Örök hatalmú szent Isten!
Porig alázódva teszek vallást a te mindeneket megemészteni tudó erődről és az én gyöngeségemről! Most látom be itt e koporsó felett, hogy minden mi erőnk csak erőtelenség és szép terveink intésedre a porba hullanak!
Íme itt nyugszik az én barátom s hívó szavamra nem csendül válasz néma ajakán. Szent eszmékért égő s hazaszeretettől lázas szíve csendes, mint a sír, hol álmodni fog majd szeretteiről. Szavadra hagyta el Atyám édes otthonát, mert hű szolgád akart lenni halálig. 
Futott előre mindég a cél felé, mert szent volt előtte parancsod s a rög, mit megszentelt már egy ezredévnek búja s öröme!
Futott előre mindég a cél felé, mert szent volt előtte parancsod s a rög, mit megszentelt már egy ezredévnek búja s öröme!Óh mondjad nekem Uram, a síró barátnak, hogy célt csak énszerintem nem ért ő. A te ítéleted szerint megharcolta ő a nemes harcot s bár ifjú volt, mégis nagy hűségével ott látod te őt a kifutott célnál. Adj nyugalmat, Atyám, a te szolgád testének az anyaföld porában.
Szent törvényed előtt meghajolt lelkének pedig örök üdvösséget odafent. S ha majd otthon reá váró szerettei hírt vesznek haláláról, gyámolítsad őket erőddel, hogy le ne roskadjanak a bú miatt. Vigasztald meg barátait s engem is, a hű barátot!
Vezess karodon tovább is útamon. Mi vár reám itt Uram, nem tudom. Benned bízom csak, erős Isten s bármi történjék is velem, legyen meg mindenben a te akaratod. Ámen.
Szolnoky Gerzson református lelkipásztor:Háborús idők imádságos könyve hadbavonultak és azok családjai számára, 1916
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése