Észak-Írország (Katolikus) Ír Köztársasági Hadsereg (Irish Republican Army, IRA)

Az Ír Köztársasági Hadsereg (Irish Republican Army, IRA) az 1916-ban a sziget feletti brit uralom ellen Patrick Pearse vezetésével kirobbant ír nemzeti felkelés (Húsvéti Felkelés, Easter Rising) következményeként, 1917-ben, az Eamon de Valera által irányított Sinn Féin párt katonai szárnyaként, három titkos szervezet egyesüléséből – az Ír Köztársasági Testvériségből (Irish Republican Brotherhood), az Ír Önkéntesekből (Irish Volunteers) és az Ír Polgári Hadseregből (Irish Citizen Army) – jött létre. Az 1921-es fegyverszünet a szigetet két részre osztotta, 26 déli megyéből előbb Ír Szabadállam, majd 1949-ben Ír Köztársaság lett, azonban 6 északi protestáns megye Ulster néven Nagy-Britannia része maradt. Ezzel kezdetét vette az íreknek a sziget egyesítéséért folytatott és azóta is tartó harca. Az IRA szállóigévé vált jelszava Szabadságot először, utána békét (?Freedom first then peace). E jelszó jegyében telt el az utóbbi pár évtized is. 1969. augusztus 12-én Derry katolikus többségű Bogside kerületében a protestáns Orániai Rend (Orange Apprentice Boys) megtartotta hagyományos felvonulását Orániai Vilmos (William of Orange, 1650-1702) katolikusok felett aratott 1689-es győzelme emlékére. A véres összecsapásoknak (Bogside-i Csata, Battle of the Bogside) csak a brit katonaság bevetése vetett véget. Az ír polgárháború legvéresebb összecsapása az 1972. január 30-ai Véres Vasárnap (Bloody Sunday) volt, amikor is a brit katonaság tüzet nyitott egy londonderry-i, az IRA aktivisták internálása ellen tiltakozó polgárjogi felvonulásra, és megölt tizenhárom fegyvertelen katolikus tüntetőt. A válasz sem váratott magára sokáig. Az IRA mint a katolikus kisebbség védelmezője 1972. július 21-én, a Véres Pénteken (Bloody Friday) 26 bombát robbantott Belfastban, megölve ezzel 9, megsebesítve pedig 130 embert. Az IRA leghíresebb akcióját 1979. augusztus 27-én követte el, amikor is egy ír bomba megölte az éppen a szabadságát a county sligo-i kastélyában töltő Lord Mountbatten of Burma herceget, a királynő unokatestvérét, és az unokáját, Nicholas-t. 1981. május 5-én, 66 nap éhezés után meghalt az időközben, április 9-én parlamenti képviselőnek megválasztott Bobby Sands, egyike annak a tíz, letartóztatott és a Maze Börtönben fogvatartott IRA-tagnak, akik éhségsztrájkba kezdtek és halálukig éheztek azért, hogy politikai fogolynak (Prisoner of War) ismerjék el őket. 1984. október 12-én az IRA merényletet kísérelt meg Margaret Thatcher miniszterelnök ellen, a Grand Hotelben, a Konzervatív Párt ott megrendezett konferenciája idején. Két ember meghalt, harminc megsebesült, de a miniszterelnök épp bőrrel megúszta a támadást. 1991. február 7-én az IRA a Downing Streeten robbantott, akkor, amikor a kormány, John Major miniszterelnök vezetésével éppen ülésezett, de szerencsére senki sem sérült meg. Még 1969-ben, a Bogside-i Csata hatására az IRA kettévált: a kiegyezést kereső marxista Hivatalos IRA-ra (Official IRA, OIRA), illetve a tárgyalásokat elutasító nacionalista Provizórikus IRA-ra (Provisional IRA, the Provos, PIRA). Az OIRA 1972-ben fegyverszünetet kötött és abbahagyta a harcot, ezért ma leegyszerűsítve a megkülönböztető jelzőjét az 1916-os Provizórikus Kormányról elnevező PIRA-t nevezik IRA-nak. A PIRA esernyőszervezete az 1905-ben alapított, 1974 óta legálisan működő, az észak-ír parlamentben jelen lévő, a kettészakadáskor a nevét szintén a Provizórikus előtaggal ellátó, majd azt az egyszerűség kedvéért később elhagyó Mi Magunk (We Ourselves, Sinn Féin, SF), melynek vezetője, Gerry Adams az unionisták szerint korábban magas is terrorista volt. A PIRA-tól meg kell különböztetni az 1994-ben, a PIRA által 1994. augusztus 31-én megkötött fegyverszünettel (amely a John Major angol és Albert Reynolds ír miniszterelnök által 1993. december 15-én aláírt Downing Street-i Nyilatkozaton (Downing Street Declaration) alapult) szembeni tiltakozásként létrejött, nálánál jóval gyengébb Folytonos IRA-t (Continuity IRA, CIRA) vagy más – általuk egyébként elutasított és nem használt – néven Ír Nemzeti Köztársasági Hadsereget (Irish National Republican Army, INRA), amelynek esernyőszervezete a Sinn Féin-ből 1986-ban kiszakadt Köztársasági Sinn Féin (Republican Sinn Féin, RSF), vezetője Ruairi O�Bradaigh, illetve az 1998-ban szintén a PIRA-ból kivált, legveszélyesebbnek tartott erőszakos Valódi IRA-t (Real IRA, Óglaigh na hÉireann, RIRA), amely szembehelyezkedett a PIRA által 1998. április 10-én megkötött fegyverszünettel (Belfasti, más néven Nagypénteki Megállapodás, Belfast Agreement, Good Friday Agreement) és a fegyveres harc folytatására szólított fel. A RIRA esernyőszervezete az 1997-ben létrejött 32 Grófság Szuverenitása Mozgalom (32-County Sovereignty Movement), amely magát politikai nyomásgyakorló csoportként definiálja, vezetője pedig Michael Mickey McKevitt. A többi észak-ír katolikus terrorszervezet közül kiemelendő még a marxista OIRA-ból annak legbaloldalibb szárnyaként 1974-ben kivált, a PIRA által 1998-ban kötött fegyverszünetet szintén elutasító, a többi nacionalista ír szervezettől eltérően azonban marxista és antikapitalista Ír Nemzeti Felszabadítási Hadsereg (Irish National Liberation Army, INLA), amelynek az esernyőszervezete az Ír Köztársasági Szocialista Párt (Irish Republican Socialist Party, IRSP).

Észak-Írország (Protestáns) Ulsteri Védelmi Szövetség (Ulster Defense Association, UDA)

Az Ulsteri Védelmi Szövetséget (Ulster Defense Association, UDA) mint kezdetben legális szervezetet (legalábbis az 1992-es betiltásáig) az IRA ellenében, az unionista közösség megvédése érdekében 1971-ben egy fanatikus protestáns lelkész, Ian Paisley alapította (egykori jelmondta: ?jog az erőszak előtt – law before violence), esernyőszerevezetként olyan fanatikus militáns szervezeteknek, mint például az Ulsteri Szabadságharcosok (Ulster Freedom Fighters, UFF), amelyet sokan ma is az UDA végrehajtó csoportjaként tartanak számon. Ennek bizonyítékául szolgálhat talán az is, hogy az UDA tagság nagy részét UFF tagok képezik. Az UFF esernyőszervezete az Ulsteri Demokrata Párt (Ulster Democratic Party, UDP), vezetője a többször letartóztatott Johnny Mad Dog Adair. Az UFF mellett ilyen szélsőséges militáns szervezetnek tartják még többek között az 1912-ben az ír önállósodási törekvésekkel, az önkormányzati szabadsággal (Önkormányzat, Home Rule) szemben alapított, 1966-ban pedig az IRA tagok likvidálására azonos néven újraélesztett Ulsteri Önkéntes Erőt (Ulster Volunteer Force, UVF), amely egyesek szerint az UDA legnagyobb riválisának számít , másik szerint viszont csupán az UDA egyik végrehajtó ágaként funkcionál. Az UVF katonái részt vettek mind az első, mind a második világháborúban, mint a brit hadsereg 36. Unionista Hadosztálya (36th Ulster Division). 1996-ban az UVF néhány tagja Billy Wright vezetésével kiszakadt a szervezetből és megalakította a Lojalista Önkéntes Erőt (Lovalist Volunteer Force, LVF), amely 2002-ben az UFF-hez csatlakozott. Az UVF-et gyakran azonosítják egy másik protestáns terrorszervezettel, az 1998-ban létrejött Vörös Kéz Egységgel (Red Hand Commando, RHC), amelyről, hogy valójában kik is alkotják, és hogy melyik szervezet áll mögötte, nagyon keveset tudunk. Az UVF esernyőszervezete a mérsékelt (például az 1998-as Nagypénteki Megállapodással� egyetértő) parlamenti Progresszív Unionista Párt (Progressive Unioinist Party, PUP), amelynek vezetője Hugh Smyth, illetve a nála sokkal ismertebb szóvivő, David Ervine. Az UDA-t a katolikus vádak szerint megalakulásától kezdődően támogatta, segítette a brit katonaság, illetve rendőrség, és így az UDA az ő tevékeny közreműködésükkel tudta évtizedeken keresztül terrorizálni a katolikus kisebbséget.9 Az UDA-nak mint a legjelentősebb protestáns szervezetnek a vezetői időről-időre titkos találkozókat szerveznek az IRA vezetőkkel, egy esetleges tűzszünet kidolgozása érdekében. Az UDA esernyőszervezete az észak-ír parlamentben helyet foglaló radikális Demokratikus Unionista Párt (Democratic Unionist Party, DUP).