A történelem során nem egy háború tört ki előre megrendezett, a hiányzó ürügyet biztosító provokáció miatt. A jelenlegi helyzetben fel kell tennünk a kérdést, hogy a feltételezett iráni összeesküvésről szóló hírek igazak, vagy egy újabb provokációkísérlet szemtanúi vagyunk, melynek célja minél negatívabb színben feltüntetni Iránt, egy esetleges jövőbeli támadás előkészítéseként. A félreértések elkerülése végett elmondanánk, hogy a cikkel nem Iránt kívánjuk védeni, de a jelenlegi válsághelyzetben fontosnak tartjuk, hogy minél több ember megismerje, már ahol és amennyire lehet, az igazságot, hiszen egy Irán elleni háború az egész világra kihatna.
– Joseph Candel
Egy nappal azelőtt hogy az amerikai főügyészt beidézték az amerikai igazságügyi minisztérium és kábítószer-ellenes hivatal „Gyors és ádáz” névre keresztelt botrányos akciójával kapcsolatban, melynek célja az volt, hogy a legnagyobb mexikói drogkartellt titokban felfegyverezze, az amerikai kormány bejelentette, hogy Irán merényletre készül a szaúdi nagykövet ellen az Egyesült Államokban.
Lássunk csodát, az ügyet az igazságügyi minisztérium és a kábítószer-ellenes hivatal göngyölítette fel. A probléma csupán az, hogy a sztorit már senki nem veszi be, még a háborúpárti fővonalas média sem.
A New York Times „Amerika magyarázkodni kénytelen az iráni terrortámadás vádjával kapcsolatban” című írásában a következőket közli:
Szerdán az Obama kormány magyarázkodni volt kénytelen a korábban elmondásuk szerint „megdönthetetlen” bizonyítékokkal alátámasztott iráni összeesküvéssel kapcsolatban, ami Szaúdi-Arábia amerikai nagykövetének meggyilkolására irányult, miután a hírt a legtöbb külföldi vezető és szakértő szkepticizmussal fogadta.
Maguk az illetékes kormánytisztviselők is csak nagy igyekezet árán tudtak valamiféle magyarázattal előállni arra vonatkozóan, hogy miért hajtana végre a Quds Force, az iráni iszlám forradalmi gárda nemzetközi akciókra szakosodott elitcsapata, ilyen kockázatos és amatőr támadást.
Az amerikai kormányilletékesek semmiféle konkrét bizonyítékkal nem tudtak előállni, ami az összeesküvést iráni vezetőkkel kapcsolatba hozhatná.
Mr. Zarate és vezető amerikai kormánytisztviselők azt mondták, hogy a merényletterv nem viselte magán a Quds erők jegyeit. „A terv rendkívül szélsőséges és furcsa, de ugyanakkor trehány volt,” mondta Mr. Zarate. „Ha megnézzük korábbi akcióikat, ügynökeiket mindig hatékonyan tudták beépíteni és kivitelezni a merényletet. Nem szokásuk a munkát külsősöknek kiadni, inkább megbízható hálózatukon belül dolgoznak.”
A probléma, amivel Obama elnöknek és kormányának szembe kell néznie, hogy amióta az amerikai hírszerzés vádja Irán állítólagos tiltott fegyvereivel kapcsolatban 2003-ban hamisnak bizonyult, az Egyesült Államoknak saját ellenségeivel kapcsolatos állításait más országok eleve szkeptikusan fogadják.
„Mindenki nagyon szkeptikus az amerikai hírszerzés információival kapcsolatban,” mondja Volker Perthes, a berlini Nemzetközi Biztonság Intézetének Irán-szakértője.
A CNN és a Christian Science Monitor szintén hangot adtak kételyeiknek a hírt illetően:
Az iráni forradalmat ismerő szakértők szemében a feltételezett merényletre vonatkozó információk nem stimmelnek.
„Furcsának tűnik az eset. Irán nem így intézi akcióit,” mondja Alireza Nader, arlingtoni Irán-szakértő, az iráni forradalmi gárdáról készült számos tanulmány társszerzője.
„Ez az állítólagos terv semmilyen módon nem egyezik Irán érdekeivel,” írja Nader. „A szaúdi nagykövet meggyilkolása tovább fokozná az Irán elleni nemzetközi nyomást, amit Szaúdi-Arábia háborús cselekménynek tekinthetne, következésképpen destabilizálná az iráni kormányt. Ez nem logikus, mert az ottani politikai rendszer saját túlélésében érdekelt csupán.”
Irán minden erejével azon van, hogy elkerülje a szankciókat, megerősítse kapcsolatát nyugaton kívüli partnereivel, és folytathassa nukleáris programját, mondja Nader hozzátéve, hogy nem gondolja akár Quassin Soleimani, a Qods Force ravasz parancsnoka, akár Ali Hamenei ajatollah kiadna olyan utasítást, „ami veszélyeztetné Irán célkitűzéseit és stratégiáját.”
Ezt a véleményt számos Irán-szakértő és megfigyelő osztja.
„Ez az állítólagos összeesküvés mindenben ellentmond Irán politikájának és eljárásmódjának,” írja Gary Sick, a Columbia Egyetem Irán-szakértője, aki az 1979-es iráni forradalom és túszválság idején a Fehérház tanácsadója volt iráni ügyekben.
Bár Irán sok mindenért dühös az Egyesült Államokra és Szaúdi-Arábiára, „nehéz elképzelni, hogy egy nem iszlamista bűnszervezetre bíznának egy ilyen kényes akciót,” írja Mr. Sick Gulf2000 című posztjában. „Egy amatőrre és egy olyan mexikói drogszervezetre támaszkodni, amit tudvalevőleg mexikói és amerikai ügynökökkel szőttek át” trehány munkának tűnik, teszi hozzá Mr. Sick. „Iránnak is számos gyenge pontja van, de azt nem mondhatjuk el róluk, hogy figyelmen kívül hagynák a hírszerzés alapvető technikáit.”
Anthony Shaffer, az amerikai hadsereg nyugállományba vonult alezredese azt mondja, hogy az FBI is kételkedik abban, hogy a szaúdi nagykövet elleni merényletet Irán tervelte volna ki. Szerintük a tervet az Obama kormány készítette, mivel az FBI semmilyen információval nem rendelkezik az összeesküvésre vonatkozóan.
Glenn Greenwald szerint a feltételezett iráni összeesküvéssel kapcsolatban a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy az ember elég komolyan vegye ahhoz, hogy belemenjen a részletekbe.
Az Irán elleni háborúra vonatkozó döntés természetesen már szeptember 11-e előtt megszületett.
2009-ben a Brookings Intézet a következőket írta:
Sokkal előnyösebb lenne számunkra, ha az Egyesült Államok felmutathatna valamilyen provokációt Irán részéről ürügyül, mielőtt megtámadja Iránt. Egyértelmű, hogy minél felháborítóbb, minél pusztítóbb és minél kevésbé kiprovokált az iráni lépés, az annál kedvezőbb az Egyesült Államok számára.
Obama „bombaügylete” Izraellel közelebb hozta a háborús veszélyt
Barack Obamát hazájában sokan az elmúlt néhány évtized legkevésbé Izrael párti elnökének tartják, nemrégiben azonban beleegyezett, hogy az USA különleges bunker buster, azaz bunkerromboló bombákat adjon Izraelnek, melyek ideálisak Teherán nukleáris ambícióinak lerombolására, olyannyira, hogy annak idején George W. Bush megtiltotta a bombák Izraelnek történő átadását.
A földfelszín mélységeibe is behatolni képes bombák nélkül nem sok esély lenne Irán föld alatti nukleáris létesítményeinek elpusztítására. Benjamin Netanjahu már évek óta szeretette volna megkaparintani ezeket a bombákat, és ahogyan azt elsőként a Newsweek jelentette, Obama elnök végre igent mondott kérésükre, 55 darabot biztosítva Izraelnek az értékes fegyverből.
Izrael megelőző csapások indítására való hajlamát ismerve és tudva milyen szívesen támadja meg szomszédjai nukleáris létesítményeit, az amerikai bunkerrombolók átadása igencsak megnöveli egy új közel-keleti háború kitörésének esélyeit. Mahmoud Ahmadinezsad, Irán kiszámíthatatlan és harcias vezetője pedig megesküdött, hogy letörli Izraelt a föld színéről. Irán továbbra is ellenáll a titkos atomprogramja miatt ellene életbe léptetett nemzetközi szankcióknak, miközben Netanjahu-nak most már rendelkezésére áll a fenyegetései valóra váltásához szükséges eszköz. „Iránnak nem lesz atomfegyvere, és ezért mindenre képesek vagyuk,” nyilatkozta Netanjahu.
A bunkerrombolók szépen elférnek Izrael legmodernebb, F-15-ös vadászrepülőin. A több tíz kilométeres magasságból is ledobható, tűorrú, 2,5 tonnás, irányított bombák zuhanás közben is olyan precizitással képesek korrigálni útvonalukat, hogy akár egy szellőzőnyíláson, hat méter vastag betonon vagy 30 méternyi földön át is megtalálják célpontjukat, ahol hatalmas erővel robbannak fel.
Egy ilyen bombát nem a Hamasz csempészfegyvereinek tárolására használt rókalyuknyi barlangok ellen szokás bevetni.
A bunkerromboló bombák átadása valamint a palesztin államalapítás megvétózása az ENSZ biztonsági tanácsában nagyot emelt Barack Obama Izrael általi megítélésén.
Tavaly tavasszal, amikor a béketárgyalások alapfelállásaként az 1967-es határokhoz való visszatérést merte javasolni, az izraeliek csupán 12%-a tartotta az amerikai elnököt Izrael pártinak. Az eheti felmérések szerint ez az arány jelenleg 54%-on áll.
Izrael egyébiránt saját, be nem vallott, tehát illegális nukleáris fegyverarzenállal rendelkezik, ami felett nyugati barátai többnyire szemet hunynak, miközben ugyanezért a sárga földig lehordják és törvényen kívül helyezik a muzulmán országokat, Pakisztánt és Iránt is beleértve.
Izrael két esetben is indított megelőző csapást arab atomreaktorok ellen, hogy megakadályozza a szóban forgó ország fegyverállományának bővítését. 1981-ben egy iraki reaktort pusztítottak el vakmerő távolsági támadásukkal, véget vetve Saddam Hussein atomfegyver előállítására irányuló próbálkozásának.
2007-ben Izraeli vadászrepülők lebombáztak egy észak-koreai tervezésű atomreaktort Szíriában. Az Izraeltől távolabb eső és nukleáris programjában előrébb járó Irán megtámadása nagyobb kihívásnak számít, főleg ha figyelembe vesszük, hogy raktárai és létesítményei egymástól nagy távolságra elszórtan helyezkednek el. Elképzelhető, hogy a bunkerrombolók olyan eszköznek bizonyulnak, melyek bevetésére Izraelnek nem lesz módja washingtoni jóváhagyás nélkül. Az egyelőre nem világos, hogy a bombák átadásával Barack Obama egyúttal azok bevetéséhez is hozzájárult-e.
Forrás: The Globe and Mail
Az USA Irán-politikája egyenes út a háborúhoz
A Fortune-500 által pénzelt Brookings Intézet „Melyik út vezet Perzsiába?” című, az Egyesült Államok jelenlegi Irán-politikáját meghatározó jelentésének Kenneth Pollack volt a társszerzője. A jelentésben leírt lépések jelentős része megtörtént vagy működésbe lépett, mielőtt a jelentés megjelenhetett volna a sajtóban. Ide tartozik az Iránban működő terroristák kiképzése, felfegyverzése és támogatása, az Irán elleni szankciók bevezetése valamint az USA által pénzelt lázadások és Iránt háborúra buzdító provokációk megszervezése.
Míg a vezető média és a politikusok az Irán felé nyújtott „segítő kézről” és a „szamár elé kötött répa” módszerekről valamint az Egyesült Államok által Irán vonatkozásában elvileg követendő politikáról beszélnek, a valóságban kizárólag a Brookings Intézet terve létezik és semmi más, ami viszont egyenesen háborúhoz vezet.
Pollack, a Daily Beast-ben nemrégiben megjelent „Irán titkos háborúja az Egyesült Államok ellen” című írásában a „Melyik út vezet Perzsiába?” munkáját bizonyára nem ismerő politikusokhoz beszélve azt állítja, hogy Irán tévúton halad és titokban háborúzik Amerikával, a nemrégiben „leleplezett” iráni terrortámadást emelve ki példaként. Pollack, aki korábban a CIA elemzője volt, óvatosan fogalmazva ugyan, de hihetőnek tartja a szaúdi nagykövet ellen irányult merénylettervet, bár minden újabb napvilágra kerülő tény megdönteni látszik annak valódiságát. Pollack tettetett megdöbbenése Irán keményebb USA-politikáját illetően önálló tanulmányt érdemelne, tudva, hogy ő maga is aktívan részt vett az Irán provokálására kitalált akciók megtervezésében. A vezércikk ugyanakkor bepillantást enged a „Melyik út vezet Perzsiába?” szerzőinek gondolkodásába és ezen keresztül azok gondolkodásába, akik számára a jelentés készült, és akik alig várják az Irán elleni háború kirobbanását.
Az Iránnal kapcsolatos amerikai politika megértéséhez fontos megismernünk a politika kialakítóinak motivációit. A Brookings Intézetet a vállalati-pénzügyi elit hozta létre a saját maga hasznára. Az intézet nem más, mint egy irányelvi, politikai agytröszt, amely a nagy olajcégek, bankok, katonai alvállalkozók és az ezeket pénzelő egyének, cégek kollektív érdekeit képviseli. Ebből következően tehát, az Iránnal, és tulajdonképpen bármilyen nemzettel kapcsolatos, a Brookings Intézettől eredő politika ezeknek a vállalati szponzoroknak a globális pénzügyi, társadalmi, politikai és katonai hegemóniáját hivatott erősíteni.
A 70 millió lakosú Irán fejlett infrastruktúrával és hihetetlen mennyiségű természetes erőforrással, olajjal és földgázzal rendelkezik. A nyugati bankrendszer számára 70 millió ember, egy országos telekommunikációs hálózat és szolgáltatóipar felett uralkodni és rájuk erőltetni a nyugati fogyasztói filozófiát már önmagában is elég motiváció lenne az ország leigázásához. Egy ilyen ország elleni háború sok ezermilliárd dolláros vállalkozás lenne, ami még mélyebb adósságba taszítaná az amerikai adófizetőket, de elképzelhetetlen gazdagságot hozna a katonai-ipari gépezetnek. Természetesen a háborúból élő építőipari cégek, mint a Halliburton és a Bechtel további vagyonokat keresnének az ország újjáépítéséből, ahogyan az az Iránnál lényegesen kisebb Irak újjáépítésénél is történt. Nem utolsó szempont az sem, hogy az iráni olajmezőkről származó olaj ismét az anglo-amerikai olajcégek tankereit és csővezetékeit táplálná és bankszámláikat hizlalná.
Irán leigázásával Kína, és persze szinte minden ország a földön, teljes mértékben a Wall Street és London kezében levő olajnak lenne kiszolgáltatva. Minden modern nemzetállam fejlődése az energiától függ. Akinek hatalma van az energia felett, hatalma van az országok fejlődése felett. Bár sok elemző szerint az Egyesült Államok elegendő energiával rendelkezik saját, jelenlegi és jövőbeli szükségletei kielégítésére, az új forrás megszerzése közvetlen versenyt robbantana ki a fejlődő világ és Amerika között szinte minden fronton. Az olajmezők megszerzése lehetővé tenné a nemzetállamok számára, hogy megvédjék magukat az IMF, a Világbank és a nyugat által a föld manipulálására és kihasználására létrehozott nemzetközi vállalati elit által rájuk erőltetett pénzügyi rablás ellen.
A Brookings Intézet vállalati és intézményi szponzorai (A teljes listához kattints a képre)
Ezeknek a cégeknek az igazgatói és elnökei népesítik be a Brookings Intézet igazgatótanácsát is, ami az összeférhetetlenség egyik legtaszítóbb példája.
Ezt figyelembe véve érthető miért támogatja a Brookings Intézetet megalapító vállalati-pénzügyi elit a „Melyik út vezet Perzsiába?” jelentésben leírtakat és miért sodorja egyre közelebb az Egyesült Államokat az Irán elleni háborúhoz. A jelentést nyilván nem a nagynyilvánosságnak szánták, annak nyelvezet és terjedelme miatt a kenyérre és cirkuszra áhítozó tömegeket az ilyesmi amúgy sem érdekli. A jelentés elismeri, hogy Irán vezetése agresszív, de nem meggondolatlan. Irán csak legvégső esetben folyamodna nukleáris fegyverei bevetéséhez, különösen, hogy tisztában vannak az Egyesült Államok és Izrael nukleáris rakétaelhárító rendszereinek képességeivel. A jelentés szerint a nem állami tulajdonban lévő atomfegyverek bevetése is igen valószínűtlen.
A RAND vállalat által készített hasonló jelentésekből megtudhatjuk, hogy Irán több évtizede rendelkezik vegyi fegyverekkel, melyeket szigorúan őrzött katonai létesítményekben tárolnak, így szinte semmi esélye, hogy azok „terrorista” kézbe kerüljenek. A tény, hogy ezek a fegyverek ilyen hosszú idő után sem kerültek ki az iráni kormány irányítása alól, valamint, hogy ugyan azok az elit csapatok őrzik Irán nukleáris fegyvereit is tovább erősítik ezt a feltevést.
A Brookings jelentés 24-25. oldalán leírtakból kiderül, hogy az elit nem is ezeknek a fegyvereknek az esetleges bevetésében látja a legnagyobb veszélyt. Leginkább Irán visszatartó ereje nem tetszik nekik, ami csökkenti az USA befolyását és az amerikai megszállás veszélyét a térségben. A jelentés azt is kihangsúlyozza, hogy Irán nem próbálja provokálni a nyugatot, ezért a nyugatnak vagy Izraelnek kell úgy alakítani a helyzetet, hogy Iránt háborúra provokálja.
A Brookings jelentés a következőket írja egy Irán elleni elsöprő erejű légitámadás elindításának körülményeiről:
„…sokkal kedvezőbb lenne, ha az Egyesült Államok valamilyen iráni provokációt tudna felhozni a légitámadás ürügyéül, azok megkezdése előtt. Egyértelmű, hogy minél felháborítóbb, minél pusztítóbb és minél kevésbé kiprovokált az iráni lépés, az annál kedvezőbb az Egyesült Államok számára. Természetesen igen nehéz egy ilyen lépést kiprovokálni Irántól anélkül, hogy a szándék és a játszma egyértelművé ne válna a világ számára, ami aláásná a provokáció célját. (Sikeres lehet egy olyan megközelítés, amelyben valamilyen titkos rezsimváltási akcióra derülne fény annak reményében, hogy arra Teherán nyíltan vagy félig nyíltan reagálna, amit azután provokáció nélküli agresszióként lehetne feltüntetni az iráni vezetés részéről.)”
A fenti idézet (és az egész jelentés), megtetézve az Irán elleni szankciókkal, titkos katonai hadműveletekkel, az USA által pénzelt felkelésekkel, szintén az USA által pénzelt terroristatámadásokkal (a Mudzsahedin-e Kalq szervezeten keresztül) és végül a legutóbbi feltételezett merénylettervvel, mind alaptalan háborús cselekmények Irán ellen az USA részéről. Ezek a meggondolatlan lépések sok millió ember életét sodorják veszélybe és egyre közelebb viszik a világot egy kiterjedt háború kirobbanásához.
Forrás: Tony Cartalucci, Land Destroyer Report
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése