KENNEDY ELNÖKÖT A ZSIDÓMAFFIA GYILKOLTA MEG

Pár nappal ezelőtt a Haaretz című izraeli lap megemlékezett (2-es kép) Jack Ruby haláláról. Ezt a szálat fejtettük föl, hogy a Kennedy gyilkosság sötét hátterébe egy pillanatra bepillantsunk. 75 évre titkosították az ügyet 1963-ban, de ma már bizonyos hogy Kennedy elsősorban a zsidólobbi útjába állt és főleg zsidómaffia tagokkal ölették meg. Mivel sok kortanú még él, aki sokat tudhatnak, ezért titkosították ilyen hosszúra, hogy minden tanú meghaljon addigra. De már a gyilkosság közben is megölték az egyik szemtanú rendőrt és másokat.

A Kennedy család meglepő végzete alább.(RTLKlub, részlet)

Rejtélyes tragédiák sorozata súlytotta a népes Kennedy családot.

1944. augusztus 12.

A családnak 9 gyermeke volt, a legfiatalabb Joseph Kennedy 29 éves korában egy bevetésen, repülőbalesetben vesztette életét a La Manche csatornánál.

1948. május 14.

Kathleen Kennedy - a 9 gyerek közül az egyik - szintén repülőgép-balesetben halt meg, 28 évesen, Franciaországban.

1963. november 22.

John F. Kennedy elnök az előzetes figyelmeztetések ellenére Dallasba utazik, ahol meggyilkolják.

1964. június 19.

Edward Kennedy szenátor csodával határos módon túlél egy repülőbalesetet.

1968. június 5.

Meggyilkolják Robert Kennedy szenátort Los Angelesben, azt követően hogy megnyerte a kaliforniai előválasztást, és elnökjelölt lett.

1969. július 18.

Edward Kennedy autójával balesetet okoz. A politikus életben marad, de a vele utazó fiatal nő meghal.

1984. április 25.

David Kennedy, Robert egyik fia kábítószer-túladagolásban meghal, 28 évesen.

1997. december 31.

Michael Kennedy, Robert egy másik gyermeke síbalesetben hal meg Coloradóban. 39 évet élt.

1999. július 16.

Az ifjabbik John Kennedy feleségével, nővérével együtt életét veszti, amikor repülőgépük a tengerbe csapódik Massachusetts partjainál.

KENNEDY ELNÖK A ZSIDÓK ÚTJÁBAN ÁLLT

Ugyancsak Rosenbaum társa volt a svájci-izraeli kereskedelmi bank vezetésében Abe Feinberg New York-i üzletember, aki az amerikai zsidó közösség részéről részt vett Kennedy választási kampányában 1960-ban. Feinberg pénzgyűjtési módszerei láttán határozta el Kennedy, hogy elnökként meg fogja változtatni a kampánypénzek gyűjtésének gyakorlatát azért, hogy az olyan nagy pénzekkel rendelkező csoportok, mint az amerikai-izraeli lobbi, ne gyakorolhassanak döntő befolyást az elnökválasztás kimenetelére. A Ben Gurion izraeli miniszterelnökhöz közel álló Feinberg volt az, aki megszervezte a találkozót Kennedy és Ben Gurion között. Elnökként Kennedy tudomást szerzett arról, hogy Izrael a Dimona nevű település mellett épülő nukleáris létesítményében évente legalább egy atombombát akar előállítani. Noha Izrael nukleáris programja békésnek volt tekinthető, ezt a programot teljes egészében az izraeli védelmi minisztérium ellenőrizte. Ezért volt rendkívül fontos Ben Gurion kormányfő számára, hogy J.F.K. ellenzését semlegesítse. A programot Izraelen belül is sokan bírálták, és egy amerikai elutasítás a program végét jelenthette volna. Elnökségének első hónapjaiban Kennedy rendszeres kapcsolatban állt Ben Gurionnal azért, hogy leállítsa a dimonai programot. A két politikus folyamatosan üzeneteket váltott ebben a kérdésben. Seymour Hersh szerint "Izraelnek az atombomba-programja és a folyamatos levélváltások komplikálták, és alkalmasint meg is mérgezték Kennedy viszonyát David Ben Gurionnal." Az izraeli kormányfő magántalálkozót kért Kennedytől az egyik hivatalos washingtoni látogatása során, de az elnök nem adott formális meghívást. 1961. májusában Ben Gurion Abe Feinberg New York-i pénzembert kérte meg, hogy hozzon létre közte és Kennedy között egy találkozót. Feinberg volt az, aki Kennedy kampánya során elsimította a kapcsolatokat az amerikai zsidó közösség és J.F.K. között, és azt is ő intézte el, hogy ez a közösség jelentős összegekkel járuljon hozzá Kennedy választási kampányához. Feinberg akkor szervezte meg ezt a találkozót, amikor Ben Gurion a Boston közelében lévő Brandeis Universityre utazott egy kitüntetés átvételére. Ben Gurion New Yorkban találkozott Kennedyvel a Waldorf Astoria Szállóban. Seymour Hersh erről így ír: "Az izraeli miniszterelnök számára nagy csalódás volt a Kennedyvel való találkozó és nemcsak a nukleáris kérdés miatt. "Úgy nézett rám, mint egy 25 éves fiú", mondotta később Ben Gurion az életrajzírójának. Azt kérdeztem magamtól, hogyan lehet egy ilyen fiatalembert elnökké választani. Először nem vettem komolyan." A találkozót követően Ben Gurion panaszkodott Feinbergnek, aki később így írt kettőjük viszonyáról: "Nehéz jellemezni Jack Kennedy és Ben Gurion viszonyát, mert B.G. nem kezelte J.F.K-t egyenlőként, legalább is a maga szempontjából. A régi vágású zsidó tipikus magatartását tanúsította a fiatallal szemben. Nem tisztelte (Kennedyt) a fiatalsága miatt." Ben Gurionnak azonban más oka is volt. Feinberg szerint Ben Gurion J.F.K. apját Joseph P. Kennedyt, aki korábban az Egyesült Államok londoni nagykövete volt, antiszemitának tartotta. Hersh szerint "az izraeli miniszterelnök a további magántalálkozókon a Fehér Házban "fiatalembernek" kezdte szólítani az elnököt. Kennedy nem titkolta, hogy sértőnek találta ezt." JFK panaszkodott amiatt is, hogy folyamatosan félretájékoztatják izraeli részről a nukleáris kérdésben. Kennedy nem tudott eredményt elérni a palesztinai menekültek kérdésében sem. Az izraeli vezető elutasította J.F.K-nak azt a javaslatát, hogy a palesztinokat engedjék visszatérni, vagy kárpótolják őket és így segítsék elő letelepedésüket más arab országokban. George Ball korábbi külügyminiszter-helyettes így ír erről a kérdésről a The Passionate Attachment (A szenvedélyes kapcsolat) című könyvében: "1962. őszén Ben Gurion a washingtoni izraeli nagykövethez írott levelében fejtette ki a véleményét, amelyet az amerikai zsidó vezetőknek szánt elolvasásra: "E terv komolyabb veszélyt jelent Izraelre, mint az összes arab diktátor és király fenyegetőzése, mint az összes arab hadsereg, Nasszer valamennyi rakétája és szovjet MIG-je... Izrael harcolni fog ellene az utolsó emberig." Ben Gurion tehát Izrael létét fenyegető veszélynek tekintette Kennedy politikáját. Az amerikai elnök azonban Ben Gurion ellenállása ellenére is tovább kereste a válság megoldását. J.F.K. kész volt eladni Izraelnek Hawk rakétákat védelmi célokra, de halasztotta a szállítás engedélyezését. Kennedy végül megadta a hozzájárulását, de csak az amerikai kongresszusban működő izraeli lobbi kemény nyomására. Elképzelhető, hogy ez már túl késő volt. Alfred Lilienthal szerint: "A kongresszus folytatta a nyomást a Fehér Házra. A szenátusban az "Izrael az első" elnevezést viselő csoport támadta a kormányzatot, amiért vonakodik védelmi paktumot kötni Izraellel, és embargót hirdet valamennyi közel-keletre irányuló fegyverszállítmányra. A törvényhozók Ben Gurion állítását visszhangozták, miszerint Izrael lemaradt a fegyverkezési versenyben. A színfalak mögött ekkor Kennedy már folyamatosan ellenőriztette az izraeli nukleáris bomba programot. Ez több szempontból is fontos kérdés volt J.F.K. számára. Mindazonáltal, hogy korlátozza Izrael hozzáférését az amerikai hírszerzési művelethez, ezért az ellenőrzést közvetlenül a CIA akkori igazgatójának John McCone-nak a hivatalából folytatták. Ez azonban nem garantálta, hogy Izraelnek a CIA-nál lévő barátai ne tájékoztassák erről a műveletről. Kennedy továbbra is rendezni akarta a kérdést, és ezért engedélyt kért Izraeltől, hogy amerikai megfigyelők ellenőrizhessék a Dimona mellett épülő atomreaktort, minthogy Izrael azt állította, hogy nukleáris programja békés természetű. Ez volt J.F.K. utolsó erőfeszítése, hogy megbékítse Izraelt, továbbá hogy kiderítse, hogy végül is mi történik Dimonánál. Izrael azonban nem engedélyezte az ellenőrzést. (index, fórumból) Kép:dallas63, haaretz, wikipedia

MERÉNYLET AZ ELNÖK ELLEN

1963. november 17-én riasztó tartalmú telex-üzenet érkezett az FBI-központjába. Az üzenet feladója szerint “egy félkatonai forradalmi csoport arra készül, hogy merényletet kövessen el Kennedy elnök ellen Dallasban…” Az üzenetet szétküldték az ország valamennyi FBI irodájának, de mégsem tett senki semmit. Hasonló tartalmú jelentéseket kapott a CIA és mégsem tett senki semmit ugyanis 1963. November 22-én, texasi útja során Dallasban, több puskalövéssel orvul meggyilkolták az Egyesült Államok 35. Elnökét John Fitzgerald Kennedy-t. Azóta újságcikkek, tanulmányok, könyvek, filmek tucatjai foglalkoznak a gyilkosság körülményeivel, politikai hátterével az elmúlt negyven év alatt a XX. század egyik legnagyobb történelmi rejtélyének tartott merénylettel. 1963. November 20-án reggel a Fehér Házban Kennedy két szenátorral reggelizett. Hale Buggs és Hubert H. Humphrey nyugtalanságukat fejezték ki az elnök texasi útja miatt, de Kennedy hajthatatlan volt, mert Texas igen fontos állam volt a közelgő elnökválasztás szempontjából még akkor is, ha ebben az időszakban itt követték el a legtöbb gyilkosságot. (11 hónap alatt 110 gyilkosság történt és ezek 75%-át lőfegyverrel. A szerk.) Két nappal később Kennedy már rendőrök, nyomozók és a titkosszolgálat ügynökeinek kíséretében nyitott limuzinban tartott a dallasi Love Field repülőtérről a nagygyűlés helyszíne a Trade Mart felé. Az elnöki járműoszlop ünneplő és érdeklődő dallasiak sorfala között gördült keresztül a városon, majd a város határában a Houston Streetről az Elm Streetre kanyarodott és az Elm utca, Fő utca, Commerce utcák felett átívelő hármas vasúti felüljáró felé tartott, amikor pontban 12 óra 30 perckor eldördültek a gyilkos lövések. A gyilkosság körülményeinek kivizsgálására létrehozott Warren bizottság 26 kötetnyi dokumentációja azonban több kérdést vetett fel, mint amennyit igazából megválaszolt. A bizottság végkövetkeztetése szerint minden idők legjobban dokumentált merényletét állítólag egy magányos őrült a kommunista beállítottságú Lee Harwey Oswald követett el. E teória szerint a rosszul lövő Oswald, egy elavult, pontatlan és megbízhatatlan olasz gyártmányú fegyverrel, évtizedes lőszerekkel mesterlövészeket megszégyenítő teljesítményre volt képes és nem egészen 5,6 mp alatt 3 lövést adott le. Elm Streeten található tankönyvraktár épületének hatodik emeleti ablakából, az alatta elhaladó mozgó autóra. A már megjelenése pillanatában is ingatag magyarázat mára nem állja meg a helyét. A merényletet több tucat fotó és filmfelvétel örökítette meg. Köztük egy olyan felvétel is található, amely a feltételezett gyilkost Lee Harvey Oswaldot ábrázolja a merénylet pillanatában. A képet az AP fotósa James W. Altgens készítette abban a pillanatban, amikor John Kennedy-t az első lövések eltalálták. A kép hátterében a könyvraktár épületének lépcsőjén álló férfi sokak szerint nem más mint Oswald, aki a merénylet idején bizonyíthatóan az épületben tartózkodott. Ha a képen valóban ő látható, akkor Oswald nem lehetett a merénylő. A Warren bizottság azonban más véleményen volt és igyekezett bizonyítani Oswald bűnösségét. Ma már azonban olyan tények léteznek, amelyek szerint a merénylet több, egymástól független mesterlövész összehangolt tevékenysége, tehát összeesküvés eredménye volt. Az egyik leghitelesebb bizonyíték Abraham Zapruder híressé vált filmje és a merénylet után 15 évvel nyilvánosságra hozott hangfelvételek, amelyek az elnöki konvojt kísérő motoros rendőrök magnetofonjai rögzítettek. Ez utóbbiakat egy 1976-1979 közötti kongresszusi vizsgálat keretein belül akusztikai szakemberekkel vizsgáltatták meg, akik a bizonyosság határát súroló valószínűséggel megállapították, hogy azokon legalább 4 lövés hallható, amelyek közül legalább egy szemből, balról és fentről érkezett. A gyilkosság félezer tanúja közül rögtön a merénylet után 58 tanú eskü alatt állította, hogy a lövéseket az elnöki limuzin előtti domboldalról adták le. E tanúk vallomását azonban a Warren bizottság nem vette figyelembe. A kongresszusi vizsgáló bizottság azonban mégis megállapította, hogy “Kennedy valószínűleg összeesküvés áldozata lett…” és további nyomozást javasoltak, de az Igazságügy Minisztérium ezt mind a mai napig nem kezdte meg. Pedig lett volna rá oka. (...) Kennedy a második lövést szinte nem is érzékelte. Bár a teste előre mozdult a lövéstől a gerincét és a hátát szorosan tartó - évtizedeken át szigorúan titokban tartott - egészségügyi fűző mereven tartja törzsét. Connally egy heves rándulással érzékelte a combjába fúródó lövedéket. (Z 240) Feljajdult és jajgatva fordult Kennedy felé: “Végünk van, mindnyájunkat megölnek!” Kennedy feleségében csak ekkor tudatosul, hogy nagy baj van. S bár férje már két találatot kapott csak ekkor fogja meg a könyökét, miközben próbálja megérteni mit is kiabál Connally. (Z 250-260) Ezt a pillanatot örökítette meg James W. Altgens híres fotóinak egyike. A képen jól látható, hogy a testőrök már a lövések irányát keresik a képen is látható könyvraktár, amelynek lépcsőjén ott áll Oswald és a Daltex épületének irányába. Pár másodpercig mintha megállna az idő, csak a limuzin hajt egyre sietősebben a menekülést jelentő vasúti felüljáró irányába. Clinton J. Hill a titkosszolgálat ügynöke, rohant a limuzin után, hogy arra felkapaszkodva még megvédhesse az autóban ülőket, de már elkésett. Eldördült az ötödik, végzetes lövés, amely szétrobbantja Kennedy koponyájának jobb oldalát miközben az elnök teste balra és hátra rándult a lövedék becsapódásának erejétől. (Z 313) A gyilkos lövés szemből, a domboldalról leadott második lövés volt. Kennedy a fejlövést követően lehanyatlott a limuzin hátsó ülésére, amikor egy újabb lövés dördült el. A hatodik és egyben utolsó lövést tizedmásodpercekkel a fejlövés után a tankönyvraktár emeletéről adták le (Z 336-337). Ez a lövés célt tévesztett és Connally-t találta el, akinek zakóján látható a becsapódás nyoma, majd az ezt követő képeken az egyre terjedő vérfolt. A lövedék keresztül fúródott Connally mellkasán, összezúzta a jobb oldali ötödik borda elülső és oldalsó részének mintegy 10 cm-es darabját, majd a mellkason át távozott. Szétroncsolta a kormányzó bal csuklóját majd a limuzinba fúródott. Mrs. Kennedy ekkor már lefektette férje haldokló testét a hátsó ülésre és máig megmagyarázhatatlan okból elkezdett felkapaszkodni a limuzin hátuljára, ahonnét a kocsit ebben a pillanatban utolérő Clinton J. Hill lökte vissza az utastérbe. A Limuzin felgyorsult és a következő pillanatban már el is tűnt a felüljáró alatt és száguldva megindult a 4 mérföldre lévő Parkland Memorial Kórházba ahová 12 óra 38 perckor érkezett, ám az összesereglett orvosok már nem segíthettek Kennedyn. (…) A Kennedy gyilkosság szemtanúi és kulcsfigurái közül nem egészen három év alatt huszonegyen haltak meg rejtélyes körülmények között. Annak az esélye, hogy a Kennedy gyilkosság szemtanúi és az ügy érintettjei közül három éven belül ilyen sokan meghaljanak egy londoni biztosító társaság szerint 1 a trillióhoz. A Kennedy gyilkosság esetében ma már nem az a kérdés, hogy mi is történt valójában? Ezt ma már bárki rekonstruálhatja és ez alapján egyértelmű, hogy legalább három fegyveres csoport három pontból kereszttűzbe fogta az elnököt. Kennedy ezt egyszerűen nem élhette túl. De kik álltak ennek a nagyszabású összeesküvésnek a hátterében? Kik mozgatták a szálakat és mi volt a tényleges céljuk? Ezekre a kérdésekre ma még csak sejthetjük a választ, de bizonyosságot csak akkor kapunk majd, amikor 2038 novemberében, 75 évvel a gyilkosság után belepillantunk azokba a dokumentumokba, kihallgatási jegyzőkönyvekbe, fotókba és filmekbe, amelyek pontosan feltárják majd a gyilkosság hátterét, leleplezik majd az összeesküvőket és az őket mozgató hatalmas politikai erőket… Ám addig még 35 évet várnunk kell…(gree.eoldal, részlet)