Az elmúlt hónapban nyitották meg a Roma e i Barbari kiállítást a velencei Palazzo Grassiban. Jacques Aillagon - volt francia kulturális miniszter - kurátor szerint a kiállításnak az a célja, hogy bemutassa az évszázadokon keresztül tartó konfliktusokkal teli együttlétezést, amely végül is elvezetett a barbároknak a már meglévő római szervezetbe való kulturális integrálásához. Aillagon szerint "Európa a harmadik évezred kezdetén egy olyan kulturális forradalmon megy keresztül, amely hasonlít az elsőre". A The Economist szerint, amely áttekintette a kiállítást, "a rómaiak úgy döntöttek, hogy az asszimiláció a védelem legjobb formája".
A ki nem mondott, de nyilvánvaló üzenet szerint nem lenne szabad aggódnunk: ha Európa asszimilálja az összes újonnan bevándorlót, akkor minden rendben lesz, még akkor is, ha hatalmas hullámokban érkeznek, mivel a barbárok közel sem voltak annyira rosszak, mint ahogy azt történelmileg a római propaganda beállította. Az Economist még egy példát is felhoz, amely szerint a látszólag békeszerető Attila megtiltja csapatainak Róma kifosztását. De arról, hogy a dolgok mennyire nagyon vagy kevéssé változtak meg Róma eleste után, amikor már a barbárok voltak hatalmon, az Economist mindössze annyit ír, hogy a "történelmi bizonyítékok megritkultak. A rómaiakkal ellentétben, a barbárok nem gondoltak az örökkévalóságra (build for prosperity)..."
Tehát mit csináljunk? Rehabilitáljuk a barbárokat, és megint nézzük át Róma hatástalan kísérleteit az immigráció ellenőrzésére?
A Hogyan mentették meg az írek a civilizációt című könyvében Thomas Cahill azt állítja, hogy amikor a Római Birodalom szétesett, és amikor Európában eluralkodott a káosz, a ír kolostorokban a klasszikus (ókori görög és római) írásokat továbbra is másolták és védelmezték az 5. és 6. századok sötét időszakai alatt.
Ez egy érdekes tézis, amely ellentmond vagy kiegészíti azt a politikailag korrekt elméletet, miszerint az ókori görög írások az arabokon keresztül, részben Al Andaluson - Spanyolország - szivárogtak vissza Európába. De a könyv első fele, amelyben Cahill leírja a tipikus római és a tipikus barbár gondolatvilágát a Római Birodalom összeomlásának korában, jobban témába vág, mint a fenti kérdés.
Vagy ezer éven keresztül a római katonai technológia és szervezés annyira felsőbbrendű volt, és a római seregek olyan eltökéltek voltak, hogy ha a faltörő kosaik megjelentek a városok védőfalai alatt, az már elég volt, hogy az ostrom alatt lévő városok megadják magukat. Habár a római seregek brutálisan leverték a felkeléseket, a római megszállás viszont azzal az előnnyel járt, hogy a Római Birodalmon belül a Pax Romana uralkodott, a törvény hatalma, ami lehetővé tette a kereskedelem és a kultúra felvirágzását. Az emberek élettartama hosszabb volt, mint valaha (és hosszabb, mint a Római Birodalom összeomlása után nagyon sokáig). Ken Dark szavaival élve, a Római Birodalom egy "Európát átfogó állam volt, [...] egy valutával, központosított katonai és jogi rendszerrel, és egy transznacionális elittel, amely kapcsolatban állt a Nyugat-Európától a Földközi-tengerig megtalálható kultúrával, amelynek a latin volt a hivatalos nyelve". Róma volt az első multikulturális állam: ha valaki tudott latinul beszélni, akkor akár a legfelső szintekig is eljuthatott. Vannak, akik a Római Birodalmat az első nemzetközi vállalatnak hívják.
Kívülről a Római Birodalom az ígéret földjének tűnt: a vandáloknak és más barbároknak a Rajna és a Duna túloldalán. Az évszázadok folyamán egy piciny kisebbségük képes volt átverekedni magát a természetes határon. Korábbi bevándorlók, mint pl. a gallok, letelepedtek, és beintegrálódtak Róma multikulturális és multivallásos olvasztótégelyébe, és néhányan sikerrel jártak. De a lehetőség, hogy egy szép napon ez a szivárgás egy kezelhetetlen áradattá váljon, amelyet a túloldali népességi nyomás váltott ki, és amely elöntötte Európa legrégebbi és legnagyszerűbb birodalmát, szinte felfoghatatlan volt a rómaiak számára.
A negyedik században a birodalom már kezdett szétesni, de csak kevesen fogták fel, hogy ez egy visszafordíthatatlan folyamat. Az észak-afrikai területeket elhagyták, amelyeket a barbárok el is foglaltak. A hadsereget lenézték, és a legtöbb újonc vagy nem római, vagy félig elrómaisodott barbár zsoldos volt. Cahill megjegyzi, hogy "Róma fokozatosan omlott össze, és a rómaiak évtizedeken keresztül alig fogták fel, hogy mi is történik". A bevándorolni akaró barbárokat csőcseléknek tekintették, ugyanakkor a bevándorlást nem tekintették veszélynek. De amikor rájöttek, hogy milyen veszélyekkel is jár ez, akkor már túl késő volt.
406 telén a Rajna szilárdra fagyott, és a várakozó vandálok, alánok és subeianok ezrei úgy léptek be Rómába, hogy meg sem állították őket. 410-ben 800 év után először dúlták fel Rómát. Mindössze 23 évvel később 80 ezer vandál kelt át a Gibraltári-szoroson.
Róma nem külső, hanem belső gyengeségek miatt bukott, amelyek között az elsők között kell megemlíteni a cél, az identitás és az ellenállásra (stand up) - akár katonailag - való akaraterő elvesztését. Az okokról egész könyvtárakat írtak. Kenneth Clark ezt írja a Civilisation című könyvében: "A civilizáció megkövetel egy kis mennyiségű anyagi jólétet - elég, hogy egy kis pihenővel szolgáljon. De sokkal jobban megköveteli a bizalmat - bizalmat a társadalomban, amelyben az egyén él, hit a filozófiájában, és hit a törvényeiben." Egy másik kommentátor így összegzi a dolgokat: "Ha megnézzük a római hadseregbe, adminisztrációba és társadalomba történő germán beszivárgás sorrendjét, akkor az a kép tárul elénk, hogy Róma nem megbukott, hanem hogy a római állam önkéntesen adta fel magát. Hagyta, hogy a napi teendők feletti ellenőrzés kicsússzon az ujjai közül, mindenféle küzdelem nélkül, egészen az elmúlásig." Érdemes megjegyezni, hogy a behatoló barbár hadseregek kicsik voltak a népességhez képest. Egyszerűen jobban voltak motiválva.
A Róma bukását követő világot igazából csak "káoszként" és a "sötétség világaként" lehet leírni. A kereskedelem, a valuta és a tanulás szinte megszűnt. A városok elnéptelenedtek, és a várható élettartam lecsökkent. Róma város lakossága 100 ezerre csökkent a 6. században. Pár évszázaddal korábban elérte az egymilliót. Britanniában a lakosság 400 és 700 között a felére csökkent. Egyiptomban, Görögországban és a Balkánon 1000 évre volt szükség, hogy elérjék a Római Birodalom alatti lakosság méretét. Britanniában a Római Birodalom bukását követő két évszázadban a pénzverés és a pénz használata teljesen megszűnt, és az összes kereskedelem barteren alapult. Valószínűleg nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy Róma bukása (és a kereszténység felvétele - a szerk. megj.) Európát 500 évvel vetette vissza.
Cahill a Római Birodalom utolsó napjait a mai amerikai/mexikói határ helyzetével hasonlítja össze: a határ egyik oldalán ott vannak az elszegényedett tömegek, amelyek megpróbálnak átjutni a túloldalra, amely az ígéret földjének tűnik. De ennél egy sokkal szembetűnőbb példát is fel lehetne hozni: Nyugat-Európáét. Miután kénytelen volt feladni az észak-afrikai gyarmatait, sikeresen beintegrálta az olyan bevándorlók első hullámát, mint pl. az olaszok és portugálok, de utána minden bizonyíték ellenére abba a hiszembe esett, hogy a kelet-európai és észak-afrikai migránsok állandó hadát is korlátlanul lehet asszimilálni. A saját civilizációjába vetett hitt elvesztése, a bűnözés növekedése, a multikulturális társadalomba vetett eszement hit, az idegeneknek adott pénz abban a reményben, hogy otthon maradnak, de ugyanakkor a már bennlévő bevándorlók legalizálása, a bevándorlókba vetett bizalom a hadseregben, szóval rengeteg a párhuzam a Római Birodalom utolsó évszázada és a mai Európa között.
Ha a vandálok képesek voltak átküldeni 80 ezer embert a Gibraltári-szoroson, akkor miért vetjük el a lehetőséget, hogy ami ma egy kis érnek tűnik, az hirtelen áradattá válhat, amelyet az illegális bevándorlók ismételt legalizációja csak bátorít? Képzeljük el, ha egy észak-afrikai diktátor hagyja, hogy a haditengerészeti flottáját az afrikai bevándorlók arra használják fel, hogy átkeljenek vele a Földközi-tengeren. Hajlandóak lennének-e az európai határőrök rálőni olyan hajókra, amelyek tele vannak nőkkel és gyermekekkel, a nemzetközi sajtó szeme láttára? Valószínűleg (már) nem. Tehát az ér előbb-utóbb áradattá duzzadhat.
Hogy fogja végezni Európa? Mint a Római Birodalom? Nem valószínű (habár nem is lehet teljesen kizárni). Ugyanakkor egy kiállítás, amely rehabilitálja a barbárokat és a bevándorlásnak a Római Birodalomra való kihatását, nem igazán a legmegfelelőbb eszköz arra, hogy meggyőzzön minket a mai bevándorlás erényeiről.Forrás:
http://cikkek.soti.ca
http://www.brusselsjournal.com
Ford.: Soti
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése