Így néz ki, amikor egy ország gazdasága összeomlik – Ferfal a mostani helyzetről

Argentína egy olyan ország, amely számára nagyon is ismerősek a zavaros vizek, amelyek felé ismét tart. Az elmúlt 32 évben háromszor jelentett fizetésképtelenséget szuverén államadósságára és nagyon úgy tűnik, hogy ismét erre készül.

Valutáját, a pezót, egyedül januárban 20 százalékkal értékelték le. Az infláció jelenleg 25 százalékon áll, a költségvetési hiány pedig robbanásszerű növekedésnek  indult. A kötvénykockázati swap árfolyamok alapján ítélve a piac 85 százalékos esélyt lát a szuverén csődre az elkövetkezendő öt év során az országban.

Szeretnéd tudni, hogy milyen, amikor egy ország valutája összeomlik? Argentína sajnos valósidejű bepillantást enged egy ilyen helyzetbe.

Ma Fernando „FerFAL” Aguirre fogja elmondani nekünk, hogy miként látja a helyzetet egy átlagember.

Fernando hazája gazdaságának 2001-ben történt tönkretétele alatt, a hiperinfláció berobbanásával indította el blogját és azóta hivatásával is felhagyott, hogy minden idejét a nagyközönség felkészítésére fordíthassa és minél több embernek átadhassa tapasztalatait és a válság által végzett pusztítással kapcsolatos észrevételeit.

Az „Egy gazdasági összeomlás túlélése” címmel könyvet is írt tapasztalatairól. Jelenleg nagyon sok hasonlóságot vél felfedezni az argentin összeomláshoz vezető út és a legtöbb nyugati ország jelenlegi helyzete között, az Egyesült Államokat is ideértve.

Chris Martenson: Rendben. Tárd elénk a jelenlegi helyzetet. Mi történik most Argentínában? Mi van a valutával, a pezóval?

Fernando Aguirre: Nem is olyan régen, idén január 22-én a pezó 15 százalékot veszített értékéből. Ez komoly leértékelés. Végül azon az egy héten összesen 20 százalékot esett és azóta is elég őrült a helyzet. Az infláció bizonyos szektorokban elszabadult, egyes élelmiszerek ára 100 százalékot emelkedett, a boltok árai átlag 20 százalékot emelkedtek, de van ahol ez 30%. Elég összetett a helyzet. Nagyon sok bolt nem akar eladni semmit, amíg nem tudják frissíteni az áraikat. A szállítók is visszatartják az áruikat, mert ki akarják várni, hogy mi történik. Ez mindannyiunk számára ismerős helyzet, mert 2001-ben is ugyanez történt, amikor minden, amit addig biztosnak gondoltunk összeomlott.

Chris Martenson: Tehát 100 és 20 százalék közötti az infláció. Ezek egy évre vonatkozó adatok?

Fernando Aguirre: Ezek az értékváltozások néhány nap alatt történtek. Például a cement ára az egyik déli nagyvárosban, Balcarce-ben 100 százalékkal emelkedett egyik napról a másikra, vagyis megduplázódott. Córdobában és Buenos Airesben 20-30 százalékos áremelkedést tapasztalnak az élelmiszerboltokban. Az egyik család mesélte, hogy a barkácsboltban nem tudnak vásárolni, mert a boltok nem akarnak eladni semmit, amíg nem látják, hogy hogyan alakul a helyzet.

Chris Martenson: Értem. Ez az egyik rejtély az inflációval kapcsolatban. Egyértelmű, hogy „repülő pénzről” van szó, tehát mindenki próbál megszabadulni tőle. Az ember azt gondolná, hogy ez felpezsdíti a kereskedelmet, de amikor mi vagyunk a tranzakció másik végén, tehát, ha én bolttulajdonos vagyok, akkor minél több árut megpróbálok visszatartani, ameddig csak lehetséges. Ez a helyzet keserű iróniája, hogy bár a pénz elvileg ide-oda repked és értéktelen, az áruk eltűnnek a polcokról. Te is ezt látod?

„Vásárlásonként maximum két csomag cukor”

Fernando Aguirre: Abszolút. A polcok félig üresek. A kormány próbálja keresztülverekednie magát a problémákon, próbálja kierőszakolni, hogy a cégek töltsék fel a készleteiket és ilyesmi, de a boltok inkább kivárnak. Például a benzin ára 12 százalékot emelkedett az elmúlt néhány nap alatt. Igazából semmit sem tudnak tenni ellene. Ha nem emelik az árakat, a cégek egyszerűen nem adnak el semmit. Elég kényes helyzet.

Chris Martenson: Vannak rögzített árak érvényben bármire? Hoztak ilyen intézkedéseket?

Fernando Aguirre: Ahogy te is tudod, az árak befagyasztása nem megoldás és nem működik. Úgy értem, ezt már próbálták korábban is Argentínában. Éppen tavaly az év egyik legnagyobb híre volt, hogy a kormány befagyasztotta az élelmiszerek és bizonyos háztartási elektronikai eszközök árát. Nem működött. Néhány nap, és azok az állítólag befagyasztott árak ugyanúgy emelkedtek tovább és amint megszüntették a hivatalos árrögzítést, mindennek duplájára emelkedett az ára.

Chris Martenson: Hadd tegyem fel a következő kérdést: Hány ember tart ma dollárt a bankban Argentínában? 2001-ben az egyik dolog, amit láttunk, hogy nagyon sok embernek volt dollárja a bankban. Aztán egyszer csak jött egy bankszünet és néhány héttel később, amikor a bankok ismét kinyitottak jött a meglepetés: mindenkinek a korábbinak megfelelő összeg volt a számláján, csakhogy dollár helyett pezóban. Ez egyszerű lopás, ha megengeded a kifejezést. Ma van pénze az embereknek a bankokban? Mi a helyzet ezzel?

Fernando Aguirre: Először is szeretném egyértelművé tenni a hallgatóknak, hogy azok a bankok, amelyek ezt tették, ugyanazok a bankok, amiket mindenhol a világon megtalálunk. Nem holmi furcsa dél-amerikai vagy argentin bankokról van szó, hanem a nagy nemzetközi bankokról. Ha képesek voltak lopni az emberektől egy helyen, senki ne lepődjön meg, ha máshol is megteszik.

Forrás: zerohedge.com