2012. február 12., vasárnap

Európa a csőd előtt...A Németországban 2012.02.04-én megtartott kongresszus.

A német alternatív sajtó kiemelkedően nagyban értékelte a múlt hét végen az "Európa a csőd előtt" című, a nagyszámú közel 1000 fő részvételével megtartott kongresszust. A kongresszus épületéhez érve nagy meglepetésben volt részem, rendőr kordon és egy ca. 30-40 főből álló tüntető "sereg", na, gondoltam jó helyre érkeztem. A parkolás után, ami nem volt egyszerű e tiltakozók falai előtt kellett elvonulnom az épület bejáratáig. Hogy kik voltak a tüntetők? Nem hiszitek el, az Occupy Wall Street Németországbeli fiókái felvonulva antifasiszta plakátokkal. Nagyszerű, mi voltunk számukra az újfasiszták, gondoltam, hogy készítek képeket, de sajnos az első előadás utáni szünetre már elvonultak, kár.

De hagy folytassam a kongresszussal, nagy érdeklődéssel vártam az előre beharangozott előadók mondanivalóját, többek között Prof. Dr. Karl-Albrecht Schachtschneidert, az államjogtudományok doktorát, egy igen ismert EU kritikust, aki többszöri bírósági feljelentéssel támadta és támadja a német törvényekkel nem összeegyeztethető EU határozatokat, melyet a német kormány az országban bevezet. Referenduma, figyelemre méltó a törvényes kereteken belül mozog, és amit érdemes kiemelni, hogy az ENSZ emberjogi tételeit az európai törvényszék már 1963-ban állami joggá változtatta. Ez ahhoz vezetett, hogy a gazdasági viszonyok lépésről lépésre változtak, Az európai törvényszék nagyobb hatalomhoz jutott, és megkezdte a nemzeti jogokba való beavatkozását. »Mindenki ünnepelt és senki nem emelt kifogást ellene«. Ennek következtébe ma már rég nem dönthetjük el, hogy mi az, ami nekünk jó, az utasítás Brüsszelből jön. Példaként hogy jobban értsük, ha Spanyolország az olcsó paprikát a piacra hozza és kísérő levelében az áll, hogy már pedig ez egészséges, akkor ez az EU törvényei szerint kereskedelemre alkalmas, kénytelenek vagyunk mi a paprika országa elfogadni. Ezt úgy nevezik, hogy "származási ország értéki elve (principium)".



A több mint félmilliárd ember összevonása az európai unióba nem hozott senkinek jólétet kivéve néhány személynek, akik igen csak meggazdagodtak belőle. Az euró bevezetésekor valójában nem létezett az európai gazdaságban egyöntetűség, így az euró, mint fizetési eszköz bevezetésének az előfeltételei, nem voltak adottak. A német törvények értelmében alkotmány- és szerződésellenes, és így az euró bedőlése előre látható volt. Dr. Schachtschneider szavaiból idézve, a nagy európai közösség kilátásai minden csak nem biztató. »nem lesz, se politikai, se gazdasági, se pénzügyi, se személyi szabadság az elkövetkezendőkben«

A következő előadók gazdasági és pénzügyi szakemberek, Prof. Dr. Wilhelm Hankel, Dr. Bruno Bandulet, Prof. Dr. Bernd-Thomas Ramb. A mondanivalójukra nem térek ki részleteiben, mert előadásuk túlnyomó része arról szólt, hogy hogyan lehetséges a felhalmozott vagyonok megmentése, ha bedől az euró. Említésre méltó Dr. Hankel referendumából, hogy mi jön az euró után. Németországban az új márka. Erről még csak annyit, hogy a márka nyomdai lapkái Svájcba voltak eddig elhelyezve. A források szerint már nyomják az új márkát, erről még a PI oldalon írtam. Egyesek biztos emlékeznek rá. Az előadásában azt fejtegette, hogy hogyan képzelik el a váltási arányt, tehát hogy mit hogyan számoljanak vissza majd, amivel az államadóságot kompenzálhatják, leírhatják. Valószínű, hogy az úgynevezett bécsi módszert fogják választani. Ezt, ha nem haragudtok, nem írom le bővebben, mert nagyon hosszú, esetleg a közgazdászoknak mond a módszer neve valamit.

Érdemes kiemelnem a Dr. Udo Ulfkotte újságíró előadását, aki több ízben figyelmeztetett arra, hogy a médiák rendszeresen félrevezetik téves információkkal az embereket, amit ők, fel sem fognak. Ma, Európa és Németország dramatikusan halad egy polgárháború felé, ami az elkövetkezendő időben lassan tetőzik. A német kormány a „minőségi“ újságírókat időnkénti rendszerrel összehívja és előírja nekik, hogy mi az, amiről nem írhatnak, nehogy a lakosság el kedvetleneden. Mi ez, ha nem egy nagyfokú manipuláció a kormány részéről. Úgyszólván, a németeket a késnek vezetik. Érdemes megemlítenem a Dr. Ulfkotte által felsorolt statisztikát. Azért hogy a német lakosság ne háborodjon fel, rendszeresen "fésülik" meghamisítják a szociális segélyek szolgáltatásainak adatait.
Ilyen pl. a Koszovó-Albán menekültek esete, ahol az itt lévők 120%-a vesz fel segélyt. Olyanok, akik nem is léteznek! A Libanoniak 90%-a él segélyből, az Irakiak 45%-a. Ezek az adatokat 2012. januárjában, a statisztikából törölték. Na vajon hova lettek? Képzeljétek el, ha e lakosság részére drasztikusan csökkentik a segélyezés összegét, vagy ha elfogy a kormány finanszírozási lehetősége, és nem fogja folyósítani az összeget, mi történik az országban? Nem nehéz kitalálni. Aki egy kicsit is ismeri a történelmet, nagyon jól tudja, hogy a németeket a háború elvesztése után a tetteik miatt, a nemzetközi zsidóság kegyetlenül megbüntette és bünteti. Voltak olyan kezdeményezések hogy kiirtani, sterilizálni és stb. kell őket, nem sorolom, nézzetek utána. 1944 –ben az amerikai pénzügyminiszter Henry Morgenthau, egy tervezetet állított össze, amelyben az szerepelt, hogy Németországot egy, a 18. századbeli agrár országgá kell átalakítani, a lakosságot minimumra csökkenteni, vagyis kiirtani.(ajánlom ehhez elolvasni John Morton Blum, Deutschland ein Ackerland, Németország egy szántóföld? Morgenthau és Amerika háborús politikája.
1941-1945, lehet, hogy megtalálod magyarul is. Az eredeti kiadás neve: "The Morgenthau Diaries Years of War 1941-45" 1967 by Houghton Mifflin Company, Boston) Ez, lassan-lassan de be is jön. A konszerneken kívül már alig van ipar, a középréteg csak vegetál. Igaz hogy a nagyok csak 15%-nak van szüksége hitelre, de a középréteg 95%-a nem is tudna hitel nélkül létezni. Azt hiszem, nem kell különösen részleteznem, hogy mit is jelent ez gazdaságilag. A felnőtt lakosság 30% öregek otthonában él. Továbbá a munkanélküliek száma 10,8%, az időszakos munkát végzők száma 5,7%. Ezek a hivatalos adatok. A munkaképesek száma 41.000.609 ebből szociális biztosítási kártyával dolgozók száma 29.000.015, a munkanélküliek száma 4.493.772 fő. Az időszakos munkavállalók száma 2.371.713, a többi szociális segélyből él, a számuk 5.135.109

A hivatalos statisztikára sajnos nem lehet támaszkodni. Az elhalálozások száma meghaladja az újszülöttek számát. A népesség évente -0,2 %- kal csökken, annak ellenére, hogy a bevándorlók, száma meghaladja az évi 75 ezret. 2006 –ban a bevándorlói háttérrel rendelkezők száma 15,1 millió. Ma valószínűleg eléri a 18 milliót. Ez annyit jelent, hogy hellyel-közzel 20 millióval csökkent a tényleges német őslakosok száma.

Ha az előbbi szociális segélyből élőket figyelembe vesszük, és akik a leépülő gazdaság miatt nem tudnak, és közülük nagyon sokan nem is akarnak munkát vállalni, és a segély kifizetése valamilyen okból kifolyólag nem teljesíthető, végrehajtják a Morgenthau által képviselt tervet. Másképp fogalmazva, ma Németország eltartja mindazokat, akik majd a végén a megélhetésük veszélye miatt agyonverik a kiöregedett német őslakosokat. Ha ez így halad, Morgernthau nyugodtan aludhat békében, a sírjában. Terve valóra fog válni.

A felszólalásokat végighallgatva az a benyomásom hogy a németek még mindig nem látják helyzetük alakulását, nem érzik sorsuk kimenetelét, talán úgy is fogalmazhatnám, hogy nem akarják látni. Hogy mért nem, ehhez idéznem kell a Franklin D. Roosevelt akkori amerikai elnök, Henry L. Stimson külügyminiszterének írott leveléből 1944. augusztus 26: " … minden egyes németnek az emlékezetébe kell vésni, hogy ezúttal most egy legyőzött nép. Nem akarom, hogy a németek éhezzenek. Ha nincs elegendő élelmük, akkor az amerikai tábori konyhákon napi háromszori levest kaphatnak. Így egészségben maradhatnak és egy életen át sem fogják ezt a gesztust elfelejteni. A tény az, hogy egy legyőzött nép - egy személyben és összességében - ezt, annyira beléjük kell verni, hogy egy örök életre, irtózzanak egy új háború kezdeményezésétől." …..
"Minden némettel tudattatni kell, hogy egy törvénytelen összeesküvés részesei voltak, egy igazságos és erkölcsös modern civilizáció ellen.
És ezt irgalmatlanul beléjük nevelték. A felszólalásoknál én voltam az utolsó, 1 perc hozzászólási idővel rendelkeztem, nem volt egyszerű egy nap eseményeit tömöríteni, de megtettem: "olyanok vagyunk, mint a béka a főző edényben, ami alatt ég a láng, s nem érzi, hogy forr a víz, amiben ül. A mai nap túlnyomórészt a pénz és a szuverenitás helyzetéről folytattunk eszmecserét. Arról, amivel nem rendelkezzünk. Mert véleményem szerint, egy ország csak akkor szuverén, ha a nemzetközileg biztosított jogkörökkel és fizető eszközeivel rendelkezik, vagyis birtokában van. Úgy érzem, hogy az itt jelenlevők egyet fognak velem érteni, ha azt mondom, hogy mindezt, egyetlen egy európai tagállam sem mondhatja el magáról”

/Aramis/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése