A fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a lélek állapota: az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon.
Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről. Az évek múlásával ráncossá lesz az arcod, de ha kialszik benned a lelkesedés, akkor a lelked ráncosodik meg.
Gondok, kétségek, az önbizalom hiánya, reménytelenség: mind hosszú évek, melyek nemcsak a testet húzzák le a föld porába, hanem a lelket is.
Az ember - akár tizenhat éves, akár hatvanhat - csodára szomjazik, elámul a csillagok örökkévalóságán, a gondolatok és a dolgok szépségén; nem fél a kockázattól; gyermeki kíváncsisággal várja: mi lesz holnap; szabadon örül mindennek.
Olyan fiatal vagy mint a reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid.
Olyan fiatal, mint az önbizalmad, olyan öreg, mint a félelmed.
Fiatal, mint a hited; öreg, mint a csüggedésed.
Fiatal vagy, amíg befogadod a szépség, az öröm, a merészség, a nagyság - az ember, a föld, a végtelenség hírnökeit.
Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és cinizmus megeméssze a szívedet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése