2012. március 3., szombat

Ázsiai értékek

A nyugati gazdasági elemző intézetek körében egyre éleződik a vita arról, hogy a kínai gazdasági teljesítmény mikor előzi meg a nyugati világét. Azon a téren már szó nincs vitáról, hogy megelőzi-e vagy nem, leginkább csak arról, hogy ez 2020-ban, 2030-ban, vagy egy újabb nyugati válság okán a következő egy évben lesz kijelenthető a gazdasági mutatók alapján.
Ez egyben jellemzi is a nyugati ember gondolkodásmódját. Van egy nemzet, mely évezredek óta megőrzi függetlenségét, lakossága a Föld lakosságának egyhatoda, mindemellett az államgépezet stabil és hosszútávon működőképes, amit egyetlen nyugati állam sem mondhat el magáról. Kína népessége nagyobb, mint Európa, Észak-Amerika és Ausztrália népessége együttvéve. Ezek közül egyetlen tényező sem érdekli azokat az elemzőket, akiket újabban nagyon lenyűgöz a kínai GDP.
Márpedig a kínai gépezet zakatol tovább a maga útján, ami a nyugati gazdasági elemzőket kész tények elé állítja. Miért olyan sikeres Kína, és több más ázsiai állam? Mivel a kínai gazdasági berendezés több szempontból is hasonló ahhoz, ami a Szovjetunióban és Európában egyszer már elbukott, ezért a gazdasági berendezkedéssel önmagában nem magyarázhatják meg Kína "versenyképességét".
Ennek kapcsán kerülnek elő rendszerint azok a bizonyos "ázsiai értékek". A társadalomtudományok körében mára ez egy bevett fogalommá vált, a következőket értik alatta: tisztelet, fegyelem, családközpontúság, a közösségnek az egyéni érdekek elé helyezése. Nézik, nézik a fennálló képletet, és nem tudnak vele mit kezdeni. Hogyan lehetséges az, hogy ezek a nagyon fura és távolinak tűnő tulajdonságok a keleti mentalitás alapját képezik? Mondja az a dekadens Európában élő ember, aki nem tisztel senkit és semmit, gyermekei nélküle nőnek fel, mert sokadszorra is új családot alapít, és magasról tesz arra, merre halad a társadalom egésze, ha neki biztosítva van a kényelmes kis élete.
A válasz egyszerű: ezekben az országokban nincsen zsidó monopólium, esetenként a gazdaság és politika teljesen aszemita jellegű, anélkül hogy ezt bárki is kimondaná. A társadalomtudományok hazug módon úgy állítják szembe a két pólust egymással, hogy keleten ezek az értékek a társadalom alapját képezik, ezért a keleti társadalmak sikeresebbek, nyugaton pedig vannak az úgynevezett nyugati értékek. Tudniillik az individualizmus, a demokrácia, emberi jogok és hasonlók.
Értelmes ember zsebében erre kinyílik a bicska, mert nagyon jól tudja, hogy előbbi esetében alapvető európai értékekről van szó, utóbbiak pedig csak a degenerált, dekadens társadalmak sajátja. A tisztelet, fegyelem minden európai közösség alapja volt és a jövőben minden működő európai közösség alapja lesz. Az egyéni érdek társadalmi érdek alá rendelése szintén. Ehhez még csak egyenes összeütközés sem kell a két rendszer közt, mert az egész csak idő kérdése. Az önmegvalósító emberek tömegei szép lassan elfogynak (ezt a nyugati társadalmak demográfiai mutatói igazolják is), a fegyelmezett, a társadalom érdekét elsődlegesnek tartó társadalmak pedig növekednek, és a jövőben hatalmas eredményeket fognak elérni.
Európában a zsidó monopólium ott van a gazdaság és kultúra terén, miközben a médiagépezet egy beteg szemlélettel mondhatni átnevelte az európai társadalmakat egy idegen kultúra felvételére. Az európai gyermekek, legyenek bármely országban is, olyan életfelfogáson nevelkednek fel, melynek köze nincsen Európához, mert az Európát irányító elitnek is sokkal inkább van köze a Közel-Kelethez, mint Európához. Nem csak származása tekintetében, hanem mentalitása terén, ami a médiagépezet használatával áthatja az európai társadalmakat. Mi jellemzi a Közel-Kelet társadalmait? Káosz és széthúzás, nem az újkorban, hanem évezredek óta, mert nem tudják lerázni magukról azt a kórt, ami rátelepszik a társadalomra, hogy belülről fojtsa meg azt. Ugyanebből az önző, harácsoló zsidó mentalitásból gyökerezett ki az az individualizmus és önmegvalósítási őrület, ami ma behálózza Európát.
Mindemellett az ugyanilyen körökből származók a korábban Európa-szerte mindenhol általánosnak számító alapvető értékekre most azt mondják, ázsiai értékek. Azok mondják ezt, akik a zavarosban halásznak, akik a Közel-Keleten már jól bevált szellemiséget hordozzák magukban.
Csakhogy nincsenek ázsiai, vagy európai értékek. Csak értékek vannak, és az értéktelenség. Ha egy társadalom meg tudja őrizni az alapvető értékeket, fejlődik és minden téren eredményeket tud felmutatni. Ha nem tudja megőrizni mindezt és teret enged az értéktelennek, hanyatlásnak indul. A nyugati társadalmak mind a hanyatlás útjára léptek. Nem csak mi mondjuk ezt - és a történelem kegyetlenül számon kéri majd.
Fenyvesi Áron

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése