Ékes, egyéni stílusa révén a modern katolicizmus egyik legnagyobb
hatású képviselője, a 20. század eleji katolikus megújhodás egyik
programadója. Írásai máig hatóak, gondolatai, személye ma is viták
tüzében áll.
Nehezen illeszthető politikai-ideológiai kategóriákba, ezért
bírálói, védelmezői vannak a legkülönbözőbb gondolkodású körökben.
Népszerűsége az ezredfordulón emelkedőben van, elfelejtett műveit újra
olvassák. A második világháború utáni korszak történet- és
irodalomtörténetírása a Nyugat polgári gondolkodói elleni vitáit, a
katolikus egyház és a magyar keresztény hagyomány csökönyös
védelmezőjét látta benne. Újraértékelése máig tartó folyamat. Aligha
hihető, hogy Prohászka nem marad a 20. század magyar történelmének és
személyiségeinek értékelése körüli „kultúrharc” középpontjában.
Műveinek, személyiségének, gondolatrendszerének tudományos igényű
értékelése az elmúlt évtizedek egyoldalúságai miatt jelentős
elmaradásban van, éppen ezért felszínes ítéletek, tévhitek övezik.
Prohászka Ottokár püspök politikailag is képviselt modern
antiszemitizmusa a két világháború közötti Magyarország
középosztályának gondolkodására alapvető hatással volt. Prohászka
politikai nézete és egyesek szerinti antiszemitizmusa elsősorban abból
a feltevésből táplálkozott, amely szerint modernitás, kapitalizmus és
zsidóság összefüggő fogalmak.
„Mi az antiszemitizmust nem faji, vallási, hanem szociális, üzleti
reakciónak fogjuk fel” majd hozzátette: – „A zsidóság fekélye
csontvázzá rágta a keresztény magyar népet.” Nézetei később sem
változtak. A zsidóság „sakterkezek alatt vérbe akarta fojtani a
magyarságot” – fogalmazott 1923-ban, ezért nemzeti önvédelemnek
tartotta a „pozitív”, azaz a keresztényeket előnybe helyező
antiszemitizmust, és a liberalizmus mételyével az általa megalkotott
fogalmat, a „hungarizmust” állította szembe.
Prohászka már 1918 óta követelte a numerus clausust, 1944-ben aztán
a magyar antiszemitizmus klasszikusai közül Prohászka vált az egyik
leggyakrabban idézett hivatkozási alappá. Sokan tévesnek nevezik
Prohászka antiszemitizmusának egyes későbbi értelmezéseit, mondván, ő a
„jó zsidók – rossz zsidók” ellentétpárjában gondolkodott. Tény azonban
az is, hogy a főpap általánosságban említi a magyar zsidókat: „Teljesen
igaz, hogy vannak derék zsidók, de a zsidóság idegen, kereszténységet
leszorító, honfoglaló, minket kisajátító, idegen hatalom. (…) Itt egy
rafinált, romlott, hitetlen és erkölcstelen faj garázdálkodásáról van
szó, poloskainvázióról, patkányhadjáratról. Egy kérdés van: hogyan
védekezzünk?”
Egyes mai vélemények szerint Prohászka életművének nem lényeges
része az antiszemitizmus, más vélemények szerint azonban az életmű
legfontosabb és leginkább időtálló része épp a modernitással
kapcsolatos, és ettől antiszemitizmusa elválaszthatatlan.
Vásárhelyi Virág
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése