Az Egyesült Királyság a jelenleginél jóval hosszabb, száz éves lejáratú államkötvények kibocsátását tervezi, de ismét szóba került a lejárat nélküli államkötvények kibocsátása is. A brit adósságkezelő központ a jövő héten tart megbeszélést erre vonatkozóan.
Ezzel a lépéssel lényegében bebiztosították, hogy az országot elkerülje az Európai Unió tagállamain lassan végighömpölygő leminősítési hullám, ami nem is véletlen. Kapitalista gazdasági környezetben, ahol a magánbefektetők szűk csoportja pénzeli az államot, ez a lépés megfelelő eszköz arra, hogy az állam válságidőszakban is megőrizze ugyanazt a pénzügyi mozgásteret, amivel válságidőszak előtt bírt. Ez csak hírverés kérdése, mivel ebben a rendszerben az állam a magánbefektetőknek árulja magát, így nem véletlen, hogy fontosabbá vált a jó megjelenés, mint a valós teljesítmény.
Hogy az egész csak hírverés kérdése, ez már a kapitalista rendszer korai szakaszában is manipulációkra adott okot. 1815. június 18-án Rotschild ügynökei azt a hírt terjesztették el a londoni tőzsdén, hogy Napóleon megnyerte a háborút. Alig egy nappal azelőtt, hogy Napóleon vereségének híre eljutott volna Londonba, a londoni tőzsdén a részvények ára 95-98%-ot zuhant, és Rotschild felvásárolhatta az akkor formálódó, mára globális jelentőségű részvénytársaságokká fejlődött cégeket. (kis túlzással kijelenthetjük, hogy Anglia egész vállalati rendszerét) Később ez a módszer általánosan ismertté vált, és ami kezdetben a részvények terén, az a nemzetállamok helyén kiépülő, államnak nevezett részvénytársaságok működésében is visszaköszön. Emiatt fontosabb egy "állam" számára a makrogazdasági mutató, mint a népjólét - ami az Orbán kormány politikájában is groteszk módon visszaköszön. Ennek köszönhetők az egyszeri nagy bevételek, aminek egyetlen célja az, hogy néhány mutató papíron jobban nézzen ki. (és emiatt fogjuk felszámolni a kapitalista gazdasági rendszert).
Azóta ugyanez zajlik minden kapitalista berendezkedésű államban. Az állam olyan bordélyházzá lett, amiben a politikai vezetők mint öltönyös szakmabéliek árulják magukat a (többnyire zsidó) magánbefektetőknek. A brit kormány lépése ebből a szempontból haladóbb, mint a többi uniós tagállam lépései, mert jobb képet fest magáról, mint a többi uniós tagállam. Azt a képet sugallja, hogy az állam ilyen hosszú távon is fizetőképes marad - ami nem mondható el a többi tagállamról, nem is véletlen, hogy nem tesznek ilyen merész lépéseket. Ezzel a brit politikai-gazdasági vezetők bebiztosították, hogy az ország a leminősítési hullámnak vagy nem lesz áldozata, vagy csak az utolsók közt lesz.
De mi történik a többi tagállammal? Ugyanaz, ami 1815-ben a londoni tőzsdén. Kiegészülve azzal, hogy ma már a hitelminősítők is besegítenek. Amelyik ország a betakarítás célpontjává válik, azt leminősítik. A szabadesésbe kezdő részvényeket felvásárolják, így a nem Rotschild érdekeltséghez tartozó vállalkozások nagy részét, az államok pedig szinte könyörögni fognak egy újabb kölcsönért, azokat is felvásárolják - már ahol még szükség van ilyenre. Ennek már mutatkoznak jelei. A brit gazdaság pedig mentességet kap a válság pusztítása alól, mert ott már nincs mit felvásárolni, 100%-os Rotschild birtok.
Az is intő jel - és sok mindent elárul a jelenlegi nemzetközi politikai helyzetről -, hogy nagy mértékben ilyen hosszú lejáratú kötvények kibocsátására legutóbb a világháborús környezetben volt példa.
Végvári Ákos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése