A válság próbára teszi Latin-Amerika társadalmait is
El Pais
El Pais
Alig egy hete a guanajuantói gyáriparosok szervezete hívta fel a
mexikói kormány figyelmét: ha idejekorán nem fordít nagyobb gondot a
térségi gazdaság kiszolgáltatottságának kivédésére, akkor a külföldi
tőle óhatatlanul kimenekül az országból, illetve visszamenekül a sokkal
nagyobb biztonságot nyújtó Egyesült Államokba. A legfontosabb az lenne,
ha központi intézkedésekkel a peso elértéktelenedését, dollárral
szembeni hirtelen leértékelődését megakadályoznák - írja a Madridban
megjelenő El País hasábjain Alicia González.
Pedig Mexikó gazdasága - és különösen a fővárostól északra fekvő
területek, mint amilyen Guanajuanto is - mostanában jobb időket éltek
meg, mint korábban. 2003 óta a termelés bővülése stabilan az 5 százalék
fölött maradt, a munkanélküliség pedig 5 százalék alá esett, ami 37 éve
nem történt meg Mexikóban. Akkor borult be az ég, amikor most
szeptemberben az elemző-cégek 3 százalékra rontották az általános
latin-amerikai növekedés 2009-es valószínűségét, ami a mexikói
gazdaságra kivetítve alig haladja majd meg az 1 százalékot.
Mindez azt bizonyítja, hogy az Egyesült Államok, az Európai Unió és
Japán - vagyis a G3-ak - krízise messzemenően befolyásolja
Latin-Amerika gazdaságait is, mindazonáltal - írja a lap - nem hagyható
figyelmen kívül, hogy a piacok azért nem egyöntetűek. Az 1998-1999-es
ázsiai krízis, vagy Dél-Amerika 2001-2002-es válsága nem csak
világméretű problémákhoz nem vezetett, de még a térség egyes
országaiban is más és más intenzitással jelentkezett. „A térség
rendkívül heterogén - idézi az elemzés Gerald della Paolerát, a párizsi
egyetem professzorát. - Már jó ideje Mexikó egy másik ligában játszik,
és ez egyre inkább Brazíliára is vonatkozik." Persze, ez a potenciális
vesztesek ligája...
Ezt látszik igazolni - írja az elemzés -, hogy az amerikai Szövetségi
Tartalék Bank (Federal Reserve Bank), a mexikói és brazil hasonló
intézményekkel összefogva, illetve kiegészülve a Singapore-i és
dél-koreai központi bankkal, a válság első jelére létrehoztak egy közös
likvid pénzalapot annak érdekében, hogy egyensúlyt teremtsenek olyan
térségekben, ahol rosszra fordulhatnak a dolgok. Ugyanaz a reakció ez,
mint az IMF gyors lépéssel, mellyel 250.000 millió dollárt különített
el a válság által leginkább sújtott dél-amerikai piacok megsegítésére.
Nyilvánvalóan közöttük van, Mexikó mellett, Brazília és Columbia is.
Augusztus óta a mexikói peso 22 százalékos értékvesztést mutatott, a
brazil reál 25 százalékosat. Latin-Amerika mintagazdasága, a chilei,
nem tudta megakadályozni, hogy az ottani peso kiugróan 36 százalékkal
értékelődjön le. Még az argentin peso tarja a legjobban értékét a maga
11 százalékos esésével. „E mögött - jegyzi meg az elemzés által
megszólított egyik szakértő - több van, mint egyszerű félelem."
A legnyugtalanabb hír egész Latin-Amerika számára az egyre
elérhetetlenebb külföldi tőke, ami leginkább azokban a költségekben
tükröződik, melyekbe az új hitelek felvétele kerül, illetve a JPMorgan
által megállapított, kockázati listán elfoglalt hely. A pénzügyi válság
mindenütt felborzolta a kedélyeket, de sehol sem kerül annyiba, mint az
olyan államokban, amelyek messze meghaladják kockázat szempontjából
Chilét, Mexikót vagy Brazíliát. Ilyennek számít Argentína vagy Ecuador
is.
A kormányok reakciói is sokat árthatnak, különösen az ottani piacokat
életben tartó jelentős nemzetközi tőke vonatkozásában. Azt követően,
hogy az argentin kormány gyorsan államosította a
magánnyugdíj-pénztárakat, mindenki elfordult tőlük, és már Venezuela
sem kíván hitelt nyújtani a finanszírozási problémák kiegyenlítésére,
annak dacára, hogy Hugo Chávez szívesen költi pénzét politikai haszon
és barátszerzésre.
Másrészt - állapítja meg az elemzés - színezheti, sőt alapvetően
befolyásolni is képes a mai válságot az a jelentős átstrukturálódás,
ami a latin-amerikai és karibi piaci kapcsolatokban az elmúlt öt-tíz
évben végbement. Az itteni országoknak tradicionálisan az Egyesült
Államok, illetve Európa volt a fő kereskedelmi partnere, de mára őket
megelőzte a Csendes-óceáni térség, ahova a chilei export 36 százaléka
irányul, Peru esetében ez 24, Brazília esetében 18 százalék. Az
argentin export pedig 16 százaléka irányul ide. Ebben a partiban egyre
inkább kiemelkedő játékosként Kína is megjelenik, mely teljes
exportjának 7 százalékát a dél-amerikai térséggel bonyolítja. Bármilyen
prognosztizálható kínai recesszió így kártyavárként döntheti le a déli
kontinens gazdaságait.
Az elemzés felsorolja a további kockázati tényezőket, például azt, hogy
bár Latin-Amerikában a feldolgozóipar messze elmarad nem csak
Európától, de Ázsia fejlett országaitól is, mindazonáltal a világipar
számára szükséges számos fém és természeti ásványanyag legfőbb forrása
e kontinens. Viszont e téren is csökkennek az árak; az egyetlen kivétel
a szénhidrogének idei ármegugrása, de ez is átmenetinek bizonyult, így
Venezuela, Bolívia vagy Peru gazdasága ma már nem számolhat
extrajövedelmekkel.
Viszont amitől el nem tekinthetnek, azok a jövedelmekben megmutatkozó
óriási eltérések, amelyek eddig is valamennyi társadalmi feszültség
gyúanyagát képezték, és ez nem lesz másként a következő évtizedekben
sem. Jele ennek az erőteljes populizmus, amivel jó néhány itteni ország
- Venezuela, Brazília, Peru stb. - elitje nem csak számol, de politikai
kalkulációiból az soha nem is hiányzik. Aktuális világválság ide vagy
oda, Latin-Amerika a glóbusz többi tájától abban különbözik, hogy ezek
a krízisátfedések itt permanensen léteztek már évtizedek óta. A
nemzetközi kataklizmák tehát ezeknek nem előidézői, ugyanakkor még
tragikusabbá tehetik kihatásaikat.
http://www.elpais.com/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése