Mindig azt reméljük: ez a buborék más lesz
Az
emberek évszázadról évszázadra, évtizedről évtizedre és évről évre azt
gondolják az éppen duzzadó buborékról, hogy „ezúttal más lesz": újból
és újból irracionálisan lelkendeznek. A The New York Times pénzügyi elemzője és blogírója, Catherine Rampell
azt boncolgatja a lap egyik írásában, hogy miért hiszik újra és újra az
emberek világszerte: a legújabb buborék - biztosnak tűnő, majd
kipukkadó konjunktúra - másféle, különböző lesz.
Az
ingatlanbuborék nem olyan régen pukkadt ki, és leállította az egész
világgazdaságot. Most a közgazdászok, felismerve, hogy a buborékok
jobbára fürtökben jönnek, már keresik is a következő piacot, amely majd
beomlik. Szerintük a kormányoknak, a központi banknak és a különböző
nemzetközi szervezeteknek figyelniük kell azt a néhány piacot, amely
feltehetően a következő évek buborékává válhat. Ilyen lehet a kínai
tőkepiac, vagy az olyan áruk piaca, mint az arany és a kőolaj, vagy
ilyen szerepet tölthetnek be az olyan államkötvényeikben erősen
eladósodott országok, mint az Egyesült Államok.
„Világméretekben
ismét igen sok pénz keres magasabb megtérülést" - jelentette ki Rachel
Ziemba, az RGE Monitor vezető elemzője. A gazdaság megszilárdulása, a
kormányok pénzinjekciói és a beruházási bankok által az év elején elért
jelentős megtérülések mind több tradert bátorítanak fel arra, hogy a
következő nagy dobást keresve ismét belegázoljanak a vízbe. „Mindaddig,
amíg a fizetés és a bónusz a piacon elért rövidtávú teljesítményen
alapul, a kockázatvállalást ösztönzi" - fűzte hozzá az elemző.
A
buborékok a kollektív emberi ostobaság megnyilvánulásai: olyan
beruházások keltenek eufóriát, amelyeknek égbeszökő értékei
fenntarthatatlanok. Általában valamilyen észlelés indítja el őket,
például annak felismerése, hogy valamiben hiány alakul ki (ahogy tavaly
a kőolajbuborék esetében történt), vagy hogy páratlan új technológia
született és ezzel új beruházási lehetőség alakult ki (ilyen volt az
1990-es évek informatikai dot.com buboréka vagy a több különböző
vasútépítési buborék az 1920-as években), más esetekben kulturális
divatmániák játszottak szerepet (mint a holland tulipánbuborék a 17.
században vagy nem olyan rég a Beanie Babies buborék).
Gyakori
eset, hogy a gyors növekedés jogos reményét „extrapolálják a
sztratoszférába" - mondta Daniel Yergin közgazdász, az IHS Cambridge
Energy Research Candidates elnöke. Ilyesfajta aggodalmakra adhatnak
okot az olyan feljövő piacokon történő befektetések, mint amilyen Kína.
„Ázsiában
hosszú távon emelkednek a tőzsdei árfolyamok, de ma még korai Ázsia
évszázadát ünnepelni, ahogy egyes beruházók teszik" - jegyezte meg
Stephen Roach, a Morgan Stanley Asia elnöke. A sanghaji tőzsdeindex
például novembertől júliusig csaknem kétszeresére nőtt, mielőtt
augusztusban visszaesett volna. „Úgy tűnik, az emberek azt hiszik, hogy
a globális gazdasági növekedés váltóbotja simán átkerül Nyugatról
Keletre. Ez be fog következni, de aligha az elkövetkező 5-10 évben."
Hasonlóan
elsietett lelkesedés fújta fel az úgynevezett Déltengeri buborékot,
amikor a 18. században a kibontakozó latin-amerikai piacokkal
folytatott brit kereskedelem keltett mérhetetlen reményeket. (Még a
ragyogó tudós, Sir Isaac Newton is bedőlt a látszólag véget nem érő
részvényárfolyam-emelkedésnek és csinos summát vesztett ezen a
buborékon - ami elég humoros dolog, tekintettel arra, hogy éppen ő
ismerte fel, hogy amit feldobnak, annak le is kell esnie...)
A
közgazdászok attól is tartanak, hogy ismét bekövetkeznek ciklikus
nyersanyagár-buborékok. A kőolaj és az arany ára nő és noha az elmúlt
évszázadban e két természeti kincs ára több alkalommal is a magasba
kúszott és a mélybe zuhant, a beruházók a jövőben ismét irreálisan
magas növekedésre tehetik a tétet. Az arany ára például több mint 30
százalékkal nőtt egy év alatt.
„Minden egyes
nyersanyagár-buboréknál új magyarázatok sora születik" - mutatott rá
Yergin. „Az emberek meglelik a módját annak, hogyan lehet kirekeszteni
a valóságot a gazdasági folyamatokból. Valahányszor felmegy a kőolaj
ára, a beruházókat újfent meglepi, hogy aztán ismét csökken az ár."
Ezeknek
a piacoknak mindegyikében fájdalmasan érinti a beruházókat az árak
inflációja és deflációja, de ez a jelenség talán nem jár olyan
messzemenő következményekkel, mint a legutóbbi ingatlan- és
hitelösszeomlás. Ám egy államadósság-buborék - sokak szerint ugyanis ez
viszi fel az aranyárakat - ennél is sokkal veszélyesebb lehet.
Számos
ország, köztük az Egyesült Államok olyan nagy államadósságot halmoz fel
gazdaságához képest, hogy akár fizetésképtelenséget is kockáztat. De
abban az esetben is, ha nem válnak kifejezetten fizetésképtelenné, a
hiány finanszírozására kibocsátott államkötvények értéke olyan
mértékben csökkenhet, ami igen sokba kerülne a beruházóknak.
Kenneth Rogoff harvardi közgazdász professzor, aki This Time is Different
(Ezúttal másról van szó) című új könyvében nyolc évszázad adósság
okozta pénzügyi válságait tekintette át, így látja a mai helyzetet:.
„Az államadósság nagy mértékű felhalmozódása nyilvánvalóan
fenntarthatatlan pénzpolitikához vezetett több vezető országban is.
Mindeddig a világ fennmaradó része hajlandó volt ezt finanszírozni,
főleg kínai és más megtakarításokból, de ha a beruházok bizalma
meginog, előfordulhat, hogy a hosszú távú adósság kamatai nőni fognak,
méghozzá igen nagy mértékben."
A hitelválságokkal kapcsolatban
jobbára az olyan fejlődő országokat szokták emlegetni, mint Brazília,
Argentína vagy Zimbabwe. Ám nagy, gazdag országokban is kibontakozhat,
és akkor a világméretű kár sokkal nagyobb lehet. „Vegyük például
Kaliforniát - mondja Rogoff. „Hihetetlenül gazdag állam, de a
kaliforniaiak egy sor szolgáltatást követelnek meg, ugyanakkor nem
szeretnék megadóztatni magukat azért, hogy megfizethessék ezeket a
szolgáltatásokat. Hihetetlenül gazdagok, ugyanakkor csődbe
jutottak."
A legutóbbi ingatlanválság mélysége és az
általa okozott sérelem nyomán a politikai vezetők és a bankárok
felülvizsgálják kötelezettségeiket, már nemcsak válaszolni akarnak a
lehetséges buborékokra, hanem meg akarják előzni őket. Kína szigorítani
kezdte monetáris politikáját, hogy uralni tudja a részvények
árfolyam-emelkedését. Az amerikai politikusok, noha megoszlanak az
eszközök tekintetében, arra törekszenek, hogy megfékezzék a hiány
növekedését.
A legfejlettebb és legbefolyásosabb országokat
tömörítő G20 csoport közelgő pittsburghi tanácskozásán a várakozások
szerint a pénzügyek lázas állapotának enyhítésére szolgáló utakat fogja
keresni. A megoldás magában foglalhatja a reguláció kiegészítését, a
pénzügyi kompenzáció irányelveit és talán a piacok nagyobb
átláthatóságát, hogy a beruházók legalább elméletileg jobban
megítélhessék, mibe szállnak bele.
De bármennyire kemények is
legyenek ezek az új szabályozások, nem kerekedhetnek teljesen felül az
emberi természeten. A beruházókat továbbra is hipnotizálni fogja a
gyors meggazdagodást ígérő üzletek perspektívája, olyan beruházásokat
fognak keresni, amelyek mágikus módon dupla hasznot hoznak, nehéz munka
nélkül és akadálytalanul megkettőzik a befektetett tőkét.
„Végső
soron a buborékok emberi dolgok" - fejtette ki Robert Shiller, a Yale
egyetem tanára, a jelenlegi válság egyik Kasszandrája. „Az emberek
ilyenkor egy kicsit megbolondulnak".
http://news.google.co.uk/news/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése