A dollár túlélése érdekében az amerikaiak elemi érdeke, hogy
mindenáron diszkreditálják a közös európai fizetőeszközt az euróövezet
gyönge láncszemeit alkotó periférikus országokon (Görögország, Írország,
Portugália) keresztül. A 2008-as válság kirobbanása előtt az euró
teljes mértékben hiteles valutává vált az OPEC-tagországok számára,
amelyek olajforgalmuk egy részét euróban szándékoztak lebonyolítani.
Akkoriban egy euró 1,6 dollárt ért, és a befektetők bizalommal
fordultak az európai adósság mint az amerikai államadósság hiteles
konkurense felé. Ha ez a tendencia általánossá vált volna, akkor az
amerikai adósság kamatszintje katasztrofális mértékben megemelkedett
volna. Márpedig az USA még akárcsak egy normális kamatszintet sem
engedhet meg magának. Az amerikai államadósságot ugyanis mindmáig 3
százalék alatti kamatszinten finanszírozzák, amely abnormálisan alacsony
egy olyan abnormálisan eladósodott ország esetében, mint az Egyesült
Államok. A Fed mindent elkövet tehát, hogy ez a kamatszint alacsony
maradjon, hiszen az amerikai adósságot a lehető legstabilabb és
legbiztosabb befektetésnek kell láttatni. Éppen ezért a dollárnak nem
lehet alternatívája.
Miután a spekulatív finánckapitalizmus rendszerválságának
nyitányaként 2008-ban összeomlott az amerikai másodlagos jelzálogpiac, a
Wall Street-i „karvalytőke” (Cristina Fernandez Kirchner dixit)
emblematikus képviselői azon kezdtek el agyalni, hogy az amerikai
ingatlanpiaci sokk gazdasági hatásait miként lehet - legalább
átmenetileg - a külvilágra hárítani. 2010 februárjában a legnagyobb
spekulatív pénzalapok (hedge fund) vezetőinek manhattani
rutintalálkozóján Soros György jelenlétében állapodtak meg arról, hogy
koncentrált támadást indítanak az eurózóna kis országai ellen a
dominóhatás kiváltásához. Valójában a görög államadósság bedőlésére
játszva, Görögország (és vele együtt az EU periférikus országai)
fizetésképtelenségére spekulálva az amerikai hedge fundok a dollár
egyetlen komoly konkurensének számító euró meggyöngítését, végső soron
az euróövezet szétverését célozták meg.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy Görögország, Írország és
Portugália állami költségvetése rendben lett volna, és hogy gazdaságaik
ne lettek volna sérülékenyek. Semmivel sem voltak azonban rosszabb
helyzetben, mint az USA, Anglia vagy akár Japán. Ez utóbbi eladósodási
rátája 200 százalékos, amelyet Görögország sohasem ért el, és mégis
megfelelő kamatszinten képes finanszírozni önmagát, noha a legjobb
adósminősítést már elvesztette. Az Egyesült Királyság viszont továbbra
is birtokolja a legjobb adósoknak járó tripla A-t, ami teljes
képtelenség egy olyan ország esetében, amely súrolta az államcsődöt, és
amelynek a gazdasága recesszióban, a valutája pedig padlón van. A New
York-i székhelyű adósságminősítők ismét bebizonyították, hogy egyáltalán
nem objektívek a jegyzéseikben, amikor az európai periférikus
országokat a bóvli (junk) kategóriába sorolták, Anglia viszont - mint az
USA legfőbb szövetségese - megtarthatta a legjobb osztályzatot.
Egyébként az euróövezet sokkal fizetőképesebb magánál az Egyesült
Államoknál is. Ha GDP-arányos államadósságukat vesszük, ez kb.
ugyanolyan szinten van (valamivel magasabb 100 százaléknál). A különbség
a fedezetlen adósság tétele, vagyis az amerikai kormány összes jövendő
kötelezettségei a nyugdíjak, az egészségügyi és társadalombiztosítási
járulékok jogosultjaival szemben. Ezek együttesen az amerikai adósságot
egy feneketlen hordóvá változtatják, és így a hivatalosan vett 16 ezer
milliárdos államadósságtól a rendkívül magas 200 ezer milliárd dolláros
pénzügyi deficithez jutunk, vagyis a szövetségi kormányzat ennyivel
tartozik a nyugdíjasainak. Még ha ez pillanatnyilag egy elméleti szám
is, eklatánsan demonstrálja, hogy technikailag az USA már csődben van.
De ha csak a hivatalos államadósságát nézzük is, ehhez mindenképpen
hozzá kell adni a kormány által az országos jelzálog ügynökségeknek
(Freddy Mac és Fanny Mae) biztosított implicit garanciák (70 ezer
milliárd), valamint a vállalatok (15 ezer milliárd) és a háztartások (20
ezer milliárd dolláros) adósságállományának összegét. Valójában az USA
adóssága eléri a GDP-je 300 százalékát, miközben az európai adósságok
(állami, vállalati, háztartási) 200 százalékon kulminálnak, és az összes
specifikus eladósodottsági mutató (költségvetési hiány, kereskedelmi
deficit, folyó fizetési mérleg hiánya, beruházási mérleg stb.)
tekintetében is Európa jobb helyzetben van Amerikánál.
Tévedés ne essék: nem csak a görögök manipulálják a gazdasági
adataikat. Az amerikaiak e tekintetben is éllovasok. A shadowstats.com
internetes oldal elemezte ás átkalkulálta az amerikai statisztikákat a
’80-as években alkalmazott módszerekkel, amelyek sokkal becsületesebbek
voltak a maiaknál. Ez alapján egyetlen számadat sem állja meg a helyét:
az infláció és a munkanélküliség szintjét drasztikusan alul-, a GDP
szintjét pedig legalább 30 százalékkal felülbecsülik.
A katasztrófa elkerülhetetlen, mert bele van programozva a
rendszerbe. Vége a dollár monopolhelyzetének a nyersanyagpiacon. Kína
folyamatosan csökkenti amerikai kincstárjegy-vásárlásait. Ma már nem az
amerikai fogyasztó a világgazdaság lokomotívja. A legkevésbé sem képes
betölteni ezt a szerepet, mivel teljesen el van adósodva. Minden
harmadik amerikainak hét hitelkártyája van, 46 millióan ételjegyre
szorulnak, a lakosság 15 százaléka gyakorlatilag kiesett a fogyasztási
és megtakarítási körforgásból.
Valójában az új kibocsátású amerikai adósság legfőbb vásárlójává maga
a Fed vált. Az amerikai kincstár kibocsátja az adósságot, a Fed pedig
hátulról felvásárolja és bankjegyeket nyomtat, amelyeket a kincstár arra
használ fel, hogy kibocsássa az adósságát. Az egész egy nagy mosoda. A
Fed az utóbbi időben monetáris könnyítésekhez (quantitative easings)
folyamodott, vagyis intervencionista pénzpolitikát folytat, amelyre még
sohasem volt példa egy állítólag liberális rendszerben. Ma az amerikai
gazdaság egy irányított és támogatott gazdaság, amely manipulálja a
kötvénypiaci adóssága értékét és ezzel együtt összeomlással fenyegeti a
globális adósságpiacot. Ez már a végső visszaszámlálás.
MD 2013. I. 3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése