A bankcsalás: hogy találták föl

A bankárok akkor fedezték föl, hogy hogyan tudják az emberi hitelképességet kizsákmányolni, amikor ők voltak a középkor aranyművesei. Nekik erős pincéik voltak, ahol anyagaikat raktározták. Csak gazdagok bérelnek helyet az aranyműves pincéjében azért, hogy ott tárolják értékeiket. Az aranyművesek a biztonságosan tárolandó aranyért és értéktárgyakért írott nyugtákat adnak. Ezeket a tárgyakat megfelelő áron eladásra ajánlották föl. Az aranyművesek észrevették, hogy arany vagy ezüstérmék helyett papírnyugták formájában tudnak kölcsönöket adni.

Kezdetben csak annyit kölcsönöztek ki, amennyi megfelelt annak az értéknek, amit valóban raktárukban tároltak. Idővel, mikor észrevették, hogy nagyon ritkán, vagy soha nem fordul elő, hogy minden ügyfelük egyszerre veszi ki értékeit a raktárból, elkezdtek ‘papír’ kölcsönöket adni, melyek összege messze túlszárnyalta betéteik összegének értékét. Így kezdődött el a nagy csalás, mely minden bankárt rendkívül gazdaggá és hatalmassá tett.

Ez a gazdagság és hatalom ebből érezhető, hogy mielőtt 1290-ben kiutasították a zsidókat Angliából, a zsidó bankárok egy shilling adósság esetén heti két pennyt követeltek adósaiktól (egy shilling 12 penny, egy font 20 shilling, emlékszik rá?). Csak egy év után a kamatok miatt a kölcsönzőnek 8 shillingje és nyolc pennyje volt csak a kamatokból, és az eredeti egy shilling ‘tőkéje’. Kamatos kamat esetén az év végén a kölcsönzőnek megdöbbentő száztizenegy fontja, öt shillingje volt és az eredeti shillingje is megvolt!

1991 elején a BBC 2 műsora nagyon röviden utalt erre ‘dokumentumfilmjében’, mely a középkorban a zsidók ‘üldözéséről’ szólt Angliában. A program teljesen figyelmen kívül hagyta az ilyen uzsora szörnyű társadalmi következményeit, és csak azt jegyezte meg, hogy ezek ‘szokásos’ kamatok voltak! Ez a tény mutatja, hogy ki ‘üldözött’ kit akkoriban – és manapság! mellékesen érdemes megjegyezni, hogy az a zsidó film és a zsidó média szeret az olasz / szicíliai maffia ‘hitelcápáiról’ filmeket mutogatni, akik tevékenységét helyesen mutatják be a kábítószer-kereskedelemben és a prostitúcióban. Mikor látott ön utoljára filmet a zsidó pénzkölcsönzőkről – akár a középkorban -, akik tevékenységét így írják le? Ha bármelyik korban zsidó pénzkölcsönzőket ábrázolnak, a filmekben ezek önfeláldozó jótékonykodó jótevőknek mutatják be, akik ‘fölvilágosult’ politikai célokra vagy művészetek támogatására áldoznak nagy összegeket. De az a személy, aki a maffia ‘bankműködését’ megerősítette, és így hozta létre a nemzetközi bűnöző szervezetet, melyet a ‘Cosa Nostra’-ként ismernek, az a cionista zsidó Meyer Lansky volt. Ezt a bűnbirodalmat helyesebben “Kóser Nostrának” kellene hívni!

A középkorban a zsidó bankárok Angliában és Európában úgy tudták uzsorájukat a lakosságra kényszeríteni, hogy a helyi királyt csalásuk részévé tették. A király katonái és törvényszékei általában védték a zsidókat és ítéleteik a hitel nem fizetői ellen szóltak. (Valójában ez nagyon hasonlít ahhoz, ahogy ma működik a csalás a hataloméhes politikusokkal, akik a zsidók támogatására éheznek, és arra vágynak, hogy mind a négy csülküket és pofájukat is a bankár pénzes vályújába rakhassák!)

Az angol nép szerencséjére a régi időkben I. Edward király alakjában becsületes királya volt. Úgy nevezték, hogy “a jó Edward király” és a “törvényhozó”. Ellenezte az uzsorát józan erkölcsi okokból, nem hagyta, hogy a zsidók megvesztegessék, törvényeket hozott, melyek megtiltották ezeknek az uzsorát, és amikor ezek állandóan kihúzták magukat a törvény teljesítése alól, kenyértörésre került a sor. 1290-ben kiutasította őket az országból a “zsidótörvénnyel”. (Ezzel a nagy felszabadító aktussal még foglalkozni fogunk egy későbbi fejezetben.)

Mint saját kárunkból tudjuk, a királygyilkos diktátor és köznépi uralkodó, Cromwell Oliver újra megengedte letelepedésüket, és 1694 után újra teljes erővel folytatták csalásaikat az ‘angliai’ bank, Bank ‘of England’ megalkotásával.