San Martino 2000.12.8

(San Martino 2000.12.8)
Énekeljétek velem az öröm énekét!
Gyermekeim, az Atya végtelen szeretete folytán
én folytatom az Egyházban és az Egyház javára
azt az anyai munkakört, amelyet Jézussal,
a megtestesült Igével gyakoroltam.
Én foganlak meg benneteket, a Kegyelem
Isteni életet adva mindnyájatoknak, akik hozzám
tartoztok, közbenjáró működésemmel
táplállak benneteket, elnyerve számotokra
mindazokat a kegyelmeket, amelyekre
lelki haladástokhoz szükségetek van.
Életetekben váljék valóra tanításom,
és akkor Isten dicsérőéneke lesztek.
Életetek fényként világítson az emberek előtt,
hogy lássanak! A világ térdre fog hullani, ha ti,
cselekedeteitekkel bizonyságot tesztek róla,
hogy Istenhez tartoztok.
Gyermekeim, ti az üdvösségben reménykedtek,
és én mondom nektek: az örökkévalóság vár rátok!
Ma vigaszt és örömet nyújtotok nekem;
ismét sokan kaptak helyet anya szívemben.
Fogadjátok köszönetemet áldásommal együtt,
ami nektek és szeretteiteknek szól.

San Martino 2000.8.6

(San Martino 2000.8.6)
Dicsőítsétek velem az Atyát!
Gyermekeim, az üdvösség-terv,
melyet Isten mindegyiktekről elgondolt,
rajtam keresztül megy végbe.
Különleges gondot viselek rátok
és irányítalak benneteket,
Isten akaratának útjaira vezetetem lépteiteket.
Azt kérem tőletek,
hogy kössetek velem szeretet-szövetséget,
teljes öntudattal és szabadsággal,
amelyben szeretettel rám hagyatkoztok,
és engeditek, hogy az életszentség útján
vezesselek benneteket.
Megvigasztaltok és megtiszteltek
hitetek ujjongó kifejezésével.
Az egész Mennyország örvendezik és
velem együtt megáld titeket.

Franciaország Baszkföld Az Északiak (Those of the North, Ceux du Nord, Iparretarrak, IK)

Az Északiak (Those of the North, Ceux du Nord, Iparretarrak, IK) a független és egységes baszk államiság megteremtéséért, a baszk nyelv hivatalossá tételéért és az önrendelkezés jogáért harcoló baloldali terrorszervezet, Baszkföld északi, Franciaországhoz tartozó részén (Iparralde). Nagyon szoros kapcsolatokat ápolnak a déli baszk területek Spanyolországtól való elszakadásáért küzdő ETA-val, ám korántsem annyira ismertek és rettegettek. A szervezetet 1973-ban, Behe-Nafarroában, Philippe Bidart alapította, amely már a következő évben megjelentette újságját, az Utat (Road, Ildo). Az IK-t 1978-ban betiltották, tevékenységét pedig illegálisnak minősítették. 1980 tekinthető annak az évnek, amikor a mozgalom az erőszak útjára lépett. Ekkor ugyanis egy véletlen baleset folytán egy házi készítésű bomba felrobbant, megölve ezzel a szervezet két tagját. Az IK tevékenysége 1996 óta jelentősen aktivizálódott és fokozódott Franciaország három baszkok-lakta megyéjében, ám ennek ellenére a szervezet csatlakozott az ETA által 1998-ban meghirdetett, de utóbb rövid életűnek bizonyult fegyverszünethez. Az IK akciói leginkább a fegyveres szervek ellen irányulnak, amelynek keretében számtalan halálos kimenetelű merényletet követett el a szervezet a francia katonák és csendőrök ellen. Egy ilyen 1983-as merénylet miatt 17 évvel később, 2000-ben a francia bíróság Philippe Bidart-t, a szervezet vezetőjét, Gabriel Mouesca-t, a helyettesét és Joseph Etcheveste-t hosszú börtönbüntetésre ítélte. Az IK esernyőszervezete az 1988-ban alapított Hazafias Baloldali Mozgalom (Patriotic Left Movement, Mouvement de la Gauche Abertzale, Ezkerreko Mugimendu Abertzalea, EMA).

Bretagne Breton Forradalmi Hadsereg (Breton Revolutionary Army, Armée Revolutionnaire Bretonne, Exercito Revolucionario Bretón, ARB)

A szintén az ETA testvérszervezetének tekintett, 1971-ben, az 1964-ben alapított Breton Felszabadítási Front (Breton Liberation Front, Front de Libération de la Bretagne, FLB) korábbi végrehajtó fegyveres szárnyából létrejött baloldali Breton Forradalmi Hadsereg (Breton Revolutionary Army, Armée Revolutionnaire Bretonne, Exercito Revolucionario Bretón, ARB) legismertebb és leghírhedtebb akcióit 1998-ban, 1999-ben, illetőleg 2000-ben hajtotta végre. Az ARB 1998-ban merényletet kísérelt meg Belfort-ban, Jean-Pierre Chevenement belügyminiszter városának városházája, illetve 1999-ben Cintegabelle-ben Lionel Jospin miniszterelnök pártjának főhadiszállása ellen, ám akkor még személyi sérülés nem, csak vagyoni kár keletkezett. 2000-ben azonban korszakváltás következett be a szervezet életében, amikor is tagjai Quévert-ben felrobbantottak egy McDonald�s éttermet, megölve ezzel egy fiatal női alkalmazottat. Ez a robbantás azért számított fordulópontnak, mivel addig a csoport egyetlen akciója sem vezetett halálos eredményre. A francia rendőrség azonnal őrizetbe vette az ARB-nek, illetve annak esernyőszervezetének, az 1982-ben megalakult Harc – Függetlenségi Baloldali Harcoló Mozgalomnak (Combat – Fight-Movement of the Independentist Left, Emgann – Mouvement de la Gauche Indépendantiste, MGI) a prominenseit, mint például Gael Roblint, az Emgann vezetőjét. Mindkét csoport tagadta az érintettségét, sőt még az egymás közötti efféle kapcsolat fennállását is. Az Emgann mindig is elutasította azt, hogy az ARB politikai szárnyának tekintsék, annak ellenére, hogy magát az ellenállás hazafias szervének aposztrofálja. Közleményükben elképzelhetetlennek tartották azt, hogy az ARB, amely addig Bretagne-ban körülbelül 350 olyan akciót hajtott végre, amelyeknek a során senki sem halt meg, követte volna el az egy ártatlan, nekik semmit sem ártó alkalmazott halálát követelő robbantást. Ezzel szemben követelték a francia elnyomás megszüntetését, az egységes és önálló breton állam megteremtését és a breton politikai foglyok szabadon bocsátását.4 Ennek elérése érdekében amúgy 1969 óta működik Breton Segítség (Breton Help, Skoazell Vreizh) néven egy, az elítélt breton aktivistákkal és azok családtagjaikkal szolidaritást vállaló, őket politikailag és anyagilag is támogató szervezet.

Spanyolország Baszkföld Baszk Haza és Szabadság (Basque Fatherland and Liberty, Basque Homeland and Freedom, Euskadi Ta Askatasuna, ETA)

A Baszk Haza és Szabadság (Basque Fatherland and Liberty, Basque Homeland and Freedom, Euskadi Ta Askatasuna, ETA) a spanyolországi baszk területek elszakadásáért, és az egységes Baszkföld (Euskadi) megteremtéséért küzdő, a nyílt összecsapásokat kerülő, egyéni terrorista akciókkal operáló (akció-represszió taktika), egyszerre marxista és nacionalista terrorista mozgalom. A szervezet 1959-ben, Frederico Krutwig Sagredo vezetésével, Francisco Franco Bahamonde (1892-1975) tábornok regnálása alatt föld alatti szervezetként jött létre (leválva az általuk megalkuvónak tartott Baszk Nacionalista Pártról (Basque Nationalist Party, Partido Nacionalista Vasco, PNV)), válaszul arra, hogy a falangista kormány a baszkoktól megvonta a köztársasági időszakban, 1936-ban kapott teljes területi és kulturális autonómiát, illetve rendszeresen terrorizálta a helyi lakosságot. Az ETA a diktatúra ideje alatt teljes mértékben maga mögött tudhatta a lakosság támogatását. Így volt ez 1970-ben is, amikor a december 3. és 8. között megtartott úgynevezett Burgos-i Per (Trial of Burgos, Processo de Burgos) során az ETA hat vezetőjét Franco katonai bírósága 28-án kihirdetett ítéletében halálra ítélte. A kormány ugyanis a heves baszk tüntetések és nemzetközi tiltakozások hatására kénytelen volt döntését visszavonni és a halálos ítéleteket 31-én 30 éves börtönbüntetésekre átváltoztatni. A szervezet 1961-ban, amikor szerte az országban a spanyol polgárháborút kirobbantó falangista felkelés (1936) 25. évfordulóját ünnepelték, lépett ténylegesen a terrorizmus útjára, akkor hajtotta végre az első merényletét. Az ETA terroristák ekkor ugyanis megpróbáltak kisiklatni egy, falangista polgárháborús veteránokat az ünnepségekre, Donostiába szállító vonatot, azonban ez a merényletük még sikertelen maradt. 1968. augusztus 2-án azonban tagjai megölték legelső áldozatukat, Meliton Manzanast, San Sebastian (Guipúzcoa) baszk város titkosrendőrségének (Szociálpolitikai Brigád, Socio-Political Brigade, Brigada Político-Social) szadista vezetőjét, a rendszer rettegett jelképét, a korábbi náci kollaboránst. Leghíresebb és legsikeresebb akciójukat kétségkívül 1973. december 20-án hajtották végre, amikor is Madridban egy ETA bomba megölte a Franco tábornok politikai örökösének és lehetséges utódának tartott Luis Carrero Blanco admirális miniszterelnököt. Franco tábornok 1975-ös halála – talán e merényletnek is köszönhetően – így egyben a rendszer végét is jelentette. A spanyol demokratikus fordulat (1977) után, 1979-ben újból intézményesült a baszk autonómia, és az oldottabb környezetben az ETA politikai esernyőszervezete, a Népi Egység (People’s Unity, Herri Batasuna, HB) mint legális politikai párt jelent meg a közéletben. A rendszerváltás azonban nem hozta meg az ETA által remélni vélt fordulatot: az addigi harcostársak, a korábbi spanyol demokratikus ellenzék kormányra kerülve, az érdekszövetség elmúltával egyre erőteljesebben utasította el a baszk terrorizmust. A diktatúra elmúltával és a merényletek hatására a szervezet iránti rokonszenv is fokozatosan csökkent, 1980-ban, az ETA legvéresebb évében már 118-an vesztették életüket. 1983-ban egy titokzatos szervezet is feltűnt a színen, az Antiterrorista Felszabadító Csoport (Anti-Terrorist Liberation Group, Grupos Antiterroristas de Liberación, GAL). A GAL, amely valójában a spanyol titkosrendőrség tevőleges támogatását élvező szélsőjobboldali szervezet volt, ez időben (1987-ig) sorra tette el láb alól az ETA prominenseit, szám szerint 17-et. Az ETA 1987. június 19-én Barcelonában felrobbantotta a Hypercor bevásárlóközpontot, 21 ember meghalt, 45 pedig megsérült. Ez volt az első olyan merénylet, amely kizárólag civilek ellen irányult. Az ETA mindezek hatására egyre inkább radikalizálódott és 1995-ben sikertelen merényleteket kísérelt meg már Jose Maria Aznar mai spanyol miniszterelnök (1996 óta) és János Károly király ellen is. Aznar, aki akkor még csak pártjának, a baszkok által a falangisták örökösének tartott konzervatív Néppártnak (People’s Party, Partido Popular, PP) volt az elnöke, csak páncélozott autójának köszönhette az életét, amikor április 19-én Madridban egy autóba rejtett bombát robbantottak fel mellette. Augusztus 10-én a rendőrség hiúsította meg Palma de Mallorcán az ott nyaraló király elleni merényletet, akinek a jachtját kívánta egy orvlövész egy kikötőre néző lakás ablakából célba venni. A rendőrség rövid időn belül letartóztatta az ezekért a merényletekért felelősnek tartott Jose Javier Arizkurent, az ETA vezetőjét, akit később bűnösnek találtak és 13 éves börtönbüntetésre ítéltek. Az ETA 1997. július 10-én Eibar vasútállomásán elrabolta Miguel Angel Blancót, a Néppárt egyik helyi politikusát, azzal a követeléssel, hogy 500 baszk elítéltet baszk börtönökbe szállítsanak át. A követelés teljesítésére szabott két napos határidő eredménytelen eltelte után azonban túszukat hidegvérrel meggyilkolták. 1998. június 25-én egy másik helyi konzervatív politikus, Manuel Zamarreno esett a terror áldozatául. E merényletek ellenére 1998. szeptember 16-án megszületett az első, azonban akkor még véglegesnek tekintett fegyverszünet (Lizzara Egyezmény, Pact of Lizzarra, ?Patto di Lizzarra), ám a béke csak egy rövid évig tartott, és az ETA azóta meghirdette a harcot többek között még a módszereikkel egyet nem értő, mérsékelt baszk nacionalisták, illetve tehetősebb baszk üzletemberek (forradalmi adó) ellen is. Az ETA és esernyőszervezete, a HB között helyezkedik el az 1975-ben, a Franco-éra utolsó hónapjaiban alapított, szintén illegális Hazafias Szocialista Koordináció (Patriotic Socialist Coordination, Koordinadora Abertzale Sozialista, KAS), illetve annak 1999-es betiltása utáni jogutódja, – az egyébként az ETA egykori közvetlen jogelődjének számító diákszervezettel azonos nevű – Cselekedni (EKIN), amely sokak szerint valójában az ETA agytrösztje, az ETA erőszakos akcióinak kitervelője és szellemi irányítója. Az ETA vezetők kiváló kapcsolatokat ápolnak és rendszeresen találkoznak az IRA prominenseivel, az általuk sikeresebbnek ítélt IRA-modell átvétele céljából.

Hamis-e Szent István rendelete?

Napjainkban a Magyarországot megszálló idegen erők mindent elkövetnek azért, hogy a magyarságot elidegenítsék múltjától, nemes hőseitől. Ennek lett áldozata Szent István is. Kezdve az István a király rockopera népbutító hülyeségén keresztül, egészen addig, hogy már megkérdőjelezik a Szeretlek Magyarország című műsorban a műsorvezető nevével, hogy Szente Vajk? Véletlen lenne a név, vagy szándékos utalás?!
Sajnos a nemzetinek mondott körök is egyre inkább benyelték ezt a hazugságot, hogy Szent István gonosz volt és népe ellensége. Ezzel is a nemzetellenes erők megosztották a magyarságot koppányosokra és szentistvánosokra.
Akik ki akarják velünk dobatni a több mint ezer éves keresztény múltunkat a szemétbe, azok tudatosan, vagy tudattalanul a magyarság ellen tevékenykednek! Itt egy újabb írás arról, hogy a nemzeti körök is milyen csúnyán meg vannak tévesztve és olyan magyarellenes hazugságokat is magukénak vallanak, amelyek csak sötétségbe és pusztulásba taszítják hazánkat. Szent István üldözte a rovásírást? Itt a bizonyíték rá, hogy nem! Megint csak egy megtévesztésnek dőltünk be, amit a nemzetrontók találtak ki számunkra. Többet ésszel ezentúl!

Nem kevésszer merült fel a kérdés, amely valóban sokakat foglalkoztat. Tegyük akkor tisztába - Hamis-e az a törvény, amit Szent Istvánnak tulajdonítottak a rovásírás betiltásával kapcsolatban?

Szent István és a rovás
Amennyire sokakat foglalkoztat az államalapítás korának viszonya az ősi magyar írásbeliséghez, annyira hiányos a tudományos szintű kutatás és elemzés a témában. Bizonyára vitát fog kiváltani az első vélemény publikálása, de tulajdonképpen ez is a cél.
Püsöki Nagy Péter véleménye

• A kérdés: HAMIS-e az a törvény, amit Szent Istvánnak tulajdonítottak, s máig tartanak sokan?
• A válasz: IGEN!
• Az indoklás: Püspöki Nagy Péter előadásának részlete: 

- Hadd válaszoljak az elnök úr kérdésére, amiben az a kérdés lényege, hogy Szent István hozott-e, vagy nem hozott-e ilyen rendeletet. Ha én erre választ adok, azt egyetlen mondattal meg lehetne adni, hogy: NEM.
De azért a kérdés eldöntése nem volt ilyen egyszerű. Elmondom ennek a történetét. Elhoztam az eredeti szöveget Csallány Dezső dedikációjával együtt. Akkor föl is keltette az érdeklődésemet és utána is jártam. Felolvasok belőle néhány sort: "István király rendelkezései a rovásírással kapcsolatban."
Szöveg: „Vitéz András rozsnyói kanonok Gömör és Kishont vármegyék táblabírája 1816-ban a Szilasi család levéltárában őrzött érdekes oklevelet fordított le. Jelzete: Vatikán ezerben. Nomis calendis octobribos Die festo Jacobi apostoli. Magyarra lefordítva: Október calendéját megelőző kilencedik napon, Vatikánban Jakab apostol ünnepén.”
Szöveg: „I. István király titkos tanácsbelijeivel aláírott és törvénnyé lett rendelet, amely értelme szerint Domonkos, esztergomi érseknek, a magyar keresztény egyházak leendő keresztülvitel, és egyúttal általa Szilveszter pápával, leendő közlésül és kiadatott: Mely szerint Szilveszter pápa tanácsolása folytán határoztatott, hogy a magyarok, székelyek, kunok, valamint az egyházi magyar keresztény papság által is használt régi magyar betűk és vésetek, jobbról-balrai pogány írás megszüntetődjék, és helyébe latin betűk használtassanak. Itt rendeltetik, hogy a papság azok használatára jutalmazás mellett betaníttassék, és a pogány írásról, valamint tanításától papi állása vesztése és 20 arany penzának büntetése fizetése mellett eltiltassék. Továbbá, hogy az egyházakban található pogány betűkveli felírások és imakönyvek megsemmisíttessenek és latinnal felcseréltessenek, valamint pedig azok, akik régi pogány iratokat, vagy véseteket beadnak 1-től 10 dénárig kapjanak jutalmat. A beadott iratok és vésetek pedig tűz és vassal pusztíttassanak el, hogy ezek kiirtásával a pogány vallásra emlékezés, visszavágyódás megszüntetődjék." Forrai Sándor, Budapest, írásos másolata, 1969-ben, amelyért köszönetet mondok. Egy magyar diplomatikával foglalkozó kutató számára ez meghökkentő közlés. Először is azért, mert Szent István okleveleit darabszámra ismerjük, összesen tízről van tudomásunk, amelynek szövege úgy-ahogy megmaradt. Kettőnek a szövege nyilvánvalóan hamis, a XVI-ik században hamisították, maradt még nyolc. Arról a nyolcról kétszáz éve folyik a vita, hogy mennyi hamis belőlük: 90% vagy csak 5%.
Minden esetre van itt néhány tény, ami önmagában cáfolja a fenti rendeletszöveg eredetiségét és megbízhatóságát. Már az első adat sem lehet helytálló, amely szerint „Vitéz András rozsnyói kanonok, Gömör és Kishont vármegyék táblabírája”. Ha ugyanis kanonok volt, akkor nem volt táblabíró, ha pedig táblabíró volt, akkor nem volt kanonok. Ez a két hivatal kizárta egymást. „Szilassy család levéltárában 1816-ban”. A Szilassy család az 1750-es években átadta levéltárát a Magyar Országos Levéltárnak, jegyzőkönyv mellett. Nincs benne ilyen oklevél. Ha a leadáskor nem volt, akkor valamelyik magyar levéltáros nem dugott bele még egyet, ugyanis akkor valamilyen jelzete lenne. Megnéztem akkor rögtön, és láttam, hogy ilyen irat nincs a Szilassy levéltárban.
Ha szemügyre vesszük a keltezést, azt kell megállapítanunk, hogy több hibát is tartalmaz. „Vatikán, 1000-ben.” Nos, 1000-ben még Rómát írtak, nem Vatikánt. Ezt a keltezést csak a Vatikán állam megalapítása után írhatták volna.  A „IX. Cal. Oct” rövidítés feloldása "Nomis calendris octobribus”, magyarul „október első napját megelőző kilencedik napon". Ez még rendben van, ezt lehetett írni. De a keltezéshez tartozó "die festo Jacobi apostoli" szöveggel már két probléma is van:
Az egyik az, hogy hiányzik a szövegből a „sancti” azaz szent szó. Olyan nem volt, hogy Rómában egy szent apostol neve elé ne írták volna oda a szent jelzőt. A másik egy naptári ellentmondás. Ha ugyanis a „nomis calendris octobribus”-t kikeressük a kalendáriumban, akkor az szeptember 23-a, mert az elsejét mindig beszámították a leszámítandó napokba. Ha viszont megnézzük, hogy milyen napra esett Szent Jakab apostol ünnepe 1000-ben, akkor azt látjuk, hogy július 25-én volt s egyébként most is akkor van. Ezt egy esetleges álkanonoknak is tudni kellett volna, még ha táblabíró volt, akkor is.
Tulajdonképpen minden adat úgy rossz, ahogy le van írva. Ez az ember, aki ezt a rendeletszöveget írta, nem látott Szent István kori oklevelet: se Berengár királyét, se III. Ottóét, se pápait, se magán oklevelet, semmilyet.
„I. István király titkos tanácsbelijei”. István király megmaradt okleveleiben vagy Pannónia királyának, vagy a magyarok királyának nevezi magát, de I. Istvánnak sehol sem, mert nem tudhatta, hogy lesz még második Istvánunk is. Most ne is beszéljünk a büntetés mértékéről, mert 20 arany pénzen 50 ökröt lehetett volna venni. Szegény klerikus még a tisztítótűz után sem tudta volna ezt a pénzt kifizetni, amit rárótt volna István király.
Tulajdonképpen ez a képtelenségeknek a halmaza. Sajnálatosan. Nagyon kíváncsi lennék, hogy ez a kézirat egyáltalán múlt századi-e, vagy 1968-as? Még az is mentség lenne, ha múlt századi lenne, mert akkor is hamisítottak emeletes dolgokat, amelyekre még pecsétet is tettek.
Ismerek egy nemes családot, tényleg régi család, az 1200-as években kapott nemességet, de jó XVIII. századi mintára Attilától leszármaztatták magukat. Generációról generációra olyan csodálatosan vezették le a családfát, hogy mi történészek is tanulhatnánk belőle. A hitelesség kedvéért van rajta még egy szép nagy pecsét is: Pozsony vármegye jegyzőjének pecsétje. Ez persze a saját pecsétje volt, mert a saját családjának állította ki az oklevelet. Amit aztán mutogathatnak, mert ez valóban nagyon szép oklevél, de ettől még nem lesz igaz.
Ez a fajta családfaszerkesztés ebben a korban divat volt. Szoktam mondani a tanítványaimnak, hogy ekkor mindenki származtatta a családját. Egy hétszilvafás nemes például származhatott Attilától. Eszterházi Miklós nádor erre azt mondta, hogy ő akkor Julius Cézártól származik s ez a "Trofeum domus Estauras"-ban ki is van kinyomtatva. De nehogy azt gondolják, hogy egy pillanatig is elhitte, vagy komolyan vette volna. Ez csupán egy gúnyirat volt, válaszképpen az akkori közgondolkodásra - mert akkor mindenki tudta, hogy Eszterházi Miklós nagypapája csak hét szilvafás nemes volt: olyan szegény, mint a templom egere. Azért volt állandóan megyei jegyző, mert különben nem tudta volna eltartani a családját. Semmiképpen nem származhatott Julius Cézártól, s ezt maga is jól tudta. De ha már ti Attilától származtok, akkor én a cézártól.
Ez a most elemzett irat is körülbelül ilyen típusú, csak az a kérdés, hogy a szövege látott-e a múlt században tintát és papirost, vagy írógéppel szerkesztették e században. Ha szabad ezt mondani, akkor az újkori magyar oklevél-hamisításnak ez egy rosszul sikerült példánya.
(Elhangzott a Nap Fiai alapítvány és az OMT Rovásszakosztálya által 1998-ban rendezett előadáson)

Rovás

San Martino 98.12.8

(San Martino 98.12.8)
Áldjuk az Atyát!
Gyermekeim, az igazság ideje, Isten ideje
elközelgőben van.
Szeplőtelen Szívemen áthaladva, a Szentlélek a Szeretet
Új Pünkösdjeként fog kiáradni az emberiségre.
Erre a nagy áthaladásra minden ember,
megbánva minden bűnét, őrködve készüljön fel.
Drága gyermekeim, ti bizalommal fogadtatok,
nem tettétek gúny tárgyává meghívásomat,
hanem kicsivé, alázatossá váltatok.