A tizenharmadik jelenés

"Miért félsz? Miért kételkedsz? Itt vagyok!"

1974. január 4. péntek 16:15

Annyira sajnálom, hogy nem tudtam részt venni Mass ma reggel, mert volt 8-kor, és kellett, hogy megkapjam a gyermek készen áll, és vezetni őket az iskolába 08:30.

9 órakor, mentem imádás az Oltáriszentségben. Én maradtak 11:00 készíteni az étkezés a férjem, anyám, és a két idősebb gyermekek, akik jönnek haza ebédelni délben. Visszatértem a bentlakásos iskolába, délután, hogy némi vasalás az apácák. A kettő között, azt jelentette, hogy látogassa meg az Oltáriszentségben.

Két órakor, érkeztem meg a kápolna Szent József iskolában. Én maradtam 3-ig órakor imádatát Jézus jelen van az Oltáriszentségben. Aztán elmentem nővér Bruno irodájába, hogy hívja az orvost, hogy egy találkozót az én legidősebb lánya. Ahelyett, vissza a vasalás, úgy érezte, hogy megálljon a kápolna. Úgy volt, mintha valaki azt mondja, "Meg kell, hogy ott". Ez olyan szép, olyan békés, hogy imádja Jézus jelen van az Oltáriszentségben. Jézus olyan boldog!

Azt hiszem, nem maradt volna a helyem. Úgy éreztem szögezve a helyszínen. Azt hiszem, tudtam volna ott maradt a végtelenségig, úgy éreztem, a lelkem, így egyesül Jézus.

De az idő haladt anélkül, hogy én, hogy észrevennénk.

Hirtelen hallottam a templomi harangok hang 4:15. Én még mindig egy évtizede a rózsafüzért mondani, mielőtt hazatért, a gyerekeimnek hamarosan haza, és én ott kellett lennie a számukra. Tényleg, mint én, hogy itthon mikor kapnak vissza az iskolából.

Szóval, én kezdtem az utolsó évtizedben a Rózsafüzér amikor hirtelen esett a sötétségbe. Ha tudná, mennyire féltem voltam, nem tudtam segíteni, de kiáltani. Azt kell, hogy hívják a papot, hogy elmondja neki: "Én nem látom többé", mert én voltam a teljes sötétségben. Úgy éreztem, tehetetlen, a szívem dobog olyan hangosan.

Aztán hallottam a pap jött oda hozzám és mondja nekem egy nagyon nyugodt hangon: "Ne félj. Légy türelmes, és várjon néhány percet. El fog múlni."

Láttam, hogy ő nem aggódott (azt mondtam magamnak, hogy könnyű volt neki, hogy azt mondják, nem volt az én helyemben!). Aztán azt mondta Margaret nővér: "Gyors, menj találni Sister Bruno."

Amikor hallottam, hogy valaki jön, azt hittem nővér Bruno. Megkérdeztem, hogy ő volt, és azt válaszolta: "Igen, én vagyok."

Megkértem, hogy vigyen haza. Aggódtam, és vajon mi fog történni velem. Azt hittem, az én családommal, a gyerekeimmel. Nem látni többé! Milyen szomorú voltam, én Istenem!

Jézus azt mondta nekem, egy nappal azután, hogy látogatást, hogy én is szenvedek bűnösök, de ő nem mondta nekem, hogy vak. Jézus azt mondta nekem, hogy mi lesz a testem, és ami még fontosabb, hogy én is szenved a sok lélekben, de ő nem mondta nekem, hogy mondani semmit. Ha azt mondtam valamit, akkor volt, amikor féltem, amikor találtam magam a sötétben.

Ebben az órában a délután, én nem hiszem, hogy eljött Jézus sem, hogy nem volt az ő ideje, az összes többi alkalommal, jött a 07:00.

Miután ezt a szörnyű kínt (hirtelen, mindkét szem és a szellem dobott a legsötétebb a sötétség), voltam legyőzni a boldogságtól. Apa azt mondta nekem valamit, amint azt észre.

A szikrázó visszatért a szemembe, én félelem és szomorúság vált óriási öröm és leírhatatlan béke.

Gondolom, meg kell egyezniük, hogy valaki szenved az egyik a halálos ágyán, amikor a lélek elhagyja a testet, nem szenved többé, aztán, hirtelen, úgy találja magát ebben a nyugalom, ebben a lelki fényt, hanem átszellemült Jézussal.

Én nem vak, sőt, azt hiszem, felkiáltott: "Nem, nem vagyok vak", én is most fedezem fel a fény. Igen, a Fény megjelent nekem, ugyanazon a helyen, helyére az Oltáriszentségben, mintha még szebb, fényes, és átláthatóbb, mint máskor.

Letérdeltem ott, ahol voltam, a hátsó a kápolna mellett a székemet. Azt hiszem már minden mosoly, annyira boldog, hogy a fény újra ... a sötétség mélyén a fény, és mi Light, a legszebb fények!

Ezután Jézus megjelent.

Jézus olyan kedves. Ő volna hagyott, mint ez az egész életem. Én az Ő kezében, mindannyian a kezében. Ő a mester. Azt teszi, amit Ő akar velünk. Valóban meg kell köszönni neki minden a kegyelmeket, Ő ad nekünk.

Ha látjuk, ha halljuk, ha járunk, ha mi is jó egészségnek örvend, ha boldogok vagyunk, hogy hála neki, és neki egyedül. Megtehet minden e tőlünk egy pillanat alatt.

De, ha mi szenvedünk, ha van mindennapi gondokat, akkor ő is, aki lehetővé teszi, hogy mi lesz az ég.

Mi van felajánlani mindent Jézus: örömünket és a fájdalmak, és rajta keresztül, és vele, tudunk rakni fel az egészet.

Ez alkalommal, Jézus jobb kezét a szívére és a bal karja lógott az oldalán. Ő rám mosolygott, és azt mondta:

"Miért félsz? Miért kételkedsz? Itt vagyok."

Azt mondtam Jézusnak: "Uram, én félek. Azt hittem, vak"

(Azt hiszem, azt mondta, hogy hangosan).

Ezután, Jézus azt mondta nekem:

"Mondd meg nekik, hogy minden ember a Földön úgy érzi, hogy így a sötétben."

Szóval, én megismételte hangosan. Ekkor Jézus azt mondta:

"Kiss a földre háromszor bűnbánat hiánya miatt a hit."

Szóval, én tettem, ahogy ő kérte. Aztán lassan Jézus felemelte a kezét Szív és kiterjesztette felém jelezni, hogy menjek előre. Ugyanakkor, azt mondta nekem:

"Gyere ide, és meghajolt."

Szóval, én felmentem a háton és a kápolna az oltár elé, Jézushoz. Én nagyon közel volt hozzá. Én meghajolt, ahogy Jézus tanított.

Jézus rátette a kezét a szíve fölött ismét. Letérdeltem közel hozzá, és azt mondta:

"Legyen olyan kedves, hogy ismételje meg ezt:

"Ecce Dominus Noster cum virtute veniet et illuminabit oculos servorum Suorum. Laetamini, laetamini a Domino, laetamini cum Magdalena. Paratum cor ejus:" Speravi a Domino, út se simplicitas prodit amabilis. " "(A mi Urunk eljön hatalommal és világosítsa meg a szeme az Ő szolgái. Örüljetek az Úrban, örülnek a Madeleine.Her szívvel készen áll:" Azt remélem volt az Úr, hogy a szerető az egyszerűség tükrözné Őt ")

Jézus azt mondta, ezek a mondatok nagyon lassan nekem abban a sorrendben, hogy én csak írtam le őket. Aztán azt mondta nekem:

"Minden alkalommal, amikor visszatér a helyére után Eucharisztia, helyezze el a bal kezét a szívére, és a jobb kezét keresztbe a tetején."

Feltételezhető, hogy Jézus helyzetben Elmagyarázta nekem. Én is utánozták.

Jézus mosolygott rám néhány pillanatig, aztán eltűnt.

Tartottam a kezem a helyén, amíg kaptam vissza a helyemre.

Az első péntekén február 1974

Jézus nem jelenik meg.

Tizenkettedik jelenés

"Dozulé ezentúl egy áldott és szent város"

1973. november 2. péntek 07:00 (Feast of All Souls)

A fény tűnt számomra, akkor Jézus jött, mint rendesen a kezét nyitott. Ő rám mosolygott, aztán fölemelte a két karja, mintha a kereszten, és a ferde feje kissé jobbra ha ő volt arról, hogy keresztre feszítsék, de Sebei nem voltak ott. Inkább nem láttam sebeit.

Azt mondta, nagyon komoly hangon:

"Dozulé ezentúl egy áldott és szent városban.

Ön él az idő az utolsó erőfeszítései Evil Krisztus ellen. Sátán mentesült a börtönből. Ő elfoglalja a teljes föld színéről. "

Jézus mindig beszél velem nagyon lassan. Ma volt a hangja nagyon, nagyon ünnepélyes. Annyira szomorú látni őt így. Aztán azt mondta nekem:

"Góg és Magóg, számuk kiszámíthatatlan.

Nem számít, mi történik, ne aggódjon. Mindannyian lesz öntött a tűzre az örökkévalóságig.

Boldog, akik adnak a szívüket, hogy a Legfelsőbb Lény egyedül. "

Később, Jézus leeresztette a fegyvert, és vette fel az ő normál helyzetben az ő keze hosszabb felém. Ő rám mosolygott egy darabig, majd így szólt hozzám:

"Ez az üzenet az Ön számára:

Boldog, akik adnak a szívüket, hogy a Legfelsőbb Lény vagy egyedül, az én Atyám egyedül kedvesség. Ő megbocsát a legnagyobb bűnösök, az utolsó pillanatban az élet.

Mondd, akik meghalnak, bűnbánó, hogy minél nagyobb a bűn, annál nagyobb My Mercy. Abban a pillanatban a lélek elhagyja a testet, hogy áll ezen a csodálatos fény. Mondd nekik, hogy.

Jézus szavai. "

Aztán kaptam egy nagyon komoly üzenet a püspök, és egy személyes számomra, amit meg kell titokban tartani az egész életem.

Akkor Jézus eltűnt.

Péntek, december 7, 1973

Az első péntekén december hónapban, vártam sokáig. Ezután, 7:45 órakor, elhagyta a kápolnát. Volt egy nehéz szívvel és könnyes szemmel - Jézus nem jött.

Azonban tudom, hogy bár én nem láttam őt, ő is ott volt. Ő mindig velünk van, mindannyiunk számára.

A mindennapi életben, Jézus ott van, mindig jelen van. De látni Őt olyan szép, olyan csodálatos, hogy a fény olyan ragyogó! ... És az arca, a tekintete, az ő nagyságát! ... Hogy felséged ... minden, ami a páratlan szépség. Minden, ami különös, semmi, de furcsa, semmi ... semmi, de Jézust egyedül.

Jézusom, ha tudná, mennyire szeretlek - és ő tudja.

Tizenegyedik jelenés

"Mercy, én Istenem" "A Glorious Cross összehasonlíthatónak kell lenniük

a vertikális dimenzióban (738 méter), a város Jeruzsálem.

Meg kell nagyon erős "

1973. október 5. péntek 19:00

Mivel ő volt az utolsó alkalom, Az Úr megjelent, ahol az Oltáriszentség volt téve.

Jézus átvette a helyét a legtöbb Oltáriszentségben. Én már nem láttam az oltár, sem az Oltáriszentségben. A fény tett a helyére.

Jézus megjelent egészen közel hozzám, valamivel a föld fölött. Lába pihent egy lapos kő mellett egy pár kavics. A jobb láb volt, előre és fedetlen, csaknem a bokáig, a bal lábát volt elrejtve az Ő ruhát, így csak látni a tippeket a lábát. Ő vakítóan fehér ruhát tartottak a derék egy kötéllel, a nyak nyitó volt, kerek és gyűjteni, de a nyak egy kicsit laza. Az ujjak meglehetősen széles, mint azok az alb, hogy kicsúszott a fejét.

Inkább hosszú haja a vállára. Ő kezet és arcot kell nagyon világos. Vagy, ahogy az Úr azt mondta: "a kezét és arcát ragyogni, mint a Nap", és hogy leírja pontosan. Mindez csodálatos volt.

Hangsúlyozom, a mondat, ő meg volt szeretet és kedvesség, mert kaptam Jézustól. Azt mondta nekem, hogy maga.

Ő rám mosolygott, keze terjeszteni, mintha üdvözölni engem. Én genuflected, én meghajolt, aztán letérdelt, és tette a kereszt jelét. Megcsináltam nélkül, automatikusan Jézus kelljen mondani, ebben az időben, de minden kétséget kizáróan, Ő az, aki engem rá. És én, nem kétséges, meg kell csinálni. Nem tudom, ha érted, de vannak dolgok, amelyeket nehéz megmagyarázni.

Jézus egy pillanatra szó nélkül. Én csak tartott csodálni ezen csoda, vártam őt, hogy mondjon valamit. Néhány pillanat múlva, Jézus azt mondta nekem:

"Mondd meg az emberek itt, hogy csatlakozzanak hozzád, amikor azt mondja az ima tanítottam őket, majd egy évtizeddel a rózsafüzért."

Átmentem az Üzenet. Csakúgy, mint az első alkalommal, az Úr diktálta az üzenet nekem nagyon lassan, néz rám egész idő alatt. Én ismételni minden egyes mondat után őt.

"Mercy, én Istenem, azokra, akik gyaláz Ön;

Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek.

Mercy, Istenem, a botrány a világon;

Megszabadítja őket a szellem a Sátán.

Mercy, Istenem, én azokat, akik megszökött Ön;

Adj nekik elismerését az Eucharisztia. "

Jézus megállt egy pillanatra, és azt mondta nekem:

"Aki nem az lesz az én Atyám, és eszik e kenyérből él majd ennek fényében örökké."

Aztán így folytatta:

"Mercy, én Istenem, azokat, akik jönnek, hogy megbánjuk lábánál theGlorious Cross, esetleg úgy találják, ott béke és öröm Isten, a mi Megváltónk."

"Mercy, én Istenem, hogy Ön Királyság jöhet, de menteni lelkek, van még idő, f, vagy az idő közel van, íme, én megyek.

Ámen, gyere, Uram Jézus. "

Ezután Jézus azt mondta az évtized a Rózsafüzér velem. Azt mondta, hogy együtt nagyon lassan vártam minden "Üdvözlégy, Mária" annak érdekében, hogy kezdeni vele. Ez annyira mozog, hogy azt a rózsafüzért Jézussal. Én soha nem mondtam, hogy lassan az életemben. Az az évtized végére, Jézus azt mondta nekem:

"Uram, öntsük ki az egész világ kincse A végtelen irgalom."

Én nem hiszem, megismételte ezt a mondatot, hogy felszívódott voltam a pompa Jézus jelenlétét. Tudtam maradni, és csodálja őt a végtelenségig, anélkül mondok semmit, kérdezés nélkül neki semmit. Különben is, nincs benne semmi megkérdezni. Olyan volt, mintha én már szögezve a helyszínen. Bármi megtörténhetett volna, akár a mennydörgés, és én nem hallottam meg. Nem szeretném, ha költözött, ez volt a pompa a jelenlétét.

Különben is, amikor Jézus ott van, én már nem vagyok a földön. Nem értem, vagy azt gondolja, bármit körülöttem. Ez egy csoda az ember szeme, és Spirit, amelyeket nem lehet megmagyarázni. Te tényleg ott kell lenni. Nincsenek szavak elmagyarázni, hogy mit éreztem, még a legnagyobb költői nyelv.

Mindazok számára, akik kételkednek, tudom megerősítik a létezését a világ más, mint az, amit látsz.

A több csodálatos egyik az, amit nem lát, akkor nem is kezdenek képzelni milyen érzés!

Ima után, miközben továbbra is engem néztek, Jézus azt mondta nekem:

"Mondjuk ezt hangosan":

"A Glorious Cross, (ezen a ponton, Körülnézett a közönség), emelt a High Butte összehasonlíthatónak kell lennie a vertikális dimenzióban a Jeruzsálem városában. A fegyvert ki kell terjednie a kelet-nyugat felé. Meg kell nagyon fényes. "

Egy nagyon komoly hangon, Jézus azt mondta nekem:

"Ez a jele az Ember Fiának."

Aztán néhány pillanat múlva:

"Van valaki ásni 100 méterre van a helyén a Dicsőséges Kereszt, abba az irányba, a jobb karja, és a víz fog folyni onnan. Lesz minden jön, hogy mossuk ott jeleként a megtisztulásra."

Később, Jézus odahajolt hozzám és azt mondta, diszkréten, de nem pontosítja, hogy azt kell mondanom, hogy hangosan -, így nem is mondtam a papnak ig vasárnap:

"Mindig örömteli, nem siránkozik át az általános kataklizma e nemzedék, az mindezt meg kell történnie. Ekkor a jele az Emberfia megjelenik az égen. És a pogányok ideje lesz teljesíteni. Mindenki sztrájk mellét. Csak a evangelizálása az egész világ, akkor azt vissza a dicsőség. "

Jézus tovább nézett rám még néhány percet. Ő rám mosolygott, aztán eltűnt.

Tizedik jelenés

"Örüljetek! Örüljetek az Úrban szüntelenül. Örüljetek, mint az Úr szolgája itt jelen van túlterheltek öröm a Fény, hogy ő érzékeli."

1973. szeptember 7. péntek 07:05

Volt néhány ember a kápolna előtti ismertetése az Oltáriszentségben.

Mikor észrevette a fényt, ez idő, amikor a legtöbb Oltáriszentség volt, annyira boldog, hogy nem tudtam segíteni, de kiáltani: "Ott van".

Annyira boldog voltam! Jézus nem látogatott meg a megelőző hónapban.

Rögtön azután a fény, Jézus megjelent a szokásos módon. Ő rám mosolygott egy ilyen szelíd mosollyal. Azt mondta nekem:

"Térdet hajt, és meghajolt."

Ezután Jézus így szólt hozzám:

"Mondjuk ezt hangosan:

Örüljetek! Názáreti Jézus, az Ember Fiának feltámadt a halálból, van előttem körül a fény, keze és arca sugárzó mint a nap. Ő meg tele van a szeretet és a jóság. És itt van, amit az első és az utolsó és az Élet azt mondja, hogy mindenkinek, aki tanúk rá: örüljetek! Örüljetek az Úrban szüntelenül. Örüljetek, mint az Úr szolgája itt jelen van túlterheltek öröm a Fény, hogy ő érzékeli. "

Néhány pillanat múlva:

"Légy alázatos, türelmes, karitatív."

Jézus, akik súlyosabb, azt mondta:

"Kiss a földet háromszor vezeklés a gonoszság."

Mikor felpillantott, miután megcsókolta a földön, Jézus pedig nagyon szomorú. Nézte az embereket a kápolnában egy távoli néz ki, ha ő volt látni az egész világot.

Megkérdeztem tőle, miért volt olyan szomorú. Azt válaszolta:

"Én vagyok szomorú, mert a hiányzó hit a világ, mert mindazok, akik nem szeretik az én Atyám."

Következő, Jézus azt mondta:

"Mondjuk ezt hangosan:

Minden, menj a kidolgozásban a pontos helyet, ahol az Úr szolgája látta, hogy a Dicsőséges Kereszt és azt mondják, ez a szerény ima minden nap, majd egy évtizedes a rózsafüzért. "

Ezután, Jézus azt mondta nekem:

"Mondja ki a teljes rózsafüzér együtt az emberek, akik azt mondják, az ima veled."

Jézus diktált az ima számomra, mondatról mondatra, miközben ő meg mintha nagyon szomorú és nagyon távoli.
Itt a Prayer, hogy Jézus diktált nekem nagyon lassan:

"Mercy, én Istenem, azokra, akik gyaláz Ön;
Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek.
Mercy, Istenem, a botrány a világon;
Megszabadítja őket a szellem a Sátán.
Mercy, Istenem, én azokat, akik megszökött Ön;
Adj nekik elismerését az Eucharisztia.
Mercy, Istenem, azokat, akik jönnek, hogy megbánjuk lábánál
A Glorious Cross, esetleg úgy találják, ott béke és öröm
Isten a mi Megváltónk.
Mercy, Istenem, hogy Ön Királyság jöhet, de menteni lelkek,
még van idő, mert az idő közel van, íme, én megyek.
Ámen, gyere, Uram Jézus. "

Aztán elmondta a rózsafüzért, mint az Úr kért tőlem. Jézus szomorúan nézett rám az egész idő alatt, hogy én elmondta a rózsafüzért. Miután befejeztem a rózsafüzért, így szólt hozzám:

"Uram, öntsük ki az egész világ kincse A végtelen irgalom."

Én ismételten ez a mondat, hogy vessen véget az ima. Ezután, Jézus azt mondta nekem:

"Legyen olyan kedves, hogy ismételje meg ezt:
"Vos Amici Mei estis, si feceritis quae ego praecipio Vobis."

(Itt vannak a barátaim, ha megteszem, amit tanítani).

"Ha tanúi az én nevemben, legyen olyan kedves, hogy megismételje ezt."

Aztán egy szomorú pillantást, Jézus hagyott, és eltűnt.

================================================== ================================================== ========================

(1) atya Gires.

(2) atya L'Horset, nővérek B. és M. elmondta a rózsafüzért minden nap, de a bezárt kápolna!

(3) december 27, 1673, 299 évvel korábban Jézus megjelent a Paray le Monial. Return .

(4) : "Ez" a várost.

KILENCEDIK jelenés

"Az Úr szolgája fog beszélni a nyelvet, amely idegen neki"

A hatodik - 1973. július első péntekén - 07:00

A fény, akkor Jézus megjelent nekem, mint ő volt, a másik alkalommal a Tabernákulum, keze terjeszteni felém üdvözölni engem. Ő meg volt az egyik csodálatos kedvessége és mosolya nagyon kedves. Mindez nagyon nehéz leírni, ez olyan szép.

Néhány pillanattal később, Jézus felemelte a jobb kezét felém, és tegye a másik kezével a mellét. Azt mondta:

"Legyen olyan kedves, hogy ismételje meg ezt:
"Misit Dominus Manum Suam et Dixit mihi: Spiritus Domini docebit vos quaecumque dixero Vobis." (Az Úr kinyújtotta kezét, és azt mondta nekem: A Szentlélek megtanít mindent, amit én mondok.)

Később, a karja még fel felém, és balját a mellére, azt mondta nekem:

"Menj, mondd meg a püspök minden szó azt diktálta neked, és az Úr szolgája fog beszélni a nyelvet, amely idegen neki."

Nem emlékezve egy szó a latin, hogy az Úr azt mondta nekem a kezdetektől fogva, azt mondtam neki:

"De Uram, nem emlékszem többé." Azt mondta nekem:

"Ne feledd szavaim: tanú lesz a My Name, és akkor nem kell gyakorlat, hogy tudja, mit mondani, mert én veled leszek."

Ezután Jézus eltűnt.

Szóval, el kellett mennem megtalálni a püspök, és bár Jézus megnyugtatott, hogy nem volt semmi félelem, haboztam, hogy menjen.

És akkor, mikor megyek? Nem tudtam túl sok mindent róla, de tudtam, hogy nagyon jól, hogy el kellett menni. Nem tudtam menni egyedül, és különben is, ez döntötte el, hogy a pap dönteni. Én nem csináltam semmit a saját.

Első péntekén, augusztus, 1973

Amikor 6:00 megérkezett a kis kápolna előtt a legtöbb Oltáriszentség téve az első péntek a hónap, lelkem tele volt nagy béke és öröm.

Én türelmetlenül várta a "Jézus", ez a Jézus, a szeretet, aki látta jónak, hogy meglátogasson az előző pénteken. Micsoda kincset, ami csodálatosan szép a szemem, és lelkem látta az Ő jelenlétében! Ez csak addig tartott pár percig minden egyes alkalommal, de ha ezek a jegyzőkönyv a Jézus jelenlétét elmúlt egy örökkévalóság, ó, milyen édes, milyen csodálatos lesz ez örökkévalóság kell ez a "nagyszerű" könnyű.

De, mint 7:00 jött, a másodpercek végtelen tűnt számomra. Megvártam, amíg 7:45, aztán rájöttem, hogy Jézus nem akart jönni. Már túl késő volt. A szívem annyira szomorú, azt hittem, az én világ szétesik.

Otthagytam a kis kápolna, sírni, mint egy baba.

Amikor hazajöttem, gyerekeim megkérdezte, mi volt a baj. Én nem válaszolt rájuk. Szerencsére a férjem nem volt otthon. Ez volt a héten dolgozni délután, és ő nem lenne otthon, amíg 09:30

Azon az éjszakán, én szinte nem aludtam. Folyton kíváncsi, mit tettem az Úrnak, hogy tartsa őt a látogatása, mivel Ő azt mondta nekem: "Minden pénteken, én felkeresi Önt", és azt gondoltam magamban, hogy ha Ő nem látogatott meg, talán ez volt mert az úriember, aki beszélt nekem egy könyörtelen módon, hogy reggel szinte hangosan előtt az Oltáriszentségben. Én már úgy fájt, mert az Oltáriszentségben ott volt előttünk -, és azt hittem abban a pillanatban, mennyire fontos volt mindig, hogy viselkedjenek rendesen és megmutatni nagy tisztelettel, mielőtt az Eucharisztiát.

Akkor is azt gondoltam, hogy talán azért, mert nem tettem volna, amit a mi Urunk kérte, hogy tegyek utoljára. Jézus azt mondta nekem: "Menj, mondd meg a püspök minden szó azt diktálják neked", és hogy nem így történt volna.

Másnap reggel úgy találtam, a pap, és azt mondta neki, hogy a lehető leghamarabb akartam menni mondani a püspök minden, amit az Úr azt mondta, hogy azt mondjam, ez volt a küldetés, amit teljesítéséhez szükséges, mert az Úr megkért, hogy ne , és szerettem volna menni a leghamarabb. Kellett tennem a fog Jézus.

Szóval, elment a pap és a nővér Bruno, hogy tagja a püspök munkatársai, amint Jézus kérte tőlem.

Még mindig nem emlékeznek a latin semmit, higgye el, hogy én habozott, és nagyon csodálkozott, mit akartam mondani neki. Én ismét kérte Jézust, hogy bocsásson meg nekem, habozva, mert Ő azt mondta nekem: "Én veled leszek".

Mivel ez volt, Jézus nagyon is velem.

Hirtelen eszembe jutott a latin szavak Jézus diktált nekem az elejétől kezdve. A Szentlélek vezetett engem. Ő az, aki segített nekem, emlékszem mindenre.

Én teljesen költözött, és meglepetten látta, hogyan, hirtelen, tudtam mondani mindazoknak, ismeretlen szavakat. Én már nem volt tanítás, és jobb ha elhiszed, latin volt, egy teljesen idegen nyelvet számomra.

Nem tudom, ha a Szent Szellem akarta, hogy ez megtörténjen, de amikor megkaptam a kocsiba, hogy elhagyja a püspöki rezidenciát, Megmondtam nővér Bruno és a pap minden idegen szavak az Úr azt mondta nekem az elejétől kezdve.

A Szentlélek engem emlékszem az egészet.

Nem őt, én nem lett volna képes, hogy egy szót ki. És tudom, hogy mind a pap és a nővér Bruno költözött, amikor hallották.

Jön vissza a Bayeux, azt tapasztaltam, nagy béke.

Azt pedig különösen boldog, hogy véghezvitte azt, amit Jézus megkérdezte tőlem, és a visszaúton, megköszöntem a Szentlélek, amiért segített nekem, emlékszem mindenre még egyszer.

Without You, Szentlélek, semmi nem létezik, semmi sem lehetséges, mi mást, csak sötétséget. De, ha valaki rendelkezik Ön, minden öröm, minden a szeretet, minden lehetséges.

Nyolcadik jelenés

"Van a dicsőséges kereszt és a Szentély Megbékélés épített"

1973. június 12. kedd 7 órakor a kápolna

Én voltam a nővérek a Szent József bentlakásos iskolába, és a pap a kápolna. Éppen befejezte a rózsafüzér és a vesperás. Hirtelen úgy éreztem, a szél ecsettel arcom. Azt hittem, hogy az ajtó kinyílt, és az imént, hogy ez okozott volna egy kereszt szél a kis ablakon, de nem volt olyan egyáltalán. Szóval, megkérdeztem a papot, aki a széken előttem, ha úgy érezte, mintha a szél, mert úgy tűnt, egy kicsit furcsa számomra. Ő nemmel válaszolt, majd hirtelen, egy fény villant meg a A Tabernákulum. Egyszerre, Jézus megjelent láttam őt először, az ő keze hosszabb felém, mintha üdvözölni engem. Ez volt a csodálatosan szép, a fény csillogó szépség.

Jézus így szólt hozzám:

"Legyen olyan kedves, hogy jöjjön ide."

Szóval, én elmentem közelről. Jézus így szólt hozzám:

"Mondjuk ezt hangosan":
"Én vagyok az Első és az Utolsó és az Élő, és minden, amelyet adott nektek:
"Én vagyok a Szeretet, béke, öröm, a feltámadás és az élet.
"Kiss az emberek itt ki a szerelem és a szeretet az a szomszédja."

Szóval, megölelte a nép jelen.

"Legyen olyan kedves, hogy ismételje meg ezt a":
"Attendite, quod az Aure auditis, praedicate szuper tecta. Per te Magdalena civitas Dozulea decorabitur per Sanctam Crucem et aedificat Sanctuarium Domino Monte ejus. Terribilis est locus ISTE."

(Amit neked a sötétben, beszél a fény. Amit hall, a magán-, hirdessétek a housetops. Keresztül neked, Madeleine, a város Dozulé lesz díszíti a Szent Kereszt, és (4) fog építeni Sanctuary Az Úr A hegyes. Micsoda félelmetes hely ez!)

"Kiss a Földet háromszor vezeklés a gonoszság."

Mikor felemeltem a fejemet megint, Jézus pedig nagyon szomorú. Nézte a három ott tartózkodó személyek hosszú ideig, és így szólt hozzám:

"Mondjuk ezt hangosan, hogy az emberek, akik azt mondják a rózsafüzért veled":
"Siess jelenti be a világnak, amit láttam és hallottam a My Name. Adja meg annak érdekében, hogy a püspök bejelentette Saját jogot, hogy van a Dicsőséges Kereszt és a Szentély Megbékélés épült a pontos helyet, ahol Madeleine látta hat idők, és mindenki, jönnek is a kidolgozásban. "

Ezután Jézus emelte karját és a keze felém fordult, azt mondta:

"Amikor a kereszt fel a földről, meg fogom felhívni nekem mindent."

Amikor Jézus azt mondta, hogy ő volt egy távoli pillantást a szeme, majdnem fel a mennyországba.

Utána, ő átölelte és kezét vissza a helyére, mintha köszönteni hozzám és azt mondta nekem:

"Legyen olyan kedves, hogy jöjjön ide minden első péntekén a hónap, én látogatást tesz meg, amíg az emelését a Glorious Kereszt."

Aztán ő eltűnt.

HETEDIK jelenés

"Ne féljetek. Én vagyok a názáreti Jézus, az Emberfia feltámadott a halottak"

1972. december 27. szerda (3) , 19:00 .

Ünnepe Szent János apostol

Még mindig volt még egy esélyt, hogy ez a kereszt, én alig várta a hét január 1-től érkezik, amikor a férjem lenne, így 4:30 reggel, úgy, hogy tudtam ismét kereszt a karom, és várja, mi lehet az utolsó jelenés ezen a héten.

Azért jöttem, hogy a lelkész szerda este. Sister B., a rendezőnő a Szent József bentlakásos iskolába, kérte tőlem, hogy előkészítse a templom egy esküvő volt, hogy szombaton.

Szóval, elmentem a sekrestye szerda este, a 27., a pap. Pontosan 07:00 és vártam rá az ajtó előtt a sekrestyébe, miközben becsukta az ajtót.

Abban a pillanatban, a Cross meg előttem, mint rendesen, mintha magasabb az égen, de kisebb, és nem ugyanazon a helyen. Néhány pillanattal később, lábánál a kereszt, ovális alakú felhő keletkezik, amely szolgált a talapzaton. A kereszt eltűnt. Egy emberi formában került a helyére, lába pihen a felhő.

Soha nem láttam még ilyen szép, fejét döntött, és kinyújtott kezekkel felém, mintha üdvözölni engem.

És hallottam egy nagyon szelíd hang azt mondják nekem:

"Ne féljetek. Én vagyok a názáreti Jézus, az Emberfia feltámadt a halálból."

Néhány másodperccel később, ez ugyanaz a hang szólt hozzám:

"Legyen olyan kedves, hogy ismételje meg ezt:" Ó, Sorte Nupta Prospera Magdalena! Annuntiate virtutes ejus qui vos de tenebris a csodálatra méltó Lumen Suum vocavit. "(Ó, Madeleine, akit a boldog sors tett házastársának! Bejelentette: csodáit azt, aki meghívott titeket a sötétségből az Ő csodálatos világosságára.)

Tudtam, hogy megcsodálják ezt a csodát, néhány pillanatig többet, akkor hirtelen minden eltűnt.

Úgy tűnt nekem, hogy én vissza a sötétben.

Ha tudná, milyen a szívem tele volt szeretettel Jézus, aki kegyeskedett hozzám, nekem, a szegény méltatlan lény. Amíg az utolsó napom ezen a Földön, én továbbra is elkápráztatott ez a csodálatos látvány, ez a Jézus jelenlétét este december 27..

Nekem csak egy vágy maradt, hogy lássa őt újra látni, a Názáreti Jézus ismét az Emberfia feltámadt a halálból. Ez lett volna az édes meghalni, hogy a pillanatban. Ő volt a keze nyitva, mintha üdvözölni engem, de ez tartott ilyen rövid idő alatt.

Szerettem volna mindent, hogy hagyja abba, az idő, hogy hagyja abba, mert, hogy nincs több idő, hogy mindenki, az egész emberiségnek, lehetett látni őt ahogy láttam őt.

Szeretném tudni, hogy gondolkodjunk örökre az Ő pompa, hogy gondolkodjunk ezt a csodálatos fényt, ez a Jézus a szeretet, a szelídség és a teljes jóság, ragyogó fénnyel.

Minden olyan csodálatos, olyan nagy, hogy nem tudom kifejezni, mit éreztem az én egész, hogy még a lelkem legmélyén. Az egész személy lehet érezni Jézust, csupa szeretet, szelídség, és a fény.

Milyen csodálatosan szép, milyen tiszta fény, mi kincs és nagyságot a szemem látta, hogy este a december 27. Micsoda öröm, amit öröm mi lesz, ha képesek vagyunk, hogy gondolkodjunk:

"Jézus, az örökkévalóság".

Ha a világ csak akkor tudta, ha a világ látta, ha a világ is látni. És a világ nem lát egy nap a nem túl távoli jövőben. És azon a napon, a teljes arc a Föld teljesen elkápráztatott, látta:

"Názáreti Jézus, az Ember Fiának",

ragyogó fénnyel, ahogy én láttam őt a saját szememmel, jön a felhő minden ő nagyságát. Igen, mindenki látni fogja őt, és ez az oka annak, hogy itt az ideje, hogy megtérít.

Itt az ideje, emeljétek fel a fejeteket. Akkor még megmenthető.

Jézus a szeretet, Jézus a fajta, Ő megbocsát.

Sajnálni aljáról a szívetek, mondjuk egy kis imát, és Jézus örömmel.

Kapcsolja be a szemed felé, és látni fogja, hogy nagyon boldog lesz. Lelked tele lesz öröm, öröm akkor nem lesz képes meghatározni, mert lelki öröm szebb, mint bármilyen anyag öröm.

Ezen a Földön, mi soha nem talál tökéletes boldogságot. Ez az, amikor azt gondoljuk, elértük azt, hogy minden esik körülöttünk.

De, ha mi valóban rendelkeznek a lelki boldogságot, hogy mi található az a személy, Jézus, hogy a boldogság kimeríthetetlen.

Ó, Jézus, milyen szépen csillogó Ön ebben a csodálatos világosságára. Milyen kedves vagy. Ön a szeretet, és milyen finom is a szavakat, még soha senki előtt beszélt nekem, így óvatosan.

A fény és a Jézus szavait is páratlan a szelídség és a szépség.

Egész életemben, azt fogja hirdetni ezt a csodát, hogy meg kell élni szüntelenül reggeltől estig, éjszakai reggelig, attól a pillanattól kezdve felébredek, Jézus velem, bennem.

Meg kell mindig él Jézussal, mint belső láng, amely soha nem megy ki.

Ó! Jézusom, milyen édes ez élni szüntelenül a Te és a Te.

Milyen csodálatos öröm Adsz azoknak, akik szeretlek.

Ne gondold egy percig, hogy én vagyok Isten egyik kedvence.

Isten szereti az összes teremtményeivel.

Ő az, aki adott nekünk életet.

Anélkül, hogy a légzés az Isten, mi lenne semmi. Nem lenne semmi.

De a Szent Szellem is várni minket, és szeret minket. Isten szeret minden az ő teremtményei, kivétel nélkül.

Isten arra hív mindannyiunkat, és kevesen vagyunk hallgatni őt.

Gondolj bele. Menjen innen egyedül egy pillanatra.

Aztán jó alaposan a természetet, a virágokat, az illatok, a reggeli harmat, és mondd magadnak, hogy minden, amit nem tett önmagában.

Minden, ami nő, minden alakul, minden, ami él a lélegzet az Isten.

A természet állandó csodája a Teremtő, de nem fizet a figyelmet, mert annyira használják az egészet.

Ez, ha egyedül vagyunk, hogy megtaláljuk a Jézus jelenlétét, amikor hosszú időt vesz igénybe, vagy egy jó pillantást jellegű, mint a csoda a teremtés.

Ez az összes e, hogy találunk a Teremtő, Isten, Jézus, a Szentlélek, a Krisztus arca.

Amikor a lélek lát egy sugara Isten fény, azt kívánja, hogy meghalhat, hogy láthassa azt az örökkévalóságig.

Tudtam, hogy megcsodálják ezt a Wonder néhány pillanatig többet, akkor hirtelen minden eltűnt.