2008. november 9., vasárnap

Javítóintézet terroristáknak

Ideológiai harc a terrorizmus ellen
Ma már elég pontosan meghatározható, hogy miért és hogyan válik valakiből terrorista. De miközben a Nyugat dollármilliárdokat költ a terrorizmus elleni harcra, csak kevesen teszik fel a kérdést, hogy vajon a terroristákat vissza lehet-e programozni normális gondolkozású emberré. A terrorizmus elleni háború a terroristák levadászását jelenti. Katherine Zoepf, a The New York Times publicistájának riportjában a szaúd-arábiai átnevelő táborokról számol be, ahol a dzsihádista szélsőségeseket megpróbálják visszatéríteni a helyes útra.
Szaúd-Arábia megalapításában óriási szerepe volt a dzsihádistáknak, az iszlám szent harcosainak. A királyságot egyesítő al-Szaúd király a szent háború eszméjének felhasználásával egyesítette a térségben elszigetelten élő törzseket. A szaúdi iskolákban történelemórán még mindig a moszlimok és a hitetlenek közötti harc története kapja a legnagyobb hangsúlyt. Azokat a harcosok, akik az 1980-as években afgán testvéreik segítségére siettek, hogy kiűzhessék az országot megszálló orosz katonákat, szenteknek járó tisztelet övezi. Nem csoda hát, ha Szaúd-Arábia számít a terroristák fő exportőrének. A 2001. szeptember 11-i terrortámadások 19 elkövetője közül 15 a királyságból származott.
Az elmúlt időszakban azonban már a szaúdi kormány is megelégelte a dzsihádot, és elítélte a szeptember 11-i terrortámadásokat, illetve felszólította polgárait, hogy vegyenek részt az iraki robbantásokban. Az iszlám szélsőségesek egy része ezt árulásként értelmezte, és a szent harcot kiterjesztette a moszlimellenesnek ítélt szaúdi kormányra. Egyre többen tartanak tőle, hogy az állammal szembefordult dzsihádista szélsőségesek Szaúd-Arábia létét fenyegetik.
A kormány meglehetősen nehéz helyzetben van. Egyrészt nem tagadhatja meg az államot összetartó szent háború eszmeiségét, másrészt viszont azt sem akarja, hogy a szaúdiak otthon és külföldön elkövetett terrorcselekmények elkövetőivé váljanak. 2004-ben a belügyminisztérium ezért olyan rehabilitációs programot dolgozott ki, amelyben megpróbálja az elfogott terroristákat meggyőzni arról, hogy a terrorizmus ellentétes az iszlámmal. Az elítéltek csoportterápiás foglalkozásokon vesznek részt, ahol volt terroristák és mérsékelt vallási vezetők győzködik őket arról, hogy a terrorizmus Allah akaratának megcsúfolása.
De az átnevelő táborokban nem csak teológiai kérdésekről esik szó, hanem igyekeznek a terroristák tetteit motiváló pszichológiai és érzelmi okokat is kezelni. És bár a tudósok vitatják, hogy pontosan mekkora a szerepe az ideológiai meggyőződésnek, egyre többen jutnak arra a következtetésre, hogy elsősorban nem a vallási meggyőződés, hanem a pszichológiai és érzelmi frusztráció áll a terroristák tetteinek hátterében. A terrortámadások elkövetőinek zöme ugyanis frusztrált fiatal, akinek a szegénység és a kilátástalanság miatt érzett tehetetlen dühét használják ki a terroristaszervezetek toborzói. „A terroristaszervezetekhez történő csatlakozás kalanddal, izgalmakkal, célok ígéretével és bajtársiassággal kecsegtet, így a fiatalok nehezen tudnak ellenállni a kísértésnek. Az ideológia csak később, a belépés után kap szerepet" - idézi Zoepf John Horgan terrorizmus-szakértőt.
A rehabilitáció részeként gyakran előfordul, hogy a beutalt elítéltnek feleséget szereznek abban a reményben, hogy ő majd visszatartja az erőszaktól. Bár a nemzetközi szervezetek és az emberi jogi aktivisták nem nézik jó szemmel, hogy a szaúdi kormány bírósági ítélet nélkül fogvatart akár évekig, sőt néha a bűncselekményekért csonkítással bünteti a dzsihádista terroristákat, az átnevelő táborok zavartalanul működnek. A terror-elvonókúra általában két hónapig tart, és a végén az átnevelt szélsőségeseknek családfőjük jelenlétében alá kell írniuk egy nyilatkozatot, amelyben kijelentik, hogy felhagynak az erőszakkal. 2007 óta a kormány arra is ügyel, hogy a rehabilitáció nem érjen véget a szabadulással: az átnevelt és szabadon bocsátott szélsőségeseket újabban rövid, vakációval összekötött rehabilitációs gyakorlatra hívják.
A szaúdi átnevelő táborok sikerén felbuzdulva a világ számos pontján indultak hasonló programok. Az elmúlt években Irakban, Egyiptomban, Jordániában, Indonéziában és Nagy-Britanniában olyan rehabilitációs központokat hoztak létre, ahol a szélsőséges terroristaszervezetek elfogott több tízezer tagját igyekeznek meggyőzni arról, hogy az erőszak elfogadhatatlan.
A deradikalizációs program azonban csak tüneti kezelés - figyelmeztet Zoepf. A radikalizmussal csak úgy lehetne leszámolni, ha a tanárok és a vallási vezetők szakítanának a dzsihádista eszmék terjesztésével. Erre azonban nem sok remény van, hiszen a szaúdi kormány nem szállhat teljesen szembe a dzsihád eszmeiségével: már csak azért sem, mert, a radikális dzsihád-ellenességgel magára vonná a szélsőségesek és a vallási vezetők haragját.
Az is kérdéses, hogy vajon az átnevelés hosszú távon is hatásos lehet-e. Az átprogramozott szélsőségesek közül szabadulásuk után sokan visszakerülnek abba a környezetbe, amelyben a terrorizmus támogatója vált belőlük.

http://www.nytimes.com/2008/11/09/magazine/09jihadis-t.html?_r=1

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése