irányotokba. Szent Fiam helyettese a szentgyónás szentségében feloldoz titeket. Ne vétkezzetek többet! Újra az Én szeretett gyermekeim vagytok.

Drága Engesztelőim! Köszönöm segítségeteket. Én Édesanyátok az őrangyalok segítségével visszaviszlek benneteket az engesztelés helyére. Hálám és búcsúzásom jeléül anyai Szívemre ölellek titeket és megáldalak az állandó tisztaság és szeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK       2015. November 17.
Jézus:  A hetedik parancsolat elleni további bűnök

Jézus: Drága engesztelő Gyermekeim! Én, a ti Üdvözítőtök forró szeretettel köszöntelek benneteket. Hálás vagyok nektek az előbb elhangzott három rózsafüzérért, mellyel engeszteltétek Atyámat azok helyett, akik sohasem imádkoznak, a világ bűneiért és saját bűneitekért, és lelkek tömegét szabadítottátok ki a tisztítóhelyről, sok haldoklót mentettetek meg a pokoltól, rengeteg közömbös, hitetlen és megátalkodott lélek számára eszközöltétek ki a megtérés kegyelmét. Kevesen vagytok kicsi, imádságos lelkek, de ha buzgóságotok továbbra se lanyhul, ti fogjátok az Én követésemmel megmenteni a pusztulásba rohanó emberiséget. Csak utánozzatok a szeretetben, az imádságban és a szenvedés elfogadásában, felajánlásában. Ne felejtsétek, hogy kevés az idő a megpróbáltatásokon át az Én második dicsőséges eljövetelemig, ki kell használni minden percet a fenti erények gyakorlására. Ma a többi bűnről fogok beszélni nektek, melyeket a hetedik parancsolat ellen lehet elkövetni.

Rögtön a legsúlyosabbal kezdem: A munkások bérének igazságtalan visszatartásával. Elképzelhető-e kegyetlenebb lopás annál, mint mikor valaki nem fizeti ki alkalmazottját, nem törődve azzal, hogy az illető erejét megfeszítve, verítéke hullásával becsületesen elvégzi a rá bízott munkát, hogy gondoskodjon saját maga és családja megélhetéséről? Egy külvárosi varroda igazgatója 150 alkalmazottat foglalkoztatott. 3 évig remekül működött a vállalkozás, tele volt hazai és külföldi rendelésekkel. Csak nőtt és nőtt a profitja, mert mindig a saját érdekeit tartotta szem előtt, az egésznap görnyedező varrónőknek nagyon alacsony bért fizetett. Az isteni igazságosság ezért lesújtott rá és megritkította a megrendelőit. Látta, hogy ez az utolsó év már veszteséges, magához vette az összes dolgozó kifizetendő bérét és elszökött külföldre, ahol a felhalmozódott tőkéjéből egy új vállalkozást nyitott. Ez a bűn a Hozsanna imakönyvekben az égbekiáltó bűnök közé van sorolva, tehát halálos bűn a hetedik parancs ellen. Ez a hűtlen munkáltató pénzsóvár, zsugori lelkével rengeteg családnak súlyos megélhetési gondot, szomorúságot, csalódást okozott. Képzeljétek, Gyermekeim, hogy fogja érezni magát az Én ítélőszékem előtt: vagy a tisztítóhelyen vagy a pokolban kell majd vezekelnie.

A másik bűn, mely a lopás körébe tartozik: a korrupció. A Katolikus Egyház Katekizmusa így szól erről: „Erkölcsileg nem megengedett a korrupció, amely eltéríti az igazságtól azok ítéletét, akiknek a jog alapján döntést kell hozniuk; egy vállalat közös javainak eltulajdonítása és magáncélra történő használata…” Ez legsűrűbben a politikai és gazdasági elit köreiben fordul elő: a vezető pozíciókban élő, hatalmon lévő, leggazdagabb rétegben. Természetesen a kisvállalkozók között is található korrupt ember. Láthatjátok a hírekben, hogy bizony jó néhány magas beosztású, feddhetetlennek gondolt vezető kerül börtönbe korrupt magatartása miatt. Ezek a legnagyobb arányú lopások, milliós és milliárdos összegek kerülnek magántulajdonba. Lecsap rájuk a földi törvény, de Isten kemény büntetése is. A korrupció halálos bűn a javából.

Bizony, Gyermekeim, súlyos bűn még e parancs ellen a pénzügyi csalás a csekkek és számlák hamisítása, a hiszékeny emberek becsapása, drága, gyógyító szerek és eszközök eladásával. Nincs olyan település, amely ne találkozott volna házalókkal, akik szélhámos csalók. Kiadják magukat egy hamis igazolvánnyal hivatalos személynek, pl. gázóra-, vízóra leolvasónak, és „szolgáltatásukért” cserébe pénzt szednek be. Vagy valami jótékonysági alapítvány nevében egy fényképpel illusztrált beteg gyermek gyógyulására pénzt szednek, szintén hamis igazolványt mutatnak fel. Ezek is, úgy mint a milliókat eltulajdonító felső vezetők, a halálos bűn állapotában vannak.

Van valami, amit talán nem is gondoltok lopásnak: a rosszul végzett munka. Erre elmondok nektek egy életből vett jelenetet: Becsengettek, már javában folyik a tanítás. Két tanítónő osztálynaplóval a kezében vidáman beszélget egymással a folyosón. A gyerekek hangoskodnak, hancúroznak. Eltelik 25 perc az órából, mire végre bemennek. Ellopták a tanulók idejének a felét, mely alatt sok ismeretet adhattak volna át. Vajon melyik pedagógusnak jut eszébe, hogy az ilyesmit meg kellene gyónni?

Más példa: Egy melegburkoló parkettát rak le egy lakásban. Pár hónap múlva felpúposodik. Komoly kárt okozott a rendelőjének, mert ellopta az idejét és pénzét. Sorolhatnám a sok rosszul, hanyagul végzett munkákat, melyekkel megkárosítják az embereket.

Lehet, hogy most csodálkoztok, de a túlzott költekezés is bűnnek számít. Sárika kétgyermekes anya, családi vállalkozásuk van, nincsen anyagi gondjaik. Mindennap szatyrokkal megrakodva jön haza a munka után az ABC-ből. A hűtő mindig zsúfolásig van felvágottakkal, sajtokkal. Hol egyik, hol másik étel penészedik meg, és ki kell dobni. Így van a kenyérrel is, hol kiszárad, hol penészes lesz, így már a szomszéd kutyájának, tyúkjainak se lehet odaadni, a kukába kerül. A felbontott üdítőitalok már be se férnek a hűtőbe, és megromolva a mosogatóba önti. A két kisgyerek dúskál a csokoládéban és cukorkákban, már nem okoz nekik örömet, ha kapnak ilyesmit valakitől. Bárcsak megmondanák Sárinak, hogy amit tesz az lopás. A felesleget, amíg használható, mindig el kell ajándékozni annak, aki szegényebb, mint ők. És egyáltalán nem szabad többet vásárolni, mint amire a családnak szüksége van. Ez a nagy költekezés és pazarlás az Én isteni szememben lopásnak számít, elvonja ezzel az anyagi javakat a náluk szegényebbektől.

Ó, Gyermekeim! Nemcsak az életemtől, pénztől és más anyagi javaktól lehet megfosztani másokat, hanem a legnagyobb és legértékesebb jótól: a hittől és Istentől is. Imre és Erika egyházi házasságot kötöttek, hisznek Istenben és a túlvilágban, de vallásukat egyáltalán nem gyakorolják. Csak nagy ünnepeken mennek el a templomba. Három szép, egészséges gyermekük van. A legnagyobb 16 éves fiú, a második 14 éves kislány és a kicsi 10 éves, szintén kislány. Mindent megkapnak a gyermekek a szülőktől, csak a vallásos nevelést nem. Egyszer Erika nagynénje meglátogatja őket. Egy kis beszélgetés után a 10 éves kislány odahajol a nénihez és megnézi a nyakában lévő keresztet. Ártatlanul őszintén kérdezi:

-Joli néni! Kit ábrázol ez a felakasztott bácsi a kereszten? Már láttam ilyet nagyban, kőből van az utcán, de senki se mondta még nekem, hogy ki ez.

-Hogy ki? Jézus Krisztus a 2. isteni személy, aki meghalt értünk, érted is a kereszten. –majd megdöbbenten nézett Erikára.

Drágáim! Ez az édesanya tolvaj. Hiába törődik a gyermekeivel, ha elhanyagolja vallásos nevelésüket, lelküket ellopja Istentől és a hitetlenségben hagyásukkal a Sátánnak neveli őket. Nézzetek körül környezetetekben, ma milyen sok az ilyen tolvaj-szülő! Súlyos, halálos bűnben vannak. Súlyosbítja felelősségüket, hogy ők maguk valamikor hitben nevelkedtek, csak elfordultak Tőlem.

Még szeretnék egy bűnt kifejteni előttetek, amely a hetedik parancsot sérti: A teremtés épségének rombolását. „Az állatok, a növények és az élettelen tárgyak természetüknél fogva a múlt, a jelen és az eljövendő emberiség közös javára rendeltettek”- ezt hirdeti a Katekizmus. Az állatok Isten teremtményei, gondoskodik róluk is. Már puszta létükkel is áldják és dicsőítik őt. Nektek, embereknek is jóakarattal kell közelednetek hozzájuk. Az Atya azért teremtette őket, hogy szolgálatotokra legyenek. A velük való orvosi kísérletezés nem bűn, ha hozzájárul az emberek gyógyításához és megmentéséhez. Az állatok haszontalan kínzása és válogatás nélkül írtása bűn, mert Isten az egész emberiségnek adta azokat, és ez az oktalan cselekedet a teremtést lopja meg. Az is bűnnek számít, ha valaki a háziállatára olyan összegeket fordít, amelyekkel elsősorban az emberek nyomorát kellene enyhíteni. Szabad az állatokat szeretni, de nem kellene a csak személyeket megillető szeretettel feléjük fordulni. Mert a felebaráti szeretet intenzívebb kell, hogy legyen, mint az állatok iránti szeretet.

A növényeket és élettelen dolgokat is tiszteletben kell tartani, mert ezek is a Teremtő ajándékai. Nem szabad rongálni az erdőket, virágokat, és bűn szennyezni a folyókat, hegyeket, völgyeket, mert aki ezt teszi, a hetedik parancsolatot sérti meg.

Drága, Tisztalelkű Engesztelőim! Titeket már nem kísért ellenségem, a gonosz a hetedik parancs ellen.  Most szeretnék olyan valakit mutatni nektek, aki most lehelte ki a lelkét. Ő a legsúlyosabb lopás áldozata, hitét és Istenszeretetét lopták el, ateista lett és ebben a nagy tévedésben halt meg. Eljöttök-e Velem, Jézusotokkal az ítélőszékem elé? ... Képzeletben fogjátok meg a kezemet! Fénysebességgel haladunk egy számotokra ismeretlen hely felé és egy trón előtt találjuk magunkat. Alig, hogy beleülök, egy hosszú sor áll Előttem: férfiak, nők, kicsik és nagyok. Az első elém lép: egy 56 éves férfi, tüdőembólia vitte el, hirtelen, váratlanul. Holteste körül még most is ott állnak szülei, felesége és gyermekei.  Tehetetlen fájdalmukban csak sírni tudnak.

Egyik oldalán őrangyala áll, nagyon szomorúan, balról kaján vigyorral, magabiztosan várakozik a Sátán, a maga szörnyű valóságában.  A férfi csodálkozik, nem érti, mi történt vele. –Talán álmodom? – gondolja. –Mondd, te ki vagy ezen a trónon?

-Én a te Megváltó Jézusod vagyok, akiben nem tudtál hinni. Szüleid megkereszteltek, elsőáldozó is voltál. Pár évig ministráltál. A gimnáziumot egy távolabbi városban végezted és kollégista is voltál. Az osztályfőnököd tanította a biológiát és kémiát, nagyon érdekeltek a tantárgyai, kitűnő voltál belőlük és hamarosan e tanár kedvence lettél. A tanítás után néhányszor ott tartott téged beszélgetni. Szó került vallásos meggyőződésedre, és ő egészen elbűvölt tudásával, tájékozottságával. Elhitted neki, hogy Isten az emberek kitalációja, Én csak egy történelmi figura vagyok. Mindent elhittél neki és megtagadtál Engem. Most, hogy látsz, mit gondolsz, ki vagyok Én és ki az a sötét alak a közeledben?

-Most is azt hiszem, hogy álmodok.

-Tudod, Fiam, az a várakozó sötét alak a Sátán, aki magával akar vinni a pokolba.

-Ugyan már, az ördög is csak álomkép!

-Gyermekem, az az ateista tanár becsapott téged, ellopta a hitedet, amit édesanyád beléd csepegtetett. De Én irgalmas vagyok hozzád, meg akarlak menteni. Térdelj le és kérj Tőlem bocsánatot a hitetlenségedért.

-Nem, nem! Mindjárt vége ennek a fura álomnak.

Gyermekeim, kicsi Segítségeim! Térdeljetek le körém őrehelyette is és mondjátok el az Ő nevében együtt, hangosan a Hiszetkegy-et! Hiszekegy Istenben, mindenható.... Hirtelen nagy fényesség támad, a Szentlélek leereszkedik az Égből hófehér galamb alakjában. A fejére, a kezére száll, majd beleolvad a szívébe. A szegény hitetlen lélek megvilágosodik, elborítja a bűnbánat és így szól:

-Hiszek Istenben és benned, az Ő egyszülött Fiában... Bocsánatot kérek hitetlenségemért! Letérdel olyan mélyen, hogy homlokát a földre hajtja.

-Megtért Báránykám, fogd őrangyalod kezét, megmenekültél a kárhozattól. Most a tisztulás helyére kell menned, de hamarosan találkozunk.

Drága Engesztelőim! Nélkületek ez a lélek a pokolba került volna. Hálásan köszönöm a segítségeteket.

Megáldalak benneteket a növekvő együttérzés és buzgóság lelkületével. Az Atya, a Fiú és Szentlélek nevében. Amen.

Kadarkúti Égi Üzenetek 278-281. Szűzanya-Jézus-Szentlélek: A hatodik parancs 5-8.

ÉGI ÜZENETEK 2015. Szeptember 29.
Szűzanya:  A hatodik parancs 5. (A házastársi szeretet és hűség)

Szűzanya: Már alig vártam, Kicsinyeim, hogy Én, Mennyei Édesanyátok újra elétek állhassak, és égi tanításomat átadhassam nektek. Szeretettel köszöntelek mindannyiatokat, a közelről és távolról jövőket egyaránt. A ti jelenlétetek mindig örömmel tölt el, mert azzal, hogy résztvesztek a kadarkúti engesztelésen, kieszközölitek a Mennyei Atya kegyelme által sok lélek megtérését és szabadulását.

Ma a szentségi házasság fontos kritériumáról: a házastársi szeretetről és hűségről fogok beszélni nektek. Itt, a hatodik parancs keretén belül kell szólnom róla, mert szorosan ide tartozik. Nagyon időszerű ez a téma, mert a mai világ gondolkodása a házasságról gyökeresen megváltozott. A ti nagyszüleitek és szüleitek túlnyomó része természetesnek vette a házasság intézményét, mely egy életre szóló elkötelezettség. Ma a fiatalok többsége nem akar nősülni, nem akar férjhez menni. A házasságkötést formaságnak, csak egy papírnak tartják. Azért még vannak, akik a polgári esküvőt megtartják, mert bizonyos szociális előnyökhöz jutnak, de szerintük a templomi házasságkötés már idejemúlt. Így vélekednek:

-Mi köze az Egyháznak a házassághoz? Nem magánemberek szerződése az?

De nem ám! Mind eredetét, mind rendeltetését, mind pedig a hozzáfűzött feladatokat tekintve nyomatékosan kell hangoztatnotok, hogy a házasság nem egyszerű állami szerződés, hanem erkölcsi és vallási intézmény is. Már csak azért is, mert a házasság nem az emberek találmánya, hanem Istentől ered. Hiszen Isten a szerzője minden természeti törvénynek és Ő teremtette úgy az embert, hogy annak további fennmaradása csak két ember állandó együttlétével, tehát a házassággal lehetséges. Isten az első férfi oldalbordájából alkotta az első nőt, és Ádámhoz vezetve Őt, neki feleségül adta ezekkel a szavakkal: „Szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be a földet!” A házasságot nemcsak eredete miatt nem lehet elszakítani az Egyháztól, hanem rendeltetése miatt sem. Ugyanis a házastársak a teremtő Istennek a munkatársai. Miközben intim együttlétük alatt gyakorolják életet adó hivatásukat, a Mennyei Atya velük együtt működik, hiszen ugyanabban a pillanatban lelket lehel a házastársak által létrehozott új életkezdeménybe. Gyermekeikkel együtt családot alkotnak, egy védett helyet, mely a társadalom alapsejtje.

A családot erkölcsi és vallási intézménnyé teszik a vele kapcsolatos feladatok is: a gyermekek világrahozatala, eltartása, felnevelése. Isten a szülőket nem is elsősorban földi feladatai miatt értékeli, hanem a földöntúli miatt. Lehet így is meghatározni, hogy a család az örök élet forrása, nem csak a földi életé. Az a házaspár, aki a szentségi házasság keretein belül Isten-hitre és szeretetre nevelik gyermekeiket, gyarapítják a Mennyországban a szentek számát.

Tehát, Gyermekeim hallhattátok, hogy a házasság és a belőle fakadó család nem világi szerződés, hanem szent szövetség eredeténél, rendeltetésénél és feladatainál fogva. Két dolog tartja össze a szentségi házasságot: a szeretet és a hűség. Gábor és Erika ritka párnak számít a mai romlott világban. Mikor megismerkedtek, Erika 28 éves főnővér volt egy kórházban. Gábor 35 éves független fiatalember volt és szívbeteg édesanyját ment látogatni. Foglalkozását tekintve banktisztviselő. Mivel orvos nem volt a közelben, Erikától érdeklődött betege állapota felöl. A fiú nap, mint nap járt a kórházba és egyre többet beszélgettek. A szimpátiából barátság lett és a barátságból szerelem. Hamarosan tervezgetni kezdték a jövőjüket és eljegyezték egymást. Erika vallását gyakorló katolikus volt, de Gábor távol állt Istentől. Meg volt ugyan keresztelve és elsőáldozó is volt, de szülei nem törődtek további vallásos nevelésével. Ezt a komoly nézeteltérést a szeretet és alkalmazkodó képesség győzte le bennük. A vőlegény tiszteletben tartotta kedvese önmegtartóztató viselkedését és türelmesen várt, a templomi esküvőt is Erika iránti szeretetből elfogadta. Mint új házaspár vasárnaponként együtt jártak a szentmisére. Gyakran szentségekhez járultak, de Gábor meggyőződése megmaradt. Nem tudta kinyitni a szívét Isten felé. Erika sokszor imádkozott érte, hogy valahogy érintse meg az Úr. Már féléves házasok voltak, mikor a férj egyik reggel könnyes szemmel, mélyen meghatódva elmesélte, mit álmodott:

-Képzeld, Drágám, álmomban meglátogatott az Úr Jézus és a Szűzanya, akikről olyan sokat meséltél már nekem. Mi ketten készülődtünk a templomba. Éppen a nyakkendőmet igazgattam és te nyúltál a ridikülöd után, hogy indulunk, mikor hirtelen vakító fény lett a szobában és a ragyogásban kirajzolódott az Úr Jézus fehér ruhás alakja kezében egy kehellyel és benne 2 db Szentostya. Mellette a Szűzanya állt világoskék aranyszegélyű ruhában és Ő egy másik kelyhet fogott, melyben piros vér volt. Mi ketten azonnal letérdeltünk és Jézus így szólt hozzám:

-Fiam, belelátok a lelkedbe. Hétről-hétre szentáldozáshoz járulsz, de szíved üres marad. Nem tudsz hinni valóságos jelenlétemben, pedig abban a Szentostyában a pap kezével Én nyújtom neked önmagamat.

Ezután Jézus kiemelte a kehelyből az egyik Szentostyát, belemártotta a Szűzanya által nyújtott szent Vérbe, amitől a fele piros lett, magasra emelte és ezt mondta:

-Ez az Én Testem és Vérem.

Majd a nyelvemre helyezte az Oltáriszentséget és ezt megismételte veled is. Mindkettőnk arcát megsimogatta és megmagyarázta, hogy lelkiáldozásban részesített minket Erikám, képzeld, engem kimondhatatlan boldogság kerített hatalmába. Ezután nemcsak irántad érzett szeretetből fogok szentmisére járni, hanem szent meggyőződésből.

Kedves Engesztelőim! Gábort az Úr egy csodálatos álommal jutalmazta meg házastársi szeretetéért. Ahogy telt az idő gyermekeik is születtek. Különböző neveltetésükből kifolyólag több apró nézeteltérés is volt köztük, megismerték egymás hibáit, gyengeségeit, de mivel hitük, Isten-szeretetük és házastársi szeretetük szilárd volt, az alkalmazkodó képességük, türelmük segített nekik megőrizni a békét, nyugalmat.

A házastársi szeretetnek testi és lelki oldala van. A férfi és a nő a házastársakra sajátosan jellemző cselekedetekkel kölcsönösen odaadják magukat egymásnak. Ez a testi együttlét nem puszta biológiai tény, hanem az emberi személy legbensőbb magvát érintő valóság. A Katekizmus ezt így fejezi ki: „A nemiség csak akkor nyilvánul meg igazán emberi módon, ha kiegészítő része annak a szeretetnek, amellyel a férfi és a nő teljes önmagát kölcsönösen és mindhalálig elkötelezi…Többé már nem ketten vannak, hanem egyetlen testet alkotnak. A házastársak által szabadon megkötött szövetség kötelezi őket a házasság egységének és fölbonthatatlanságának megőrzésére.” A Szentírásban olvashatjátok: „Amit Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza.” A Katolikus Egyház Katekizmusa így folytatja: „A hűség az adott szó megtartásának állhatatosságát fejezi ki. Isten hűséges. A házasság szentsége a férfit és a nőt Krisztus Egyháza iránti hűségébe vezeti be.”

Sajnos a mai világban a hűség az emberek többségének véleménye szerint nem számít erénynek. Megmosolyogják és kigúnyolják azt a férjet, aki dicséri mások előtt feleségét, és nem csalja meg. Hasonló a sorsa annak a fiatalasszonynak, aki nem kicsapongó. Azért olyan hűséges a férjéhez, mert nem kell senki másnak - mondogatják a háta mögött. Bizony ma léteznek olyan férjek is, akik nem igénylik, hogy akit elvettek, tiszta múltú legyen és házasságukban ne lépjen félre. Egy példát mondok erre.

József 40 körüli, jó megjelenésű férfi, a gimnázium rajzszakos tanárja. Szép, dekoratív feleségével, Líviával és két kislányával bent laknak az iskolában, pedagógus-lakásban. Lívia hírhedt az erkölcstelenségéről. Férje kollégáit, akik hajlandóak voltak rá, sorban elcsábította. Mikor lyukas órájuk volt, egyenként behívta a lakásába őket, és minden megtörtént, aminek nem szabadott volna. Ezt a szörnyűséget halva egyik férfikollégája halkan félrevonta Józsit és megkérdezte, hogy tud-e erről és miért nem tesz ellene? A sokszorosan megcsalt férj így válaszolt: -Ugyan, Jánoskám! Én ebből nem csinálok problémát. Örülök, hogy olyan szép feleségem van, aki mindenkinek tetszik.

Bizonyára felvetődik bennetek a kérdés, hogy vajon melyik a nagyobb bűn? Ha szabad, független párok paráználkodnak házasságon kívül, vagy ha szentségi házasságot kötöttek csalják meg egymást. Mondom nektek, mindkét vétek halálos bűn, de nagyobb annak a vétsége, aki már templomban megesküdött, és megcsalja a férjét vagy feleségét, mert a házasság szentség, és így szentségtörést követ el, házasságtörést. Az ilyen gyermekünk esküszegő is egyben, mert Isten előtt ígért esküjét megszegi.

Kicsinyeim! Megrázó, misztikus élmény következik. Szeretném, ha Velem jönnétek. Azt akarom bemutatni nektek, hogy Szent Fiam és Én mit érzünk a 6. Parancs ellen elkövetett házasságtörések miatt. Egy hegyre viszlek benneteket, mely fölött alacsonyan lebeg Üdvözítőtök véres keresztje. Töviskoronája alól csörgedezik szent Vére, egészen elborítja Arcát. Vállai, karjai, lábai szétroncsolva a korbácsolástól és a kegyetlen felfeszítéstől. Felszegezett kezeiből és lábaiból szüntelenül patakzik Vére. Szentséges Szívét most kívül láthatjátok a mellén, de csak akkor, ha lehunyt szemmel néztek föl Rá, a lelketekkel. Egy nagy kört alkotunk keresztje körül a földön, egymás kezét megfogva. Hirtelen valahonnan alulról kövek, szikladarabok, nyilak, kések, lándzsák repülnek Jézus most is szeretettől lángoló, töviskoszorús Szíve felé. Ujjammal mutatom nektek, hogy a mi körünk közepén a Szent Kereszt lába alatt nyüzsög a bűnökben elmerült sok házasságtörő férfi és nő. Gyermekeim! Egy pillanatra elengedem kezeteket és odalépek a kereszt lába alá. Ahogy könnyek között, sírva emelem fel tekintetemet Szent Fimra, a kövek, nyilak, kések az Én Arcomra hullanak vissza. Együtt szenvedek Vele. Nézzétek, együttérző Kicsinyeim a házasságtörőket! Apró, sötét alakok lepik el fejüket, vállukat, karjukat és valamit adogatnak nekik: újabb és újabb köveket, sziklákat, nyilakat, késeket. Jézusom drága Szíve ezer sebből vérzik. Arca összerándul a fájdalomtól. Drágáim! Segítsetek nekünk, mert e rettenetes bűnök láttán Szent Szívünk megszakad a fájdalomtól! Hívjátok Szent Mihályt! …Szent Mihály arkangyal!... Védelmezz minket a küzdelemben!... Már itt is az angyalok fejedelme. Harci ruhában kivont karddal érkezik, leszáll a házasságtörők feje fölé és néhány suhintással elűzi a gonosz démonokat. A férfiak és nők szinte megbénulnak, kezükből kihullanak a kövek, abbahagyják bűnös cselekedeteiket, de még nincs bennük bűnbánat. Ó, édes Segítségeim! Hívjátok a Szentlelket! … Jöjj, Szentlélek Úristen, áraszd reám teljesen…Villámgyorsan hasít keresztül a kék égen egy hatalmas fényes, fehér galamb glóriával a feje körül. Szárnyai alól fényt bocsát a megdermedt emberek lelkébe. Közülük néhányan káromkodva, dühösen hazamennek, de a többség hatalmas bűnbánatot érez, letérdel, veri a mellét. Figyeljétek, mit történik! Szent Fiam leszáll a keresztről, amely azonnal eltűnik. Már nyoma sincs rajta a szenvedésnek. Ragyogó fehér ruhában odamegy bűnbánó, házasságtörő gyermekeihez. Egyenként felemeli őket, letörli könnyeiket és mindegyikhez így szól:

„Gyermekem! Mély sebeket okoztál Szívemben és Édesanyám Szívében, de őszinte bűnbánatod, könnyeid és engesztelőim imái miatt megbocsátok neked. Menj, Fiam, menj, Leányom, gyónd meg bűnödet, és többé ne vétkezz.”

Most pedig odamegyek hozzátok Szent Fiam és úgy fejezi ki háláját, hogy egyenként Szent Szívére ölel titeket és homlokotokra egy keresztet rajzol. Én, Édesanyátok pedig, felemelem jobb kezemet és megáldalak benneteket a lélekmentés lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK 2015. Október 6.
Jézus:  A hatodik parancs 6. (A házasság termékenysége és a gyermekáldás)

Jézus: Ujjongó örömmel teszek eleget feladatomnak, drága engesztelő Gyermekeim, hogy egy magasztos és felemelő témáról taníthatlak benneteket: A házasság termékenységéről és a gyermekáldásról. Hallgassátok, mit mond a Katolikus Egyház Katekizmusa a házasság termékenységéről! „A termékenység ajándék, a házasság egyik célja, a házastársi szeretet ugyanis természete szerint a termékenységre irányul. A gyermek nem kívülről csatlakozik a házastársak kölcsönös szeretetéhez, hanem kölcsönös önátadásuk szívéből fakad, melynek gyümölcse és beteljesedése. Ezért az Egyház, mely az élet oldalán áll, tanítja, hogy minden házastársi aktusnak természete szerint az emberi élet továbbadására rendeltnek kell maradnia.” Ez az ajándék teszi lehetővé, hogy az ember, a teremtmény segítőtársa legyen Istennek, Ég és föld Urának az élet létrehozásában. A termékenység a nő életének egy meghatározott szakaszában, 3-4 évtizedig tart. Ezalatt rengeteg gyermeke születhetne. Viszont az élet továbbadását szabályozni kell. A Katekizmus hangsúlyozza, hogy „a házastársak jogos okok miatt akarhatják, hogy gyermekeik születése között bizonyos idő elteljen.” Mik lehetnek ezek a jogos okok? Pl. lehet valami betegség az anyában, amely veszélyessé teheti a 9 hónapig tartó áldott állapot viselését vagy az ismételt szüléseket. Anyagi ok is közrejátszhat, mert a szülők felelőssége eltartani, felnevelni a gyermekeket, megfelelő életkörülményeket biztosítani nekik. Isten nem kívánja, hogy egy családban korlátlan számú gyermek éljen nyomorban és nélkülözésben. Hiszen egy egészséges asszony akár minden évben is foganhatna. Lehet születési rendellenesség, pl. császármetszés, mely korlátozhatja a gyermekek számát. Akadályozhatja a gyakori életátadást, ha valamelyik szülő súlyos alkoholista vagy megrögzött dohányos, mely a fejlődő magzatban komoly elváltozásokat okozhat. Nem szabad sok gyermeket vállalni a megromlott házasságban, ahol napirenden vannak a veszekedések és verekedések, mert ez nem biztosítja az utódok lelki-testi fejlődését.

A keresztény házastársaknak a jogos okok miatt van-e védekezési lehetősége a gyakori megtermékenyülés ellen? Igen, van. Egyetlen ilyen lehetőség engedélyezett az Egyház részéről és Isten szemében is, az időszakos megtartóztatás, az intim találkozásokat a terméketlen napokra kell időzíteni. Minden más olyan cselekedet, amely arra szolgál, hogy megakadályozza a fogantatást, pl. mindenféle fogamzásgátló szerek, az aktus megszakításával való védekezés, az abortusz, a fogamzásgátló eszközök a hatodik parancs megsértését eredményezik és egyben az ötödik parancs ellen is vétenek.

Az állam beavatkozhat a népesedés alakulásába. Tiszteletteljes módon jogában áll a tájékoztatás, de nem kényszeríthet senkit, hogy az erkölcsi törvénnyel ellenkező eszközöket használja. Pl. nem teheti kötelezővé az abortuszt olyan anyák számára, akik meg akarják szülni akár 4. vagy 5. gyermeküket is.

Drága Engesztelőim! Mint mondtam, a termékenység Isten ajándéka, de ebből sajnos nem minden házaspár részesül. Míg  a katolikus vallás szigorú ítéletet alkot azok fölött a házastársak fölött, akik bűnös eszközökkel gyümölcstelenné teszik házaséletüket, természetesen nem hibáztatja azokat, akik szívesen fogadnának gyermeket, de Isten nem részesíti őket ebben az örömben. Szomorúak, mert ahol nincs gyermek, ott nincs öröm, nincs napsugár, nincs kacagás, nincs melegség.

Laci és Edit már 10 éves házasok. Rendezett az életük: templomban esküdtek, gyakorolják vallásukat, biztos, jó állásuk van, szép, tágas lakásban laknak, de hiányzik nekik valami. Gyermektelenek. Egyik alkalommal Edit barátnőjénél, Ildikóéknál töltötték a vasárnap délutánt. Míg beszélgettek az egész házat és udvart négy vidám kis teremtés csivitelése, hangos nevetgélése és futkározása töltötte be. Közben meg-meg kellett szakítani a társalgást, mert hol egyik, hol másik kicsi szaladt be anyjához, vagy apjához, hogy mondjon valamit, vagy egyszerűen megölelje. Laciék ilyenkor szomorúan néztek egymásra, hogy nekik ilyen boldogságban bizony nem lehet részük. Majd Edit megszólalt: -Tudjátok, minket alaposan kivizsgáltak az orvosok és megállapították, hogy sosem lehet gyermekünk. Bátorítottak, hogy idegen sperma beültetésével tudnának segíteni, e módon megtörténhet a megtermékenyülés.

Ildikó tiltakozását fejezte ki. – A világért se engedjétek! A Egyház azt tanítja, hogy azok a technikák, melyek a harmadik személy bevonásával fölbontják a közös szülőséget, súlyosan erkölcstelenek, akik ezt cselekszik, halálos bűnt követnek el a hatodik parancs ellen. Különben is, honnan tudhatjátok miféle férfitől származik az a sejt, milyen géneket örökölhet a gyermek? Vannak még ehhez hasonló orvosi praktikák: méh bérbeadása, lombik-bébi, petesejt adományozása, mind sértik a születendő gyermeknek azt  a jogát, hogy az őt felnevelő, általa megismert szülők közös gyümölcse lehessen. Sértik Istent is az Ő teremtő szándékaiban, ezért mindez halálos bűn. A Katekizmus ehhez hozzáteszi, hogy „amennyiben a házaspáron belül történik mesterséges eljárás, az ő sejtjeik beültetésével, az talán kevésbé elvetendő, de erkölcsileg változatlanul elfogadhatatlan, mert szétválasztják a megtermékenyítést az élet továbbadásának természetes aktusától… a magzat életét és identitásást orvosok és biológusok hatalmára bízza.” Tehát Ildikó, bármilyen csábítóak ezek az ajánlatok, ne dőljetek be nekik. Higgyétek el, Istennek terve van azokkal, akiknek nem lehet gyermekük.

-Miféle terve?-kérdezi Edit.

-Talán az, hogy így annál jobban szentelhessétek erőtöket valami vallási ügynek, lélekmentő engeszelésnek vagy apostolkodásnak, vagy valamilyen felebaráti szeretet-szolgálatnak. Vagy talán azért engedi meg Isten, hogy ne legyen saját gyermeketek, hogy felneveljetek egy kis árvát, akinek nincsenek szülei, vagy akit állami gondozásba tett egy leányanya. Ó, mennyi ilyen kis csöppség vár megértő, szerető nevelőszülőkre az állami intézményekben!

A házaspár mikor hazaértek, még aznap elhatározták, hogy nem mennek vissza az orvoshoz. Rádöbbentek, hogy nem üres az életük, hiszen oly sok nemes feladat vár rájuk.

Most a gyermekáldásról szeretnék beszélni nektek. Milyen szép ez a fogalom! Benne foglaltatik, hogy a gyermek nem teher, hanem Istentől kapott gyönyörű ajándék. Régen a kismamát nem terhes nőnek hívták, hanem azt mondták: Áldott állapotban van. Amennyire megdöbbentő az a síri csönd és kényes rend, ami a gyermektelen házastársak néma lakásában uralkodik, oly éltető és örömet hirdető az az ezüstös kacagás, amelynek csilingelése betölti a többgyermekes család otthonát. Amilyen elhagyott egy korhadó öreg fa, olyan sivár és magányos a gyermektelen házaspár magára maradt egyik tagja, ha nincs senkije, aki ránézne. Bezzeg milyen szép és fenséges az óriási öreg tölgy, mely ágai között fészket nyújt új meg új fiókáknak. Hasonlók hozzá az öreg nagymamák, nagypapák, dédanyák, dédapák, akik otthonukban boldogan fogadják nagy családjukat, kicsiket és nagyokat egyaránt.

Miért áldás a gyermek a szülőknek? Mert benne látják életük folytatását. Esetleg benne teljesednek az ő nem sikerült vágyaik. Volt egy kislány, Hanna, akinek már csecsemőkorában meghalt édesanyja és nagynénje nevelte fel. Nagy kedve és készsége volt a rajzoláshoz, de nem élhette ki magát benne, mert szabadidejében egész héten a tanulás után kézimunkáznia kellett. Csak vasárnap délután engedték rajzolni 1-2 órát. Óvónőképzőbe jelentkezett, mert ott volt rajzóra. Korán 18 évesen férjhez ment, 5 gyermeket szült és az egyikben, Erzsikében észrevette a szenvedélyes rajzolási kedvet, és boldogan hagyta, hogy kibontakozzon. Gyönyörködött tehetséges kislányának alkotásaiban és a gimnázium után képzőművészeti pályára irányította. Leányában folytatódott az ő teljesülhetetlen vágyálma. Ő és férje Istennek tetsző példamutató életet éltek öt gyermekük előtt. Mindegyiket Isten-szeretetre, becsületes életre nevelték. Nyugodt, alkalmazkodó viselkedésüket továbbvitték családjukba. Ezek a fiatalok áldást jelentettek szüleiknek azért is, mert öregkorukra nem hagyták magukra őket, vitték feleségüket, férjüket, az unokákat, hogy szeretetükkel és vidámságukkal derűsebbé tegyék lealkonyuló napjaikat.

Áldás a gyermek a nemzet szemében is: ő általuk él a nemzet. Milyen szomorú, mikor az ország fogyatkozik, mert sokan gyermek nélkül élnek, mások az egyke hívei. Ha két gyermeket vállal egy pár, ezzel csak önmagukat pótolják, még nem szaporítják a népességet. Aki három gyermeket nevel fel, tulajdonképpen egy szaporulattal emeli hazája lakosságát. És végül minden megszületett gyermekáldás a Mennyországnak, mert ennyivel növekszik a szentek száma.

Hannáék életvitele azért volt szerencsés, mert akkor még a családtagok szabadidejüket együtt töltötték. Együtt imádkoztak, délben, este az asztalt körbeülve étkeztek, hétvégén kirándultak, szentmisére jártak. Nem volt internet, számítógép. A televízió még csak akkor bontogatta szárnyait. Ma már más a helyzet. A tévézés, a koncertek, az audio-vizuális eszközök és diszkók szétszakítják a családokat. Pénzhajhászás az élet, még este sincs egy kis beszélgetés, közös vacsorázás. Már csak szórványosan létezik vallásos nevelés, közös ima, szentmise. Fáj a szívem, Engesztelőim, hogy a mai szülők hogyan fognak szenteket küldeni Nekem a Mennybe, mikor ők maguk is hátatfordítanak Nekem?

Bennetek bízom, Követőim, akik becsületben neveltétek föl gyermekeiteket. Ha el is fordultak Tőlem közben, visszatalálnak Hozzám. Mert akinek egyszer Én megfogtam a kezét, azt nem engedem el örökre. Akikért imádkoznak engesztelő szüleik, azok nem vesznek el. Figyeljétek csak! Ezt mutatom most meg nektek.

Drága Kincseim! Ezután lelki szemeitekre van szükségem, mert ami elétek tárok, nem láthatjátok testi szemetekkel. Kapaszkodjatok Belém, és jöjjetek velem, szeretett Jézusotokkal. A mennyezet megnyílik és azon keresztül repülünk. Egy nagy középület előtt szállunk le, mely kerek alakú s körbe-körbe emelkedő sok olyan bejárata van, melyen mi is bejöttünk. Mindegyik bejáraton egy engesztelő csoport érkezik egy nagy angyallal és a terem közepén megáll. Mi is közöttük vagyunk. A terem közepe feletti homorú mennyezeten egy színes üvegablak van, melyen keresztül hamarosan érkezik valami. De előtte még nézzetek körbe, mindenütt különböző árnyalatú ruhákban emberek vannak. 7 évestől 55 éves korig. Van, aki egészen fekete, még az arca, keze is, van, aki fekete, szürke foltos, van, aki szürke, világosszürke és majdnem fehér, a kicsik között vannak egészen hófehérek is. Mindenki nyugodt, a szokásos dolgával van elfoglalva. Van aki éppen a munkahelyén dolgozik, vagy otthon főz, mosogat, van, aki a számítógép vagy internet előtt ül, van, aki szórakozóhelyen, koncerten van, a gyerekek éppen tanulnak, sportolnak vagy játszanak. Senki se gondol arra, hogy a következő percben mi történik vele. Ti innen lentről ámulva ismeritek fel saját gyermekeiteket, keresztgyermekeiteket, unokáitokat, és dédunokáitokat. A többi színes ablakon át hirtelen egy nagyon erős, vakító fénysugár árad be és betölti az egész termet. Ebből a fénysugárból kilép egy gyönyörű fehér ruhás ifjú, feje körül sugárzó glória. Egyik kezében egy kisebb kereszt, rajta az Én élő vérző, szenvedő Testem, a másik kezében egy hófehér, lobogó, világító láng. A jelenlévő engesztelők szerettei közül először az egészen fekete színűek elé áll. A tieitek elé is. Lángjával megvilágítja lelküket és bűneiket képekben megláttatja velük. Közben mutatja nekik a kereszten, hogy melyik bűnük, melyik sebet okozta Rajtam. Hatalmas bűnbánatot éreznek, melytől többen összerogynak, elájulnak. Most itt hagylak benneteket egy kicsit, és felélesztem a halálos bűnük miatt elalélt gyermekeiteket, unokáitokat. Feleszmélve, felismernek Engem és térdelve, sírva kérnek bocsánatot. Megölelem őket és megmutatom nekik, hogy Nélkülem és a ti imáitok nélkül hová kerültek volna. Bizony feltárom előttük a pokol látványát. Gyónni küldöm őket. Most a Szentlélekkel azok elé lépünk, akiknek nincsenek halálos bűneik, de rengeteg tartozásuk van és hemzsegnek a bocsánatos bűnöktől. Minden vétküket látják a Szentlélek világító lángján keresztül és a töviseket, amiket bűneikkel ők szúrtak a homlokomba. Szemlélik a kereszten a töviskorona alól rájuk szegezett és szemrehányó tekintetemet. Egészen összetörnek a felismeréstől, hogy mit tettek velem. Megmutatom nekik a tisztítótűz lángjait, amire most méltóak lennének, de még várok, hogy egészen megtisztuljanak. Őket is átölelem, letörlöm könnyeiket, és emlékeztetem őket, hogy egyrészt nektek köszönhetik megtérésüket. Végül odalépünk hívő, imádkozó, áldozatos szeretteitekhez. A Szentlélek világító fényével még náluk is talál néhány kisebb elfelejtett tartozást, melyet filmszerűen eléjük tár. Egy üres aranykeresztet mutat nekik. Áldozatos, imádságos életükkel enyhítették szenvedéseimet, és ha most kellene meghalniuk a remény helyére, a tisztítóhely legmagasabb fokozatára kerülnének, ahonnan már csak egy lépés az üdvösség. A hófehérruhás szeretteitek lelkén a Szentlélek semmi foltot nem talált. Elővettem nekik szentséges Szívemet és megmutatattam benne a Mennyországot, ahová kerülnének, ha most meghalnának.

Igaz, hogy szimbólumokban, ember számára érthetően, de megmutattam Nektek, Kedveseim, milyen sorsa lesz a ti gyermekeiteknek, unokáitoknak a Nagy Figyelmeztetéskor. Tehát ne aggódjatok értük, szeretem őket, jobban, mint ti. Megáldalak benneteket a gyermeki ráhagyatkozás kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK 2015. Október 13.
Szentlélek:  A hatodik parancs 7. (Házasságrendezés)

Szentlélek: Drága Engesztelő Gyermekeim! Én, a Szentlélek Isten e percben érkeztem közétek ragyogó dicsőségem fényében egy fehér felhőn, emberi alakban. Nagy szeretettel köszöntelek benneteket. Kezemben egy mennyei, aranyszínű, díszes stólát hozok. Ez szimbóluma annak, hogy a házasságok az égben köttetnek. A templomi esküvő ünnepélyes perceiben a Mennyei Atya az ifjú pár kezeit e stólával misztikusan úgy összeköti egymással, hogy el nem hagyhatják egymást, csak a halál választhatja el őket.

A mai tanítás a válással foglalkozik. A Katolikus Egyház Katekizmusa egyértelműen kimondja, hogy „A válás a természetes törvény súlyos megsértése. Föl akarja bontani a házastársak szabadon megkötött szerződését, mely arról szól, hogy mindhalálig egymással élnek. A válás megsérti az üdvösségnek azt a Szövetségét, amelynek jele a szentségi házasság. Egy új házas kötelék létrehozása, még ha polgári törvény el is ismeri, tovább súlyosbítja a törést: Az újra házasodott házastárs ilyen esetben a nyilvános és állandó házasságtörés állapotában van.” Ebből következik, hogy a válás súlyos bűn. A különélésről viszont ez olvasható a Katekizmusban: „A házastársak különélése a házassági kötelék fönnmaradása mellett, a kánonjog által meghatározott esetekben törvényes lehet.” Van olyan eset, mikor a házastárs elhagyása nem jelent bűnt. Pl. egy fiatalasszony kénytelen hazaköltözni gyermekeivel szüleihez, mert férje iszákos és goromba, veszélyezteti családja testi épségét. Nincs válás, nincs új férfi az életében, tehát gyónhat, áldozhat.

Most a válásnak egy olyan formájára hozok fel egy példát, melyben a válás Isten és az Egyház szemében igaz, hogy bűn, de a szentgyónásban feloldozható. Péter 7 éve kötött szentségi házasságot Ágival, melyből két gyermekük született. A feleség hamar kicsapongóvá vált, míg ő dolgozni járt, Ági lakásukon fogadta, hol egyik, hol másik férfi vendégét. Azzal se törődött, hogy a szomszédok látják. Saját kisgyermekei jelenlétében csalta meg férjét. A lakást és a gyermekeket elhanyagolta, csak külsejével törődött, hogy minél vonzóbb legyen. Péter próbálta jobb belátásra bírni, de semmit nem változott. Válás lett a vége, az apának ítélték a kicsiket.

Amikor Isten látja, hogy az együttélés teljesen lehetetlenné válik, megengedi, hogy a felek felbontsák a közös életet, de ezzel koránt sincs felbontva maga a házassági kötelék. Amíg él ez a csapodár felesége, nem házasodhat újból. Ezzel Péter tisztában van, nincs is ilyen szándéka.

A válásoknál fennáll a veszély, hogy a válást kezdeményező nemcsak magát teszi ki kísértésnek, hanem az otthagyott házastársat is. Péter esetében ilyen nincs, mert felesége eleve erkölcstelen. Noha még ott vannak szívében a fájó emlékek, de lelke már nyugodt, békés és minden vasárnap Jézus Krisztus szent Testével és Vérével táplálkozik, a kegyelem állapotában van.

Gyermekeim! Ebből az előbbi példából láthatjátok, hogy Isten csak akkor bocsátja meg a válást a bűnbánat és szentgyónás által, ha az illető nem kezd bele új párkapcsolatba. Én, a Szentlélek mindenhatóságomnál fogva mindenhol ott vagyok, mindent látok és hallok. Egy dühös, felháborodott fiatalasszony kereste fel a plébánost ezekkel a szavakkal:

-Hallatlan, amit a Katolikus Egyház csinál! Gyónni voltam és nem oldoztak fel. Jézus ezt a szívtelenséget nem tanította! Megbocsátott még a házasságtörő asszonynak is. Hol van maguknál a krisztusi szeretet?

A pap így válaszolt:

-Asszonyom! Paptársaim nem szívesen tagadják meg híveiktől a feloldozást. Kellett lennie egy olyan dolognak…

-Olyan dolognak? -csattant fel a nő. Hát azt gyóntam, hogy második férjem van.

-Nos látja, hogy milyen méltatlanul lázadozik gyóntatója ellen? Sehol a világon nem találhat gyóntató atyát, aki önt feloldozhassa.

-Ugyan miért nem, ha én megbánom bűneimet?

-Azért mert érvénytelen a gyónás, hiszen előre tudja, hogy amit most meggyónt, újra és újra el fogja követni, testi kapcsolatban van másodi férjével, pedig az első is él.

-Hát akkor mit tegyek – kérdezi megdöbbenve az asszony. Elhagyjam a második uramat? Már 10 éve együtt élünk.

-Igen, de a kárhozat felé is együtt haladnak.

-Erről szó se lehet. Ez kegyetlenség. Tudja mire vezet ez, Plébános Úr? Elhagyom a vallásomat és a hitemet.

-Azért hagyja el, asszonyom, mert nem akarja elfogadni az igazságot, nem hajlandó betartani az örökérvényű Tízparancsolatból a hatodikat.

Látom, erre a nő dühösen feláll és elviharzik. A pap szomorúan néz utána.

Drága Engesztelőim! Az elváltak közül azoknak, akik buzgón szeretnék gyakorolni vallásukat, nagy hiányérzetük van. Gyakran eszükbe jut, hogy rendezniük kellene életüket. A szentségi házasságból kiléptek, új házasság jellegű kapcsolatban élnek, ezért nem gyónhatnak, és nem áldozhatnak, de ők szeretnének. Mit tehetnek? Menjenek el a plébánosukhoz, tárják fel előtte előző házasságukat, hátha kiderül, hogy az eleve érvénytelen volt. De ezt egy egyházi peres eljárásban kell tisztázni. Szeretnék elétek tárni néhány ilyen komoly esetet.

Zsuzsi és Karcsi banktisztviselők. Egy munkahelyi fehérasztalos összejövetelen egymás mellé kerültek és hosszan beszélgettek. Hamar összemelegedtek, egyre nagyobb lett a szimpátia köztük. Rájöttek, hogy hasonló az érdeklődési körük, meggyőződésük és 4 hónap múlva eljegyezték egymást. Zsuzsi már 28 éves volt és égett benne a vágy egy kisbaba iránt. Ezt közölte férjével, aki határozottan ellenezte. Mindig újra és újra felhozta a témát, de falra hányt borsó volt. Egyre többet vitatkoztak, veszekedtek, a házasságuk megromlott. El is váltak polgárilag, Zsuzsi hazament a szüleihez. Hamarosan megismerkedett egy zarándokúton Lacival, aki nála 1-2 évvel fiatalabb legényember volt. Gimnáziumi tanár volt abban a kerületben, ahol Zsuzsi dolgozott. Egyre komolyabbra fordult a kapcsolatuk, de szomorúan gondoltak az akadályra, amely fenn állt azáltal hogy Zsuzsinak volt egy érvényes házassága. Szerettek volna Lacival összeházasodni és elképzelték, hogy legalább öt kis csemete fog hancúrozni körülöttük. Együtt elmentek a helyi plébánoshoz és elmondták, hogy Zsuzsi azért vált el első férjétől, mert nem akart gyereket. Kérdezték, mit lehetne tenni. A pap vigasztalta őket, hogy van remény az egyházjog szerint. Az, hogy a férje nem akart gyermeket, az kellő indok lehet annak kimondásához, hogy az a kapcsolata nem volt egy érvényes házaság.

Gyermekeim! Egy faluban történ, amit mesélek nektek. A falunapon utcabált rendeztek, itt ismerkedett meg egymással két bájos fiatal: Anna és Zsolt. Anna tizenegyedikes gimnazista volt, Zsolt pedig apja szakmáját folytatta, lakatos lett. Ott dolgozott az apai vállalkozásban. Nagy szerelem volt, és mindkettő ártatlan, érintetlen virágszál volt. Egyszer Annáékhoz vendégek jöttek, édesapja kollégája a szintén gyógyszerész fiával. A fiúnak nagyon megtetszett a kis Anna és vissza-vissza járt udvarolni. A kislány szabadkozott, hogy ő már foglalt, de a fiú próbálta elhódítani. Behízelegte magát a szülőknél, szinte minden nap eljött bonbonnal, virágcsokorral megrakodva. Annát szülei meg akarták győzni, hogy Zsolt nem hozzávaló, tanulatlan, kispénzű. Sokkal jobb dolga lesz a másik mellett, aki jómódú, finom, udvarias és nagyon csinos. Anna 2 évig harcolt szerelméért, és mikor a gyógyszerész megkérte a kezét már első éves egyetemista volt, határozottan nem-et mondott. Szülei haragra gerjedtek és eltiltották szerelmétől. Még a telefont is elvették tőle. Hiába sírt, kitűzték az eljegyzést, esküvőt. Eljött a nagy nap: polgárilag és egyházilag összeházasodtak. Az ifjú asszony boldogtalan volt, és csak Zsolt után epekedett. Idegileg összeroppant, csak fogyott és búslakodott. Szülei megsajnálták és hazavitték. Újra találkozott szerelmével. Hosszú procedúrával lezajlott első házasságuk érvénytelenítése, mert a házasságkötésre kényszerítés elég indok volt erre. Zsolt türelmesen kivárta az időt, és végre Isten előtt boldogan „igen”-t mondhattak.

A Mennyei Atya, aki elrendelte a házasságot örökre felbonthatatlannak nyilvánította ki, tehát a válás ellen van, de amint az élő példákból láthattátok, alapos indok esetén, néha megengedi, hogy Egyháza egy-egy olyan házasságot, amit szabályszerűen templomba kötöttek arról kimondja, hogy mégsem volt szentségi házasság. Ilyen alapos indok még az előbb említetteken kívül, ha az esküvő után kiderül, hogy a férj impotens, vagy az a tény is elég az érvénytelenítéshez, ha valakit megfélemlítettek, megfenyegettek, ha megtagadná az esküvőt. A zsarolás is komoly indok: pl. az anya megfenyegeti a lányát, hogyha nem megy hozzá az általa kijelölt férfihoz, öngyilkos lesz. A tiszteleti félelem is az alapos indokok közé tartozik. A fiatal nagyon tiszteli az apját vagy anyját és nem mer ellentmondani nekik, így áll oda esküdni.

Most, hogy befejeztem, amit az egyházi „válásról” akartam tanítani nektek, az a gondolatom támadt, hogy elviszlek benneteket a Mennyei Atya trónjához. Van-e kedvetek Velem jönni? …Akkor kapaszkodjatok bele a kezembe, karomba, lobogó ruhámba, mert máris indulunk. Égi Atyátok egy aranyszínű magas hegy tetején ül. Odaállítalak titeket a lába elé. Ő hatalmas nagy hozzátok képest. Amint látja, hogy alázatosan letérdeltek köré, tenyerébe összegyűjt mindannyiatokat és az ölébe ültet. Így szól hozzátok:

-Drága Engesztelő Kicsinyeim! Ó, de örülök, hogy meglátogattatok Engem. Hálából innen az ölemből mutatok nektek valamit. Előttünk és alattunk egy nagy síkság terül el. Zsúfolásig tele van férfiakkal, nőkkel. Egészen feketéllik a zöld mező tőlük. Tudjátok kik ezek? A ma élő emberek közül azok, akik a szentségi házasságból elváltak és újraházasodtak egyszer, kétszer, háromszor, tízszer. De ha alaposabban megfigyelitek, vannak közöttük elvétve, itt-ott színes, tarka ruhás alakok: ők azok, akik rosszul sikerült házasságuk után elváltak ugyan, de meggyónták és megbánták az esküszegésüket, válásukat, és attól kezdve önmegtartoztató tiszta életet élnek, nem létesítettek új kapcsolatokat. Azután a fekete tömegből mutatok néhány fehér ruhás házaspárt kézenfogva, egymást átölelve, gyermekeikkel övezve. Azért mutatom őket fehérben, mert ők házasságkötésük óta a mai napig együtt élnek, nem váltak el és nem is fognak. Szentségi házasságban élnek, gyakorolják a hűséget, a szeretetet, az együttérzést, az alkalmazkodást. A színesbe és fehérbe öltözöttek jó úton járnak, szeretteitek közül többen ott vannak. Atyátok szólítja angyalait és rózsaszirmokkal teli tálakat ad a kezükbe azzal az utasítással, hogy gazdagon hintse meg őket vele. Ezek a rózsaszirmok az Ő isteni kegyelmét jelentik, mely segít nekik az üdvözülésben. A feketeruhások az újraházasodottak, akik halálos bűnben élnek, tehát nincsenek a kegyelem állapotában. Ahogy nézi őket Mennyei Atyátok, egyre szomorúbb lesz, sűrűn hullani kezd a könnye. Ott áll mellette az angyalok fejedelme, Szent Mihály arkangyal. Tart a kezében egy nagy mennyei aranytálcát és felfogja bele az isteni könnyeket. Majd int az Atya és az edényt leteszi Isten lába elé.

Tisztelt, Engesztelőim egyenként óvatosan, szeretettel leemel a tál mellé és körbeállít titeket. A Mennyei Atya így szól:

-Kicsiny Engesztelőim! Szent Mihály vezetésével menjetek le a hegyről, járjátok végig a feketeruhásokat eme értékes edénnyel, és kezeteket belemártva hintétek meg őket. Meg fogjátok tapasztalni, hogy együttérző könnyeim bűnbánatot indítanak bennük. Közülük többen kilépnek bűnös kapcsolatukból. Nézzétek! Itt-ott feltűnik közöttük egy-egy számotokra ismerős pár. Megengedem, hogy rájuk még több könnycseppet hullajtsatok. Jöjjetek vissza a trónomhoz! Úgy köszönöm meg segítségeteket, hogy egyenként mindannyiatokat felemelem és ajkammal megcsókolom.

Újra Én , a Szentlélek szólok hozzátok, Engesztelőim. Köszönöm, hogy e hosszú tanítást figyelmesen végighallgattátok és megáldalak benneteket a további lélekmentés lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

2015. október 20

Mennyei Atya: Drága Gyermekeim! Mint szerető, irgalmas és egyben igazságos Mennyei Atyátok állok előttetek. Végtelen szeretetemben egyenként köszöntelek benneteket. Odalépek közeletekbe és atyai karjaimmal Szent Szívemre ölellek mindannyiatokat. Én fejezem be a tanítást a hatodik parancs ellen elkövetett bűnökről. Mit is mond ez a parancsolat? Ne paráználkodjál! Másfél hónapon át beszéltünk nektek a tisztátalanságról, az önfertőzésről, a pornográfiáról, a prostitúcióról, a nemi erőszakról, a homoszexualításról, fogamzásgátló szerekről, eszközökről, az abortuszról és a válásról. Ezek mind mélyen sértik az Én atyai Szívemet és nagy kárt tesznek teremtményeim lelkében. Még van néhány súlyos vétség e parancsolat ellen, amiket nem fejtettünk ki nektek. Az egyik ilyen a próbaházasság.

Gyermekeim között széles körben elterjedt az a nézet, hogy a keresztény házasság intézménye elavult, nem felel meg a mai társadalom elvárásainak, ezért meg kell reformálni. Az így gondolkodó katolikusok példaként tekintenek más vallásúakra, hogy ők könnyedén elválhatnak és újraházasodhatnak. De ha már nem is követik ezt a bűnös lazaságot, legalább keresnek valami más kiutat a könnyítésre: pl. a próbaházasságot.

Teréz 25 éves orvosi asszisztens egy kórházban. Néhány hónapja együtt jár Karcsival, egy fiatal orvossal, aki a szívsebészeten dolgozik. A leány vallását gyakorló katolikus, az udvarlója éppen csak hogy meg lett keresztelve, de semmi vallásos nevelést nem kapott. Nagy a szerelem, és ellentétben a mai divattal, össze akarnak házasodni polgárilag és egyházilag egyaránt. Teréz tartózkodó viselkedése miatt nincs köztük testi kapcsolat. Mindezt tudja Teri legbizalmasabb barátnője, Olgi, és azt tanácsolja, hogy próbaházasságot folytassanak, hiszen szerinte minden házasság „zsákbamacska”. Az együttlakással – miközben úgy élnek, mint férj és feleség – kiderül, hogy testileg-lelkileg összeillenek-e. Megismerhetik egymás gyengéit és jó tulajdonságait, megtapasztalhatják, hogy a „házas-életben” sikerül-e egymásnak örömet nyújtani. Ha minden megfelel, ha nincs semmi hiba, nyugodtan kitűzhetik az eljegyzést és esküvőt. Így nem fognak csalódni egymásban. Ellenkező esetben szépen elbúcsúznak és más kapcsolat után néznek. Szerencsére Teréz gyóntató atyjának elmesélte ezt a baráti tanácsot. Az atya így szólt hozzá:

-Örülök, hogy mielőtt beleszaladt volna a Sátán csapdájába, őszintén feltárta nekem az ügyet. Az emberi szerelem nem tűri a próbát, a férfi és nő közti teljes és végleges odaadást kívánja meg. Akinek a próbaházasság gondolatai forognak a fejében, az nem szereti eléggé a párját, nem tiszteli és nem bízik meg benne. Ezzel a lépéssel bizalmatlanságot előlegez a másiknak. Már eleve nem örökre akar vele élni, csak addig, míg ki nem derül valami hiba, ami nem tetszik. Egészen az esküvőig, amíg tart ez a próbaházasság, a szerelmesek paráznaságban, halálos bűnben élnek és így nem járulhatnak szentségekhez. A gonosz az ön barátnőjét használta föl arra, hogy megkísértse. A jegyességet továbbra is töltsék önmegtartóztatásban, tisztaságban, egészen a házasságkötésig.

Drága Engesztelőim! Ti, akik ebben a romlott világban éltek, bármerre fordultok, mindenfelé láthattok házasságon kívüli párkapcsolatokat. Krisztus Egyháza szemében semmi különbség nincs az egyszerűen összeköltözők vagy csupán polgári házasságban élők erkölcsi magatartása között. Mindkét életforma egyaránt paráznaság, tehát halálos bűn a hatodik parancs ellen. Ma már az emberek tömegei így tesznek, ez a természetes számukra. Ugye nem csodálkoztok, Kicsinyeim, hogy szent haragomban összeszorul az öklöm és lecsapni készülök e bűnös nemzedékre. Mennyire meg fognak lepődni ezek a párocskák a Nagyfigyelmeztetés alatt, midőn megtudják, hogy lelkük a pokolba hullana, ha akkor kellene meghalniuk. Bizony lesznek köztük sokan, akik- meglátván lelküket – belepusztulnak a félelembe. Imádkozzatok értük, hogy legyen idejük bocsánatot kérni és a tisztítóhelyre juthassanak. Ha családtagjaitok, rokonaitok, barátaitok, munkatársaitok, szomszédaitok között van, akinek nincs rendezve a kapcsolata, még most szóljatok neki. Nem számít, ha maradinak vagy bigottnak tartanak, vagy szemetekbe nevetnek. Keresztényi kötelességetek, hogy megmentétek a lelküket. Az idő már elérkezett. A világ robbanásig feszült. Az újkori népvándorlás által rövid időn belül ki fog törni a káosz, mely megjövendölt előhírnöke a Nagyfigyelmeztetésnek. Ezt pedig gyorsan követik a szorongattatások: forradalmak, felkelések, helyi háborúk itt és ott, és a 3. Világháború. Fel kell készítenetek a halálos bűnben, úgynevezett szabad  szerelemben élőket, hogy kössenek szentségi házasságot, vagy ha nincs rá lehetőség, lépjenek ki bűnös kapcsolatukból. Ha szerelmüknek már van gyümölcse, egy vagy több gyermek, kötelességük együtt maradni és felnevelni, de egy alapos életgyónás után testvérként, önmegtartóztatásban éljenek egymás mellett. Csak így kerülhetik el a kárhozatot.

A harmadik, amit nem utolsóként akarok lelketekre kötni, mint a hatodik parancs elleni súlyos bűnt: a vérfertőzés. Szent Pál ezt így bélyegzi meg: „Az a hír járja, hogy paráznaság fordul elő köztetek, mégpedig olyan, hogy valaki apja feleségével él.” Mit is jelent ez? Hogy saját édesanyjával tart fenn testi kapcsolatot. A Katolikus Egyház Katekizmusa kijelenti, hogy a „vérfertőzés intim kapcsolat vérrokonok vagy sógorok között, akik között tilos volna a házasságkötés. A vérfertőzés megrontja a családi kapcsolatokat és visszalépést jelent az állatiasság felé.” Erkölcstelen és undorító az is, ha testvérek tartanak fenn efféle együttélést. Vagy egy apa a saját leányával. A vérrokonok egyesülésével született utódok gyakran valami fogyatékossággal születnek.

Drága Gyermekeim! Van még valami, amit ide kell sorolnom: a többnejűség vagy poligámia. A Katekizmus szerint „ez gyökerében mond ellent a házastársi közösségnek, ugyanis közvetlenül elutasítja Isten tervét, amint az a kezdet kezdetén megnyilvánult, mert ellenkezik a férfi és a nő egyenlő személyi méltóságával, akik a házasságban fönntartás nélküli – azaz egyetlen és kizárólagos – szeretettel adják magukat egymásnak. A keresztényt, aki korábban poligámiában élt, az igazságosság súlyosan kötelezi arra, hogy teljesítse vállalt kötelezettségeit korábbi feleségei és gyermekei felé.”

Az állami törvény is tiltja a többnejűséget: míg polgárilag el nem vált valaki, nem házasodhat újra.

Vannak olyan vallások, melye engedélyezik és természetesnek tartják a többnejűséget. Az ilyen társadalmakban a nő mely elnyomásban, megaláztatásban és kiszolgáltatottságban van. El kell tűrnie, hogy ő csak egy a sok közül és férjén osztozni kell. Ez az állapot az Én isteni szememben elítélendő, erkölcstelen élet.

Drága Engesztelőim! Egy misztikus képben szeretném megmutatni nektek, hogyan menekült meg Teréz és Karcsi, akikről tanításom elején beszéltem nektek, hogy az ördög a próbaházasság kísértésébe akarta taszítani őket. Idehozom elétek őket Olgival a rossztanácsadóval együtt. Egy szép, virágos, fás parkban vagyunk. A két szerelmes fiatal egy padon ül. A fiú átkarolja a lány vállát és kedvesen, egymást kényeztetve beszélgetnek. Mindkettőjük őrangyala a hátuk mögött áll. Éppen arra sétál a barátnő, de nem egyedül. Fején és két vállán 1-1 démon kuporog, undorító, ijesztő macskaméretű torz emberhez hasonló fekete alakok. Derekán kígyó tekereg. Most telepedtek rá, mikor észrevette Terikééket. Ezeket a szavakat suttogták a fülébe:

-Milyen összeillő kis pár! Mit kínozzák magukat ezzel az értelmetlen önmegtartóztatással. Nevetséges! Majd én helyreteszem őket. A kígyó felcsúszik a füléhez és ezt sziszegi:

-Rá fogom beszélni őket a próbaházasságra, ha már mindenképpen esküdni akarnak. Hátha nem is illenek össze.

Mikor odaér a padhoz, köszönti őket és előadja gondolatait. A démonok és a kígyó – aki nem más, mint a sátán – diadalmasan pillantanak egymásra és máris ráugrálnak a padon ülő elgondolkodó fiatalokra. Terike őrangyala védence fölé hajol és ezt az okos gondolatot sugallja neki:

-Olgikám! Köszönöm a tanácsot, de megkérdezem a gyóntatóatyámat, mit szól hozzá.

-A papokat nem kell ilyesmibe belevonni, túl mereven gondolkoznak. – feleli Olgi.

Erre a sátán lecsusszan Terikéről és harcba száll a két őrangyallal. Szolgái is segítenek neki, túlerőben vannak. Hívjátok segítségül Szent Mihály arkangyalt, ő majd rendet tesz!

-Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben…

Milyen gyorsan megérkezett. Lepattant fehér lováról. Láttára a démonok eltakarodtak. A kígyót megérintette aranykardja végével és azonnal köddé vált. Köszönöm, Gyermekeim, hogy segítettetek. Ebből bizony nem lett próbaházasság.

Kicsinyeim! Még nagyobb segítségre van szükség részetekről azok számára, akik még csak össze se akarnak házasodni, hanem csak úgy egybeköltöznek, azután kényük-kedvük szerint váltogatják a partnereket. Belőlük van a legtöbb. Az ördög kajánul és elégedetten vigyorog, ahogy nézi növekvő számukat. Szolgái sokaságát küldi rájuk. Ezek aztán egészen elaltatják lelkiismeretüket és elhiteti velük, hogy ez az életforma a legokosabb, legélvezetesebb. Csak egyszer fiatalok! Használják ki az időt. Sokat, nagyon sokat imádkozzatok, böjtöljetek az ilyen rendetlen kapcsolatban élőkért. Irgalmam nélkül és nélkületek a legfeketébb, legkínzóbb pokol fogja elnyelni őket. Most bepillantást engedek közülük azoknak a paráznáknak a jövőjébe, akikért senki sem imádkozik. Itt előttetek egy nagy kerek lyuk lesz a padlón, lángok csapnak fel belőle. A nyílás nagyon mély a Föld izzó belsejéig tart. E bűnös párocskákat 1-1 démon vonszolja a tüzes nyílás felé, és beletaszítja őket. A rövid földi élvezetek után együtt zuhannak a pokolba. De akikért közülük névszerint imádkoztok, azok megtérnek, kiszállnak a bűnből és megmenekülnek.

Gyermekeim! Egy pillanatra elhallgatok és ti csendesedjetek el! Gondolatban soroljátok fel azoknak a nevét, akik nem szentségi házasságban élnek!… És mondjátok el értük a „Most segíts meg Mária”-t… Köszönöm! Ígérem, őket meg fogom menteni, mikor eljön az idejük.

Megáldalak benneteket a felebaráti szeretet és a tisztaság lelkületével: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.