Az energiapolitika geopolitikai és biztonságpolitikai vonatkozásai
Köztudott, hogy az energiapolitika jelentősen befolyásolja a geopolitikai egyensúlyt. Az elmúlt években sokan állítják, hogy a környezetbarát és megújuló energiaforrások elterjesztése segíthet az energiahordozók birtoklásáért folytatott nagyhatalmi vetélkedés felszámolásában, és egyúttal csökkentheti a fejlett országok kiszolgáltatottságát az energiahordozókban gazdag államoktól, mindenekelőtt Oroszországtól, a latin-amerikai és a közép-ázsiai autoritárius rezsimektől és az arab országoktól. David J. Rothkopf külpolitikai szakértő, a Carnegie Endowment for International Peace kutatóintézet munkatársa arra figyelmeztet a Foreign Policy folyóiratban megjelent írásában, hogy az környezetbarát energia nem megszűnteti, csak átalakítja az erőforrásokért folytatott geopolitikai vetekedést.
A környezetbarát technológiák és a megújuló
energiaforrások elterjesztése egyáltalán nem halad olyan
zökkenőmentesen, mint azt sokan, elsősorban a zöldek remélik. Az
Egyesült Államok kongresszusa például azt tervezi, hogy védővámmal
sújtja a károsanyag-kibocsátási kvóták bevezetésétől és a
környezetszennyezés mértékének csökkentésétől elzárkózó országokból
érkező importcikkeket. A törvényjavaslat elsősorban Kínát érintené
hátrányosan, hiszen az ázsiai ország egyelőre nem hajlandó a
széndioxid-kvóták bevezetésére. Ha elfogadják, az amerikai szigorítás
után véget érne az olcsó munkaerő - és lazább munkavédelmi és
környezetvédelmi előírások - miatt Kínába történő kiszervezés korszaka
is. A szabályozást ellenző országok Kínával és Indiával azt állítják,
hogy az Egyesült Államok valójában a protekcionista intézkedéseseket
akar bevezetni a környezetvédelemre és a klímaváltozás elleni harcra
hivatkozva.
Nem csak a kereskedelemben vezet konfliktusokhoz a
zöld technológiák alkalmazása. Nyilvánvaló, hogy az olajban gazdag,
többnyire nem demokratikus államok befolyása jelentősen csökkenne, ha
az energiaiparban és a közlekedésben sikerülne kiváltani az olajat. Ám
nem sokkal lenne megnyugtatóbb egy olyan világban élni, amelyben az
olajexportból élő államok költségvetési bevételei elapadnának -
figyelmeztet Rothkopf. Belegondolni is rossz, hogy mi lesz, ha például
Oroszország költségvetési finanszírozhatatlanná válik, vagy valamelyik
arab országban lázadások és hatalmi harcok törnek ki az olaj világpiaci
árának esése miatt.
Ráadásul az olajat kiváltó energiaforrások
mindegyikével kapcsolatban újfajta problémák vetődnek fel. A mostanában
már zöld szervezetek által is támogatott atomenergia elterjedése is
komoly biztonságpolitikai következményekkel járna. A reaktorokban
használt dúsított urán és plutónium ugyanis könnyen és gyorsan - néhány
hét alatt - atomfegyver gyártásához alkalmas tisztaságú hasadóanyaggá
alakítható. De még ha minden atomreaktort építő ország elkötelezett
híve lenne is a nukleáris energia békés célú felhasználásának sem lenne
garancia a visszaélések elkerülésére: a nemzetközi terrorista
szervezetek minden bizonnyal igyekeznének hasadóanyaghoz jutni.
További
nehézséget jelenthet a megújuló energiaforrások elterjedésében a
vízhiány. A Földön már most is több mint egymilliárd ember nem jut
tiszta ivóvízhez, ami komoly biztonságpolitikai és geopolitikai
kérdéseket vet fel. Egyre több elemző jut arra a következtetésre, hogy
a jövő háborúi a vízről fognak szólni. A helyzetet a környezetbarát
technológiák fokozhatják: a vízerőművek építésével megváltozik a folyók
vízhozama, a bioüzemanyagok előállítása rengeteg vizet emészt fel, a
hibrid meghajtású autók is sok vizet fogyasztanak és még a
chipgyártásban alkalmazott eljárások is jelentős mennyiségű vizet
emésztenek fel. A szűkös vízért folytatott geopolitikai vetélkedés alig
különbözne az olajért vívott harcoktól.
Hasonló problémákat vet
fel az elektromos autók elterjedése. Igaz ugyan, hogy az elektromos
meghajtású járművek gyártásával jelentősen csökkenne a kőolaj
jelentősége, ám egyenes arányban nőne az akkumulátorgyártáshoz
szükséges lítiumé. A lítium pedig még az olajnál is ritkább természeti
kincs, ráadásul nagyon kevés helyen fordul elő: a Föld
lítiumkészletének kétharmada Chile és Bolívia területén, az
Atacama-sivatagban található.
„Mindez csak futó pillantás a
jövőbe. Ráadásul a környezetbarát energia bevezetésével kapcsolatos
geopolitikai problémák egy része már ma is érzékelhető - zárja Rothkopf
az elemzését. - Összességében kijelenthető, hogy a hagyományos
fosszilis üzemanyagok kiváltásával felszámolhatók a jelenlegi
legsúlyosabb globális geopolitikai fenyegetések, de azért nincs ok a
hurráoptimizmusra. Fel kell készülnünk rá, hogy a zöldebb világ sem
lesz mentes a geopolitikai kihívásoktól. Arra kell tehát törekednünk,
hogy a jelenlegi fenyegetések felszámolása közben elkerüljük, hogy a
technológiai újítások hasonlóan súlyos problémákhoz vezessenek."
http://www.foreignpolicy.com/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése