Észak-Korea kérdésének
megvitatását a szenzációhajhászás és az indifferencia furcsa keveréke
jellemzi a nyugati országokban. A fővonalas média gyakran állítja, hogy a
kommunista ország közvetlen veszélyt jelent az amerikai
nemzetbiztonságra nézve, számos feltételezett forgatókönyvet vázolva
elénk arról, hogyan egyesíthetik erőiket az Al-Qaeda szervezettel egy
közös terrortámadás kivitelezésére. Ugyanakkor a nemrég elhunyt Kim
Jong-Il folyamatos fenyegetőzései és háborús retorikája elaltatta a
közvéleményt és a legtöbben egyáltalán nem foglalkoznak a témával.
A
legutóbbi fejlemények közepette az derült ki, hogy a legtöbb ember alig
követi az Észak-Koreával kapcsolatos eseményeket, a háború veszélyén
pedig legjobb esetben is csak mosolyognak.
Az
amerikai propaganda és a koreai melldöngetés veszélyes helyzetet
teremt. Észak-Korea egy gazdasági katasztrófasorozat gyújtózsinórjává
válhat, és sajnos vannak emberek a világban, akik ezt képesek
kihasználni, amennyiben érdekeik így kívánják.
A
nagyon is konkrét terveket szem előtt tartó globalisták által
támogatott fővonalas nézet szerint Észak-Korea egy szörnyeteg
atomhatalom, amelyik az Al-Qaeda-val együttműködve csupán a megfelelő
pillanatra vár, hogy lecsapjon az Egyesült Államokra. A pán-globális
gonosz-tengelyének képzeletbeli földje George W. Bush kormánya óta része
az amerikai kultúrának. A nagy tévécsatornák az Iránhoz, Szíriához vagy
Észak-Koreához hasonló országokat az ENSZ fegyverkereskedelmi egyezményének
ellenségeiként állítják be. Arról kevesebb szó esik, hogy ezek az
országok azért vonakodnak aláírni az egyezményt, mert az Egyesült
Államokhoz hasonló nemzetek a gondosan elhelyezett kiskapuk segítségével
mindig megtalálják az utat, hogy fegyverrel lássák el a felkelőket.
A
hatalom rendre megfeddi ezeket az országokat, mint az Új Világrend
gazdasági együttműködésének és ál-utópiájának legfőbb ellenségeit. A
csodálatos globális falu felé vezető utat a makacs különcök és a
fejlődés akadályozói elleni csataként állítják be. A személyes és
nemzeti szuverenitást elavultnak és a születőben lévő új rend gátjának
tekintik. Észak-Korea így egy kitűnő ál-példa a szuverenitás ellen.
Észak-Koreával
kapcsolatban felsorolhatatlan számú gonoszságot, rendellenességet és
igazságtalanságot mutathatunk fel, de ezek leginkább a teljesen
elszabadult kommunista őrületnek tudhatók be és nem sok közük van a
nemzeti függetlenséghez. A méhkas mentalitással és a kollektivizmussal
van baj, nem azzal, hogy tisztes távolságban akarnak maradni a globális
játéktól.
Az
Egyesült Államokat fenyegető közvetlen háborús veszély kérdése pedig az
adott forgatókönyvtől függ. Észak-Korea szinte semmilyen logisztikai
kapacitással nem rendelkezik egy tisztességes megszállás
lebonyolításához. Az ország több mint egy évtizede kiterjedt éhínséggel küzd.
Egy
háború kirobbantása soha nem állt Észak-Korea érdekében.
Infrastruktúrájuk egyszerűen nem bírna el egy ilyen terhelést. Létezik
azonban egy forgatókönyv, ami szerint Észak-Koreát az aggodalmak
ellenére is bele lehetne lovalni a katonai csapás elindításába.
Az
éhínség erősödésével egyenes arányban erősödik a forradalom veszélye
is. Egy kormány, jelen esetben egy szélsőséges diktatúra, amikor hatalma
veszélybe kerül, szinte mindig kegyetlen erőszakhoz folyamodik, és
bármilyen áron megpróbálja fenntartani azt. A nyugat által bevezetett
szankciók teljesen destabilizálhatják az amúgy is éhező országot. Így
elképzelhető, hogy kétségbeesésükben megtámadják Dél-Koreát, hogy több
élelmiszerhez és nyersanyaghoz jussanak.
Észak-Koreában
a kötelező katonai szolgálat két évre szól, hadseregük a becslések
szerint 1,1 millió főből áll, ami megközelíti az USA hadseregének
létszámát, ehhez azonban hozzájön még csaknem 8 millió tartalékos
katona, az amerikai 800 ezerhez képest. Kétségbeesésükben elképzelhető,
hogy földi támadást indítsanak és egy ekkora hadsereget nehéz lenne
kifüstölni hazai terepen. Az ázsiai kultúrák híresek aszimmetrikus
harcászatukról (ami az amerikai hadsereg kriptonitja), és egy ilyen
eshetőséget nem szabad félvállról venni, mint ahogyan azt Amerikában
sokan teszik. Megfeledkeznek az utolsó koreai háború kimeneteléről. Egy
ilyen konfliktus legjobb esetben is évekig, akár évtizedekig húzódó
földi hadjáratot jelentene. Észak-Koreához hasonlóan az Egyesült Államok
sem rendelkezik egy ilyen háborúhoz szükséges logisztikával vagy
gazdasági feltételekkel.
A
szkeptikusok úgy gondolják, hogy soha nem jutunk el erre a pontra,
azzal érvelve, hogy bár Észak-Korea sokszor fenyegetőzött ilyesmivel,
még soha nem váltotta be fenyegetéseit. A jelenlegi fejlemények azonban
igencsak eltérnek a korábbi esetektől.
1.
Fontos figyelembe venni, hogy Észak-Koreában vezetőváltás történt. Kim
Jong-il hetvenkedésének évei elmúltak, a fiáról, Kim Jong Un-ról pedig
nem sokat tudunk. A fiatal diktátor eddig mindent véghezvitt, amit
ígért, beleértve a nukleáris robbantásokat, amiknek eredményeként a
nyugat új szankciókat vezetett be. Balgaság lenne azt feltételezni, hogy
a fiú mindent apja mintájára tesz majd.
2.
Sokan azt állították, hogy Észak-Korea soha nem fogja beváltani
fenyegetőzését, hogy felrúgja az 1953 óta életben lévő fegyverszüneti
egyezményt, pedig pontosan ezt tették március elején.
3.
Észak-Korea elkezdte a közvetlen kommunikációs összeköttetések
megszakítását majd a déllel fennálló katonai forródrótot is elvágta.
4.
Észak hivatalosan is hadat üzent Dél-Koreának. Az amerikai kormány
szerint ez csak üres fenyegetőzés, de ezeknek az eseményeknek a gyors
egymásutánja más felé mutat.
5. Észak-Korea bejelentette egy korábban bezárt nukleáris létesítmény újraindítását.
6. Észak-Korea hirtelen bejelentette, hogy lezárja a Kaesong Ipari Zónát,
ahol észak és dél gyártóközpontja található. Az ottani dél-koreai
egységek 50.000 észak-koreait alkalmaznak, az 1000 dél-korai munkás
mellett. Ez a megállapodás évi 2 milliárd dollár bevételt jelent
Phenjannak. Az egység 2000 óta üzemel és a mostanihoz fogható lezárás
még soha nem fordult elő korábban. Az a tény, hogy az észak hajlandó
ilyen komoly bevételről lemondani, jelzi, hogy a helyzet cseppet sem
veszélytelen.
7. Az év elején Észak-Korea ezüstvásárlásai Kínától jelentősen megemelkedtek.
2012-ben a koreai kormány összesen 77.000 dollár értékben vásárolt
nemesfémeket. 2013 első néhány hónapjában pedig összesen 600.000 dollár
értékben vettek ezüstöt. Észak-Korea nemesfém készleteiről nincs adat,
bár a legtöbben úgy gondolják, hogy nem lehet jelentős. A jelenlegi
felvásárlás azonban jelezheti azt is, hogy a kormány próbálja védeni
pénzügyeit az egyre sebezhetőbb gazdasági környezetben. A történelem azt
mutatja, hogy a háborúra vagy megszállásra készülő nemzetek jelentős
mennyiségű nemesfémet próbáltak felhalmozni a konfliktus indítása előtt.
A helyzet további elmérgesedéséhez elég a szankciók szigorítása. Ezzel a hatalmak is tisztában vannak, bár egy újabb Tonkini-öböl incidens (ami köztudottan egy megrendezett esemény volt) is elképzelhető.
Talán érdemes lenne számba venni egy koreai konfliktus kirobbanásának esélyét.
Egy
kiterjedt, aszimmetrikus hegyi háború már önmagában is nehéz.
Észak-Korea megszállása Afganisztánnál is súlyosabb következményekkel
járna és nehezen megvalósítható, már csak a szükséges manőverek száma
miatt is. De egy pillanatra tegyük félre Észak-Koreát és vizsgáljuk meg a
legnagyobb veszélyforrást: a dollár összeomlását.
Kína,
az amerikai állampapírok elsőszámú birtokosa, elindult a dollárról való
leválás útján. A 2008-as helyzettel ellentétben, ez nem elméleti, hanem
egy nagyon is valós folyamat, ami már a végső fázisnál tart. A
fővonalas elemzők szerint Kína soha nem fog leválni a dollárról, mert ez
ártana saját exportpiacainak és befektetéseinek. A probléma abban áll,
hogy Kína már javában próbál megszabadulni dollártartalékától különféle
kétoldalú megállapodások segítségével. Most már Ausztrália is csatlakozott a dollárt leváltó államok sorához a Kínával folytatott kereskedelemben.
Kína nemcsak beszél erről, hanem cselekszik.
A
kínai leválás pedig csak egy része a nemzetközi bankok ténykedésének,
aminek lényege egy új világvaluta létrehozása. Ez a valuta már létezik,
az IMF Különleges Lehívási Jogainak (SDRs) formájában. Ennek széleskörű
bevezetése csupán két dologtól függ:
Első
körben Kínát jelölték ki az új fogyasztói motorként az amerikai
összeomlás nyomában. Kereskedelmük már most túlszárnyalta az Egyesült
Államokét, azonban a terv kiteljesedéséhez a jüannak először jobban el
kell terjednie a globális piacokon, hogy ezzel segítse az IMF-et a
dollár leváltásában. Kína nemrégiben bejelentette, hogy 6000 milliárd
dollár értékben fog kibocsátani jüanban denominált kötvényeket külföldi
befektetők részére.
A
második fázisban Kínának és az IMF-nek szüksége lesz egy bűnbakra,
illetve a közvélemény számára logikusnak tűnő, ürügyként tálalható
eseményre, hogy végleg megszabadulhassanak a dollártól. Észak-Korea
amerikai megszállása tökéletes lenne erre a célra.
Míg
Kína a jó szamaritánus szerepét játszotta az USA felé Észak-Korea
„kezelésében”, és bizonyos intézkedéseket támogatott (legalábbis
papíron), soha nem támogatna egy nyugati katonai akciót ilyen
közelségben saját határaihoz. Kína számára elfogadhatatlan lenne egy
Észak-Korea ellen folytatott háborúval járó NATO és USA katonai
jelenlét, az ellentámadáshoz pedig még fegyvert sem kellene ragadniuk.
Nem kell mást tenniük, mint megszabadulni minden dollártól és kilátásba
helyezni, hogy felfüggesztenek minden kereskedelmi kapcsolatot azokkal
az országokkal, akik nem követik példájukat. A dominóhatás eredményeként
az amerikai kiadások egekbe szöknének és az USA kénytelen lenne kivonni
csapatait. A lényeg azonban, hogy a dollárt, egy globális összeesküvés
áldozata helyett, „háborús veszteségként” írhatnák le.
Tehát
az észak-koreai helyzetet érdemes nagyon is komolyan venni, nem a média
propaganda hadjárata vagy az ország „barbár és erőszakos
nacionalizmusa” miatt és nem is azért mert „terroristákkal
szövetkeznek”, hanem azért mert egy ilyen háború a globalizációnak a
koreainál sokkal gonoszabb céljait szolgálná. Függetlenül az események
alakulásától, mindig az események mögött rejlő igazi indítékokat kell
keresnünk és feltenni a kérdést, hogy ki is nyerne igazán a végén.
Forrás: alt-market.com
Észak-Korea megkérte a külföldi nagykövetségeket, hogy fontolják meg az evakuáció lehetőségét
Észak-Korea
megkérte a területén lévő külföldi nagykövetségeket (többek között
Oroszországét), hogy fontolják meg az evakuáció lehetőségét a
Koreai-félszigeten felgyorsult események miatt.
“Az
Észak-Koreai Külügyminisztérium egy képviselője azt javasolta nekünk,
hogy tervezzük meg az evakuáció lépéseit az orosz nagykövetségről.” -
jelentette ki az észak-koreai orosz nagykövet szóvivője, Denis Samsonov,
pénteken.
“A
döntés épp előkészítés alatt van.” - folytatta Samsonov, hozzátéve,
hogy Phenjanban “abszolút békés” a helyzet. Hozzátette még, hogy
valószínűleg hasonló javaslatot kaphatott több külföldi nagykövetség is
Phenjanban.
Sergej
Lavrov orosz külügyminiszter megemlítette, hogy a szituáció miatt
szoros kapcsolatban vannak az USA, Kína és Dél-Korea nagykövetségeivel.
Észak-Korea
egy második közép-hatótávolságú rakétát telepített a keleti
partvidékére, ahova már előző nap megérkezett egy Musudan típusú rakéta,
mindkét rakéta a jelentések szerint Japán felé irányul. A 3000
kilóméteres becsült hatótávolságával a Musudan elméletileg bármilyen
célpont ellen irányulhat Japán és Dél-Korea területén, és a Guamon lévő
amerikai katonai bázist is elérheti.
Április
3-án a Pentagon bejelentette a döntését, hogy egy korszerűsített
rakétavédelmi rendszert fog telepíteni Guamra, az ottani katonai bázis
védelmében.
A
háború kitörésének a lehetősége nagyban emelkedett, miután a közös USA
és Dél-Korea hadgyakorlaton a nukleáris töltetet is szállítani képes
B-52 és B-2 bombázók is részt vettek.
Csütörtökön
az észak-koreai hadsereg bejelentette, hogy egy “megelőző jellegű”
atomháború az Egyesült Államokkal bármelyik nap kitörhet,
figyelmeztetvén az Egyesült Államokat, hogy “gondolkodjon el az
emelkedett sírhalmok árnyékában”.
Nemrég az észak-koreai hadsereg megkapta a végső engedélyt az atombomba bevetésére válaszul Washington fenyegetéseire.
PressTv
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése