2010. február 2. Mennyei Atya: Mit tanított Krisztus a munkáról?
Én: Jézusom, szeretlek, tégy engem békéd eszközévé! Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy Te az Ég és Föld hatalmas Ura leszállsz közénk kicsi gyermekeidhez és tanítasz minket.
Szentlélek Úristen! Segíts nekem, hogy akadálytalanul tudjam közvetíteni Mennyei Atyánk Szent szavait!
Mennyei Atya: Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok, Mennyei Atyátok, és eszközömön keresztül szólok hozzátok. Ma arról fogok beszélni nektek, hogy Szent Fiam, Jézus Krisztus hogyan gondolkodik a munkáról, és mit tanít nektek róla.
Mi a különös ismertetőjele az életnek? A mozgás, a tevékenység, a munka. Vajon Jézus mellette vagy ellene van-e a munkának? Helyesli-e az emberek nagy munkalázát vagy tiltja? Mit szól a dologtalansághoz? Van-e Krisztusnak egyáltalán szava a munkálkodó emberiséghez? Az Ő evangéliuma tud-e fizikai és szellemi munkának irányt szabni, tudja-e azt megszentelni?
A régi ókori pogányok szerint a munka szégyen volt. Plátó, a halhatatlan görög bölcselő is azt hirdette, hogy a szabad polgároknak meg kellene tiltani minden ipart, mert nem méltó hozzájuk, és azt a rabszolgákra hagyni. Az arisztokraták nagy része is így gondolkodott hosszú évszázadokon át, hogy a munka nem nekik való, hanem a cselédeknek. A mai kor új pogányai, az ateisták, a mi korunk félrenevelt fiataljai is lenézik a munkát. Ők bizonyára nem olvasták Szent Lukács evangéliumában, hogy „Dolgozzatok, mindent megfeszítve és minden áldozatot meghozva, dolgozzatok az Isten országának elnyeréséért!” De a régi magyar közmondást se ismerik: „Aki nem dolgozik, az ne is egyék.” Erre egy példát mutatok be az életből a sokezer közül. Hétköznap délelőtt van, és két fiatalember találkozik a falu központjában. Ráérősen beszélgetnek:
- Neked sincs munkád?
- A lakatos szakmában nincs. Az erdészethez hívtak, de nem vagyok bolond, hogy havi 60 000-ért dolgozzak nekik. Nem érdekes! Az öregek nyugdíjából egész jól kijövünk.
- Én meg nem azért tanultam ki a műbútorasztalosságot, hogy kukás legyek. Egyelőre keresgélem a külföldi lehetőségeket az interneten.
Drága Gyermekeim! Én tudom, hogy a legnagyobb hiba a gazdasági válságban és az ebből fakadó munkanélküliségben van, de gyakran a munkához való rossz viszonyulás és a kényelemszeretet is közrejátszik.
Arra a kérdésre, hogy Jézus mellette vagy ellene van a munkának, egyértelmű a válasz: Mellette. Egész fiatalkorát ácsként szorgalommal, verítékkel végigdolgozta nevelőapja mellett, apostolait halászok közül választotta és nyilvánosságra lépése után 3 évig fáradhatatlanul tanított. Tehát saját példájával bizonyította, hogy a munka fontos és értékes. Tehát a munkát, amit az előtte lévő nemzedékek alantas dolognak tekintettek, azt Ő fölemelte. Ha a teremtő Isten nem restellte a munkát és nem húzódozott a munkától, akkor nincs a világon teremtett ember, akinek szégyellnie kellene azt, nincs ember a föld hátán, akinek munka nélkül joga volna az élethez! Légy gazdag vagy szegény, erős vagy gyönge, férfi vagy nő, tanult vagy tanulatlan, fiú vagy leány, gyártulajdonos vagy napszámos, ha nem dolgozol – vagy az eszeddel, vagy a kezeddel – nem vagy ember! Mert emberségetekhez hozzátartozik a testi vagy szellemi munka.
Gyermekeim! Jézus nemcsak felemelte a munkát, hanem megszentelte és egyenesen istentiszteletté magasztosította. A munka Krisztus óta is éppoly verítékes, éppoly görnyesztő, éppoly keservesen nehéz, mint előtte volt, de nem oly gyönge már az a lélek, amely a munkás testet élteti. Krisztus óta a munka a kereszt egy részévé vált, részévé annak a keresztnek, amelyet hordani minden embernek kötelessége, aki Krisztus nyomdokaiba akar lépni. „Ha valaki utánam akar jönni, vegye fel keresztjét minden nap, és kövessen Engem!” (Luk.9,23.) Nos, melyik az a kereszt, melyet minden áldott reggel, talán kelletlenül, talán húzódozva, de minden embernek újra meg újra vállára kell vennie? Ugye a mindennapi munka keresztje! Sokaknak sötétben, korán kell kelni, hogy odaérjen a munkahelyére, a nagymamáknak óvodába kell vinniük az unokájukat és végezni a háztartást, az iskolásnak is időben fel kell ébredni, hogy odaérjen az iskolába és mindenkinek a napi munkáját, ott ahol van, el kell végezni. Mindez egyformán nehéz és fárasztó vallásos és hitetlen embereknek egyaránt. De ha a mélyen hívő gyermekem Krisztusra emelt szemmel és az Én akaratomat teljesítő készséggel végzi, akkor az ő munkája Krisztust követő kereszthordozássá, imádsággá, tehát istentiszteletté magasztosul.
Eddig arról szóltam, hogy Jézus felemelte és megszentelte a munkát. Ezenkívül megemlítem, hogy Ő a munkának helyes értékelésére is tanít benneteket. Ha már olyan nehéz és fáradságos a munka és ugyanakkor mindenkinek kötelessége, akkor fontos, hogy megtanuljátok, hogyan kell értékelni. Ugyanis az értékelésben végetek vannak. A mai világban vannak lusta, dologtalan, csavargó, heverésző emberek, akik lenézik, és semmibe veszik a munkát, másokon élősködnek. Ez súlyos bűn és egyszer majd felelni fognak ezért ítélőszékem előtt. A másik véglet, akik istenítik, és öncéllá teszik a munkát. Beletemetkeznek, hajszolják magukat, egy percet se hagynak családjukra, barátaikra és lelkükre. Ez is nagy bűn. Számon fogom kérni tőlük. A helyes, igazi krisztusi világnézet pedig a két véglet között, középen áll: becsüli a munkát, de csak eszközt lát benne, és nem az ember végső célját.
Van egy házaspár: a férfi jól kereső főmérnök, az asszony tanárnő. 2 fiúk van: az egyik 17, a másik 19 éves. A férj imádja a munkáját, fél éjszakákat a számítógép előtt tölt, a látványrajzokat készíti. Nem lehet szólni hozzá, úgy belemerül a munkába. Csak a feleség hívő katolikus. Nem rég eszközömet, Évát felhívta telefonon, és elpanaszkodta, milyen nagy baj van náluk. A nagyobbik fiú kábítószerezik és az öccsét is kezdi rászoktatni. Kicsapongó, erkölcstelen életet élnek, egyik barátnő a másik után. Hangos házibulikat rendeznek a szobájukban, zavarva a szomszédok és szülők nyugalmát. A nagyobbik otthagyta az egyetemet, a kisebbik bukásra áll. Teljes csőd a gyermeknevelésben. Az anya bevallotta, hogy úgy teltek az évek, hogy nem maradt idejük beszélgetni, játszani a gyerekekkel. Ő sokat túlórázott, hurcolta haza a sok dolgozatot javítani, a fiúk meg mentek a maguk útján, vallásos nevelést egyáltalán nem kaptak.
Látjátok Gyermekeim? A munka istenítése, tehát helytelen értékelése, a pénz hajszolása ide vezet. Elszakít mindenkitől és minden szép és nemes dologtól, így a lelketek ápolásától is. Elszigetel Tőlem, Istenetektől. Bálványimádókká váltok így, Engem teljesen félreállítotok a életetekből. Hová vezet ez? Egyenesen a kárhozatba.
De ha okosan és jól értékelitek a munkátokat, ha Én állok első helyen a szívetekben, akkor ilyen, mint a fenti esetben nem történhet meg veletek. Mert akkor Engem imádva és szeretve, hagytok időt családtagjaitokra – még ha ezáltal kevesebb pénzhez is juttok - és a munkában is helytálltok. A sorrend a következő legyen: Első a szívedben Isten, második a család, harmadik a munka és negyedik a szórakozás.
Ez a bölcs Jézusi felfogás, ez az arany középút, hogy a munka csak eszköz legyen a Mennyország eléréséhez, éppen ez védi meg az embert, hogy munkája közben igavonó állattá ne alacsonyodjék, aki eltorzult dühvel cipel terhét. Csak a helyes sorrenddel, amit mondtam, lehet békét és nyugalmat teremteni lelkedben és családodban és lehet elnyerni az Örök Életet.
Megáldalak benneteket a szorgalom és helyes mértéktartás lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
