Adevǎrul
A görögországi zavargások elemzése alapján, a legnagyobb példányszámú
lap kommentátora, Ovidiu Nahoi úgy véli: egész Kelet-Európának van oka
tanulni ebből a lázadásból, melyet az úgynevezett „600 eurós nemzedék”
robbantott ki, és amelynek már halásos áldozata is van. A szerző
ugyanakkor figyelmeztet: a 15 éves Andreasz Grigoropulosz halála,
illetve az a tény, hogy a zavargások Athén Exarchia nevű
bohém-egyetem-negyedéből indultak ki – ismét onnan, ahol az egykori
„ezredesek diktatúrája” (1967-1974) ellen is megszületett az akkori
leghatékonyabb mozgalom – ne tévesszen meg senkit: mindez csak
következmény.
Alapvetően a politikai rendszer romlottságával van baj, részben azzal,
hogy a két pártra szakadt politikai elit: egyrészről a jelenleg
hatalmon lévő középjobb Új Demokrácia, illetve az ellenzékben lévő
középbal PASZOK, továbbra is feudális módon bonyolítja az ország
ügyeit, zárt klánrendszerben. Az egyiket a Karamanlisz család
irányítja, a másikat a Papandreuk. Addig, míg tartott a ’90-es évek
gazdasági prosperitása, a közembernek ebből túl sok nem tűnt fel, de
most, hogy már évek óta recesszió sújtja az országot, egyre inkább érzi
mindenki, hogy az Uniótól lehívott összegekkel Görögország nem a jövőbe
invesztált, hanem abba, hogy tradicionális agrárgazdaságát, primitív
kisiparát életben tartsa. Semmilyen reform nem történt az országban, de
soha nem tapasztalt szilárdságot mutatnak azok a viszonyok, amelyeket
át meg áthat a korrupció.
Mindent elmond az itteni „balkáni helyzetről” egy egyszerű
összehasonlítás. Míg az egykori Európa legszámkivetettebb és
legszegényebb országa, Írország az uniós pénzeket elsősorban a humán
szektorba, illetve a tanügybe invesztálta, addig a görögök a
tradicionális infrastruktúrákba öltek minden lehívott eurót. Ennek
eredményeként Írországban az egy főre jutó GDP ma 37.100 euró,
Görögországban ugyanez alig haladja meg a 24.000 eurót.
Görögországban rendkívül könnyű diplomához jutni, a kapott tudás
azonban teljesen versenyképtelen az Unió piacán. Az a 600 euró pedig,
amit az állam a munkakezdő fiataloknak biztosít, a mai görög anyagi
feltételek között még a tisztességes nyomorhoz sem elégendő.
A szerző szerint egész Kelet-Európában, de főként Romániában nagyon
hasonló válság érik. A november végi választásokon a lakosság ugyan
kiszavazta a parlamentből a nacionalista szélsőségeseket, de ne higgye
senki – figyelmeztet –, hogy azok a társadalomból is eltűntek volna. És
bár Romániában soha nem volt oly mérvű tradíciója az anarchizmusnak,
mint ami a mostani lázadást inspirálja Athénban, de vannak
futballhuligánok, akik betölthetnek hasonló szerepet. Egyébként sem
térhet a román társadalom napirendre a ’90-es évek bányászlázadásai
fölött, amikor a politikai alvilág a megtévesztett embereket felvezette
Bukarestbe, ahol komoly összecsapásokra került sor. Akkor, rossz
gazdasági körülmények között, a vidéki lakosság szimpátiája kísérte a
főváros ellen vonuló bányászokat, ám Románia számára is egyre inkább
lezárulóban van a gazdasági prosperitás.
http://adevarul.ro/blogs/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése