A Web 2.0 egykori főideológusa most úgy látja, hogy az interaktív
világháló mégsem a szabadság kiteljesedését hozza, hanem virtuális
lincselő bandákba szervez máskülönben jóravaló embereket, vagyis a
digitális maoizmusnak nyit kaput.
„Jaron Lanier szeretné leállítani a méhkas-mentalitást, mielőtt az
mindannyiunkat magába olvasztana, tönkretenné a politikai diskurzust,
és társadalmi katasztrófába torkollana” − olvassuk a Smithsonian
Intézet webmagazinjában Ron Rosenbaum beszámolóját a Lanierrel
folytatott hosszú beszélgetéséről.
Lanier a világ egyik leghíresebb informatikai fejlesztője, ő alkotta
meg például a „virtuális valóság” kifejezést, és számos virtuális
alkalmazást hozott létre. Kezdetben ő is a Web 2.0, az interaktív
internetvilág lelkes ideológusai közé tartozott. Ő is hirdette, hogy az
internet kiteljesíti a szabadságot, és az egyszerű polgár előtt is
megnyitja a nyilvánosság kapuit, érvényesülhet hát a tömeg bölcsessége.
Lelkesedése azonban már az első társasági oldalak elterjedésekor
alábbhagyott.
Rosenbaum nem itt kezdi Lanier faggatását, hanem az újabb
felfedezéseknél. A világhíres internetguru ugyanis zeneszerző és
előadóművész is; ritka ázsiai fúvós hangszerek gyűjtője és
megszólaltatója. Kezdetben ünnepelte, hogy az internetes oldalakon
egyszerűen át lehet emelni a zeneműveket, mondván, hogy ily módon
akadályok hárulnak el a kultúra terjedése és egyben fejlődése elől.
Újabban azonban egészen másképp vélekedik erről. Egy zeneműkiadó
ismerőse ugyanis tönkrement, olyannyira, hogy amikor megbetegedett, nem
volt már biztosítása, és gyűjtést kellett szervezni a gyógykezelés
költségeire. Továbbgondolva a dolgot, Lanier odáig jut el, hogy az
internetes szerzőijog-sértések hasonlítanak a sokszorosan becsomagolt
tőzsdei értékpapírok világára, amely a válságot okozta. Mindkét esetben
kevés ember zsebeli be a hasznot, és a nagyközönség, a középosztály
fizeti a számlát. Hasonlóképp negatívan ítéli meg az internetes
fordítóprogramok terjedését. Valaki felhasználja az igazi, élő fordítók
munkáját, betáplálja egy számítógépbe, és hirdetési felületet gyárt
belőle. A fordítóknak pedig nem fizet. Ő keres rajta, de a piac egy
része eltűnik: kevesebb új érték terem. Mint Lanier elmondja
Rosenbaumnak, éppen erről ír hamarosan megjelenő könyvében, amelynek
már a címe is sokat elárul: A hatalom végzete és a méltóság jövője.
Arról van benne szó ugyanis, hogy „a legnagyobb számítógép birtokosa
mindenki mást képes a maga hasznára csontig kielemezni, hogy aztán a
maga kezében összpontosítsa a vagyont és a hatalmat, miközben
zsugorítja a gazdaság egészét”.
Ezután tér rá Rosenbaum arra, miért látja Lanier veszélyesnek az
internetet a közéletre nézve. Mint a Metazinban is olvasató volt, Cass
Sunstein chicagói jogászprofesszor, Obama elnök jogi főtanácsadója már
az ezredforduló évében felhívta a figyelmet arra, hogy az interneten a
tipikus felhasználó olyan információkat válogat ki, amelyek közel
állnak a nézeteihez, s emiatt a közügyek iránt érdeklődő internetezők
egymástól elzárkózó, egymást egyre kevésbé megértő és egyre merevebben
elutasító gettókba tömörülnek. Lanier a veszélyt elsősorban a névtelen
kommentelők megjelenésében látja. Az a véleménye, hogy veszélyeztetik
az értelmes közbeszédet és ezzel a demokráciát, mivel szinte
farkasfalkaként rontanak rá egyes kiszemelt áldozatokra: „Lassanként
gyűlölködő trollok nemzetévé válunk.” Saját magán is rémülten
tapasztalta meg, hogy működik ez a hatás: azt vette észre, hogy örömmel
olvassa egy utált ismerőséről megjelenő internetes támadás-özönt. Olyan
korban, amikor a gazdasági bizonytalanság egyre mélyül, s amikor a
tömeges fellépésre szerveződő társasági oldalak fókuszálni tudják az
egyéniek frusztrációját, ez Lanier szemében „egy társadalmi katasztrófa
előjele”.
Rosenbaumtól megtudjuk, hogy ez a látásmód részben Lanier családi
történetével magyarázható. Édesanyja egy ausztriai koncentrációs tábor
túlélője volt − testvérei mind odavesztek. Édesapjának felmenői pedig
oroszországi pogromok után menekültek Amerikába. Lanier megjegyzi, hogy
a pogrom is tömegpszichózis terméke, más szóval a tömeg agyondicsért
bölcsességének megnyilvánulása.
(metazin)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése