2008. december 11., csütörtök

A görög zavargások kelet-európai tanulságai

Adevǎrul
A görögországi zavargások elemzése alapján, a legnagyobb példányszámú lap kommentátora, Ovidiu Nahoi úgy véli: egész Kelet-Európának van oka tanulni ebből a lázadásból, melyet az úgynevezett „600 eurós nemzedék” robbantott ki, és amelynek már halásos áldozata is van. A szerző ugyanakkor figyelmeztet: a 15 éves Andreasz Grigoropulosz halála, illetve az a tény, hogy a zavargások Athén Exarchia nevű bohém-egyetem-negyedéből indultak ki – ismét onnan, ahol az egykori „ezredesek diktatúrája” (1967-1974) ellen is megszületett az akkori leghatékonyabb mozgalom – ne tévesszen meg senkit: mindez csak következmény.
Alapvetően a politikai rendszer romlottságával van baj, részben azzal, hogy a két pártra szakadt politikai elit: egyrészről a jelenleg hatalmon lévő középjobb Új Demokrácia, illetve az ellenzékben lévő középbal PASZOK, továbbra is feudális módon bonyolítja az ország ügyeit, zárt klánrendszerben. Az egyiket a Karamanlisz család irányítja, a másikat a Papandreuk. Addig, míg tartott a ’90-es évek gazdasági prosperitása, a közembernek ebből túl sok nem tűnt fel, de most, hogy már évek óta recesszió sújtja az országot, egyre inkább érzi mindenki, hogy az Uniótól lehívott összegekkel Görögország nem a jövőbe invesztált, hanem abba, hogy tradicionális agrárgazdaságát, primitív kisiparát életben tartsa. Semmilyen reform nem történt az országban, de soha nem tapasztalt szilárdságot mutatnak azok a viszonyok, amelyeket át meg áthat a korrupció.
Mindent elmond az itteni „balkáni helyzetről” egy egyszerű összehasonlítás. Míg az egykori Európa legszámkivetettebb és legszegényebb országa, Írország az uniós pénzeket elsősorban a humán szektorba, illetve a tanügybe invesztálta, addig a görögök a tradicionális infrastruktúrákba öltek minden lehívott eurót. Ennek eredményeként Írországban az egy főre jutó GDP ma 37.100 euró, Görögországban ugyanez alig haladja meg a 24.000 eurót.
Görögországban rendkívül könnyű diplomához jutni, a kapott tudás azonban teljesen versenyképtelen az Unió piacán. Az a 600 euró pedig, amit az állam a munkakezdő fiataloknak biztosít, a mai görög anyagi feltételek között még a tisztességes nyomorhoz sem elégendő.
A szerző szerint egész Kelet-Európában, de főként Romániában nagyon hasonló válság érik. A november végi választásokon a lakosság ugyan kiszavazta a parlamentből a nacionalista szélsőségeseket, de ne higgye senki – figyelmeztet –, hogy azok a társadalomból is eltűntek volna. És bár Romániában soha nem volt oly mérvű tradíciója az anarchizmusnak, mint ami a mostani lázadást inspirálja Athénban, de vannak futballhuligánok, akik betölthetnek hasonló szerepet. Egyébként sem térhet a román társadalom napirendre a ’90-es évek bányászlázadásai fölött, amikor a politikai alvilág a megtévesztett embereket felvezette Bukarestbe, ahol komoly összecsapásokra került sor. Akkor, rossz gazdasági körülmények között, a vidéki lakosság szimpátiája kísérte a főváros ellen vonuló bányászokat, ám Románia számára is egyre inkább lezárulóban van a gazdasági prosperitás.

http://adevarul.ro/blogs/ovidiu_nahoi/2008/12/11/atentie-la-grecia/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése