A Nemzetközi Energia Ügynökség prognózisa
A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) legutóbbi jelentése
nem tesz optimistává a világot. A nyersolaj árának elkerülhetetlen
emelkedése, a kitermelés alatt álló lelőhelyek gyorsuló hanyatlása, a
beruházások (a termelés és a finomítás) elégtelensége és az éghajlati
felmelegedés gyorsulása közepette - összegzi a Le Monde - nehéz nem sötéten látni bolygónk jövőjét a World Energy Outlook olvasásakor.
A dolgok jelenlegi üteme mellett a gazdaságban a szénkibocsátás
drasztikus csökkentésére lenne szükség az éghajlat „katasztrofális és
jóvátehetetlen károsodásának" elkerülésére. Nem kevesebbre, mint egy
„energetikai forradalomra". Akkor hát ne is reménykedjünk? „Válaszútnál
vagyunk... Még nem késő megváltoztatni az irányt" - vélekedik Fatih
Birol, az IEA fő közgazdásza, a jelentés felelőse.
A Föld nem szűkölködik a fekete aranyban. Az IEA úgy számol,
hogy akár 6500 milliárd hordót is rejthet a gyomrában, bele számítva a
nehezebben kitermelhető mennyiségeket is. Amennyiben azonban csak a
„hagyományos" kőolajjal számolnak, akkor fölgyorsul a lelőhelyek
kimerülése, méghozzá nagyobb ütemben az Északi-tengeren és a kis
lelőhelyeken, mint a hatalmas iraki vagy szaúd-arábiai olajmezőkön.
Az AIE becslése szerint a legmagasabb kitermelési szint elérése
után a természetes hanyatlás évi 9 százalék, ami 6,7 százalékra csökken
a termelés fenntartását szolgáló beruházások eredményeként. 2030-ra
10,5 és 8,6 százalék lesz az évi csökkenés, ha nem ruháznak be még
többet. Márpedig a napi fogyasztás 84 millió hordóról 106 millió
hordóra nő (nem számítva az agroüzemanyagokat), még akkor is, ha a
nyersolaj aránya a mai 34 százalékról 30 százalékra csökken a szén és a
gázfogyasztás növekedésének eredményeként.
Ha a kőolajban nincs is hiány, a beruházásban viszont van. Az
IEA 26 000 milliárd dollárra becsüli a 2030-ig beruházandó összeget.
Ehhez viszonyítva az öt legnagyobb nemzetközi olajtársaság (Exxon
Mobil, Shell, BP, Total, Chevron) profitja, amely meghaladta az 50
milliárd dollárt 2008. harmadik negyedévében, szerénynek tűnik.
A könnyen kitermelhető kőolaj zöme a Közép-Keleten található,
ahol az országok zöme az OPEC-hez tartozik. Az IEA szerint az OPEC
részesedése a világtermelésben a jelenlegi 44 százalékról 2030-re 51
százalékra nő, de ez szerény növekedés ahhoz képest, hogy a tartalékok
kétharmada itt található. A szakértők azonban kétlik, hogy a térség
országai készek lennének maguk ezekre a befektetésekre vagy képesek
elég külföldi tőkét vonzani a kívánatos beruházások biztosítására.
Annak ellenére, hogy legutóbb a nyersolaj hordónkénti ára 57
dollárra esett vissza Londonban, minderre tekintettel az IEA aláhúzza,
hogy „véget ért az olcsó kőolaj korszaka". Véleménye szerint az ár az
inflációs tényező kiszűrésével is visszaáll majd a 100 dolláros szintre
és meg is marad ott 2015-ig, 2030-ra pedig eléri a 200 dollárt.
(2007-ben még ugyanezek a szakértők 107 dollárt jósoltak 2030-ra.) A
kőolaj iránti igény 45 százalékkal nőni fog az elkövetkező húsz évben,
főleg Kína és India révén, míg a fejlett országok fogyasztása tovább
fog csökkenni.
Az IEA sürgősnek tartja a megújítható energiák fejlesztését, de
megállapítja, hogy 2030-ban még mindig a fosszilis energiából adódik
majd a felhasznált energia 80 százaléka - márpedig ebből ered a
kibocsátott szén-dioxid kétharmada. Hiába nő évi 7 százalékkal a
megújítható energiák termelése, az áramtermelésnek csak a 4 százalékát
képviseli majd (a jelenlegi arány 1 százalék). Az IEA következtetése:
az emberiség számára nem annyira a kőolaj hiányzik, mint inkább az idő.
http://www.lemonde.fr/cgi-bin/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése