Mire készül a svájci hadsereg?

John R. Schindler, az amerikai Tengerészeti Főiskola nemzetbiztonsági szakának professzora érdekes cikket tett közzé három napja. Minden jel arra mutat, hogy Svájc, az európai zavargások esetleges elmérgesedésére és/vagy kiterjedésére számít. Nehéz megmondani, hogy a svájci illetékesek a veszély erősödését látják, vagy csupán az állam hatalmát akarják kiterjeszteni (ami valljuk meg nem ritka lépés manapság), egy biztos, egy ilyen intézkedés sokakban kelt félelmet, az amúgy is bizonytalan időkben.

Schindler a következőket írja:

Vajon a svájciak tudnak valamit, amit mi nem?

Ueli Maurer, svájci védelmi miniszter visszafogott nyilatkozatokat tett az európai válság eldurvulásáról. Értsd, komoly eldurvulásáról, aminek kezelésére a katonaság bevetése is szükségessé válhat. Ennek hallatán az ember rögtön Görögországra gondol, ahol a tüntetések szinte mindennapos jelenséggé váltak és egyre erőszakosabbak, de egyelőre nem igazán látni, hogy melyik ország felé gurul a labda az Unióban.

A svájciak híresek arról, hogy mindenre felkészülnek, és mivel az ország méretéhez képest hatalmas hadsereggel rendelkeznek, szinte bármilyen eshetőségre készen állnak. Különleges katonai rendszerük alapja, hogy szinte a teljes férfilakosságot kiképezik, de csak viszonylag kis létszámú állandó katonaságot tartanak fenn, a szintén kicsi ENSZ békefenntartó csapatok mellett. A svájciak bármikor képesek egy 200.000 főből álló kiképzett haderő felállítására, bár ez csupán egyharmada a húsz évvel ezelőtti állománynak, hiszen más országokhoz hasonlóan Svájc is csökkentette hadserege létszámát a szovjet blokk szétesését követően, de azért ez még mindig tekintélyes hadseregnek számít. Amerikai viszonylatban ez egy 8 millió fős hadsereget jelentene (a valóságban jelenleg kevéssel 3 millió fő alatti az USA hadseregének állománya).

Ueli Maurer, védelmi miniszter, az egyenruhás svájci vezetők alig hallható tanácsait követve, megpróbálja felhívni a figyelmet, hogy az egyre inkább eluralkodó fiskális-politikai-társadalmi válság rendkívüli módon el tud fajulni. A szeptemberben tartott Stabilo Due kódnevű svájci hadgyakorlat főtémája az EU bizonytalanság eluralkodásának kezelése volt.

Svájc nem lépett be az Unióba, amire az anyagi javakban bővölködő svájciak igen büszkék, és nyilván nem szeretnék, ha az EU gondjainak hullámai átterjednének apró, békés és rendkívül gazdag országukra. Az a tény, hogy a svájci hadsereg négy új, az ország különböző részeire vezényelt katonai rendőrségi zászlóaljjal bővült, azt mutatja, hogy inkább társadalmi zavargásoktól, mint megszállástól tartanak.

Könnyű figyelmen kívül hagyni a svájciakat, hiszen hadseregük néhány évszázada nem harcolt senki ellen, ugyanakkor képesek voltak mindkét világháborútól távol tartani magukat, pont azáltal, hogy mindenre fel voltak készülve. Valamit tudhatnak.

Forrás: leerockwell.com

A 27 tagállamból álló szervezet kapta idén a Nobel-békedíjat „a kontinens egységének megerősítésében vállalt szerepéért és a béke, a megbékélés, a demokrácia és az emberi jogok előbbre vitelében nyújtott munkájáért”.

A díj kiérdemlésének kérdésével kapcsolatban igen heves vita alakult ki, miközben a kontinens máig megoldatlan, sőt egyre mélyülő válsággal küzd.

„Az Európai Unió történelmének talán legsúlyosabb válságát éli. Éppen most lenne szüksége segítségre, az Unióra nemet mondó Norvégiától?” – tette fel a kérdést a norvég NRK csatorna.

A Nobel-békedíjnak otthont adó Norvégia először 1972-ben, majd másodszor 1994-ben utasította vissza az Unióhoz való csatlakozást.

Ugyanakkor a lépés tökéletesen beleillik a képbe, hiszen a globalista törekvések élharcosának számító EU, egy fegyvergyáros és a dinamit feltalálója által alapított „béke” kitüntetésben részesült.

A világkormány támogatói és a bankárok odáig voltak az örömtől.

„Ez egy nagy és megható pillanat az EU számára. A 2012-es Nobel-békedíj elnyerése köszönet több évtized munkájáért, a béke, a demokrácia és a kontinens jóléte érdekében,” áradozott Wemer Hoyer, az Európai Befektetési Bank elnöke.

Herman van Rompuy, az Európai Tanács elnöke és José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke, közös nyilatkozatban kommunikálták, hogy „az Európai Unió továbbra is a béke és biztonság támogatója marad a számára közeli országok és az egész világ számára.”

Nigel Farage, az angol Függetlenségi Párt elnöke volt az egyetlen, aki a valóság talajáról közelítette meg a kérdést és némileg lehűtötte az önmagukat éltető politikusokat.

„Emlékezve, miként sürgette van Rompuy, az Európai Tanács elnöke, Líbia megtámadását, a Nobel Békedíj odaítélése teljesen nevetséges döntés,” mondta, hozzátéve, hogy a lépés „igazi szégyen. Szerintem komolyan csorbítja a Nobel-díj hírnevét.”

Heming Olaussen, Norvégia legerősebb EU-ellenes szervezetének vezetője, „abszurdnak” nevezte a díj odaítélését, az NRK csatornának adott interjú során.

Max Keiser, az RT gazdasági szakértője felháborítónak nevezte a döntést, kijelentve, hogy a Nobel-békedíjat egy „technokrata szörny kapta”.

„Olyan mintha Frankensteint megjutalmaznák azért, mert ő a legjobb szörny, amit az elmúlt 12 hónap során létrehoztak,” mondta Keiser. „Legközelebb kinek ítélik oda? Esetleg egy génmódosított mag kapja majd Indiában, ahol a gazdák ezrével követnek el öngyilkosságot a Monsanto-hoz hasonló cégek miatt. Tisztelt Nobel bizottság! Jövőre adjátok a Monsanto-nak a díjat!”

Számos orosz tisztségviselő és emberjogi aktivista fejezte ki értetlenségét a díj odaítélésével kapcsolatban.

Már 2009-ben is sokakat megdöbbentett, hogy a frissen megválasztott Barack Obama kapta a békedíjat. Az elnököt éppen csak két héttel a díj odaítélése előtt iktatták be. Az indoklás szerint az elismerést „a nemzetközi diplomáciában és a népek közötti együttműködésért kifejtett kiemelkedő erőfeszítéseiért kapta.”

Hasonló felhangja volt az 1973-as Nobel-díj odaítélésének is, amit végül Henry Kissinger, akkori amerikai külügyminiszter és biztonságpolitikai tanácsadó kapott, akit sokan háborús bűnösként tartanak számon dél-amerikai és dél-kelet ázsiai konfliktusokban vállalt szerepéért.

Forrás: RT.com és Infowars.com