A szigorú megszorító intézkedések, különösen Európában tovább rontják az amúgy is nehéz gazdasági körülményeket. A történelem azt mutatja, hogy ezt általában a polgári elégedetlenség és tiltakozó megmozdulások követik.
Nem kell messzire visszamenni az időben, hogy az ember rájöjjön: a társadalmunkat összetartó erő szétesőben van. Ráfoghatjuk a több éve tartó gazdasági viharra, a bizonytalanságra, az egymást egyre gyorsabb ütemben váltó növekvő és csökkenő tendenciákra, a munkanélküliségre vagy arra, hogy a pénzügyi függetlenség egyre több ember számára elérhetetlen álommá vált. A legtöbb ember, megkockáztatom 99%-unk számára a mai társadalmi rend igazságtalan leosztásnak tűnik. Amerikában az emberek egyre dühösebbek. Politikai beállítottságtól függően ki-ki az egyik pártot gyűlöli, a másikkal pedig elégedetlen és ez nemcsak Amerikára igaz.
A világon az év első felében végigsöpört arab-tavasz a közel-keleti és afrikai rezsimek ellen irányult, legutóbb pedig Vlagyimir Putyin ellen lázadtak fel országa lakói. Kínát megfojtják az egyre emelkedő fogyasztói árak, mások ugyanott a lakásárak zuhanása miatt aggódnak. Ami miatt viszont a legtöbb közgazdász igazán aggódik mostanában az az Európában tapasztalható nyugtalanság. Nyugtalanság, ami könnyen erősebb indulattá alakulhat, és ami az egész globális gazdaságot érzékenyen érintheti, még mélyebb válságba taszítva az Egyesült Államokat is 2012-ben.
A legijesztőbb, hogy sok közgazdász szerint egy újabb válság a legpozitívabb kilátás a jövőre nézve. Milyen lehet a legrosszabb eshetőség? Két spanyol közgazdász megvizsgálta az Európában zajló események legfontosabb elemét, a már amúgy is túlterhelt emberekre rákényszerített megszorításokat, és felvázolták milyen hatással lehetnek ezek az intézkedések a társadalomra és milyen megmozdulások várhatók. Szerintük minden jel a káosz felé mutat.
A káoszelmélet
Jacopo Ponticelli és Hans-Joachim Voth a barcelonai Pompeu Fabra Egyetem közgazdászai az európai kormányok megszorító intézkedéseinek a társadalomra kifejtett hatásait tanulmányozzák 1919 és napjaink között. Arra jöttek rá, hogy „a megszorító intézkedések minden esetben együtt jártak a politikailag motivált erőszakkal és társadalmi bizonytalansággal” és bebizonyították, hogy a megszorítások szigorúsága szoros összefüggésben áll a társadalmi elégedetlenség mértékével. A rendelkezésre álló adatok segítségével egy káosz métert állítottak fel, jelölve az egyes időszakokban történt eseményeket, mint például merényleteket, forradalom kísérleteket, sztrájkokat, felkeléseket, tüntetéseket. Az adatok azt mutatják, hogy a káosz mélysége egyenes arányban van a megszorító intézkedések szigorúságával, az pedig nyilvánvaló, hogy Európára és hamarosan az Egyesült Államokra is egyre szigorúbb megszorítások várnak a jövőben. Amit eddig láttunk csak ízelítő abból, ami előttünk áll. Európa tudna mesélni egyet-mást.
Az eurózóna válságra tett hivatalos válaszlépések elleni tüntetések, tömeges közalkalmazott elbocsátások, a nyugdíjkorhatár felemelése, a villanyszámla alapján megállapított ingatlanadók, hogy csak néhányat soroljunk, hozzájárultak a portugál és ír kormányok bukásához, a politikai vezetés leváltását eredményezték Spanyolországban, azonkívül Görögországban és Olaszországban technokraták vették át a hatalmat az ország irányítása felett. Miért? Mert a történelmet közvetve a gazdaság gyengülése által kiváltott tiltakozások hajtják, amit a megszorítások, adóemelések és megvonások tovább gerjesztenek.
Annak idején az éhséglázadások, a korrupció, az óriási kormányadósság és az adóterhek megemelése vezettek a Francia forradalom kitöréséhez [egy kis segítséggel az elittől], ami XVI. Lajosnak a fejébe került. Az amerikai hazafiak is az igazságtalan adók miatt indították el harcukat a függetlenségét. Adolf Hitler hatalomra jutását is a Nagy Gazdasági Világválság miatt kialakult borzasztóan nehéz körülmények, Németország I. világháborús adósságának megfizetése és az akkor még aranyfedezetű pénzrendszerből eredő pénzhiány segítették elő.
Még semmit nem láttunk az igazi káoszból. A fenti gazdasági nézetek és a napokban tárgyalt új eurózóna egyezmény alapján egyértelmű, hogy Európára és a világra nehéz idők várnak.
Forrás: msn Money
„A Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) burkoltan jóváhagyta, hogy a világ legnagyobb központi bankjai könnyítsenek a bankok likviditási helyzetén. „A bankközi piacok beragadása a legfontosabb valutákban, mint ahogyan az a közelmúltban kialakult válság során is történt, szükségessé teheti, hogy a központi bankok hivatalosan és rugalmas formában biztosítsák a szükséges likviditást,” jelent meg a BIS negyedévente kiadott jelentésében.”
A BIS épülete Bázelban
Magyarul: Gerjesszük az inflációt és minden rendben lesz.
Sokszor beszéltünk arról, hogy a hatalmi elit a Nagy Gazdasági Világválsághoz hasonló válságot akar, hogy ezen keresztül elérje igazi célját, a világkormány megalakulását. A fenti cikk ugyanezt az alaptételt erősíti.
Tehát a BIS jóváhagyja az összehangolt enyhítést. Ennél azonban többet tesz: „A bankközi piacok beragadása a legfontosabb valutákban, mint ahogyan az a közelmúltban kialakult válság során is történt, szükségessé teheti, hogy a központi bankok hivatalosan és rugalmas formában biztosítsák a szükséges likviditást.”
Gondoljunk bele: A BIS, akármi is legyen igazi szerepe a globális piacon, azt akarja, hogy a bankok sok pénzt nyomtassanak. A BIS, a központi bankok központi bankja, nemcsak egy aprócska kereskedőház. A BIS a leghatalmasabb (és legkevésbé ismert) globális üzleti szervezet ma a világon. Sok titok veszi körül, működésének mikéntjeiről csak kevesen tudnak.
Természetesen annakidején, 1930-ban valaki létrehozta, és azóta az a valaki vagy valakik legalább 200 másik jegybankot, vagy más néven központi bankot hoztak létre szerte a világon, amelyek szinte egytől egyig a BIS felé tartoznak számadással.
Ki volt az és hogyan történt? Fogalmunk sincs.
Ki mondja meg egy államfőnek, hogy alakítson központi bankot? Nem tudjuk. Valaki tudja esetleg?
Miért van ma Líbiának, Afganisztánnak és Iraknak központi bankja, amikor korábban nem volt? Legalábbis nem olyan formában, mint most. Olvasott valaki a megalakulásukról?
Ez a mindent romba döntő pénzrendszer nem egy fa vagy bokor. Nem magától nőtt fölénk és nem természetes úton jött létre. Azt is meg merjük kockáztatni, hogy azok, akik létrehozták tudták mit csinálnak.
Az elit úgy tesz, mint aki nem tud semmit. Kognitív disszonanciát hoznak létre, mert tudják, hogy az emberek nem szeretik, ha valami ellentmond korábbi elképzeléseiknek. Ha ma megkérdezünk egy átlagembert az utcán arról, hogy vajon a hatalmi elit gazdasági világválságot akar-e előidézni, esetleg hiperinflációt gerjeszteni, valószínűleg megkapnánk az „Ezt meg honnan szalajtották?” pillantást.
Pedig nem őrültség. Az Európai Unió és az euró egy egész európai generációt zúz porrá. Kína zuhanóban, az Egyesült Államok pedig még a 2000 egynéhányban elindult válságból sem lábalt ki és nem is fog a közeljövőben.
A monetáris katasztrófa a fiat pénz monopóliumból ered. A várható dollár expanzió a II. Világháborút követően életbe léptetett rendszer egyenes következménye.
Nem nehéz átlátni, hogy mi történik, ha az ember egy időre leveszi a hangot a fővonalas média csatornáiról. Elemezzük azt, ami VAN és azt, amit JAVASOLNAK és minden világos lesz.
A Daily Bell (az eredeti cikk publikálója) azért képes immár négy éve pontos képet festeni a piaci helyzetről, mert arról ír, ami történik, nem arról, amit a fővonalas média mond.
Anthony Wile négy éve megjelent High Alert című könyvében a következőket olvashatjuk:
Amerikán, és bizonyos mértékig az egész nyugaton, egy pénzügyi hurrikán vonul át. Óriási tévedés lenne ezt hullámvölgynek nevezni. Az ehhez hasonló események időszakosan történnek, az utolsó ilyen periódus, ami a mostanihoz képest csak apró viharnak nevezhető, a 70-es években volt.
A nyugati valutákat már most is megfolytja az infláció, amit lassan hiperinflációnak is nevezhetünk. A dollár zuhanását késlelteti az a tény, hogy a világ többi központi bankja a gyenge dollárhoz igazítja saját valutáját.
Murray Rothbard a következőképpen ír a hiperinflációról: „A hiperinfláció rosszabb, mint egy válság, mert elpusztítja az ország valutáját, ami a gazdaság lételeme. Elpusztítja a középosztályt és valamennyi fix jövedelemből élő osztályt, megfékezhetetlen káoszt teremtve. Ami pedig a legrosszabb, óriási munkanélküliséget teremt és rontja az életkörülményeket, hiszen az emberek úgy érzik, már dolgozni sem érdemes, ha egyáltalán találnak munkát, hiszen akármennyit is keresnek, az egy óra alatt elértéktelenedik.”
Valami ilyesmire gondolhatott a BIS is. Ezt a sorsot szánják nekünk azok, akik szeretnének megszabadulni a középosztálytól, hogy létrehozhassák a világkormányt. A káoszból rend taktika klasszikus példája. Figyeljük azt, ami történik, ne azt, amit mondanak!
A BIS inflációt akar és burkoltan jóváhagyja az inflációgerjesztést, ami közvetlenül a jelenlegi pénzrendszer bukását eredményezi. Végül is az „ő” rendszerük. Ők hozták létre. Nézték, amint felemelkedik és elbukik. Előre tudták, hogy a vége a piac zsugorodása és esetleg a hiperinfláció lesz.
A zsugorodás, a válság kezdeti szakasza, már végbement. A legjobb az lenne, ha az elit veszni hagyná a zuhanó piacokat, hogy minél gyorsabban megtörténjen a földet érés. Valószínűleg nem ezt a forgatókönyvet választják. Ehelyett óriási központi banki inflációra készülnek az egész világon. Ez a fenti Market Watch cikk legfőbb üzenete a mi megítélésünk szerint.
A BIS ezzel politikailag korrekt módon azt mondja, hogy a jelenlegi nyomor és kétségbeesés nem elég mély. A szenvedés mértéke kevés. Az új világrend csak a tömegek sírján születhet meg és egyedül a hiperinfláció (és/vagy a háború) képes a kívánt mértékű káoszt előidézni.
Forrás: The Daily Bell
A világon végigsöprő gazdasági válság nem a véletlen műve, tudatosan tervezték így.
Amit Louis McFadden kongresszusi képviselő mondott a Nagy Gazdasági Világválságról a mostani helyzetre éppen úgy igaz. A banki ügyekért felelős házbizottság elnökeként azt mondta: „A [válság kirobbanása] nem véletlen volt, hanem gondosan megtervezett és előkészített művelet. A nemzetközi bankárok kétségbeejtő helyzetbe akarták hozni a világot, hogy mindenki vezetőjeként emelkedhessenek fölénk.”
Amit ma a gazdaságban és a pénzügyi világban tapasztalunk nem újdonság. A történelemben számos precedenst találhatunk. A bankárok és buzgó segítőik ugyanazokat az eszközöket használják ma, mint tették tíz vagy akár száz évvel ezelőtt. Ezek a bankok a nagyvállalati fasizmus és monopólium képviselői. Mérhetetlen vagyonukon keresztül szinte valamennyi kormányt és azok igazságszolgáltatási rendszerét hatalmukban és irányításuk alatt tartják. Ezért nem hallgatnak ránk, a népre, saját választott képviselőink. A tőzsde urai és a bankok már réges-régen megvásárolták őket. Ezek ugyanazok az emberek, akik a legtöbb háború mindkét oldalát finanszírozzák évszázadok óta. Saját bankjaikon és a Nemzetközi Fizetések Bankján (Bank for International Settlements – BIS) keresztül irányítják a globális pénzmosást és az egész világot behálózó kábítószer kereskedelmet, ami mindig is a legjövedelmezőbb vállalkozásuk volt. Az elit pénzügyi hatalmának legfontosabb pillére immáron több évszázada a kábítószer kereskedelem.
Ezek a bankárok, a Wall Street és a londoni tőzsde bennfenteseivel közösen irányítják társadalmainkat, különös tekintettel az üzletvilágra, pénzügyekre és a gazdasági életre. Szinte valamennyi fontos eseményt ők irányítanak a háttérből, ahogyan azt a 90-es évek vége felé kialakult dotkom lufi és a 2003-tól 2006-ig tartó ingatlanpiaci lufi esetében is láthattuk. Egy 2000 óta tartó lefelé irányuló trend szemtanúi vagyunk és még nem értünk a verem fenekére. Szabadpiacról nem beszélhetünk többé, hiszen a piacokat a kormányokat háttérből irányító elit manipulálja.
A médiában egymást követik a csalásokról szóló hírek. Az ingatlanpiac zuhanórepülésben van és egyelőre még a kényszerleszállásra alkalmas helyszínt sem sikerült találni. Az amerikai, angol és európai bankokat átmenetileg kimentették a központi bankok pénznyomdái. Egyre több országról derül ki, hogy költségvetési deficitje fenntarthatatlanná vált. A gazdasági fejlődés leállt, az infláció pedig minden nap egyre magasabb, miközben az arany és az ezüst árfolyama könyörtelenül emelkedik. A szegények egyre szegényebbek, a középosztály pedig szép lassan eltűnik. Egy birodalom szándékos elpusztításának vagyunk szemtanúi.
A rendszert bukásra programozták. Csak a felszínen maradáshoz évi 4,3 ezermilliárd dollárt kell pumpálni a rendszerbe, amíg a függöny mögött állók meg nem adják a jelet a dugó kihúzására. A görög csőd, a közel-keleten terjedő háborús hangulattal megtetézve lehet az a tényező, ami elindítja a dominót. Vajon figyelemelterelésről van szó? Ez az a háború, amit megjósoltunk? Elképzelhető. Mindenesetre, hamarosan ki fog derülni.
A Bilderberg európai tervezői megdöbbenve tapasztalták, hogy Görögország nem hajlandó országos pénzügyi és gazdasági öngyilkosságot elkövetni.
Miközben Európában szemünk láttára bontakoznak ki a dráma eseményei, Amerikában a Fed egyre több pénzt és hitelt termel, bekebelezve az amerikai kincstárjegyek 80%-át. Ez természetesen egyre növekvő inflációt, majd hamarosan hiperinflációt eredményez az Egyesült Államokban, Angliában és az EU-ban. A gazdasági válság legkeményebb időszaka következik, ahogy a fizetésképtelenség egyre inkább egyértelművé válik. A legtöbb amerikai, angol és EU bank fizetésképtelen, amiről a nyilvánosság a bankok sajátos kettős könyvelése és könyvelési szemfényvesztése miatt nem tud.
Nem létezik egyszerű megoldás. A piramisjáték egy-két éven belül a végéhez ér és akkor nem szeretnék a bankárok helyében lenni.
Forrás: International Forecaster, Írta: Bob Chapman
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése