Nem vásárolható

Fiatal pár lép be a város legszebb játéküzletébe. A férj és feleség hosszasan nézegetik a színes játékokat. Egyrészt fenn sorakoznak az állványokon, másrészt a mennyezetről lógnak le, vagy a pultokon fekszenek szívderítő tarkaságban. Vannak itt síró és nevető babák, elektronikus játékok, kicsinyke konyhák, melyekben lángost és süteményt sütnek.

Nem tudják eldönteni, melyiket vegyék meg. A csinos eladónő hozzájuk lép-

- Nekünk egészen kicsi lányunk van - kezdi magyarázni a feleség - és mi sokat vagyunk távol otthonról, gyakran még este is dolgozunk.

- Olyan kislány, aki keveset mosolyog - veszi át a szót a férj.

- Szeretnénk venni neki valamit, ami boldoggá tenné - folytatja az asszony - akkor is, ha mi nem lehetünk mellette… Valamit, aminek örülne, ha egyedül van.

- Nagyon sajnálom - szólal meg udvariasan az eladónő -, de mi nem árulunk szülőket.

Dönteni arról, hogy gyermekünk legyen, olyan nagy dolog, mintha előre szerződést kötnénk vele egy mérhetetlen feladatról, amit az emberi ész elképzelni is alig képes. A kicsinyek mind meghívóval érkeznek hozzánk, mely egy egész életre szól, és azt mondják: "Hívtál. Itt vagyok. Mit adsz?" - Itt kezdődik a szülő nevelési folyamata.

Egy tizenöt éves fiú ezt így látja:

Tejet akartam
És szörpöt kaptam,

Szülőket akartam
És játékot kaptam,

Beszélni akartam
És televíziót kaptam,

Tanulni akartam
És bizonyítványt kaptam,

Gondolkodni akartam
És kész tudást kaptam,

Világnézetet akartam
És eszmécskéket kaptam,

Függetlenséget akartam
És fegyelmet kaptam,

Szeretetet akartam
És erkölcsöt kaptam,

Szakmát akartam
És állást kaptam,

Boldogságot akartam
És pénzt kaptam,

Szabadságot akartam
És autót kaptam,

Tehetséget akartam
És érvényesülést kaptam,

Reményt akartam
És félelmet kaptam,

Változni akartam
És szánalmat kaptam,

Élni akartam….

http://metropolita.hu/2012/03/10/nem-vasarolhato/