Nicolas Maduro megnyerte a
venezuelai elnökválasztást. Természetesen a sakálok nyüszítenek. De a
sakál már csak ilyen. Ha jóllakott, ha éhes, ha ütik, ha simogatják,
mindig csak nyüszít. Maduroval Venezuela folytatja az utat, amit Hugo
Chavezzel elkezdett. Chavez Venezuela olajvagyonát, mint
elidegeníthetetlen nemzeti kincset, újra állami kézbe vette vissza. Az
olaj nemcsak a belföldi fejlesztések megindítását tette lehetővé, de
életben tartotta a térség egyetlen szociális államtípusának, a
szövetséges Kubának gazdaságát is, melyet a vele szomszédos Egyesült
Államok megpróbált elzárni a világ többi részétől.
A
kubaiak cserébe szakembereket küldtek Venezuelába, akik segítettek
kiépíteni az ország egészségügyi-szociális rendszerét. Chavez Venezuelát
szociális állammá tette. Példáját egyre több állam próbálta meg
valamilyen formában követni a kontinensen. Chavez vetette el a magját
több olyan nemzetközi szervezetnek, melyek megerősödésével a cionista
befolyás elvesztette pozícióját a régióban (Dél Amerikai Nemzetek
Szövetsége/ Karib tengeri és Latin Amerikai Államok Közössége). Az addig
a mélyszegénység alatt élő Venezuelában megtörtént a minden dolgozónak
kijáró egészségügyi ellátás kiépítése, az oktatás mindenkire vonatkozó
egységes kiterjesztése, beleértve az infrastrukturálisan elmaradott
távoli vidékeket is. A szegénységi küszöb alatt élők száma 70%-ról
21%-ra csökkent, az analfabetizmus, amely első elnöki periódusa alatt
10% felett volt, mára majdnem teljesen megszűnt.
Chavez,
és az általa vizionált szociális út szellemiségét jól jellemzi a
történet, mikor az elnök ellátogatott az országhoz tartozó Los Roques
szigetekre. Venezuelai zsidók kezén lévő paloták, és nyaralókomplexumok
sorakoztak a csodálatos tengerparton. Chavez körbejárta a szigetet, és a
nap végén megköszönte a sziget vezetőségének a kalauzolást, dicsérte a
sziget szépségét, élővilágának gazdagságát, és elmondta, hogy büszke rá,
hogy Venezuela egy ilyen, világviszonylatban is különleges területet
tudhat magáénak. Majd közölte, hogy éppen ezért ezt szerinte minden
venezuelai embernek látni kell, és színvonalas munkásszállodákat fognak
itt építeni, ahol a venezuelai munkásemberek családjainak lehetőség lesz
szabadságuk alatt a pihenésen kívül megismerkedni ezzel az egyedülálló
hellyel. Ehhez sajnálatosan szükség lesz a már beépített területek
villáinak és palotáinak az elbontására (egyszóval a tulajdonosoknak
lehet csomagolni).
De
mindezek csak adatok és történetek. Chavez adott egy ennél sokkal
fontosabb dolgot a venezuelaiaknak. Visszaadta méltóságukat. A méltóság
érzését, az érzést, hogy a munkás ember a társadalomnak nemcsak
megbecsült része, de munkájára épül az egész társadalom. Ez venezuelaiak
millióit töltötte el öntudattal. Az önbecsülését visszanyert emberek
tömege már vele együtt álmodott egy igazságosan felépített
társadalomról, ahol nem bűn, hanem erény ha a munkásember ragaszkodik
jogai érvényesítéséhez. Ezekhez a jogokhoz tartozik a megérdemelten jobb
élethez való ragaszkodás joga. Dél-Amerikában ennek a jognak az ösvénye
a fogalommá vált „chavezi út”, és Hugo Chavez halála után Nicolas
Maduro lesz most a megtestesítője. Ehhez az úthoz nem jogászkormány
kell. Ehhez az úthoz ember kell. Ez az ember Venezuelában most Nicolas
Maduro. Győzelméhez gratulálunk, egészséget, erőt, és kitartást kívánunk
neki az úton.
Gergely deák
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése