Szendi Gábor: Napóleon halála

Érdekes írás, ami Napóleon halálának okait fejtegeti. A háttérhatalmi erők először megfinanszíroznak egy hataloméhes diktátort, majd amikor elvégezte a feladatát, és már nincs rá szükség, elteszik láb alól, nehogy visszatérjen.

"A halál semmiség,- írta Napóleon 1804-ben egy levelében – de legyőzetve élni annyi, mint mindennap meghalni." Napóleont második bukása után a szövetséges hatalmak 1815-ben egy távoli szigetre, Szent Ilonára száműzték. "Udvartartása" összetételét a győztes hatalmak bizottsága hagyta jóvá. A szigeten egy átmeneti szállás után a császárt Longwood House-ba, egy nem túl fényes vidéki házba költöztették.

Bonaparte Napóleon halála óta eltelt 184 év alatt újra és újra fellángolt a vita a császár halálának valódi oka körül. A halál oka messze nem egyszerűen ténykérdés, hanem nagy indulatokat kavaró Ügy. Ahogy nem lehet higgadtan Kossuth Lajos sikkasztási ügyeiről sem vitatkozni, úgy sérti sok francia nemzeti érzését a gondolat, hogy a Császárt talán éppen leghűségesebbnek hitt embere, Charles Tristan de Montholon márki mérgezte volna éveken át. Az viszont nem idegen a francia gondolkodástól, hogy valamiképpen a Napóleont őrző angolok keze van a dologban. Ezért is tagadta oly hevesen Szent Ilona kormányzója a klíma okozta májbetegséget, mint a császár lehetséges halálnemét, mert az angolok kényesek voltak úri becsületükre. A Bourbonoknak is igen kényelmetlen lett volna, ha hat évvel Napóleon bukása után kiderül, vagy akárcsak kételyként is felmerül, hogy Napóleont alantas módon eltették láb alól. A Bourbonok azonban még jól emlékeztek Napóleon Elba szigetéről való szökésére, és 100 napos dicsőséges visszatérésére; a Császár hallatlan népszerűsége volt, az, amiért nem lehetett vele nyíltan leszámolni, s amiért talán mégis végezni kellett vele- de tökéletes bűntényt végrehajtva, amely a természetes halál látszatát kelti. Mert amíg Napóleon élt, visszatérése bármikor beteljesülhető rémálom volt. S végül Napóleon családja is erősen érdekelt volt a végső diagnózisban, hiszen ez érv vagy cáfolat lehetett amellett, vajon Napóleon Louis René Charles de Marbeuf fattya-e, vagy apja édes gyermeke. Ok és szándék tehát volt elég, amely a természetes halál feltevését és igazolását szorgalmazta. Másfelől Napóleon nagyságához sokkal jobban illik, ha egy ördögi konspiráció mártírjaként, mint egy dicstelenül közönséges betegségben halt volna meg.

A rák-elmélet

okáig legszalonképesebb, és a legtöbb életrajzíró által elfogadott verzió szerint Napóleon örökletes gyomorrákban halt meg. E verziót támasztja alá az, hogy apja 38 évesen szintén gyomorrákban halt meg, valamint egyik nővérével is e kór végzett. A feljegyzések szerint maga Napóleon is erre gyanakodott, hiszen élete utolsó hónapjaiban sokat hányt, gyakran volt étvágytalan és gyomortáji fájdalmakról panaszkodott. A "gyomorrák" hipotézist látszott alátámasztani Napóleon másnapi boncolása is, amit jobb híján, egy biliárdasztalon ejtettek meg több angol orvos jelenlétében. A boncoláshoz maga Napóleon ragaszkodott, halála előtt egy héttel arra kérte Dr. Francesco Antommarchit, hogy ő végezze ezt el: "Tartósítsák szívemet borban és küldjék el szeretett Mária Lujzámnak. Írják le neki halálom minden részletét. Vizsgálja meg alaposan gyomromat, és adjon részletes jelentést fiamnak. Írja meg neki, milyen életmóddal tudja elkerülni, hogy hasonló betegségbe essen. Ez nagyon fontos, apám gyomorszáj rákban halt meg, s tünetei nagyon hasonlóak voltak az én tüneteiméhez." Mivel Antommarchi kiváló boncorvos és anatómus volt, a feladatra éppen megfelelt. Tulajdonképpen másra nem is igen volt alkalmas, mert mielőtt Szent Ilonára hívták, Paolo Mascagnival, a híres anatómussal emberi hullákat boncoltak, és életnagyságú anatómiai ábrákat készítettek oktatási célokra. A boncoláskor jelenlévő angol orvosok viszont nem voltak képzettek patológiából, és nem értettek egyet Antommarchi véleményével, aki szerint a máj megnagyobbodott. A mérgezés-elmélet szempontjából ennek különös jelentősége van, hiszen a krónikus arzénmérgezéskor a máj súlyosan károsodik. Mikor Napóleon első tünetei, mint fejfájás, álmatlanság, bélfájdalmak 1816-ban megjelentek, akkori orvosa, Dr. Berry E. O'Meara májgyulladást állapított meg. Ettől Sir Hudson Lowe, a sziget angol kormányzója igen ideges lett, mert O'Meara a sziget klímájának tulajdonította ezt. Ha az orvosnak igaza van, akkor Napóleon betegsége és esetleges halála az angolok lelkén szárad. Ráadásul O'Meara megtagadta, hogy Lowe-nak beszámoljon Napóleonnal folytatott beszélgetéseiről, így rövid úton eltávolították. Amikor Dr. Stokoe, Napóleon állapotának romlásakor, 1819-ben ugyancsak hepatitist állapított meg, Lowe összeesküvést szimatolt, és kijelentette, hogy Napóleon csak szimulálja a betegséget. Úgy tűnik tehát, hogy ez nem szakmai, hanem politikai vita volt. Lowe részéről igen korán megjelent az ellenállás az ilyen "klimatikus" diagnózisokkal szemben, s ez magyarázza, hogy amikor Antommarchi még Napóleon életében, majd a boncoláskor is ragaszkodott a máj megbetegedéséghez, a jelenlévő négy angol orvos valahogy az istennek sem tudta megnagyobbodottnak látni a májat, és heves vita alakult ki a felboncolt tetem felett a halál okáról.

Az angolok külön halottkémi jelentéseket fabrikáltak, amely a megrendelők és a jelenlévő feltételezett gyilkos szája ízének megfelelő volt. Gideon Gorrequer, Lowe kormányzó szárnysegédje naplójában leírta, hogyan erőltette ki Lowe az angol orvosoktól, hogy jegyzőkönyveiket írják át "gyomorrákos" verzióra. Az angol- és bourbon-barát diagnózis tehát olyan halálnem volt, amelyet Napóleon "magával hozott", nem pedig a szigeten kapott. Túl komolyan nem szabad tehát venni az angol orvosok által írt boncolási jegyzőkönyveket, ennek ellenére a gyomorrák-elmélet hívei részletesen idézik ezeket. Lowe oly mértékben meg akarta határozni a halál okát, hogy Antommarchi jegyzőkönyvéből egyszerűen kihúzta a "megnagyobbodott máj" kitételt. Mivel a korzikai Dr. Antommarchi jelentését tekintjük valódi szakszerű leírásnak, ennek értelmezése különösen sok vitát váltott ki. Az eredeti jelentés nem angolul, hanem franciául íródott, ezért azt lefordították, s míg az eredeti szövegben kiterjedt fekély szerepelt csupán, az angol fordításban már "rákos fekély" borította a gyomor legnagyobb részét. Nyilvánvaló, hogy Lowe keze volt ebben is, tudjuk ugyanis, hogy Dr. Antommarchi, Lowe minden erősködése ellenére tagadta, hogy Napóleon gyomorrákban halt volna meg. Antommarchi eredeti jegyzőkönyvét több szakértő megvizsgálta, és egybehangzóan tagadták a gyomorrák diagnózist, s egyetértettek abban, hogy a gyomorfal felmaródását a primitív kezelések okozták. Mikor Dr. Robert Gooch-ot, a tekintélyes angol orvost később megbízták, hogy dorongolja le Antommarchi Napóleon haláláról írott könyvét, Gooch azt mondta Lowe-nak, hogy a hashajtónak beadott lórúgásszerű adag calomel (higanyklorid) sokkal inkább felelős Napóleon haláláért, mint akár a hepatitisz, akár a klíma, akár a rák. Na puff neki, Lowe intézkedett, és Gooch kritikája soha nem jelent meg.

gyomorrák ellen felhozott szokásos érv Napóleon jelentős túlsúlya, amit a boncolási jegyzőkönyv is kiemel. Gyomorrákban ugyanis fogyni szoktak, krónikus arzénmérgezésben pedig hízni. Alessandro Lugli és munkatársai 2005-ben begyűjtötték a császár 1800 és 1821 májusa között viselt 12 nadrágját és megmérték a derékbőségét, majd ebből kalkulálták ki a császár súlyának alakulását. Némi kis szenzációhajhászás is volt bejelentésükben, miszerint ők ezzel a vizsgálattal új megvilágításba helyezték Napóleon halálának kérdését. De ami ebben új volt, az csupán annyi, hogy már ilyen mókás dolgokat is meg lehet jelentetni tudományos lapokban. Mert amúgy inkább azt igazolták, amit cáfolni szerettek volna. Napóleon 1800 és 1815 közt 67.8 kilóról 82.6 kilóra hízott, majd Szent Ilonán további súlyt szedett magára és 90.7 kilogrammot ért el testsúlya. Napóleon utolsó előtti vizsgált nadrágja halála előtti fél évből való. Ekkor kezdte gyilkosa újra mérgezni, s nem is hagyta már abba a császár haláláig. Ezt az intenzív mérgezési szakaszt viszont egyre növekvő hányási rohamok, meglazuló fogak, étvágytalanság, s váltogatva hasmenés-székrekedés kísérte. A halála előtti hetekben már szó szerint éhezett, hisz minden kiadott magából. Amit tehát Lugli és munkatársa megállapítottak, az triviális: a császár utolsó heteiben alaposan lefogyott, mint mindenki, aki nullkalóriás kényszerdiétára van fogva.

yakori érv szokott lenni a gyomorrák örökletessége is. A gyomorrák örökletessége egyrészt igen kérdéses, másrészt elég gyakori megbetegedés volt a 19. században, a családi halmozódás nem feltétlen genetikai gyökerekre utal. Végül jó okunk van feltételezni, hogy Napóleon apja nem Carlo Napoleone, hanem a Korzikán állomásozó francia hadtest egyik tisztje, Louis René Charles de Marbeuf, aki nem is egyszerűen bejáratos volt a családhoz, hanem egyenesen ott lakott. Az is erősíti e feltevést, hogy Marbeuf pénzelte Napóleon taníttatását, s egy bizalmas beszélgetésben maga Napóleon is utalt rá, hogy nem is bánná, ha kiderülne, tényleg Marbeuf az igazi apja, s "nem az a kis sótlan ügyvéd".

gyomorrák feltevést alapvetően cáfolja, hogy Napóleon "betegsége" 1816-ban kezdődött, és ha az valóban rákos megbetegedés lett volna, öt év alatt kiterjedt áttéteknek kellett volna kialakulnia, amit a boncolás egyáltalán nem igazolt. Mivel az intenzív arzénbevitel 1816-ban már bizonyított, sokkal kézenfekvőbb a tüneteket ennek tulajdonítani, pláne, hogy a tünetek megegyeznek az arzénmérgezés tüneteivel.

apóleon kórtörténetét számos specialista átvizsgálta, s sokan keresték az utat az orvosok Parnasszusára a császár végső diagnózisán keresztül. E feltevésekkel -mint a gyomorrák-elmélettel is-, mindössze az a baj, hogy nem tudják értelmezni a jelenségek széles körét, csupán csipegetnek a tényekből.

Mérgezés-elmélet

apóleon végrendeletében az áll: "Idő előtt halok meg, az angol oligarchia és felbérelt merénylői gyilkoltak meg". Ez egyfelől már halálakor felvetette a merénylet gondolatát, másfelől szinte kizárta annak a gyanúját is, hogy a végrendelet írása körül serénykedő Montholon márki volna a gyilkos.

en Weider és John Harry Fournier 1999-ben megjelent összefoglalójában Napóleon mérgezésének egy "kozmetikai" és egy "halálos" fázisát írják le. A kozmetikai fázisban a lassú mérgezés volt a cél, amely a méreg periodikus adagolásával egy fokozatosan romló, de időnként átmeneti javulásokat mutató betegséglefolyást mímelt. A halálos szakaszban aztán Napóleont nagy adag méreggel napok alatt megölték. A módszer méregkeverők körében ismert technika volt; Madame de Brinvilliers, aki tömegesen mérgezte meg rokonait a 17. században, könyvében leírta a módszert, s tudjuk, hogy e könyvet olvasgatta Szent Ilona szigetén Albine, Montholon márki felesége. Madame de Brinvilliers módszere az volt, hogy folyamatosan mérgezett, majd leállt, majd később újra kezdte. Így egy hullámzó lefolyású krónikus betegség látszatát tudta kelteni.

száműzetés évei alatt a Napóleon körül ténykedő nyolc ember naplója egybehangzóan leírja a krónikus arzénmérgezés 34 ismert tünetéből harmincat. A nyolc személyből négy orvos volt. Jellemző módon Montholon márki memoárja a császár tüneteit illetően jelentős eltéréseket mutatott a többi visszaemlékezéssel összevetve.

z arzén színtelen, szagtalan, íztelen por, ételbe vagy borba könnyű elvegyíteni.

ivel az arzén komoly májkárosodást okoz, figyelemre méltó, hogy Napóleonnál több orvos is májbetegségre gyanakodott, és a halál lehetséges okai között is szerepelt a májbetegség. Szembeötlő volt a boncoláskor Napóleon testének szőrtelensége, ami igen beszédes arzénmérgezési tünet. Napóleont -a hajminták elemzése szerint- már korábban is mérgezték, de Szent Ilona szigetén valószínűleg 1816-ban kezdték adagolni neki az arzént: ekkor első tünetei álmatlanság, iszonyú fejfájás és bélfájdalmak voltak. Ezek az arzénmérgezés jellegzetes tünetei. Később visszatérő tünete volt a hányinger, hányás, émelygés, gyomor és bélfájdalmak, a lábgyengeség, és a boka ödémásodása. A lábgyengeséget a krónikus arzénmérgezés következményeként kialakuló izomsorvadás és neuropathia, az ödémát a veseelégtelenség okozta. Néha fél napokat is eltöltött forró vízben üldögélve: az arzénmérgezésben jellemzőek a jéghideg végtagok. Hogy gyilkos volt a szigeten, és azonos módszerrel, arzénnal ölt, arra igen érdekes bizonyítékunk van: 1818-ben Franceschi Ciprianinak, Napóleon hű korzikai titkos ügynökének egy nap, minden előzmény nélkül váratlanul heves hasgörcsei támadtak és rettenetes fázott, annyira, hogy forró fürdőbe kellett fektetni őt. Két nap múlva meghalt. William Balcombe, akinél a szigetre érkezésekor Napóleon egy ideig lakott, és akit barátság fűzött a császárhoz, biztos volt benne, hogy Ciprianit megmérgezték. Amikor azonban az exhumálást követelésére megejtették, kiderült, hogy a holttestet valakik titokban kiásták és eltüntették, elejét véve a további vizsgálódásoknak. S mily különös az is, hogy Cipriani halálát követően két nappal Montholon (!) márki cselédje és egy gyerek Cipriani tüneteivel megegyező tünetekben ugyancsak meghalt. Netán ettek, vagy ittak ugyanabból, amit Ciprianinak preparáltak ki?

apóleon jellegzetes tünete volt még a hasmenés, amelyet aztán krónikus székrekedéses időszakok váltogattak. Lábai az évek során annyira meggyengültek és elsorvadtak, hogy a végén már lovagolni sem tudott. Ezt gyomorrák nem magyarázza, ez feltehetően az arzénmérgezés okozta idegelhalás következménye volt.

ontos megjegyezni, hogy sem 1821-ben, sem ma, boncoláskor nem gondolnak arzénmérgezésre és nem keresik ennek nyomait, hacsak nincs különös gyanú erre. Ráadásul, Dr. Francesco Antommarchi, a boncolóorvos, bár híres anatómus volt, mérgezéses eseteket nemigen látott. A párizsi rendőrség Mérgezési osztályának vezetője, Henri Griffon professzor azt nyilatkozta, hogy ő még életében nem találkozott olyan esettel, amikor az áldozat arzénmérgezésben halt meg, és az orvosok ezt felismerték volna. Napóleon orvosai 184 évvel ezelőtt még annyira sem voltak kiképezve az arzénmérgezés diagnosztizálására, mint napjaink orvosai. Nem véletlen volt kedvelt a méregkeverők szemében az arzén, kimutatása ugyanis – különösen lassú mérgezés esetén – szinte lehetetlen volt.

z arzénmérgezés különös bizonyítéka volt Napóleon exhumálása Párizsba szállításakor. Napóleon teste négyes koporsóban 19 éven át feküdt Szent Ilona egy völgyében ásott sírban, és amikor a koporsót felnyitották, a jelenlévők döbbenten látták, hogy Napóleon teste teljes mértékben konzerválódott, olyannak tűnt a koporsóban, mintha aludna. Szakértők szerint ez egyértelműen az arzén tartósító hatásának tulajdonítható, állatpreparátorok a mai napi kedvelik az arzént tartósító-konzerváló szerként.

A haj-analízisek

ouis Marchand volt Napóleon főkomornyikja, neki és Montholon márkinak volt bejárása Napóleonhoz bármikor. Marchand is írt naplót, de soha nem adta ki, és utódainak is megtiltotta azt. A napló végül 1955-ben mégis megjelent. Amikor Dr. Sten Forshufvud, a svéd napóleonrajongó fogorvos és toxikológus elolvasta az inas naplóját, azonnal megfogant elméjében a gyanú, hogy Napóleon arzénmérgezés áldozata lett. A Marchand naplójában leírt tünetek ugyanis a krónikus arzénmérgezés tüneteivel egyeztek meg.

orshufvud Ben Weider Napóleon-kutató segítségével az ismert Napóleon relikviagyűjtőtől, Henry Lachouque kapitánytól szerzett pár hajszálat a Napóleon halála után levágott hajából, és Dr. Hamilton Smith-el, a Glasgowi Egyetem Bűnügyi Orvoslási tanszék munkatársával a Harwell Atomenergetikai Kutatóközpontban neutronbesugárzással aktiválva az arzén atomokat, s kimutatták, hogy a császár hajában a normál arzénmennyiség tizenháromszorosa található. A hajszál 46 mm hosszú volt, s mivel a haj kb.13 mm-t nő havonta, a hajszál Napóleon utolsó 96 napjáról tudósított. Dr. Antommarchi és Marchand inas naplója alapján pontosan tudható, mikor romlott ill. javult jelentősen Napóleon állapota az 1821 január 28-a és május 5-i halála közti időszakban. A tüneti hullámzás napra pontosan követte a hajszál adott napra eső szakaszának arzéntartalmát. Az elemzés 1821 február vége felé komoly arzénszint növekedést mutatott. Ezzel párhuzamosan Dr. Antommarchi ezt írta naplójába: "A császár állapota hirtelen rosszabbodik, száraz köhögés, hányás és csillapíthatatlan hányinger, égető érzés a belekben, zavartság, elviselhetetlen égő érzés, olthatatlan szomjúsággal."

hosszabb hajszálak elemzése is arra mutatott, hogy a hajszál-szakaszok arzéntartalma ciklikusan ingadozik, ami csakis külső, időszakos arzénbevitel esetén fordulhat elő.

mith, Forshufvud és Wassén 1962-ben egy svájci textilgyáros, Clifford Frey felajánlotta a kutatóknak a birtokában lévő Napóleon hajtincset feltevésük igazolására. A kutatók nagy örömére a mintában 13 cm hosszú hajszálakat is találtak. A tincs eredetileg Napóleon egy másik inasának, Abraham Noverraz hagyatékából származott; ő volt az, aki Napóleon haját halálának éjszakáján leborotválta. Mivel a fejtetőn a haj naponta kb. 0.35 mm-t nő, ezért a 13 cm-es haj több mint egy év mérgezési történetét rejthette magában. Centiméterenként vizsgálva a hosszú hajszálat, kimutatható volt, hogy a császárt megszakításokkal mérgezték, és élete utolsó négy hónapjában kiugróan nagy adag arzént kapott. A szerzők szerint a periodikus adagolás jól egybevág Napóleon "betegség-lefolyásának", amely szintén periodikus romlást és javulást mutatott.

vizsgálatok nagy vihart kavartak, a francia történészek háborogtak, tőlük segítség nem volt várható. Az eredmények különösen azért voltak meggyőzőek, mert előbb született meg Marchand naplója alapján a mérgezés-elmélet, s csak ezt követően mutatták ki Napóleon hajában az arzént. Voltak azonban olyanok is, akik felcsillanni látták a reményt a történelmi igazságtételre. Ausztráliából Dame Mabel Brookes, aki William Balcombe lányának, Betsy-nek a leszármazottja volt, elküldte az 1816-ból származó napóleoni hajfürtöt, melyet Napóleon emlékbe adott a kislánynak. Napóleon a szigetre érkezésekor Balcombe-ék nyári lakában lett elszállásolva, és igen baráti kapcsolat alakult ki közte és a család közt. Különösen szerette az akkor 13 éves Betsyt, aki azután is gyakran meglátogatta a császárt, hogy az Longwoodba költözött át. William Balcombe Londonban hivatalosan is megfogalmazta gyanúját, hogy Napóleont arzénnal mérgezik, de jelentése süket fülekre talált. A fülekben a Bourbonoktól származó füldugó lehetett. Balcombek később Ausztráliába költöztek, és házukban a mai napig emlékszobában állítják ki a Napóleon által használt tárgyaikat.

szerzőhármas újabb, 1964-es elemzésében hajszálak milliméterenkénti elemzésével már azt is ki tudták mutatni, hogy 1820 nyara és 1821 áprilisa közt Napóleon 40 adag mérget kapott. Korábbi évekből származó hajszálai alapján időszakos mérgezési periódusokat lehetett kimutatni, s arra következtettek, hogy már Szent Ilona szigetére érkezése előtt mérgezték a császárt. Később előkerült a Las Cases-hajfürt, s ez szintén arzént tartalmazott. A hajtincs úgy került 1816 októberében Las Cases birtokába, hogy jelen volt, amikor Napóleon haját vágta egyik inasa, Santini. "Egyszer csak egy tincs esett lábaim elé- írta. Felkaptam és eltettem. A császár látta, ahogy lehajoltam, és megkérdezte, mi volt az. Semmi, feleltem, csak leejtettem valamit és felvettem. Napóleon megfogta a fülemet és elmosolyodott. Kitalálta az igazságot."

en Weider 1995-ben az FBI-t kérte fel két hajszál elemzésére, melyek a "Las Cases" mintából származtak. A bűnügyi vizsgálat ugyancsak megerősítette: "a benyújtott hajban található arzén mennyisége igazolja az arzénmérgezést."

1997-ben egy másik mintát elemezve a Scotland Yard is igazolta az arzénmérgezést.

rancia történészek azonban hevesen elutasították a mérgezés-elméletet, szabályos kis ellenmozgalom indult, "találjuk ki miben halt meg a mi császárunk". Az ügynek az sem tett jót, hogy éppen a "gaz" angolok végezték a vizsgálatokat. Weider ezért 2000-ben felkérte a strasbourgi Pasteur Egyetem Bűnügyi Toxikológiai Részlegének vezetőjét, Dr. Pascal Kintzet, aki a Bűnügyi Toxikológusok Nemzetközi Társaságának elnöke is volt egyben, hogy vizsgálják meg a franciák az öt különböző hajmintát. Az egyik minta 1816-ból származott, a többi négy különböző helyeken megőrzött azonos minta volt, s mind Napóleon halála napján került levágásra. A vizsgálatok szerint a normál mennyiség 7-38-szorosát találták.

r. Xilei Lin és munkatársai 2003-ban három Napóleon hajmintát elemeztek. Kettő ezek közül a halotti maszk készítésekor került levágásra, egyet pedig Pauline Borghese, Napóleon nővére őrzött meg, aki az 1814-es Elba szigeti száműzetésben vágta le és őrizte meg. Linék eredménye fontos kiegészítése a mérgezéses teóriának. Eredményeik egyfelől megerősítik a mérgezésre utaló magas arzéntartalmat, továbbá felvetik azt a lehetőséget, hogy Napóleont már Elba szigetén is mérgezték. Ez nem volna meglepő, talán ugyanazt a tervet melegítették fel a második száműzetés idején, amibe az első során már belefogtak.

ivel a teljesen egybevágó tudományos bizonyítékok ellenére történészek továbbra is tagadták a Napóleon elleni merénylet lehetőségét, ez egyfajta hazafias cselekedetnek kezdett számítani. Azt hajtogatták, hogy a hajmintákból kimutatott arzén külső szennyeződés eredménye. Hát persze, minden gyűjtő, mintha összebeszéltek volna, arzénnal szórogatta a hajmintákat. Ám ekkor újabb vizsgálatot végeztek a luxemburgi Grand Duchy Egyetem nukleáris laboratóriumában. Itt a Las Cases történész 1816-os és a Vignali abbé 1821-es mintájából vett hajszálakból keresztmetszeteket készítettek és bizonyították, hogy az arzén nem a haj felszíni rétegében, hanem a haj közepében található. Ezzel minden kétséget kizáróan bizonyították, hogy az arzén csakis a vérből szívódhatott fel a hajba.

napóleoni hajminták elemzése tehát egyértelműen bizonyította, hogy a császárt évek óta, valószínűleg már az első száműzetésekor, arzénnal mérgezték. A gyomorrák-hívők az elbai mérgezésen évődve szokták kérdezni, ugyan hol volt még akkor Montholon? Mintha csak a márki lett volna képes a nagy szakértelmű feladatra. Napóleon ellen a Bourbonok számos merényletet szerveztek 1800-ban egy bombával debütálva, s eléggé bánták is, hogy ezek nem sikerültek. Több adat utal arra, hogy Napóleont korábban is mérgezték arzénnal. A Szent Ilonán tapasztalt tünetek jelentek meg a borogyinói csata előtti napon: vizelési nehézségek, a láb feldagadása, majd száraz köhögés, rekedtség, légzési nehézségek és szabálytalan pulzus. Ez az arzénmérgezés jellegzetes jegyei, az arzén ugyanis bénítja a szívizom munkáját, ettől keringési elégtelenség alakul ki. Következő évben a drezdai csatát követően súlyos hányási és hasmenés-roham tört rá, mely az akut arzénmérgezés egyik jellegzetes tünete. A kiadott gyomortartalom fokhagyma illata alapján az elfogyasztott ételre gyanakodtak, ám a toxikológusok körében jól ismert, hogy az arzénmérgezés egyik jele a fokhagymaszag. A következő hónapokban Napóleon depresszióba zuhant és döntésképtelennek érezte magát, ami folyamatos, kis adagokban történő mérgezésre utalhat. Az lipcsei csata alatt hirtelen heves gyomorfájdalmai támadtak, s összegubózva feküdt ágyán. A bukást eredményező waterlooi csata során szintén passzívvá és döntésképtelenné vált, ami sokak szerint hozzájárult a vereséghez. Persze jogos a kérdés, miért nem adtak be neki egy végzetes adagot. Akik a politikai merényleteket kiagyalják, sokszor csavaros eszűek. Miért nem végezték ki az angolok Napóleont, amikor elfogták? Hisz épp a franciák mutatták meg XVI. Lajos lefejezésével, hogy nem nagy ügy az ilyesmi. De valakik esetleg korábban csak bukását akarták, mások pedig később a halálát.

Napóleon halála

mérgezés "halálos fázisa" 1821 márciusában kezdődött. Ennek eszközei a tartar hánytatószer (antimónium kálium tartarát), amit orgeát és calomel követett. A tartar erős hánytató szer és nagy adagban tönkreteszi a gyomor nyálkahártyáját, amely a későbbiekben megakadályozza a méreggel szemben természetes hányási reflexet. A gyilkos április 22-én "bevezette" az orgeát nevű narancsízű, keserűmandula olajjal ízesített italt, amely ciánsavat tartalmaz. Korábban keserű mandula nem volt a szigeten, ezt úgy kellett hozatni. Bertrand leírja naplójába, hogy valaki utasította 4 éves fiát, hogy gyűjtsön barackmagot a kertben és vigye az éléskamrába. A barackmag szintén ciánt tartalmaz. A toxikológiai kézikönyvekben olvasható, hogy nagyobb mennyiségű keserűmandula olaj halált okozó méreg. Napóleon az arzénmérgezés következtében folyamatosan szomjas volt, élete utolsó napjaiban szinte vedelte az orgeátot. Ezidőtájt Napóleon krónikus székrekedésben szenvedett, ami szintén egyik tünete a krónikus arzénmérgezésnek. Antommarchi leírja, hogy ennek megszüntetésére calomelt adtak be, ami a kor szokásos hashajtója volt, s amely higanykloridból állt. A beadott adag 40-szerese volt a szokásos adagnak. A higanyklorid és az orgeátban lévő ciánvegyület együtt higany cianidot alkotott.

calomel beadása után –mint Henri-Gratien Bertrand marsall írta – Napóleon elvesztette eszméletét és akaratlagos izmai megbénultak. Még nyelni sem tudott. A higany cianid ismert tünete ez. Napóleon, anélkül, hogy visszanyerte volna eszméletét, két nap múlva meghalt.

zakértők egybehangzóan orvosi műhibának tekintik a hatalmas adag calomel beadását. Weider és munkatársai azonban rámutatnak, hogy Montholon márki volt az, aki rávette Dr. Antommarchit, hogy Napóleon tudta és beleegyezése nélkül, italába rejtve adják be neki az extraadag calomelt. Feleségének, Albinenak írott ekkori levelét több mint százötven évvel később ismerhettük meg Albine memoárjából: "a calomel hamarosan véget vethet Napóleon kertészkedési erőfeszítéseinek". E gúnyos hang és ez a baljóslatú mondat, amely Napóleon életének utolsó 1820 évi felhőtlen időszakára utal, melyben a császár kertészkedni kezdett, nem a császár hűséges híveként mutatja meg nekünk Montholont.

boncoláskor a jelenlévő orvosok csak egy szétmart falú gyomrot láttak, a máj felé egy régebbi perforációval, s mivel mérgezésre senki nem gondolt, ráknak diagnosztizálták. Valójában Napóleon halálának közvetlen oka ciánmérgezés volt, amelyet arzénmérgezéssel készítettek elő.

apóleon boncolásakor világossá vált, hogy testszőrzetét teljesen elvesztette, ami az arzénmérgezés tipikus tünete. Bár mindenki Antommarchi boncolási jegyzőkönyvére hivatkozva állítja a gyomorrák diagnózist, Antommarchi valójában tagadta azt. A májat megnagyobbodottnak találta, de ezt a sziget kormányzója egyszerűen kihúzta a boncolási jegyzőkönyvből, mert ezt a szigeten uralkodó körülmények elleni vádnak tekintette. Henri de Montchenu márki, aki a XVIII Lajos képviselőjeként tartózkodott végig a szigeten, azt jelentette a királynak, hogy az öt orvos valójában nem tudta megállapítani a halál igazi okát. Az üzenet kétértelmű: jelentheti azt is: "nem tudjuk mibe halt meg", és jelentheti azt is, hogy "nem jöttek rá, mit ügyködtünk".

ntommarchi halotti maszkot készített Napóleonról, de csak a halál beállta után jó negyven órával később, aminek az volt az oka, hogy olyan vihar tombolt, hogy nem lehetett lemenni a városba a lenyomatvételhez szükséges gipszért. Ahogy Bertrand marsall írta emlékirataiban, a vihar mindent kipusztított Longwood kertjéből, amit Napóleon ültetett, mintha semmi nem akarta volna túlélni a császárt. Antommarchi 1824-ben királyi engedéllyel három bronzöntvényt csináltatott a halotti maszkról, ebből kettő Párizsban maradt, egyet pedig magával vitt 1834-ben Amerikába, és New Orleansnak adományozott. Az elmúlt 180 év alatt rengeteg másolat készült, ahogy mondják, legalább 500 eredeti maszk létezik jelenleg a világon.

A gyilkos

s ki volt a tettes? Akik a császár halála előtt távoztak, vagy később jöttek, ill. nem éltek Longwoodban, eleve kiesnek Maradt tehát Louis Marchand a gyanú felett álló inas és Montholon márki. A márkiról kevés jót lehet mondani. Napóleon 1812-ben visszavonta követi megbízatását, miután elvette a kétszeresen elvált Albine de Vassalt, aki később Napóleon szeretője lett férje tudtával. Montholon királypárti volt, mostohaapja Comte de Simonville közeli barátja volt XVIII Lajosnak és Lajos bátyjának, d’Artois grófnak, a későbbi X. Károly-nak, aki a királyi titkosügynökséget vezette. d’Artois gróf napszámba tervezte a merényleteket Napóleon ellen, aki 1799-től számos merényletet úszott meg szerencsével. Montholon elsikkasztott az ezredpénztárból 6000 frankot. d’Artois gróf közbenjárására azonban büntetését elkerülte. Emlékirata tele van szándékos torzításokkal: öt sebesülésről, tábornoki kinevezéséről ír, miközben ezeket a fennmaradt iratok nem igazolják. Tudjuk viszont, hogy miközben Napóleon az Elbán raboskodott, Montholon eredeti nevét, a Montholon-Simonville-t használva, tisztként szolgált XVIII. Lajos seregében, s 1815 júliusában "Szent Lajos lovagja" címet kapta a királytól. Mikor Napóleon visszatért elbai száműzetéséből, a márki "visszacsatlakozott" hozzá. Amikor önként jelentkezett a Szent Ilonai száműzetésre, elhagyta mostohaapjától kapott utónevét. A száműzetésben Napóleon hű emberei ki nem állhatták az intrikus, hazudozó, képmutató és hízelgő márkit. Háta mögött a beceneve "hazudós" volt. A császár tragédiája gyenge emberismerete volt. Montholon egy pazarló, nagylábon élő aranyifjú volt, aki örökösen el volt adósodva. Napóleon hatalmas összeget, 2 200 000 frankot hagyott rá, de a márki már 1829-ben csődöt jelentett, és Belgiumba szökött hitelezői elől. Vajon egy ilyen ember miért választotta volna az önkéntes száműzetést a 46 éves császár mellett, aki a szigetre érve még igencsak jó, 20-30-éves életkilátásokkal bírt. Montholon nyilvánvalóan bourbon ügynök volt. Albine Montholon –férje beleegyezésével- szerelmi viszonyt folytatott Napóleonnal, s ebből 1818-ban egy leány született, Napóleone. A kislány később, amikor Albine gyermekeivel visszatért Európába, meghalt. Ez nagyon összetörte az asszonyt. Albine úgy tűnt, valóban szerelmes volt Napóleonba, férje pedig ezt is arra használta, hogy nélkülözhetetlenné váljanak a császár számára. Napóleon halála után a Montholon házaspár ugyanis elvált, dacára szerelmes hangú levélváltásaiknak. Albine Napóleon halála után rendőrségi feljegyzések szerint minden május 5-én egy templomban gyászszertartást tartott, s –talán mert túl sokat tudott- a király utasítására életét egy elmegyógyintézetben végezte be.

ontholon hamar elérte a teljes bizalmat, ő volt az egyedüli, aki kezelte Napóleon privát borkészletét. Napóleonnak volt egy kedvenc bora, amit külön neki hozattak Fokvárosból, és azt csak ő itta. Ennek felügyeletét Montholon márki látta el. Baron Gourgaud visszaemlékezéseiben le is írja, hogy figyelmeztette Napóleont, borán keresztül mérgezhetik őt, de Napóleon annyira csak az angoloktól félt, hogy biztonságban érezte magát e tekintetben. Montholon volt az egyedüli, akivel Napóleon a végrendeletét megíratta, és ebben horribilis összeget hagyott a márkira. Korábban már a szigetről előbb távozó Albine is kapott egy jó nagy összeget szeretői szolgálataiért. François de Cande-Montholon, Montholon márki ötödik generációs leszármazottja levelet írt Weidernek, melyben tudatja, hogyan bukkantak rá véletlen egy épületrenoválás során Montholon Albine-hoz írott kiadatlan leveleire, melyeket a márki el kívánt rejteni az utókor elől. A levelekből kiderült, hogy Montholon "kiküldetését" Sémonville márki intézte el XVIII Lajosnál. Montholon titokban mind a száműzetés alatt, mind utána szoros kapcsolatot tartott Lowe-val is, a sziget kormányzójával, jóllehet Napóleon mindenkivel hűségnyilatkozatot íratott alá, melyben vállalták, hogy nem engedelmeskednek az angoloknak.

ontholon memoárját sokan önigazoló, hiteltelen írásnak tekintik. Montholon egész memoárjában törekedett arra, hogy Napóleon tüneteit eltagadja, vagy megmásítsa. Valószínűleg nem véletlen, hogy a márki emlékiratai 1847-ben jelentek meg, amikor már szavahihető szemtanú egy sem élt.

ontholon kalandor életútjának nagy húzása volt még a majdani III. Napóleon 1840-es, kudarcba fulladt államcsínyéhez való csatlakozása, melyet Napóleon újratemetésének idejére időzítettek, talán remélve a francia nép lázadását. Louis Napóleon Bonaparte-t életfogytiglanra ítélték, Montholon 1847-ben szabadult. Mikor Louis Napóleon Bonaparte a ’48-as forradalmak szárnyán Franciaország köztársasági elnöke lett, Montholon magas pozícióba került 1853-ban bekövetkezett haláláig.

Ellenteóriák

mérgezés-elmélettel szemben számos ellen-teória született, amely azt próbálja értelmezni, miként került annyi arzén Napóleon hajába. Az egyik felvetés szerint, pl. a Napóleon által használt helyiségek falai arzéntartalmú festékkel festett tapétával voltak borítva, s ezt lélegezte be a császár. Napóleon színei a zöld és az arany volt, s az un. Scheele-zöld sok arzént tartalmazott. David E. H. Jones és Kenneth W. D. Ledingham álltak elő ezzel az elképzeléssel, és mikor egy rádióadásban kifejtették feltevésüket, egy hallgatótól kaptak egy darab eredeti tapétát a Longwood-i házból, melyben kimutatták, hogy elég mennyiségű arzén található ahhoz, hogy a belőle szálló por, ha halált nem is, de megbetegedést kiválthatott. Ez azonban ott sántít, hogy akkor a Napóleonnal egy légtérben tartózkodóknak is tüneteket kellett volna tapasztalniuk, de ez nem így volt. Mi több, az 1816-os, tehát már a száműzetésből származó hajmintában is nagy mennyiségű arzén volt, miközben a tapétát csak 1819-ben cserélték ki.

ásik szokásos érv, hogy a Szent Ilonai ivóvíz arzéntartalmából került volna Napóleonba a sok arzén. Ehhez viszont naponta több hektolitert kellett volna meginnia, a vizet ugyanis elemezték és az arzénszintje teljesen normális volt.

z arzéntartalmú hajápolók és hasonló ötletek sem bizonyultak jó magyarázatnak, mert Napóleon nem használt arzéntartalmú kozmetikumokat, sem gyógyszereket.

Zárszó

ogy mi az igazság, napnál világosabban kiderülne, ha felnyitnák Napóleon sírját. Gyomra és szíve alkoholban tartósítva nyugszik négyszeres koporsójában, s a mai technikákkal egyértelmű volna megállapítani a rákos elfajulást, ill. a testében felhalmozódott arzént, s egy DNS vizsgálat azt is eldönthetné, Napóleon valóban apjától származik-e. De az is lehet, hogy csak újabb kérdések vetődnének fel, s ma még sokaknak a mítoszok fontosabbak az igazságnál.

http://www.tenyek-tevhitek.hu/

Kovász készítése

Aki megtudja oldani, az házi készítésű kenyeret próbáljon fogyasztani. A bolti kenyerek már nem is biztos, hogy lisztből készülnek és ki tudja, hogy milyen adalékanyagoktól fújódtak fel olyan légiesre és nagyra.

A kenyérkészítésben segítségedre lehet ez a kovász recept:

A kovászt az emberiség évezredek óta ismeri és használja a kenyértészta lazítására. A háztartásokban nagy becsben tartották, és különböző formákban tárolták. Egyes vidékeken szárították, és így őriztek több kis kovász kupacot is, másutt csak a kenyérsütés maradékát őrizték meg kovásznak a következő sütésig.

A lisztből és vízből álló kovászban az állás során erjedés indul meg, amely buborékképződéssel jár. Ennek a tejsavas erjedésnek az eredménye a kovász savanykás illata, és az ebből készült kenyerek – bár lényegesen enyhébb – szintén savanykás aromája.

A kovász több lépcsőben készül.
1. lépcső:
3 ek. teljesőrlésű búzaliszt vagy rozsliszt
3 ek. víz kb. 40 °C-os
A vizet a liszttel elkeverjük és letakarva, meleg helyen (kb. 20-22° C-on) 1-2 napot állni hagyjuk.
2. lépcső:
3 ek. teljesőrlésű búzaliszt vagy rozsliszt
3 ek. víz (kb. 40 °C-os)
Mindezt az 1. lépcsőben elkészített masszához keverjük, amely már kellemes, savanykás szagot áraszt. Ismét letakarjuk, és 20 °C-on 1 napot állni hagyjuk.
3. lépcső:
10 dkg frissen őrölt búzaliszt vagy rozsliszt
1 dl víz (kb. 40 °C-os)
Az előzőekkel összekeverjük, és letakarva, 20 °C-on ismét egy napig állni hagyjuk. Ennek felét használjuk el a kenyér készítéséhez, a maradékot megőrizzük és kiegészítjük a harmadik lépcső összetevőivel, így mindig elegendő kovásszal rendelkezünk a kenyérsütéshez. A kovász készülhet egy literes, csavaros tetejű befőttes üvegben, amit a hűtőszekrényben őrzünk a következő sütésig. Nem baj, ha az üvegben leülepszik a sűrűje, és zavaros lé úszik a tetején. Amíg nem penészes, addig használható.

Hét pecsét: Aranybulla - ellenállási záradék

"Hogy ezen engedményünk és rendelésünk mind magunk, mind utódaink idejében örökké érvényes legyen, hét oklevélpárba irattuk és arany pecsétünkkel megerősítettük; úgy, hogy egy pár küldessék pápa úrnak, második a János vitézeknél, harmadik a templomosoknál, negyedik a királynál, ötödik az esztergomi káptalanban hatodik a kalocsaiban, hetedik a nádornál őriztessék, úgy hogy ez az irást mindenkor szeme előtt tartván, se ő ne tévedjen le a felebb mondottak valamelyik pontjáról, sem a királyt vagy a nemeseket vagy másokat ne engedjen letévedni. Hogyha pedig mi, vagy utódaink valamelyike bármikor ezen rendeletünk ellen véteni akarnánk, álljon szabadságukban ezen levél erejénél fogva, minden hűtlenségi vétek nélkül, mind a püspököknek, mind más uraknak s az ország nemeseinek, öszvesen és egyenként, jelenleg és a jövőben nekünk és utódainknak ellenállani és ellenmondani örökre."

(vilagbiztonsag.hu)

"Egy generációnak egy mosógép" - interjú a növekedéstagadó francia közgazdásszal

Kevesebbet dolgozunk, kevesebbet utazunk, kevesebb tárgyat használunk, de azok hosszabb ideig működnek majd, a ma ismert pénz pedig eltűnik az életünkből - ilyen lesz a nem túl távoli jövő, ha megvalósul Serge Latouche francia közgazdász növekedés nélküli gazdasága. Latouche az [origo]-nak azt mondta, fel kell számolni a kapitalizmust, mert az jelenlegi formájában nem tartható fent, de ez nem azt jelenti, hogy visszatérünk a kőkorszakba.

- Növekedés nélküli gazdaság - az ön által kidolgozott elmélet szerint ez a jövő. De hogyan fog kinézni a növekedésmentes társadalom? Kis helyi közösségekben termelgetjük az élelmiszert, ruhát szövünk magunknak, és soha nem utazunk sehova? Nagyjából egy ilyen világ képe rajzolódik ki a könyvéből.

- Egyelőre még nem tudjuk, milyen is lesz pontosan a növekedés nélküli társadalom. Az biztos, hogy a jelenlegi folyamatos növekedésre alapozott rendszerrel szakítani kell, mert ez nem fenntartható. Az is biztos, hogy az a társadalom sokkal lokálisabb lesz, kisebb méretű vállalatok lesznek, kevesebb hulladékot fogunk termelni. Kevesebbet is fogunk utazni, mivel nem lesz elég kőolaj. De azért sem fogunk nagy távolságokra utazni, mert a kis helyi közösségek miatt nem lesz szükségünk arra, hogy rövid időn belül sok helyre eljussunk. A helyi termelés miatt pedig szállítani is kevesebbet kell majd.

- Akkor ez maga lesz a kőkorszak.

- Nem, ez nem azt jelenti, hogy kőkorszaki körülmények között fogunk élni, az a rendszer is lehet majd nagyon szofisztikált, de minden kisebb méretű lesz, és mindenből kevesebb lesz. Vagyis kevesebb haszontalan, de több jobb minőségű dolog vesz majd minket körül.

- Könyvében azt írja, hogy ebben a növekedés nélküli rendszerben nagyobb lesz a foglalkoztatottak aránya. Hogyan valósul meg, hogy egy kevesebbet termelő és fogyasztó rendszerben többen dolgoznak, mint most? Ezek szerint szinte mindenki dolgozni fog, de naponta csak néhány órát?

- Kevesebbet fogunk dolgozni, másképpen, és megosztjuk a munkát. Jelenleg mindenki egyre többet dolgozik, ami jelentős stresszt okoz, miközben egyre nagyobb a munkanélküliség. Ezt meg kell változtatni. A nemnövekedés koncepciója szerint kevesebbet dolgozunk, hogy értékesebb életet élhessünk.

- A könyvében az ökoszocializmust említi, mint a jelenlegi rendszer lehetséges alternatíváját. Miért nem elég a környzettudatos ökokapitalizmus? Szépen, fokozatosan minden vállalat elkezdené beépíteni a kiadásaiba a külső gazdasági hatások költségeit, a termékeik egyre drágábbak lennének, mi pedig kénytelenek lennénk egy kicsit kevesebbet fogyasztani.

- Ne kerülgessük a forró kását! A kapitalizmussal szakítani kell, mert egyszerűen, amire épül, a folyamatos felhalmozás logikája, hosszú távon nem tartható. Amikor arról beszélek, hogy ki kell lábalni a kapitalizmusból, akkor nem arra gondolok, hogy teljesen meg kell szüntetni a piacokat, a pénzt, vagy mindent államosítani kell. Amit fel kell számolni, az a kapitalizmus szelleme. Megértem, hogy vannak negatív jelentései a szocializmusnak Magyarországon, ezt el is kerülhetnénk azzal, hogy ökodemokráciáról beszélünk. Olyan azonban, hogy ökokapitalizmus, biztos nincs. Azzal még mindig megőriznénk azt a logikát, hogy a természeti erőforrásokat termékekké alakítjuk, miközben tönkretesszük a környezetet. Hiába adunk el környezettudatos termékeket, attól még a logika ugyanaz marad, hogy adjunk el egyre többet. Hiába adunk el környezetkímélő autókat, ha abból is egyre többet adunk el, az ugyanúgy növelni fogja a rombolást. Amikor azt mondják, hogy zöldkapitalizmus, akkor éppen át akarnak verni. Olyan egyszerűen nem létezik.

A nemnövekedés társadalma -  a mennyiség helyett a minőség a fontos

- Hogyan működne az ön által felvetett bioregionális pénzrendszer, illetve a regionális monetáris rendszerek?

- A legjobb és legideálisabb megoldás az lenne, ha át lehetne alakítani az egész bankrendszert, és születtek is biztató kezdeményezések, mint például a kooperatív bankok Franciaországban, de a kezdeti biztató működés után mindig visszaalakultak hagyományos működésű bankokká. Jó lenne, ha a klasszikus bankrendszert át lehetne alakítani regionális, kooperatív bankrendszerré. Nagyon szeretem azt a mondást, hogy a pénz nagyon jó szolga, de nagyon rossz úr. A pénz közjószág, ezért nem lenne szabad olyan felügyelőre bízni, mint a jelenlegi pénzügyi közvetítői rendszer.

- Azt írja a könyvében, hogy a fogyasztói társadalom rákfenéje a reklám, a hitelezés és a termékek rövid élettartama. Ez azt jelenti, hogy a növekedés nélküli világában az első kettő nem létezne, a terméket pedig a lehető leghosszabb élettartammal terveznék?

- A termékek hosszabb élettartamának megvalósítása valóban az egyik legfontosabb dolog nemcsak ökológiai szempontból, hanem az állampolgárok iránti tiszteletből is. Semmi értelme annak, hogy 2-3 évente lecseréljük a használati tárgyainkat. Technológiailag kivitelezhető lenne, hogy egy mosógépet egy generáció használjon végig. A hitelezést nem lehet egyik pillanatról a másikra megszüntetni, de mindenképpen vissza kell szorítani a mértékét. A reklámokban a hangsúlyt pedig az eladásösztönzés helyett az információátadásra kell helyezni, és szabályozni kellene, hogy a cégek, mondjuk, csak az árbevételük egy százalékát költhetik marketingre. Teljesen fölösleges globális reklámokra költeni: minek üdítőt reklámozni egy olyan embernek, aki finom helyi bort ihat? 

Serge Latouche - fotó: Fekete Hajnal

- Ön szerint mikor omlik össze a világgazdaság, ha nem terjed el a növekedéstagadó filozófia?

- A rendszer nem egyik pillanatról a másikra fog összeomlani, ez az összeomlás azonban már elkezdődött. De nálam felkészültebb szakértők már sokszor megbecsülték ezt az időpontot. Az olyan jelentések mint a Római Klub harmadik jelentése, a Pentagon jelentései vagy a Bilderberg-csoport már adott előrejelzést a globális problémák kumulálódásának lehetséges időpontjáról, amit nagyjából 2030 és 2070 közé tesznek. Én 2050-et mondanék. A biológiai sokszínűség csökkenése, a klímaváltozás és ennek következményei, mint például az éhezés, vagy a környezeti katasztrófák fokozatosan rágják szét a rendszert. Tehát mindenképpen eljutunk valamiféle nemnövekedéshez, a kérdés az, hogy tudatosan és békés úton felkészülünk-e erre, vagy kaotikusan, beláthatatlan következményekkel érünk el odáig.

Serge Latouche és a nemnövekedés Serge Latouche közgazdász és filozófus, növekedéstagadó, a Paris-sud Egyetem nyugalmazott professzora, az észak-déli gazdasági és kulturális kapcsolatok szakértője, a Nemnövekedés (Décroissance) mozgalom egyik alapító tagja. A nemnövekedés diszkrét bája című kötetének frissen megjelent magyar fordítása alkalmából járt Magyarországon. A könyv 2006-ban jelent meg Franciországban. A nemnövekedés egyfajta mozgalomként terjedt el Franciaországban a második évezred elején, követői radikális és kritikus szemlélettel viszonyulnak a Föld erőforrásainak véges voltát figyelmen kívül hagyó, korlátlan növekedésen alapuló, termelésközpontú, elidegenedett fogyasztói társadalmunkhoz.

Az interjú tolmáccsal készült. Köszönet a segítségért Balogh-Sárközy Zsuzsannának.

Kadarkúti Égi Beszédek - 98. Jézus: "Megfeszítették..."

2011. március 23.szerda

Jézus: „Megfeszítették…” (Hiszekegy) 1.rész

Jézus: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Jézus Krisztus, a ti Megváltótok és eszközöm hangján keresztül szólok hozzátok. Forró szeretettel köszöntelek benneteket, leghűségesebb Barátaim. Ma a „Hiszekegy”-nek erről a szaváról tanítalak benneteket: „Megfeszítették.” Most is a legjobb módszernek találom a szemlélődést, amely legmélyebben tud hatni érzelmeitekre.

Drága Kicsinyeim! Most, a szenvedésem legnehezebb szakaszában arra kérlek benneteket, egy percre se hagyjatok magamra! A képzelet szárnyán jöjjetek Velem a Golgotára! Máris ott vagyunk a hegy tetején, a vesztőhelyen. A kereszt a lábam előtt fekszik. Most durván rálöknek, hogy megjelöljék rajta a karjaim és lábaim hosszát. Csak így tudhatják, hogy hová kell a szegek helyét fúrni. Majd felrántanak és megkötözve egy sziklába vájt üregbe beledobnak. Térdeimre esek és kínomban jajgatok. Majd rácsapják a vízszintes pinceajtót. Ti ott térdeltek az üreg fölött és így kiáltoztok le Nekem: „Édes Megváltónk itt vagyunk feletted. Ó bárcsak kiszabadíthatnánk onnan! Köszönjük nagy félelmedet, amit most a várakozás alatt át kell élned.” Látom, ahogy egyiketek arcát odatapasztja a vízszintes hideg vasajtóhoz. Mások kezükkel simogatják. Az őr, akit odaállítanak, nem lát ebből semmit, mert csak képzeletben vagytok ott. Ezalatt a poroszlók megássák a 3 keresztnek a gödröket és az Én keresztemen megfúrják a szegeknek a helyét. Ti együttérző gyermekeim, ahogy térdeltek Felettem, azt hallhatjátok, hogy Atyámhoz imádkozom kínzóimért és ellenségeimért. Hamarosan jön 4 poroszló és kirángatnak onnan, ütve, verve visznek a keresztem mellé. Epével kevert ecetet nyújtanak Felém, de egyik fiam közületek ki akarja verni a poroszló kezéből, de nem sikerül. Még mondja is nekem könnyes szemekkel: „Uram, ne igyál belőle, mert ezzel is kínozni akarnak!” Én megkóstolom, de nem iszom belőle. Most nekem esnek hóhéraim és kíméletlenül lerángatják rólam ruhámat. Ott álltok körülöttem és próbáljátok megakadályozni őket, de nem sikerül. Egyik engesztelő kislányom odafordul a másikhoz és mondja: „Nézd, milyen aljasok! Felszaggatják a sebeit, most tépik ki a vállsebéből a beleszáradt ruhát!” Mind a ketten sírnak. Drágáim! Elborzadva nézitek, hogy töviskoronámon keresztül vadul próbálják leráncigálni Rólam a ruhát. Odakiáltotok nekik: „Miért vagytok ilyen kegyetlenek? Szakítsátok szét a ruháját és óvatosan emeljétek át a fején!” Gyermekeim! Hiába szóltok nekik, ők nem látnak, és nem hallanak titeket. Nézzétek csak! Dühösen letépik fejemről töviskoronámat, felszaggatva az összes sebemet, fejemet elönti a vér. Szitkozódva felsodorják hosszú ruhámat, és most már akadálytalanul lehúzzák a fejemről, majd újra fejembe nyomják a töviskoronát. Ott állok megszégyenülve, meztelenül a kaján, kíváncsiskodó tömeg szemeláttára, és mély szégyent érzek. Most engesztelő Kicsinyeim szorosan körülvesztek, hogy eltakarjatok, de sajnos a tömeg nem lát titeket csak Engem kiszolgáltatva, megszégyenítve, ahogy kezeimmel próbálom eltakarni meztelenségemet. E megszégyenítést felajánlottam Atyámnak a 6. parancs ellen elkövetett bűneitekért, engesztelésül. Édesanyám már éppen arra készül, hogy leveszi fátylát, de hirtelen odafut egy bátor, harcias viselkedésű ember és odanyújt nekem egy kendőt, amit ágyékkötőként magamra veszek. Rám parancsolnak, hogy feküdjek a keresztre Én engedelmeskedem és kinyújtom karjaimat és lábaimat. Kérlek benneteket, drága szerető Engesztelőim, jöjjetek gyorsan, mert rettenetesen félek! Álljatok szorosan a jobb kezemhez, a balkezemhez, a jobb lábamhoz, a bal lábamhoz és töviskoronás fejemhez. Nézzétek, ujjaim a félelemtől önkéntelenül ökölbe szorulnak. Hóhéraim káromkodva, szitkozódva kifeszítik ujjaimat, és a vaskalapáccsal elkezdik verni a szöget a jobb kezembe. A szög inaimat beleveri a lyukba. Fájdalmam elviselhetetlenül nagy. Vérem minden felé fröccsen. Kicsinyeim! Sebem fölé hajoló arcotokat lepermetezem Szent Véremmel, és ez védelmet nyújt nektek a Gonosz mostani támadásaival szemben. Forrón szeretett Engesztelőim, akik a bal kezem körül térdeltek, engedjétek, hogy együttérzésetekből erőt merítsek magamnak ahhoz, ami most következik. Hóhéraim dühösen, szitkozódva nézik, hogy a szög előfúrt lyuka 20 cm-rel messzebb van a kelleténél. Köteleket fonnak a karomra és egészen kinyújtják, csontokat, izületeket szétszaggatva. A vállcsontom, könyökcsontom kiböki a bőrömet. Hangosan jajgatok, mert ezt már nem bírom magamban tartani. Egyiketek sírva könyörög: „Inkább új lyukat fúrjatok, ne szakítsátok szét a karját!” De minden hiába! Ahogy ott térdeltek, próbáljátok elvenni a kalapácsot és szöget a pribék kezéből, de nem lehet. Minden kalapácsütés a szívetekig hatol és halljátok, hogy közben csendesen imádkozom ellenségeimért, kínzóimért és értetek. Szíveteket, Kicsinyeim teletöltöm bűnbánattal, éreztetem veletek, hogy a ti bűneitek is okozói e fájdalmaimnak. Lábaim felszegezése is gondot okozott a pribékeknek. Ugyanis kezeim erőszakos kifeszítése miatt egész testem felcsúszott és így lábaim nem érhették el a keresztre erősített tönköt, amin állnom kellene. Drága Kicsinyeim, akik lábam körül térdeltek, közelről nézhetitek lelki szemeitekkel, mit művelnek Velem. Kötelet kötnek lábaimra, nekifeszülnek és forgóimat kiszakítva medencecsontomból, recsegve, ropogva kifeszítik a kellő mértékben. Ugye érzitek, mintha egy nagy kő nyomná a szíveteket e látvány hatására? Ez azért van, mert nagyon szerettek Engem, és átérzitek hatalmas fájdalmamat. Közben térdre borulva kértek bocsánatot saját bűneitekért és az egész emberiség bűneiért, melyek okai az Én kegyetlen kifeszítésemnek. Ezzel befejezem a „Megfeszítették” című Hiszekegy-részlet tanításainak 1. részét. A jövő szerdán folytatom.

Drága engesztelő Gyermekeim! Most jelenlétünket próbálom leírni szavaimmal.

Atyám úgy van köztünk, hogy vakító, ragyogó fényével árasztja el a termet és ebben a fényben egy arany kereszt tündököl. Ez az aranykereszt azt fejezi ki, hogy az Én keresztre feszítésemnek fájdalmai növeli Mennyei Atyám dicsőségét és megdicsőítenek Engem.

Én, Jézus Krisztus most papi ruhában vagyok köztetek és a gyóntatószékben ülök. Nyakamon egy lila stóla. Várom gyermekeimet, hogy e nagyböjti időben mély bűnbánat után jöjjenek be Hozzám gyónni. Így szólok: Én ülök itt, pásztorom csak eszköz. Én hallgatom meg bűneiteket és Én oldozlak fel belőlük. Jöjjetek, amíg nem késő, mert közel van az idő, mikor már nem lesz lehetőségetek a szentgyónásra. 
A Szentlélek Isten mint ifjú áll előttetek fehér ruhában, szárnyakkal. Az egyik kezében egy feszület van: barna kereszt az Én fehér testemmel, a másik kezéből halványlila fénysugarat bocsát szívetekbe. Így magyarázza meg nektek e szimbólumok jelentését: Gyermekeim! Jézus keresztjére nézve növekedjen bennetek a bűnbánat a saját és szeretteitek bűnei miatt, mert ti is okozói voltatok Jézus kínszenvedésének és kínhalálának. A lila fénysugár az Én kegyelmem, mely megvilágítja előttetek elfelejtett és meg nem gyónt bűneiteket.  A Szűzanya is itt van, végig megy köztetek és saját anyai fájdalmát rajzolja rá, mindannyiotok homlokára, egy keresztet. És most Én, a ti Jézusotok elbúcsúzok tőletek és megáldalak benneteket a bűnbánat kegyelmével, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Hitel-háló: kifosztás és gyarmatosítás

Gazdasági jogászok, a Professzorok Batthyány körének tagjai Magyarországhoz hasonlóan Romániában, Csehországban, Szlovákiában Lengyelországban és Ukrajnában egyaránt az állam kifosztását jelentő privatizáció során megjelent külföldi banktőke a komprador kormányzatok reklámozó segítségével a lakosság kifosztásaként előtérbe került devizahitelezést tudatosan svájci frankban alakították ki, mert a menekülő tőke menedéke a svájci bankvilág. Ezért annak árfolyama nem változik hektikusan. Hogy a hitelszerződésekkel a nemzeti kis-, és középvállalkozások tönkretétele, valamint az ingatlanhitelekkel a lakosság kifosztása biztos legyen, a bankjog klasszikus szabályait felrúgva belefogalmazták a hitelszerződési blankettákba a bankok egyoldalú szerződésmódosítási és a bankokat terhelő költségek, a bankbiztosítási díjak hitelesekre történő egyoldalú áthárításának jogát. Az is egy sajátossága a devizaalapú lakossági hitelszerződéseknek, hogy végrehajtási fedezetként nemcsak a jelzálogként megjelenő mesterségesen alulértékelt ingatlan szolgál, hanem a hitelt felvevő egyéb vagyona is. A bírósági végrehajtás mellőzését célzó magáncéges végrehajtás lehetőségét is kikötik, sőt az is bevett gyakorlat, hogy a hitel megadásának feltételeként életbiztosítási szerződés megkötését írják elő. Így juthat a bank, illetve a vele üzleti kapcsolatban álló biztosító közösen a hiteles vagyonához annak halálakor. Amire egyébként mindig meggvan az esély, hiszen a fizetésképtelenné vált hitelesek között gyakori az öngyilkosság. Nem véletlen, hogy ma már az életbiztosítási szerződésekbe kedvezmény-megjelölés és örökös hiányában a biztosító öröklési joga a biztosítási összeg erejéig megelőzheti az állam öröklési jogát.Mindebből látható, hogy itt az állami vagyon privatizációjával összehangolt vállalat-, és lakosságkifosztásról van szó. E kettő több esetben össze is kapcsolódott egymással. Jó példa erre a Hajdú BÉT és a Zala-baromfi esete, azaz szándékos csődbevitele, ami lakossági hitelek bedőlésével és kilakoltatásokkal, családi házak elárverezésével járt együtt. Mindennek a célja az, hogy az embereket megfosszák ingatlanjaiktól, s zömében olyan bérházakba kényszerítsék őket, amelyek már a bankok tulajdonában állanak. (Bővebben a Magyar Hírlap 2007. december 6-i számában írtunk erről). Mindezt megkönnyíti, hogy a nyugat-európai államokkal ellentétben a magyar csődjog nem ismeri a lakossági magán csőd és az ennek keretében lehetséges pénzügyi szanálás intézményét. Mindezek következtében az Orbán-kormány által elrendelt kilakoltatási moratórium ellenére továbbra is az árverések és a kilakoltatások, természetesen a jogszabályok megkerülésével. Erről a Magyar Hírlap is rendszeresen tudósít. Mivel mindez több államot is érint a térségünkben, olyanokat, amelyek a régi tagállamokhoz és az USA-hoz viszonyítva nem a centrumhoz, hanem a perifériához tartoznak. Jó lenne, ha a kárvallott országok összefogának és egyeztetnének a következő intézkedésekkel kapcsolatosan: 1.)A hiteltartozások összegét korlátozni kellene a biztosítékul adott ingatlan jelzálog erejéig, és a követelésből le kellene vonni a már teljesített kamat-, és tőketörlesztések összegét. 2.) A csőd- és a felszámolási törvény kiegészítésével be kellene vezetni a magáncsőd intézményét. 3.) Ugyancsak a csőd- és a felszámolási törvény kiegészítésével elő kellene írni, hogy a csődeljárásba csak a biztosítékul adott ingatlan-jelzálogjogot lehet bevonni. 4.) A csődeljárás során az árveréskor a helyi önkormányzatoknak, a megyei önkormányzatoknak, az államnak és a hazai befektetési szövetkezeteknek kellene ebben a sorrendben elővásárlási jogot biztosítani azzal a kikötéssel, hogy az árverést szenvedő adóssal lakásbérleti szerződést kötnek. 5.) A politikának elő kellene segítenie olyan befektetési szövetkezetek létrehozását, amelyek lakásvásárlással- és értékesítéssel foglalkoznak, s melyeknek tagjai csak az adott állam állampolgárai lehetnek s amelyek meghatározott időtartamig működhetnek. 6.) Ami a tag után örökölhető szövetkezeti befektetési jegyet illeti, hozamát „az egy tag egy szavazat” elve alapján határoznák meg, a hozam kifizetése pedig 3-5év múlva lenne esedékes. A befektetési jegy tőkeösszegének – részben vagy egészben – határidő előtti felvételét pedig külön a pénzintézeti szövetkezetekre vonatkozó törvényben kellene szabályozni. 7.) Jogszabályi lehetőséget kellene biztosítani a csőd-követelés összegének a kifizetésére az önkormányzat vagy a befektetési szövetkezet által elővásárlási joggal megvett ingatlan árából. 8.) A megvásárolt ingatlan a vevő önkormányzat vagy a befektetési szövetkezet tulajdonába kerül, mely azt bérbeadással vagy másként hasznosíthatja, de a volt tulajdonosnak előbérleti joga állna fenn rajta. 9.) A befektetési szövetkezet köteles lenne kifizetni gazdasági eredményéből a hozamokat és a tőkét, az állam azonban a szövetkezetek állami támogatásának elve alapján (amely klasszikus szövetkezeti elv) kezességet vállalna a szövetkezeti jegyek tőkeösszegéért.Mindezt azért lenne szükséges megvalósítani, mert ily módon végérvényesen és radikálisan rendezni lehetne a problémát. Amit jelenlegi kormány e vonatkozásban tesz, dicséretes, de csak átmeneti megoldást jelenthet. A kormány által beígért adósságkezelő szerv még nem alakult meg. Emiatt a moratórium kormányzati meghosszabítása. Eredetileg ez határozatlan időre szólt volna. Nyilván a banki tiltakozások miatt azonban a hosszabbítás határideje ez év júliusa lett. A végleges és megnyugtató rendezés még várat magára.

Dr. Kotz László -- Prof. Dr. Prugberger Tamás

Kadarkúti Égi Beszédek - 94-97. Jézus: „…szenvedett Poncius Pilátus alatt…”

2011. február 23.

Jézus: „…szenvedett Poncius Pilátus alatt…” (Hiszekegy)

Jézus: Drága, Engesztelő Gyermekeim! Lángoló Szívem szeretetével köszöntelek benneteket. Boldog vagyok, hogy újra taníthatlak titeket, köszönöm, hogy eljöttetek.

A „Hiszekegy” ma következő mondata: szenvedett Poncius Pilátus alatt. A szokásostól eltérő formában fogok beszélni hozzátok erről: SZEMLÉLŐDVE. Meghívlak benneteket, Kicsinyeim, hogy Velem együtt tegyétek meg a szenvedés útját. Így kívánom Irántam való együttérzéseteket növelni.

Jöjjetek, Gyermekeim, erősen fogjátok meg kezemet, mert már repítelek is mindnyájatokat a Gecemáni kert barlangjának bejáratához. Csak Én megyek be, ti maradjatok kint, hogy meg ne fázzatok, mert ott bent nyirkos, hűvös a levegő. Így is érzem, hogy Velem vagytok és lelketekkel láttok Engem. Ha szükségem lesz erősítésre, majd szólok.

Éppen le akarok térdepelni, hogy Atyámhoz imádkozzak, de hirtelen ijesztő, förtelmes és hatalmas alakban megjelenik ellenségem. Vigyorgó állatpofával néz Rám, szarvai vannak, testét fekete szőr borítja és a lábai patákban végződnek. Azelőtt a kísértéseikor nem így mutatkozott. Ijedtemben a barlang hideg, sziklás falához lapulok. De ő közelebb jön, hogy még jobban féljek tőle. Pillanatok alatt a barlang megtelik undorító, csúf szörnyekkel, akik megállás nélkül lökdösnek, bántalmaznak, Arcomba vihognak.

Gyermekeim! Amikor a gonosz lélek és démonai kísértenek, bűnre csábítanak titeket, ugyanígy néznek ki, csak nem engedem, hogy lássátok őket, mert lehet, hogy belehalnátok a félelembe. Majd e szörnyű démonok eltűnnek és a bűnök sokasága tárul Elém képekben. Látom, hogy ezek az ocsmány bűnök nélkülem kárhozatba taszítanák az emberiséget. Látom pokolba hullani gyermekeim millióit.

Most, drága Kicsi Engesztelőim, lélekben, ott a barlang bejáratánál boruljatok térdre, és kérjetek bocsánatot Tőlem, mert a ti bűneiteket is látom. Kérjétek a bűnbánat kegyelmét és Én azonnal megadom. Alighogy felocsúdok e látványból, végig kell néznem engesztelő szenvedésemet, ami Rám vár: elfogatásomtól halálomig.

Nézzétek, most térdre esek, egész testemet a rettenetes félelemtől véres veríték borítja el. Reszketek, homlokom a földet éri és így fordulok Atyámhoz: „Atyám, ha lehetséges múljék el ez a pohár, de ne az Én, hanem a Te akaratod teljesüljön.” Ti engesztelők, ahogy ott térdeltek, megrendülve halljátok Tőlem e mondat második felét és sűrű könnyhullatások között köszönitek meg, hogy a nagy félelmem ellenére, mégis vállaltam értetek a szenvedést és a halált. Ti igen, Gyermekeim, de hány és hány milliónak eszébe se jut megváltásom. E hálátlanokért küldjetek az Égbe egy fohászt, hogy ennek ellenére csak irgalmasságommal találkozzanak. Végül vigasztaló képek sorát mutatják Nekem: szentek, vértanúk, hitvallók sokaságát. Nézzétek csak kicsi hűséges Engesztelőim, ti is ott vagytok közöttük.

Most jöjjetek be ide hozzám, a barlangba, vegyetek körül ölelő karjaitokkal, így enyhítsétek magányomat. Már látom, hogy jönnek elfogatóim. Látom, kicsinyeim el akartok rejteni előlük, egyesek menekülésre késztetnek, de meg kell értenetek, hogy itt az időm. Júdás segítségével ide találtak és Én eléjük sietek. Ti segítségemre sietnétek, el akarjátok venni tőlük a köteleket, az ostorokat, de ez nem lehetséges, mert ti csak képzeletben vagytok itt. Az úton végig ütlegelnek. A hídról durván kötéllel leeresztenek a Kidron patakba, hogy utoljára „teleihassam” magam. Felhúznak, és közületek valaki letörli és megcsókolja a sziklától felsebzett térdeimet. Mindnyájan együttérzéssel követtek, és nézitek, milyen nehézkesen, botladozva haladok a hozzám tapadt, vizes ruhámban.

Drága Engesztelőim! Jöjjetek velem tovább, menjünk a farizeus főpapok elé. A sok gúnyolódó szóra, rágalmazásra némasággal válaszolok. Rémülve nézitek, hogy egy talpnyaló katona vaskesztyűs kezével úgy szájon vág, hogy eleredt a vérem, és elvesztve az egyensúlyomat a lépcsőre zuhantam. Egyiketek odaszalad egy fehér zsebkendővel és szeretettel, sírva letörli a számat.

Kaifás udvarában van egy kerek pince. Nézzétek, milyen kegyetlenek velem! Egy kicsi, rácsos ablak van a börtönömön azon keresztül látható a sok kínzás: egy oszlophoz kötöznek, böködnek, szurkálnak, szakállamat tépdesik, a talpaimat égetik. Egy percet sem hagynak pihenni. Bizony szeretett Gyermekeim, ti is okozói vagytok ezeknek a szüntelen bántalmazásoknak. Ezért bánjátok meg összes bűnötöket kora gyermekkorotoktól a mai napig. Kivágódik reggel a börtönajtó és felfelé lökdösnek a lépcsőn. Látjátok, mit műveltek Velem? Csupa seb vagyok, alig támolygok, a ruhám csupa sár és vér, talpaim hólyagosra égtek. Így hurcolnak ismét a főtanács elé.

Ne hagyjatok magamra a sok rosszindulatú ember között! Halljátok, hogy Kaifás gyűlölettel és dühvel mit ordít Felém? „– Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk!” Figyeljétek, hogy még ilyenkor is milyen szelíd türelemmel tudok válaszolni nekik: „Mostantól fogva az Emberfia az Isten hatalmának jobbján fog ülni.” Ők pedig gúnyos mosollyal mondják: „–Tehát te Isten fia vagy.” Én így válaszolok: „– Amint mondád, az vagyok.”

Mindezek után indulnak Pilátus palotája felé. Nézzétek csak, hogyan kötöznek most meg! Úgy, mint a halálraítélteket szokás: szoros láncot helyeznek a nyakamra, és annál fogva vonszolnak. Ti engesztelők most láthatatlanul szorosan mellettem jöjjetek, hogy a sok gonosz ember között érezzem a ti együttérző szereteteteket. Kislányom, – szólok egyiketekhez – köszönöm, hogy ujjaiddal próbálod meglazítani nyakamon a láncot. A pribékek közben derekamhoz erősített kötelekkel rángatnak, így alig tudok egyensúlyozni. Közületek néhányan összekötözött kezemet és lábamat fogjátok, hogy el ne essek. Mások sírnak és bánják bűneiket. Örülök, hogy itt vagytok körülöttem és egészen átérzitek szenvedésemet.

– Oda nézzetek, drága Kicsinyeim, ott van Édesanyám egy ház falához támaszkodva Magdolnával és Jánossal. Mikor odaérünk és meglát, a fájdalomtól elájul. Kérjétek az Atyát, hogy tegye szívetekbe az ő nagy fájdalmát, hogy engeszteljétek vele a világ bűneiért szent Szívemet.

Látjátok, ez a római helytartó, Pilátus palotája. Ott fönt pihen a teraszon. Most felrángatnak a lépcsőn hozzá. Ellenszenvesek neki a zsidó papok, tőlem pedig undorodik és szánakozik rajtam, hogy így megkínoztak. Látjátok, nem hiszi el a vádakat, amit a zsidók felhoznak ellenem és Heródeshez küld Engem, a zsidók királyához. Heródes sokat hallott rólam, kíváncsi volt a csodáimra, de Én visszautasítottam meghívásait.

Figyeljétek, Gyermekeim, milyen kárörömmel nézi megkínzott külsőmet. Most is csodákat kér, de Én nem elégítem ki kíváncsiságát. Ezért dühösen visszaküld Pilátushoz. Előtte még haragjában, bosszúból ő is megkínoztat.

Pilátus sehogy sem akar Engem elítélni, nem talál vétkesnek, de fél a nép lázadásától. Így aztán megostoroztat Engem. A „Hiszekegy” mondatából, hogy szenvedett Pilátus alatt, ma csak az első felét mondtam el.

Drága Engesztelő Gyermekeim. Most is szavakkal mutatom be nektek jelenlétünket. Itt állunk egymás mellett, mint 3 ifjú. Én, Jézus Krisztus középen állok sáros, poros, véres ruhában elcsúfított, szenvedő arccal és a kezemben tartok egy nagy véres keresztet. Egyik oldalamon a Mennyei Atya, másik oldalamon a Szentlélek. Egyik kezükkel átölelnek Engem, a másik kezükkel fogják keresztemet. A Szűzanya fájdalmában térdre omlik Előttem, átöleli lábaimat és könnyeit hullatja. Ez azt jelenti, hogy szenvedésemet az egész Szentháromság átélte lélekben. Édesanyám felajánlja az Én szenvedésemet az egész Szentháromságnak, siratja azokat a megátalkodott, hálátlan bűnösöket, akikért hiába szenvedtem, mert pokolba hullanak. Megáldalak benneteket az együttérzés kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

2011. március 2.

Jézus: „…szenvedett Poncius Pilátus alatt…” II. (Hiszekegy)

Jézus: Drága, Engesztelő Gyermekeim! Forró szeretettemmel köszöntelek benneteket. Folytatom tanításomat a „Hiszekegy”-ről.

A következő mondat értelmezésének a 2. részéről lesz szó: „Szenvedett Poncius Pilátus előtt.” Most is a szemlélődés formáját alkalmazom, mert úgy érzem, hogy így szíveteket jobban meg tudom érinteni.

Édes Testvéreim! Nyújtom felétek a kezem, fogjátok meg, és gyertek velem a Fórumra, a praetorium melletti piactérre. Ott áll az egyik csarnok előtt az ostorozó oszlop. Ide küldött Pilátus a poroszlókkal. Jöttek a hóhérszolgák. Nézzétek csak milyen szörnyű korbácsokat, virgácsokat hoznak! Ledobják az oszlop mellé. A korbácsok nyelén bőrszíjak lógnak és vaskampókba és vasgömbökben végződnek. Erre a látványra összeszorul a szívem a félelemtől és ti is elborzadva nézitek. Most meztelenre vetkőztetnek. Szégyenkezve állok ott, de ti ahányan csak vagytok, körbevesztek Engem, hogy eltakarjatok a kíváncsi szemek elől.

Nézzétek csak, ki áll ott a katonák mögött? Fájdalomba merült Édesanyám, aki végig akarja nézni ostorozásomat. Szembe állok az oszloppal. Kezeimnél, lábaimnál, derekamnál hozzákötöznek erősen és durván az oszlophoz. Az első két pribék kemény bőrszíjakból készített ostorokkal kezd ütlegelni. Tépik, marcangolják fejemet, hátamat, lábaimat.

Közületek a legbátrabb, egyik engesztelő fiam mögém áll egészen szorosan, átölel és ezt mondja: Ne ezt az ártatlant üssétek, hanem inkább engem, Én bűnös vagyok, megérdemlem! Én így szólok hozzá: -Fiam, áldott légy az együttérzésedért, de így nem tudsz segíteni, hiszen csak képzeletben vagy itt, inkább azzal tudsz segíteni, ha társammá válsz abban, hogy imádkozol a lelkekért és így mented Nekem őket. Az ütések nyomán a testem tele lett piros vércsíkokkal. Ez a két ember negyed óráig ütlegelt így engem, majd felváltja másik kettő. Ezek valami tövisszerű virgácsokkal ütöttek, melyekre gombok és szögek voltak tűzködve. Össze visszafröccsen a vérem, még a hóhérok kezét is elborítja. Én csak nyögdécselek, imádkozom és vonaglom kínomban. Vérem még bőségesebben hull.

Egyik kislányom közületek elővesz egy fehér kendőt és a lábam alatt összegyűlt vértócsából felitat egy keveset és elteszi magának emlékbe, mint drága ereklyét. Még nincs vége a borzalmaknak. Leoldják a kötelékeimet és Én erőtlenül belehullok a vértócsába. Most háttal az oszlopnak kötöznek oda, jó szorosan mellemnél, lábaimnál és a kezeimet az oszlop közepén hátra. A következő két pribék olyan korbácsokat használ, melyek vasnyélbe erősített kis láncok és vaskampóba végződnek. Ezekkel aztán testemet teljesen széttépik, már nem található egy négyzetcentiméternyi ép hely se. Ez az ostorozásom legfájdalmasabb része. Ránézek hóhéraimra és irgalomért könyörgök, de azok csak annál vadabbul esnek nekem. Ez a rettenetes ostorozás jó háromnegyed óráig tart.

Ekkor egy bátor idegen férfi késsel a kezében odarohan és így kiabál: Hagyjátok abba! Ne verjétek halálra ezt az ártatlan embert! Majd odajön az oszlophoz és elvágja kötelékeimet. Félájultan rogyok bele a lábam alatt összegyűlt vérem tavába. Ti, drága engesztelőim most ott álltok körülöttem és nagy részvéttel nézitek nyitott nagy sebeimet és a belőlük szivárgó vért. Letérdeltek és zokogva kértek bocsánatot bűneitekért, melyekkel hozzájárultatok e szörnyű ütlegeléshez. Odalépnek hozzám a pribékek és megrugdosnak, hogy kelje fel. Az ágyékkötőm ott hever oldalt. Csúszva-mászva próbálom elérni. Mikor már majdnem sikerül megfogni, hóhéraim gúnyröhej kíséretében elrúgják onnan. Tovább vonszolom magam, mint egy véres féreg és ők nevetve továbbtaszítják. Végre megunják a játékot és megengedik, hogy magamra öltsem.

Kicsi gyermekeim! Látjátok édesanyámat? Végignézte az egész szörnyű ostorozást, és lelkében végigszenvedte. Pilátus felesége fehér kendőket ad neki és azokkal felitatja Szent Véremet. Gyermekeim, most ti is lehajoltok, és papír zsebkendőtökkel próbáltok egy kis Vért magatoknak emlékbe eltenni.

Az ostorozás helyszínétől nem messze lesz a töviskoronázás, az őrség házának belső udvarában. Már várakozott ott vagy 50 ember a nép söpredékéből. Középen van egy oszlopláb, mint ülő alkalmatosság. Ezt telerakják éles törött cserepekkel és rálöknek Engem. Mielőtt ráülök, valamelyiktök le akarja söpörni, de lehetetlen volt. Sok római katona áll körbe, hogy a nép ne tolongjon ott. Ahogy ott ülök egy vörös rongyot dobnak a hátamra, gúnyból, mintha királyi palást lenne. Egy suhanc ült a földön és előkészítette a töviskoronát. Véletlenül megszúrta az ujját és nagyot káromkodott. Mikor kész volt, a hóhérszolgák a fejemre nyomták.

Ott álltok körülöttem és a szívetek összeszorul a fájdalomtól, mikor a náddal nagyot ütnek a koronám tetejére. A tövisek mélyen beleszúródnak a csontig és Én feljajdulok a fájdalomtól. Többen letérdeltek és nagy részvéttel az ölembe hajtjátok fejeteket. Nagyon bánt titeket, hogy nem tudtok semmit tenni. Rátok nézek és mondom. De igen, enyhíteni tudjátok fájdalmamat bűnbánatotokkal, imáitokkal, áldozataitokkal.

Most egyiketek kíméletesen, nagy szeretettel letörli arcomról a vérpatakokat, melyek a tövisek sebeiből erednek. Ó, Kicsinyeim, nézzetek körül, rajtatok kívül senki nem szeret itt Engem. Hát nem így van ez az életben is? Sok millióan úgy élik le az életüket felebarátaitok, hogy eszükbe se jutok, rá se gondolnak, hogy meghaltam értük.

Itt a töviskoronázás alatt a hóhéraim csúfondárosan letérdelnek és mondják nevetve: „Üdvözlégy zsidók királya!”, leköpdösnek, kövekkel dobálnak, addig a ti kortársaitok káromolva szidnak, titeket buzgó engesztelőket kicsúfolnak, bolondnak, szentfazéknak mondanak. Most is szenvedek a megaláztatástól, -bennetek- Engem szerető gyermekeim.

Drága Engesztelőim! Most is jelen vagyunk mind a négyen: a Szentháromság és a Szűzanya. Atyám úgy van most itt közöttünk, hogy nem emberi alakban, hanem ragyogó fényével beragyogja az egész termet. Én, Jézus Krisztus letérdelek Atyám fönsége előtt, jobb kezemben tartok egy véres keresztet, balkezemben a töviskoronámat és magasba emelve így szólok Hozzá: „Atyám! Fogadd el Tőlem ostorozásom és töviskoronázásom véres áldozatát a ma élő emberiség megtéréséért. Szenvedésemhez hozzáillesztem az itt jelenlévő gyermekeim összes megélt fájdalmát, fizikai és lelki szenvedését, lelki sebeit és megaláztatásait, minden imáját, böjtjét és virrasztását, és így helyezem lábaid elé. Tekintsd kegyesen e felajánlást és fogadd el az emberiség megmentéséért. Kérlek, enyhítsd a betervezett nagy büntetést! Vagy pedig Szent Lelked kiáradásával irgalmadban tisztítsd meg minden gyermekedet, hogy az emberiség egésze megszabaduljon a büntetéstől, hogy szenvedésem és halálom gyümölcseit, a megváltást minden teremtményed élvezhesse.

A Szentlélek Isten itt áll Mellettem fehérruhás ifjú alakjában és egy lobogó fehér lángot tart a tenyerében. Ez az Ő tüzes szeretetlángja. Hirtelen e láng sok apró lángra oszlik, és mindegyiketek szívébe száll, hogy fellobbantsa parázsló szíveteket, hogy előkészítsen titeket az Ő közelgő érkezésére.

Édesanyám hálából, mert ma mélyen együttéreztetek Szent Fia szenvedésével, körbejár köztetek, megcsókolja arcotokat és egy keresztet rajzol homlokotokra.

Én, -a ti Jézusotok- megáldalak benneteket a mély együttérzés kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

2011. március 9.

Jézus: „…szenvedett Poncius Pilátus alatt…” III. (Hiszekegy)(Elítélés)

Jézus: Szívem minden szeretetével köszöntelek benneteket, drága engesztelő Gyermekeim! Köszönöm, hogy újra eljöttetek meghallgatni tanításomat. Ma Én szólok hozzátok, Jézus Krisztus, a ti Üdvözítőtök. A Hiszekegynek az a mondata, hogy „szenvedett Pontius Pilátus alatt” ma folytatódik elítélésemmel.

Most, mint múlt héten, újra kérlek benneteket drága Gyermekeim, hogy kísérjetek el az ítélet helyére. Már itt is vagyunk, Pilátus, a római helytartó előtt. Ide vonult ki kíséretével a Fórumra. Itt az ostorozó térrel szemben egy magas emelvény áll. Ünnepélyes öltözet van a helytartón, valami csillogó koronaféle a fején. Az emelvényre több oldalról lépcsők vezetnek fel. A farizeus papok közül Annás és Kaifás meg még harmincan vannak itt. Pilátus széke piros takaróval van leborítva és egy kékszínű vánkos van rajta sárga bojtokkal. Látjátok? A két lator már ott áll elővezetve. Most Engem megragadnak a poroszlók és odaállítanak közéjük.

Egyiketek részvéttel megkérdezi: - Jézusom, még annyira se tiszteltek, hogy magadra ölthetted volna a saját ruhádat? Összeszorul a szívem, mikor látom, hogy még mindig a királyi gúnyöltözet van rajtad: a töviskoszorú és a rongyos vörös „palást”, a kezeid pedig elől összekötve, mint egy közönséges bűnözőnek. És Én így válaszolok a kérdezőnek: -Gyermekem! Bennük nincs tisztelet és szeretet Irántam. Pilátus rám mutatott, és erős, gúnyos hangon így szólt a zsidókhoz: - Íme a ti királyotok. A nép így zúgott: El vele! El vele! Feszítsd meg őt! – De hát a ti királyotokat feszítsem meg? – kérdezte a helytartó. – Nekünk nincs királyunk, hanem csak császárunk! – kiáltották a főpapok. Ekkor ti szorosabban körülvesztek Engem, mintha védelmezni akarnátok a rosszindulatú, dühös főpapok és a felbőszített, zúgolódó néppel szemben. És így kiáltoztok: - Pilátus, gondolkozz! A mi Jézusunk ártatlan! Ő valóban Isten Fia! Ha elítéled, felelni fogsz tettedért Isten előtt! Hallgass feleséged bölcs szavára! Ne légy gyáva és kétszínű! Én így válaszolok nektek, Engem szerető, hűséges gyermekeimnek: - Még mindig nem értitek, hogy semmit nem tehettek? Hiszen csak képzeletben vagytok itt, és Pilátus nem hallja védelmező szavaitokat. Itt meg kell történni az ítéletnek, hogy az Írás beteljesedjék.

Pilátus most felolvassa az igazságtalan vádakat, hogy Én lázító és felforgató vagyok, minduntalan megszegem a zsidó törvényeket, azután Isten Fiának és a zsidók királyának hivatom magam. Kihirdeti a nép előtt, hogy a főpapok és az egész nép halálomat követeli. Még azt is hozzáteszi, hogy ő a nép véleményét tiszteletben tartja és igaznak véli. Közületek egy bátor fiam felkiált a helytartóhoz: - Pilátus! Most igaznak véled a nép ítéletét? Hát akkor miért hangoztattad órákon keresztül, hogy Jézus ártatlan? Gyáva, kétszínű ember vagy. – Kisfiam, - mondom felé fordulva – ennek semmi értelme. A helytartó rád se hederít, mert nem is hall téged. Ezzel nem tudsz rajtam segíteni. Viszont nézd, milyen némán tűröm igazságtalan elítélésemet. Kövess Engem, hogy te is tudj hallgatni az igazságtalan elítélések esetében.

Forrón szeretett Gyermekeim, most mindannyiatokhoz szólok. Szinte emberfeletti dolgot kérek tőletek: Ha legközelebb olyan helyzetbe kerültök, hogy ellenségeitek hazudozva rosszat állítanak rólatok és pletyka formájában elterjesztik, akkor jusson eszetekbe, hogy Én hogyan reagáltam Pilátus igazságtalan szavaira! Némán hallgattam, nem védtem magamat. Ne törődjetek azzal a közmondással, hogy a „hallgatás beleegyezés”. Az nem számít, hogy jó híreteket, tekintélyeteket tönkreteszik. Nem az a fontos, hogy embertársaitok körében milyen véleménnyel vannak rólatok, hanem az, hogy viselkedésetek az Én elvárásomnak megfeleljen. „Akit megaláznak, az felmagasztaltatik”, mondja a Szentírás.

Most visszatérek e gondolatok után a helyszínre. Pilátus a nép előtt hangosan kijelenti: - Tehát a názáreti Jézust, a zsidók királyát, arra ítélem, hogy keresztre feszítessék! Azután megparancsolja a poroszlóknak, hogy hozzák elő a keresztemet. Közben kezébe vesz egy pálcát, kettétöri és ledobja a lábam elé. Van is egy ilyen ismerős szólás: „pálcát tör felette”, tehát elítél valakit a viselkedése miatt.

Édesanyám végignézte az elítélésemet. Ezzel nyilvánvalóvá vált számára, hogy az Ő hőn szeretett Fiát és Megváltóját szégyenteljes módon megölik, keresztre feszítik. Ti, engesztelőim mély részvétet éreztek iránta és többen odamentek hozzá, ahogy ott reményvesztetten áll. Átölelitek, kezét nagy tisztelettel megcsókoljátok és vigasztalni próbáljátok. Ő így szól hozzátok: Ó, ti hűséges engesztelő Kicsinyeim! Felismerlek benneteket. Ti vagytok, akik epedve várjátok szavaimat az engesztelésen a medugorjei rózsafüzér után. Nekem úgy, mint Szent Fiamnak, megengedte a Mennyei Atya, hogy lássalak és hallhassalak benneteket. Köszönöm együttérző szavaitokat! Balzsam ez az Én végtelenül fájdalmas anyai Szívemre. Veletek együtt hiszem és tudom, hogy drága Szent Fiam szenvedése hamarosan véget ér és fel fog támadni.

Miután elhangzott a halálos ítélet, Engem átadnak a poroszlóknak. Leszakítják Rólam a vörös gúnyköpenyt, amely egészen bele volt ragadva sebeimbe, ezzel felszakították sebeimet, folyt a vérem. Letépték fejemről a töviskoronát iszonyú fájdalmak között, hogy Rám tudják húzni kimosott ruhámat. Rám csatolják a bilincsövet, amiről 4 köteg lóg le. A poroszlók nagy rúgások és ütlegelések közepette a fórum közepére vezetnek, és már hozzák is a keresztfámat a rabszolgák a nyugati kapun át. Nagy puffanással dobják le a földre a lábam elé. És itt most megszakítom szenvedésem történetét, hogy folytathassam legközelebb a keresztutammal.

Most pedig, ahogy lenni szokott, szavaimmal érzékeltetem a Szentháromság és a Szűzanya valóságos jelenlétét.

A Szentlélek Isten egy óriási nagy fehér galamb képében egész beszédem alatt ott lebegett fölöttetek, engesztelők fölött és kiterjesztett szárnyaiból ragyogó fehér fénysugarakat bocsátott rátok, melyekkel bevilágította lelketek minden zugát. Most nem bűneiteket vizsgálja, hanem azt, hogy elítélésem története megérintette –e eléggé lelketeket.

Én, Jézusotok miután befejeztem tanításomat, úgy vagyok jelen előttetek, mint Pilátus előtt: töviskoronával a fejemen, vörös gúnyköpenyben vérborultan, elől összekötött kezekkel és így szólok: Drága Gyermekeim! Ennek az égbekiáltó igazságtalanságnak néma eltűrése pecsételte meg teremtményeim örök sorsát, mert ha ezt a szörnyű ítéletet nem fogadom el, minden ember lelke elkárhozna.

Atyám is itt van, fehér ruhában. Egyik kezében egy pálca van, a bűntől feketéllő földgolyó előtte lebeg a levegőben. Majd a pálcát úgy tartja a Föld felett, mintha ketté akarná törni és így szól: Eme igazságtalan pilátusi ítélet és az emberiség bűnei arra indítanak, hogy pálcát törjek az emberiség felett, de atyai végtelen szeretetem irgalmat követel Tőlem.

Édesanyám letérdel az Atya előtt és így könyörög: Atyám! Egyre gyarapodó engesztelő hadseregem kedvéért irgalmazz minden teremtményednek!

És most Én, Jézus Krisztus úgy búcsúzom tőletek, hogy Szent Szívem összes melegével megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

2011. március 16.

Jézus: „…szenvedett Poncius Pilátus alatt…” IV. (Hiszekegy)(Keresztút)

Jézus: Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Jézus Krisztus, a ti Megváltótok, eszközöm hangján szólok hozzátok. Nagy szeretettel köszöntelek benneteket. Még mindig a „Hiszekegy” következő mondatáról beszélek nektek: „szenvedett Pontius Pilátus alatt és a keresztúttal folytatom. Újra szemlélődő módon fogom előadni, hogy szívetekbe jobban belevésődjön.

Az ítélet elhangzása után ledobták a keresztemet a lábam elé. A hóhérszolgák gorombán és kíméletlenül ráhelyezték a jobb vállamra. A kereszt végére egy kötelet kötöttek és megemelve tartották, hogy ne húzzam a földön. Megragadták a bilincsövemen lógó 4 kötelet, majd nagyot ütöttek az ostorozástól felsebzett hátamra és elindultunk. Ettől kezdve jelen időben beszélek, mintha most történne minden, nem 2000 éve. Drága engesztelő kis csapatom! Mindnyájan itt jöttök körülöttem, hűségesen. Közületek egyik leányom könnyes szemmel megszólal: -Uram! Azért olyan nehéz a kereszted, mert a világ összes bűne ránehezedik. Ha legalább mi engesztelők egy szál bűnt ránehezedik. Ha legalább mi, engesztelők egy szál bűnt se követtünk volna el, akkor egy kicsit könnyebb lenne neked. Testvéreim! Mindannyian emeljünk egy kicsit a kereszten, hogy ne nyomja annyira sebes vállát! Így válaszolok nektek: Az igaz, hogy mivel gondolatban vagytok itt, fizikailag nem tudtok enyhíteni terhemen, de együttérző szeretetetek miatt máris könnyebben érzem magam. Ó, Gyermekeim! Látjátok, hogy rángatnak a köteleimmel? Egyszerűen nem lehet így egyensúlyozni. A kötelek abban is akadályoznak, hogy bő ruhámat balkezemmel felemeljem, így pedig alig tudok lépni. Ketten közületek jobbról és balról magasba emelitek ruhámat. Milyen jól esik, hogy segíteni akartok. Nézzétek az ablakokat! Sárral, konyhahulladékkal dobálnak és egy asszony trágyaléval leönt Engem. Egyik drága jó Fiam látja, hogy egy 10 év körüli kisfiú köveket gyűjt kötényébe, hogy lábaim elé szórja. Odafut, hogy megakadályozza, de már késő. Botladozok a kemény, éles köveken összeégetett, sebes mezítlábaimmal. Marikám, Kislányom, te pedig ki akarod venni a nagy követ egy felém szaladó kisfiú kezéből, de nem sikerül és hozzávágja a térdemhez. Így bánnak velem a gyermekek, akiket annyira szeretek. Drága Kicsinyeim! Eleséseimet a stáció képeken szépítve ábrázolják, mintha csak térdre estem volna. Nem úgy van az! Az első elesésem előtt a kötelekkel elrántottak és ezért teljes hosszamban a földre esek. Könyökömből, kezeimből, térdeimből ömlik a vér. A kereszttől összeroncsolt vállam sebe a zökkenéstől most még mélyebb. A nehéz kereszt ahogy rám zuhan mégjobban beleveri a töviskoronát a fejembe és a hátamat is nagyon megütötte. Közben ütnek a pribékek, hogy álljak már fel. Akkor ti, drága Kincseim, hónom alá nyúlva próbáltok felállítani, de ti csak képzeletben vagytok ott. Viszont drága együttérzésetek erőt ad Nekem, és nagyon nehezen felállok. A hóhéraim újra beleteszik mély vállsebembe a keresztet. Ó, Kicsinyeim! Ez most már rettenetesen fáj! Egyik leányom megszólal: Édes Jézusom! Te Isten vagy, nem csak ember. Dobd le a keresztet és kergesd el kínzóidat! Én így válaszolok: Kislányom, Margitkám, nem lehet, mert irántatok érzett szeretetből szenvedésem kelyhét az utolsó cseppig ki kell ürítenem, különben mindnyájan elkárhoztok. Gyertek csak hűséges követőim, menjünk tovább. Nézzétek, ki áll ott a kapualjban? Édesanyám, kétoldalról János, a szeretett tanítvány és Mária Magdolna támogatják. A mély fájdalomtól alig áll a lábán, a szemei vörösre kisírva, megdagadva, az arca sápadt. Most ide támolyog Elém, két keze közé veszi balkezemet, és mély részvéttel elgyötört szemembe néz. De a katonák ellökdösik. Közületek néhányan utána mentek, sírva átölelitek, próbáljátok vigasztalni és kértek magatoknak az Ő végtelen anyai fájdalmából.  És ő keresztet rajzol a homlokotokra. Visszajöttök Hozzám a többiekhez, és haladunk tovább. Hirtelen egy magas házból egy előkelő ismert asszony a gyermekével odaáll Elém – nem törődve a goromba, kiabáló katonákkal – és egy kendőt nyújt Felém. Úgy hívják Szerafia, de ti Veronika néven ismeritek. Én elfogadom és belenyomom véres, sáros arcomat, majd visszaadom neki? Látjátok? Ennek a bátor asszonynak kendőjére hagytam fájdalmas arcom mását. Nektek, Engem hűségesen kísérő, kicsiny Gyermekeim, a szívetekbe vésem arcomat, egész szenvedésemet. Most közeledik Veronika kislánya, aki finom, fűszeres borral akarja enyhíteni szomjúságomat, de kilökik kezéből a korsót és a drága nedűt a föld pora issza fel. Én pedig kimondhatatlanul szomjas vagyok: torkom, szájpadlásom, nyelven, ajkaim cserepesek a szárazságtól, alig tudok nyelni. Ekkor közületek az Én István fiam egy hideg vízzel teli flakont nyújt Nekem, és Én nagyot kortyolok belőle, majd köszönettel visszaadom. De ez csak gondolatban van, mert Én –Gyermekeim- egy csepp vízzel sem enyhíthetem szomjamat. Ez is része a megváltásnak.

Drága együttérző Kísérőim. Most tovább megyünk, közben szinte szünet nélkül bántalmaznak, ütnek, rugdosnak. Többször elesek, mert egyre gyengébb leszek. Nézzétek csak! Ott egy csoportban asszonyok állnak és sírnak. Nem törődve a magam bajával, feléjük fordulok és mondom: Ne Engem sirassatok, hanem magatokon és fiaitokon sírjatok! Kedves Engesztelőim! Nektek is azt mondom, a sajnálkozással nem sokra mentek. Inkább mély bűnbánattal és sok imával, böjttel, engeszteléssel menteni kell a lelkeket.

Egyre gyengébbek a lábaim, a fizikai és lelki fájdalmak annyira eluralkodtak rajtam, hogy már az út vége felé nem tudom egyedül vinni  a keresztemet, a földre rogyok. Hóhéraim dühösek, káromkodnak. Ahelyett, hogy helyettem felemelték volna a keresztet, hogy továbbvigyék, Engem ütnek, hogy álljak föl. Képtelen vagyok. Szembe jön velünk Cirenei Simon. Egy kertész, aki fáradtan bandukol hazafelé a munkájából. Ráordítanak, hogy vigye tovább terhemet. Erősen tiltakozik, de kényszerítik rá. Dühös és tehetetlenül káromkodik. Ti, Engem kísérő gyermekeim nyugtatjátok: Simon! Ő a názáreti Jézus, Isten fia! Neki segíteni kitüntetés. Nézd, hogy megkínozták! Érted is szenved. Egyszercsak Simonnal összetalálkozik tekintetünk és ezzel akkora együttérző szeretet keletkezik benne, hogy boldogan segít. Szeretett Fiaim, Leányaim, soha ne kényszerűségből tegyétek a jót a felebarátaitokkal, hanem szívből jövő szeretettel. Akkor is ha fáradtak vagy álmosak vagytok, akkor is ha éppen rossz a hangulatotok. Kövessetek Engem a felebaráti szeretetben. Hamarosan felérünk a Golgota tetejére, ezért most befejezem mai tanításomat a keresztútról.

Drága Engesztelőim! Most szeretném elmondani, hogyan vagyunk mi Égiek jelen itt köztetek. A Mennyei Atya fehér ruhában és nagy fényben áll előttetek, a kezében egy lila stólát tart elétek, és így szól: Drága Gyermekeim! Múlt héten, hamvazószerdával elkezdődött a nagyböjt. Ez a bűnbánat ideje. Gyakran járuljatok a bűnbánat szentségéhez. A szentgyónás előtti bűnbánatotok igazi, mély, szívből jövő legyen. Ne felejtsétek el olyan családtagjaitok, barátaitok, rokonaitok bűneit is megbánni, akik soha nem mennek gyónni.

Én, Jézus Krisztus is itt állok előttetek és szeretettől lángoló, töviskoszorús, lándzsával átszúrt Szent Szívemet tartom a tenyeremben. Gondolatban jöjjetek ki Hozzám és húzzatok ki 1-1 tövist töviskoszorúmból. Ez a tövis képviselje saját és családtagjaitok bűneit és rokonaitok bűneit. Így jelentősen enyhíthetitek fájdalmamat, amit a Szívemben a bűnök miatt érzek. A Szentlélek Isten fehérruhás ifjú alakjában van jelen és egy nagy csokor színes virágot helyez a szívetekbe. Tele akarja rakni lelketeket erényekkel, hogy gazdagon feldíszített lélekkel várhassátok az Ő közelgő eljövetelét. A Szűzanya fájdalmas Anya képében áll elétek és sírva kéri, hogy imádkozzatok a legnagyobb bűnösökért, akik ma is szüntelenül megsértik Szent Fia Szívét.

Én, Jézus Krisztus Megáldalak titeket a mély együttérzés kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.