Arra vagyunk felszólítva, hogy készüljünk fel

Minden
évben olyan témák kísértenek minket, hogy: Aszteroidák tartanak a Föld
felé, melyeket a sajtó közöl és egy lehetséges összeütközés veszélyére
esküdözik. A geológiai vizsgálatok következtében több ilyen becsapódást
ismerünk. Ilyen például a Yukatan Félszigeten lévő kráter, melyet egy
meteor becsapódása okozott, ami valószínűleg 65 millió évvel ezelőtt
kiirtotta a Dinoszauruszokat. 2000. szeptember 29. – én egy „New Earth”
objektumot fedeztek fel, mely állítólag 2030. szeptember 21. –én 6
millió km- re közelíti meg a Földet, mely szerint egy becsapódás nem
valószínű, de nincs kizárva.
Az
Evangéliumban ma azt hallottuk, hogy nehéz kozmikus megrázkódtatások
elé nézünk: „Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a
földön pedig kétségbeesett rettegés a népek között a tenger zúgása és a
hullámok háborgása miatt. Az emberek meghalnak a rémülettől, és a
világra zúduló szörnyűségek várásától.”(Lk. 21, 25 – 26)
Jézus
azonban nem félelmet akar okozni tanítványainak, hanem pompás
visszajövetelére utal: „Az egek erői megrendülnek. Akkor majd
meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőben, nagy hatalommal és
dicsőséggel. Amikor ez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek föl
fejeteket, mert elérkezett megváltásotok ideje." (Lk. 27 – 29)
Az
Advent nemcsak az az időszak, amikor a közelgő Karácsonyra, Jézus első
eljövetelének megünneplésére készülünk fel, hanem Jézus Dicsőséges
Második Eljövetelére is. Arra vagyunk hívatottak, hogy felkészüljünk és
átgondoljuk cselekedeteinket.
Az
természetes dolog, hogy egy bizonyos eseményre felkészülünk, méghozzá
nagyon hosszú időn keresztül és intenzíven. Ha nem tesszük meg, akkor
egy ünnepség, utazás, egy vizsga csalódottságot okozhat nekünk.
Feltehetjük a következő kérdést: Hogyan készülhetünk fel Krisztus
Eljövetelének eseményére? Várunk mi egyáltalán Isten országára?
Egy
kis történetet szeretnék elmesélni: Egy keleti herceg egy botot adott
udvari bolondja kezébe, és azt mondta neki: Tartsd meg ezt a botot
addig, ameddig egy nagyobb bolondot találsz magadnál. Az udvari bolond
nevetve vette át a botot és az ünnepségek alkalmával a kezében
forgatgatta. Egyik nap a herceg halálosan betegen feküdt ágyában. Az
ágyához hívatta az udvari bolondot és azt mondta neki: „Egy hosszú
utazásra indulok”. „Hová utazik?” – kérdezte az udvari bolond. „Nem
tudom.” – volt a válasz. „Milyen sokáig lesz távol?” – kérdezte az
udvari bolond. „Örökre” – válaszolt a herceg. „Hogyan készült fel erre
az utazásra?” - kérdezte a bolond. A herceg megvonta a vállát:
„Sehogyan sem.” „Akkor vedd ezt” – mondta a bolond, és a herceg kezébe
nyomta a botot, majd hozzá tette: „Ez most téged illet”.
Feltehetjük
magunknak a kérdést: Vajon minket is megillet egy ilyen bot? Mindenféle
eseményre felkészülünk, és minden tettünk egy felkészülés a végcél
elérésére.
Jézus
célja az, hogy az Ő Országába vegyen fel bennünket. Erre a jövőre
voltunk megteremtve. Az, hogy Krisztus eljövetelére várunk, az Egyház
imáiból is kitűnik. Az Ostya átváltoztatása után azt mondjuk:
„Halálodat hirdetjük Urunk, és hittel valljuk föltámadásodat, amíg el
nem jössz.” A Miatyánkban pedig: „Jöjjön el a Te Országod”. A Miatyánk
után a pap így imádkozik: „Szabadíts meg kérünk Urunk minden gonosztól,
adj békét napjainkban, hogy irgalmadból mindenkor bűn és baj nélkül
éljünk, míg reménykedve várjuk az örök boldogságot, és Üdvözítőnknek,
Jézus Krisztusnak dicsőséges eljöttét.”
Azt
a fényes jövőt, amelyet mi keresztények várunk, akkor tudjuk igazán
megérteni, ha az visszahat a jelenünkre, és már most egy új életet
teremtett számunkra. A második olvasmányban így figyelmeztet minket
Szent Pál Apostol: „Titeket meg gyarapítson és gazdagítson az Úr
szeretetben egymás és mindenki iránt, mint ahogy mi is szeretünk
titeket! Tegye állhatatossá szíveteket, hogy feddhetetlen szentségben
állhassatok Istenünk és Atyánk elé, amikor a mi Urunk, Jézus majd
eljön, összes szentjének kíséretében!” (1. Tessz. 12 – 13) A szeretet
tanúságtételét minden ember megérti, és ennek a tanúságtételnek a
jövőnkre való tekintettel világítania kell a keresztényéletben, mely
ennek köszönhetően hihetővé válik. Az embereknek érezniük kell, hogy a
jövőt már most meg kell élniük. Az ima a mai vasárnapon a következőket
foglalja össze: „Urunk Istenünk, minden a Te hatalmadban van…
Segíts nekünk, hogy szembesülhessünk Krisztus Igazságosságával, és a
szeretet cselekedete által felkészüljünk Visszajövetelére.”
Az
Evangélium így szólít fel minket: „Virrasszatok hát és imádkozzatok
szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik és
megállhassatok az Emberfiának színe előtt." (Lk. 21, 36) A kulcsmondat
a következő: „hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik és
megállhassatok az Emberfiának színe előtt.” Ez a legfontosabb tehát,
hogy Krisztus Igazságosságával szembesülünk.
Mit jelent Krisztus Igazságosságával szembesülni? Van utalás erre a Szentmise olvasmányában?
„Azokban
a napokban és abban az időben igaz sarjat sarjasztok Dávidnak, aki
jogot és igazságot teremt az országban. Azokban a napokban megszabadul
Júda, és biztonságban él Jeruzsálem. És ez lesz a név, ahogyan a várost
hívják: "Az Úr (Jahve) a mi igazságunk!" (1. Jer. 33, 15 – 16)
A másik cél az, „hogy a szeretet cselekedete által készüljünk fel Visszajövetelére.”(a
mai nap imájából) A pápa így ír az első Enciklikájában: Isten nem a
semmittevés Istene, hanem a Szeretet Istene. Mire kell felkészülnünk?
Eljövetelére, pontosabban Visszajövetelére. Ez a végső cél.
A mai 1. Advent vasárnapját a következő imában foglalhatjuk össze: Urunk
Istenünk, minden a Te hatalmad alatt van, te ajándékozod nekünk az
akaratot, és hogy véghezvigyük azt. Segíts nekünk, hogy
szembesülhessünk Krisztus Igazságosságával, és segíts, hogy erre a
szeretet cselekedetei által készülhessünk fel, hogy dicsőséges
Eljövetelekor az Ő jobbjára kerüljünk. Ámen.
Forrás: http://www.pater-bernhard-sirch.de/
http://www.uzenetek.eu/fontos/pater-bernhard/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése