A pénzügyi válság államosítása
Igencsak fel kell tűrni az ingujjat, amikor érvényét veszti az, ami
tegnap még dogmának számított. Amerika most ezermilliárd dollárt áldoz
az adófizetők pénzéből, hogy megmentse azokat a bankokat és
biztosítókat, amelyek elszámították magukat. Vagyis a megrémült kormány
államosítja - szocializálja - milliárdos veszteségeiket - foglalja
össze az amerikai helyzetet Werner A. Perger a hamburgi Die Zeit című hetilapban.
Az elemzés rámutat, hogy az amerikai vezetés részben maga is felelős a
pénzügyi összeomlásért, hiszen nyolc éven át ideológiai okokból
elutasította a spekulánsok szigorúbb ellenőrzését, de erről most nem
folyik vita. A pénzügyminiszter és a jegybank elnöke azt szeretné, hogy
a törvényhozás mindenféle késleltető vita és ellenállás nélkül fogadja
el a szanálási tervet az adófizetők következő nemzedékeinek a terhére.
Aki akadékoskodik, az lesz a hibás, ha kudarcba fullad a mentőakció -
hangzik a jelszó.
A hamburgi hetilap elemzője szerint megint „a legértelmesebb európai
kormányfő", a luxemburgi Jean-Claude Juncker foglalta össze a
legpontosabban a helyzetet, amikor kijelentette: „Az ideológiák
meghalnak, ha megjelenik a valóság.". Juncker arra utalt, hogy a
konzervatív amerikai vezetés habozás nélkül kivonult neoliberális
szellemi erődítményéből, és az államszocialista válságkezeléstől várja
a megoldást.
Természetesen a máról holnapra ideológiájukat vesztett érintettek nem
fogják rögtön beismerni, hogy tévedtek. Aki éveken át a reagani mondást
hajtogatta, miszerint válság esetén az állam nem a megoldást, hanem a
problémát jelenti, aligha fog a mostani gátszakadás idején a saját
felelősségéről beszélni.
De vajon mi most a teendő? Ütött a baloldali populisták, a marxisták,
az ó- és újkommunisták órája? Igazolva érezhetik magukat azok a
megkeseredett német szociáldemokraták, akik a Balpárthoz csatlakoztak?
Perger szerint legfeljebb elégedettek lehetnek, hogy igazuk lett.
Csakhogy közhelyes igazságaikon kívül semmit sem tudnak felajánlani.
Senki sem várja tőlük, hogy komoly javaslatokat tegyenek a károk
mérséklésére, a szükséges változtatásokról nem is beszélve.
Most ugyanis egy hatalmas, nemzetek feletti programra van szükség, egy
globális, a világ pénzügyi rendszerét átalakító Agenda 2008-ra,
amelyhez képest kismiska a német Agenda 2010 (a német szociáldemokrata
kormányzat által 2003-ban jóváhagyott megszorító reformcsomag -
globusz.net). És ehhez az erőfeszítéshez ortodoxiától mentes
reformpolitikusok kellenek, amilyeneket a megújult európai
középpártokban lehet találni. Közéjük tartoznak az „új konzervatívok",
amennyiben komolyan gondolják szociális elkötelezettségüket.
Némelyikük, így például Angela Merkel már korábban felvetette a
pénzügyi reform kérdését, de Washingtonban ezt nem vették komolyan.
Ugyanígy ide tartoznak a balközép pártok, amelyek ugyanilyen
sikertelenül propagáltak egyfajta harmadik utat.
Ez az álláspont politikailag mindeddig nem feltétlenül volt kifizetődő,
miként ezt az egész európai szociáldemokrácia válsága mutatja. Most
viszont, a bal- és a jobbszél populista ígérgetéseivel szemben
érvényesülhet a szociáldemokraták néhány előnye: a kormányzati
tapasztalat, a nemzetközi összefonódás és az erősen megterhelt, de
fölélénkíthető kapcsolatok a szakszervezetekkel.
Az ideológiákon túllépő európai szociál- és kereszténydemokraták együtt
képviselhetnék a legjobban az európai „modellt" a várható neoliberális
restaurációs próbálkozásokkal szemben - nyilvános politikai vitákban
is. E modellt Werner A. Perger szerint a következők jellemzik: a
munkavállalók beleszólási joga a munkaadói döntésekbe, a szociális
állam, valamint az az elv, hogy a magántulajdon nem használható fel a
közjó ellenében.
Egyfajta nagykoalícióra kell tehát lépniük azoknak, akik már eddig is
szkeptikusan figyelték a tőzsdei történéseket, de javaslataik süket
fülekre találtak. Amennyiben az amerikai elnökválasztáson a változás
jelöltje, Barack Obama győz, Washingtonban máris tárgyalópartnerre
találnak, aki hozzájuk hasonlóan gondolkodik - reménykedik a Die Zeit
munkatársa.
http://www.zeit.de/online/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése