Azt mondják, hogy az egyik magyar király egyszer nagyon elcsüggedt és keserűségében hívatta a testvérét, a fiatal herceget, aki jó természetű, de ugyanakkor közömbös ember volt. Ezt mondta neki a király: “Nagy bűnös vagyok, és félek Istennel találkozni.” Itt a király Jób kérdésére gondolt: “Mit cselekszem, amikor Isten fölemelkedik? És amikor meglátogat, mit válaszolok neki?” De a herceg csak nevetett bátyja szavain, és viccnek tekintette az egész ügyet. Ez nem oldta föl a király boldogtalanságát. Amikor valaki bűnösnek érzi magát Isten előtt, segítségre van szüksége, nem arra, hogy kinevessék komoly keresését. Magyarországon abban az időben az volt a szokás, hogy ha a hóhér bármikor megfújta a kürtöt valakinek az ajtaja előtt, az azt jelezte, hogy az ott lakót viszi a vesztőhelyre. A király az egyik éjszaka hóhért küldött testvérének az ajtajához a vészjósló kürtzengéssel. A herceg álmából felriadva, felismerte szörnyű helyzetét. Gyorsan felöltözött, kilépett az ajtón, és azonnal megragadta a hóhér, és vonszolni kezdte a sápadt, remegő férfit a király elé. Az rémületében térdre esett bátyja előtt és megkérdezte tőle, hogy mivel bántotta meg őt. A király ezt válaszolta: “Öcsém. Ha egy földi hóhér látványa is olyan rettenetes, vajon nem kell-e nekem, aki súlyosan megbántottam Istent, félnem attól, hogy majd Krisztus ítélőszéke elé kell állnom?” A bűntudat félelmet kelt bennünk Isten előtt. A Biblia erre emlékeztet: “Rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni.”