Az "arab tavasz kopogtat" Európa ajtaján

Bár gazdaságilag nem jelent nyereséget az Európai Unió és az USA számára az ukrajnai konfliktus, de két korábbi nyugati "célkitűzést" ismételten nem árt feleleveníteni. Az egyik, a 2010. februárjában kiszivárgott és gyorsan cenzúrázott EKB-tervezet (európai gazdaságok leépítése, nemzeti kormányok szuverenitási jogkörének minimalizálása, katonai irányítás bevezetése), a másik Ukrajna stratégiai jelentősége, melyről Zbigniew Brzezinski 1994-ben azt írta, "Soha nem lehet azt mondani, hogy Oroszország Ukrajna nélkül megszűnik mint nagyhatalom, hanem azt, hogy a megvásárolt, majd rabszolgává tett Ukrajna, Oroszországot automatikusan nagyhatalommá teszi". Csak egy kicsivel több, mint egy éve, az Egyesült Államok rejtett mondandóját Hillary Clinton tolmácsolta, miszerint bármit megtennének, hogy kiküszöböljék az orosz gazdasági integrációra tett erőfeszítéseket, nem számít milyen áron. Azután, hogy az eurázsiai orosz tervek a térség "re-szovjetizálásának" nevezik a folyamatot, a Clinton alapú beszéd fenyegetést tartalmaz: "Mi tudjuk, mi az orosz cél, és szívesen megtaláljuk a hatékony eszközöket, hogy késleltessük a végrehajtását, illetve megakadályozzuk" a megvalósítását.

Terrorista csoportok és fegyverkereskedői hálózatok működnek együtt és kapcsolódnak a különböző titkosszolgálatokkal külföldről. Az aknamunka szétterjedésének veszélye káros társadalmi vírusokat terjeszt több országban. Az a tény, hogy Romániában 3000 terrorista várható a Közel-Keletről, valószínűleg arra szolgál, hogy bizonyos elemeiknek az ukrán "ellenzéket" kell kialakítania, nem véletlenül. Ez is azt bizonyítja, hogy külső erők határozzák meg a lehető legnagyobb destabilizációs "hatásokat" és az elhúzódó zavargásokat. Gene Sharp a mestere a látszólag kockázatmentes stratégiáknak, amelyek valójában csak az előjátékot képezik, ráengedve a "kutyákat" az áldozatokra. Természetesen, Soros György biztosítja a finanszírozást. A nemzeteknek fel kell fogniuk, hogy ez harc a "lepra ellen", hogy megvédjék magukat, hogy megvédjék a polgáraikat, és hogy fenntartsák a békét. Az érkezés agresszió-rendszere az arab tavasz kialakítási módszereit mutatja és Európa könnyelműségét, aminek vezetésétől hiába is kérnénk vagy követelnénk a végrehajtás koordinálásán kívül bármit. Ma Ukrajna, holnap más ellenszegülő állam, amely nem akarja hallani a szirénákat, a Nyugat és a "liberális demokrácia" fenyegetésére való figyelmeztetést.

Kétségtelen, hogy az Egyesült Államok elsődleges szempontját mutatja (de inkább Bilderbergét) az a törekvés, amikor azzal fenyegetőztek, hogy lassítják az ukrán gazdasági integrációt Ukrajna és Oroszország között, valamint, hogy megakadályozzák azt. Most, hogy Ukrajna stabilitása ingadozik a nyugat által hangszerelt káosz hatására, és a gazdaságot közelgő összeomlás fenyegeti, az állítólagos cél, az európai integráció, vagyis Ukrajna felvétele az Európai Unióba - egyébként is bizonyított -, hogy hazugság. Az Európai Unió nem fogja beintegrálni a csődbe ment, elsüllyedt, teljes egészében tönkrement ellátású, a hónapokig tartó felkelés és konfliktus okozta sebektől legyengült Ukrajnát. Az EU-t már a kezdetektől fogva az a szándék vezérelte, hogy konzultálva a NATO parancsnokokkal, tönkretegye az országot, és a nyereség, a rekonstrukció reményében helyezze a Nyugat égisze alá. Mindkét esetben, az integrációs mese jelenik meg. A polgárok számára semmi jót nem jelent. Az "Európai Unió aktivista" akciói bármely európai országot érinthetik a közeljövőben.

A bőséges reklám, a viták a "fegyverszünetről", nem más, mint egy kísérlet, hogy a szabotőrök időt nyerjenek a regionális önkormányzatok befolyásolásához (Nyugat-Ukrajna), hasonlatosan a "Nyugat", magyarországi 1956-os, jól ismert "támogatásához". Sajnos, ezek a megbeszélések csakúgy nem hitelesek, mint a Genfi-2. Az egész célja egy csekély befektetésű, külföldi távirányítású puccs. Klitschko, a box-bajnok, arra törekszik, hogy a vezetés - és az ő csatlósai - számára több előnnyel járjanak a tárgyalások a "demokratikusan megválasztott kormányban". Még radikálisabb intézkedések valószínűek, mivel Klitschko január 22-én azt mondta: "Ha kell, csatlakozom a tüntetőkhöz a golyóesőben". Ugyanez a provokáció Arseniy Jatsenjuk, a Batkivschchyna párt vezetője részéről, aki szintén fejest ugrana egy ukrajnai polgárháborúba, és aki szintén kijelentette: "Holnap együtt menetelünk. És ha az ár egy golyó lenne a fejbe, akkor egy golyó lesz a fejbe, de egyenes, igazságos és bátor ember szenvedett".

Kétségtelen, hogy az ukrajnai embereknek elege van a korrupt kormányokból, az országot kifosztó "oligarchák", a szovjet maffia utódai által létrehozott nyomorból, tolvajlásokból, rablásokból és lassan vagy kivégzésszerűen végrehajtott gyilkosságokból. A probléma nem egyedi. Gorbacsov nem csak az oroszokat adta el kilóra a nyugati cionistáknak, hanem az egész volt "szocialista tömböt", tokkal, vonóstól, ahogy ezt az ún. "rendszerváltás utáni magyar kormányok" is megtették és teszik a mai napig. Ukrajnát ugyanúgy a magukat liberálisnak, baloldalinak, polgárinak, vagy jobboldalinak kikiáltó, nyugati tervezés-szervezés és támogatás alapján létrejött csoportok taszították nyomorba, mint a kelet-európai volt szocialista országokat. Természetesen ez nem ment volna beépített emberek és hazaárulók nélkül. Nem kétséges, hogy az európai EU tagországok lakossága is elégedetlen az unió kifosztó, egyre erőszakosabb politikájával és terrorjával szemben, ami "előre tervezett és kiprovokált lázadásba" fog megmutatkozni. Kérdés, hogy lesz-e elegendő előrelátás a "lázadó erők" irányítóiban, hogy tanuljanak az "Arab Tavasz", vagy a világon máshol ugyanezekkel a módszerekkel végrehajtott "karámba terelés" folyamataiból?


Az ukrajnai helyzet egy lehetőség az "európai destabilizáció elleni harc" meghirdetésére, ami egyet jelent a "terrorizmus elleni" harccal való összekapcsolással is, melyben mindenki rendszerellenes aki szót, esetleg kezet emel a rendszer ellen, és egyúttal "terrorista" is, mert nem fogadja el az elcsalt választások "eredményeit". Ez utóbbinak azért is van aktualitása, mert most Magyarországon minden pártoskodó az esélyek latolgatásával és a rivalizálók kiteregetési kampányaival van elfoglalva, pedig a FIDESZ 65% körüli "győzelmét" már régen "eldöntötték", vagy ahogy szokták mondani: "lezsírozták"...
Nem baj, ha csak három ember megy el szavazni, és ebből kettő a FIDESZ-KDNP koalícióra szavaz, mert a "kétharmadhoz" így is elegendő, az erre a célra, jobb bal és középzsidó összefogással, egy illegitim alkotmány alapján összekínlódott választási törvény szerint, és a "kormányzás látszatának bitorlásához". A 2010-es választás is kísértetiesen hasonlított az 1947-es "Kékcédulás" választásra, mindössze annyi különbséggel, hogy 2010-ben már elmehettek szavazni az emberek, de a szavazatokat átcsoportosítva, osztva-szorozva, vágva és kiegészítve, fel és letupírozva, az előre eldöntött arányok szerint keverték, majd bejelentették és azóta is gyakorolják a FIDESZ-KDNP-MSZP-LMP diktatúrát, nyugati haderős háttértámogatással, az ország szavazásra jogosult lakossága 2/9-ének (?) hozzájárulásával...

/Tulok /