Napjainkban a Magyarországot megszálló idegen erők mindent elkövetnek
azért, hogy a magyarságot elidegenítsék múltjától, nemes hőseitől.
Ennek lett áldozata Szent István is. Kezdve az
István a király rockopera népbutító hülyeségén keresztül, egészen addig, hogy már megkérdőjelezik a Szeretlek Magyarország című műsorban a műsorvezető nevével, hogy
Szente Vajk? Véletlen lenne a név, vagy szándékos utalás?!
Sajnos a nemzetinek mondott körök is egyre inkább benyelték ezt a
hazugságot, hogy Szent István gonosz volt és népe ellensége. Ezzel is a
nemzetellenes erők megosztották a magyarságot koppányosokra és
szentistvánosokra.
Akik ki akarják velünk dobatni a több mint ezer éves
keresztény múltunkat a szemétbe, azok tudatosan, vagy tudattalanul a
magyarság ellen tevékenykednek! Itt egy újabb írás arról, hogy a
nemzeti körök is milyen csúnyán meg vannak tévesztve és olyan
magyarellenes hazugságokat is magukénak vallanak, amelyek csak
sötétségbe és pusztulásba taszítják hazánkat. Szent István üldözte a
rovásírást? Itt a bizonyíték rá, hogy nem! Megint csak egy
megtévesztésnek dőltünk be, amit a nemzetrontók találtak ki számunkra.
Többet ésszel ezentúl!
Nem kevésszer merült fel a kérdés, amely valóban sokakat
foglalkoztat. Tegyük akkor tisztába - Hamis-e az a törvény, amit Szent
Istvánnak tulajdonítottak a rovásírás betiltásával kapcsolatban?
Szent István és a rovás
Amennyire sokakat foglalkoztat az államalapítás korának viszonya az
ősi magyar írásbeliséghez, annyira hiányos a tudományos szintű kutatás
és elemzés a témában. Bizonyára vitát fog kiváltani az első vélemény
publikálása, de tulajdonképpen ez is a cél.
Püsöki Nagy Péter véleménye
- A kérdés: HAMIS-e az a törvény, amit Szent Istvánnak tulajdonítottak, s máig tartanak sokan?
- A válasz: IGEN!
- Az indoklás: Püspöki Nagy Péter előadásának részlete:
- Hadd válaszoljak az elnök úr kérdésére, amiben az a kérdés lényege,
hogy Szent István hozott-e, vagy nem hozott-e ilyen rendeletet. Ha én
erre választ adok, azt egyetlen mondattal meg lehetne adni, hogy: NEM.
De azért a kérdés eldöntése nem volt ilyen egyszerű. Elmondom ennek a
történetét. Elhoztam az eredeti szöveget Csallány Dezső dedikációjával
együtt. Akkor föl is keltette az érdeklődésemet és utána is jártam.
Felolvasok belőle néhány sort: "István király rendelkezései a
rovásírással kapcsolatban."
Szöveg: „Vitéz András rozsnyói kanonok Gömör és Kishont vármegyék
táblabírája 1816-ban a Szilasi család levéltárában őrzött érdekes
oklevelet fordított le. Jelzete: Vatikán ezerben. Nomis calendis
octobribos Die festo Jacobi apostoli. Magyarra lefordítva: Október
calendéját megelőző kilencedik napon, Vatikánban Jakab apostol
ünnepén.”
Szöveg: „I. István király titkos tanácsbelijeivel aláírott és
törvénnyé lett rendelet, amely értelme szerint Domonkos, esztergomi
érseknek, a magyar keresztény egyházak leendő keresztülvitel, és
egyúttal általa Szilveszter pápával, leendő közlésül és kiadatott: Mely
szerint Szilveszter pápa tanácsolása folytán határoztatott, hogy a
magyarok, székelyek, kunok, valamint az egyházi magyar keresztény papság
által is használt régi magyar betűk és vésetek, jobbról-balrai pogány
írás megszüntetődjék, és helyébe latin betűk használtassanak. Itt
rendeltetik, hogy a papság azok használatára jutalmazás mellett
betaníttassék, és a pogány írásról, valamint tanításától papi állása
vesztése és 20 arany penzának büntetése fizetése mellett eltiltassék.
Továbbá, hogy az egyházakban található pogány betűkveli felírások és
imakönyvek megsemmisíttessenek és latinnal felcseréltessenek, valamint
pedig azok, akik régi pogány iratokat, vagy véseteket beadnak 1-től 10
dénárig kapjanak jutalmat. A beadott iratok és vésetek pedig tűz és
vassal pusztíttassanak el, hogy ezek kiirtásával a pogány vallásra
emlékezés, visszavágyódás megszüntetődjék." Forrai Sándor, Budapest,
írásos másolata, 1969-ben, amelyért köszönetet mondok. Egy magyar
diplomatikával foglalkozó kutató számára ez meghökkentő közlés. Először
is azért, mert Szent István okleveleit darabszámra ismerjük, összesen
tízről van tudomásunk, amelynek szövege úgy-ahogy megmaradt. Kettőnek a
szövege nyilvánvalóan hamis, a XVI-ik században hamisították, maradt még
nyolc. Arról a nyolcról kétszáz éve folyik a vita, hogy mennyi hamis
belőlük: 90% vagy csak 5%.
Minden esetre van itt néhány tény, ami önmagában cáfolja a fenti
rendeletszöveg eredetiségét és megbízhatóságát. Már az első adat sem
lehet helytálló, amely szerint „Vitéz András rozsnyói kanonok, Gömör és
Kishont vármegyék táblabírája”. Ha ugyanis kanonok volt, akkor nem volt
táblabíró, ha pedig táblabíró volt, akkor nem volt kanonok. Ez a két
hivatal kizárta egymást. „Szilassy család levéltárában 1816-ban”. A
Szilassy család az 1750-es években átadta levéltárát a Magyar Országos
Levéltárnak, jegyzőkönyv mellett. Nincs benne ilyen oklevél. Ha a
leadáskor nem volt, akkor valamelyik magyar levéltáros nem dugott bele
még egyet, ugyanis akkor valamilyen jelzete lenne. Megnéztem akkor
rögtön, és láttam, hogy ilyen irat nincs a Szilassy levéltárban.
Ha szemügyre vesszük a keltezést, azt kell megállapítanunk, hogy több
hibát is tartalmaz. „Vatikán, 1000-ben.” Nos, 1000-ben még Rómát írtak,
nem Vatikánt. Ezt a keltezést csak a Vatikán állam megalapítása után
írhatták volna. A „IX. Cal. Oct” rövidítés feloldása "Nomis calendris
octobribus”, magyarul „október első napját megelőző kilencedik napon".
Ez még rendben van, ezt lehetett írni. De a keltezéshez tartozó "die
festo Jacobi apostoli" szöveggel már két probléma is van:
Az egyik az, hogy hiányzik a szövegből a „sancti” azaz szent szó.
Olyan nem volt, hogy Rómában egy szent apostol neve elé ne írták volna
oda a szent jelzőt. A másik egy naptári ellentmondás. Ha ugyanis a
„nomis calendris octobribus”-t kikeressük a kalendáriumban, akkor az
szeptember 23-a, mert az elsejét mindig beszámították a leszámítandó
napokba. Ha viszont megnézzük, hogy milyen napra esett Szent Jakab
apostol ünnepe 1000-ben, akkor azt látjuk, hogy július 25-én volt s
egyébként most is akkor van. Ezt egy esetleges álkanonoknak is tudni
kellett volna, még ha táblabíró volt, akkor is.
Tulajdonképpen minden adat úgy rossz, ahogy le van írva. Ez az ember,
aki ezt a rendeletszöveget írta, nem látott Szent István kori
oklevelet: se Berengár királyét, se III. Ottóét, se pápait, se magán
oklevelet, semmilyet.
„I. István király titkos tanácsbelijei”. István király megmaradt
okleveleiben vagy Pannónia királyának, vagy a magyarok királyának nevezi
magát, de I. Istvánnak sehol sem, mert nem tudhatta, hogy lesz még
második Istvánunk is. Most ne is beszéljünk a büntetés mértékéről, mert
20 arany pénzen 50 ökröt lehetett volna venni. Szegény klerikus még a
tisztítótűz után sem tudta volna ezt a pénzt kifizetni, amit rárótt
volna István király.
Tulajdonképpen ez a képtelenségeknek a halmaza. Sajnálatosan. Nagyon
kíváncsi lennék, hogy ez a kézirat egyáltalán múlt századi-e, vagy
1968-as? Még az is mentség lenne, ha múlt századi lenne, mert akkor is
hamisítottak emeletes dolgokat, amelyekre még pecsétet is tettek.
Ismerek egy nemes családot, tényleg régi család, az 1200-as években
kapott nemességet, de jó XVIII. századi mintára Attilától
leszármaztatták magukat. Generációról generációra olyan csodálatosan
vezették le a családfát, hogy mi történészek is tanulhatnánk belőle. A
hitelesség kedvéért van rajta még egy szép nagy pecsét is: Pozsony
vármegye jegyzőjének pecsétje. Ez persze a saját pecsétje volt, mert a
saját családjának állította ki az oklevelet. Amit aztán mutogathatnak,
mert ez valóban nagyon szép oklevél, de ettől még nem lesz igaz.
Ez a fajta családfaszerkesztés ebben a korban divat volt. Szoktam
mondani a tanítványaimnak, hogy ekkor mindenki származtatta a családját.
Egy hétszilvafás nemes például származhatott Attilától. Eszterházi
Miklós nádor erre azt mondta, hogy ő akkor Julius Cézártól származik s
ez a "Trofeum domus Estauras"-ban ki is van kinyomtatva. De nehogy azt
gondolják, hogy egy pillanatig is elhitte, vagy komolyan vette volna. Ez
csupán egy gúnyirat volt, válaszképpen az akkori közgondolkodásra -
mert akkor mindenki tudta, hogy Eszterházi Miklós nagypapája csak hét
szilvafás nemes volt: olyan szegény, mint a templom egere. Azért volt
állandóan megyei jegyző, mert különben nem tudta volna eltartani a
családját. Semmiképpen nem származhatott Julius Cézártól, s ezt maga is
jól tudta. De ha már ti Attilától származtok, akkor én a cézártól.
Ez a most elemzett irat is körülbelül ilyen típusú, csak az a kérdés,
hogy a szövege látott-e a múlt században tintát és papirost, vagy
írógéppel szerkesztették e században. Ha szabad ezt mondani, akkor az
újkori magyar oklevél-hamisításnak ez egy rosszul sikerült példánya.
(Elhangzott a Nap Fiai alapítvány és az OMT Rovásszakosztálya által 1998-ban rendezett előadáson)
Rovás