2012. április 7., szombat

Jan C Biro MD., PhD: A Nobel-díj zsidó részrehajlása

5. Svédország orvosi egyetemeinek professzorai, valamint Dániában, Finnországban, Izlandon és Norvégiában orvosi egyetemeken vagy hasonló intézményekben professzori címet viselő tudósai;
6. A Közgyűlés által kiválasztott legalább hat más orvosi egyetem hasonló címet viselő tudósai; a Közgyűlés úgy választja meg az intézményeket, hogy az egyes országok és egyetemeik között arányos legyen a feladatmegosztás; és
7. Természettudományok területén kutatómunkát végző olyan tudósok, akiket a Közgyűlés megfelelőnek tart a feladatra.
A Nobel-bizottság ajánlására a Közgyűlés minden évben május végéig hozza meg a döntést a 6. és 7. pont alapján kiválasztott kutatók személyére vonatkozóan.” [18].

              A mintegy 300 nevet tartalmazó jelöltlistára felkerülni önmagában is kihívás. Azok a tudósok, akik nem kellően ismert vagy elismert beosztásban tevékenykednek, vagy egyszerűen csak visszahúzódóak, már ezen a ponton háttérbe szorulnak. A 300 jelölt közül az 1-3 főből álló díjnyertes csoportba való bejutás két lépésben történik. A Nobel Közgyűlés valószínűleg már februárban kialakította elvi álláspontját, amikor határoz a kitüntetendő kutatási terület kérdésében. Ez egy nagyon fontos döntés, alapvetően meghatározza a zsidó fölény erősítését vagy gyengítését.

              Az eljárás szemléltetésére egy példát mutatunk be, anélkül, hogy akár burkoltan is azt sejtetnénk, hogy ilyesmi megtörtént. A leírásban valódi neveket használtunk, hogy a példát valószerűbbé tegyük.
A Humán Genom Projekt 2000-ben nagy részben lezárult [21, 22]. Francis Collins és Craig Venter neve ismertté vált az egész világon a kutatás legintenzívebb utolsó három évében [23]. A humán genom szekvenciájának meghatározása hatalmas vállalkozás volt a tudóstársadalom és a mögötte álló támogatást nyújtó országok részéről. Egyértelmű volt, hogy a projekt jelentős mértékben szolgálja az emberiség javát és a biológiában alapvetően megváltoztatja a gondolkodást és a kutatást. Sokan vélték úgy, hogy a projektet valamiképpen Nobel-díjjal fogják kitüntetni.
Ugyanakkor a kulcsszemély, aki a projekt előrehaladását biztosította és megmentette az anyagi összeomlástól, a tudós és vállalkozó Craig Venter volt. Dolgozott saját magának és vállalata, a Celera számára, miközben az emberiség javát szolgálta (sok hasonlóság van közte és Alfred Nobel között). A Celera értékesítette a szekvenciákat más tudósok számára és szabadalmaztatta ezeket jövőbeli biotechnológiai alkalmazásokhoz. Ez Ventert meglehetősen népszerűtlenné tette, különösen a naiv tudóstársadalom körében.
A második legjobb jelölt Francis Collin, aki a Humán Genom Projekt (HGP) vezetője volt a Nemzeti Egészségügyi Intézetben (NIH). Tehetséges, rendkívül közvetlen személyiség, jó szervezőkészséggel. Azonban tudományos intézete hírhedtté vált lassúsága és költségessége miatt. Sok elméleti tudós évekig kihasználta a projektet kényelmes életviteléhez, amelynek, úgy tűnt, soha nem lesz vége. Collins egy nyíltan és mélyen vallásos tudós, keresztény, ami sokakat irritál.
A harmadik szereplő John E. Sulston, az angliai Cambridgeshire-ben újonnan létesített Sanger Centre igazgatója. Ő és intézete jelentős mértékben hozzájárult a HGP sikeréhez, de messze elmaradt Collins és Venter mögött.
A Collins-Venter-Sulston trio megérdemelte volna 2002-ben az élettani és orvosi Nobel-díjat. De nem ez történt. A Karolinska Intézetben a Nobel Közgyűlés elvi döntésében más kutatási terület díjazásáról határozott; megtartotta Sulstont (és a HGP-t) a jelöltlistán, de elutasította Collinst és Ventert. Kitüntette Sulstont a C. elegans (egy féreg) kutatásáért az emberi genom (ember!) szekvenciája helyett, ezáltal „szabad utat” adott a Nobel-díjhoz Sydney Brenner és H. Robert Horvitz számára, akik történetesen mindketten zsidók. Ezzel létrejött a zsidó fölény, bár a C. elegans haszna az emberiség számára továbbra is felfedezésre vár.

Kapcsolatrendszer a zsidó fölény mögött
Amikor a Nobel Közgyűlés kialakította elvi álláspontját, már februárban, a kibővített Nobel Bizottság (16 személy) választhat a jelöltek rövid listájából. Ebben a szakaszban a legfontosabb tényező azoknak a tudósoknak a száma és státusza, akik egy adott jelöltet támogatnak. Valószínűleg olyan jelölt lesz véglegesen kiválasztva, akinek sok vagy befolyásos támogatója van. És ez az a pont, ahol a zsidó tudósok hasznosítani tudják, és hasznosítják is tehetségüket a kapcsolataik ápolásában (más zsidókkal) és kimagasló verbális intelligenciájukat. Nem magyarázhatjuk a zsidó fölényt magasabb zsidó IQ-val, vagy azzal, hogy a zsidók előnyben részesítik az értelmiségi pályákat. Lehetséges magyarázatként szolgálhat, hogy a zsidók mögött erősebb támogatás van, mint a nem zsidó tudósok mögött. A némileg magasabb IQ, az értelmiségi pályák bizonyos mértékű előnyben részesítése és az erős és hatékony zsidó kapcsolatrendszer együttesen járulnak hozzá a 26-szoros zsidó fölényhez. Egyértelmű, hogy az USA-ban minden egyes sikeres zsidó tudós mögött 26-szor több „mentor” (főként más zsidók) áll, mint egy sikeres nem zsidó tudós mögött.

Maga a Nobel Alapítvány a zsidó fölény mögött
A svédek meglehetősen érzékenyek a korrupcióra. A svéd egy rendkívül egalitárius társadalom, ahol az emberek meglehetősen sok időt töltenek azzal, hogy figyeljék és ellenőrizzék egymást. A Nobel-díj árúba bocsátása és megvásárlása elképzelhetetlen. Ugyanakkor a svédek fogékonyak mindenféle (gyakran buta) egalitárius érvre. Az elgondolás, hogy „egy díjat egy zsidónak és egy díjat egy nem zsidónak” tökéletesen elfogadható egy egalitárius svéd számára.
A szocio-kommunista vagy marxista társadalmak nagyon negatívan, sőt ellenségesen viszonyulnak a rangokhoz és díjakhoz, mert szerintük ezek a burzsoá társadalmak csökevényei és növelik (vagy hangsúlyozzák) a társadalmi egyenlőtlenséget. Svédország az egyetlen olyan ország a világon, ahol a politikai elit megpróbálta meggyőzni a doktorokat (MD) arról, hogy ne használják a doktori címet [24]. Sőt megpróbáltak megszabadulni olyan szokásos tudományos fokozatoktól, mint tudományos munkatárs és egyetemi tanársegéd [25, 26]. Svédország az egyetlen olyan ország a világon, ahol tortát lehet dobni a király arcába büntetés nélkül [27].
A svédekre még mindig ráhagyni, hogy egy tekintélyes díjról döntsenek, szinte vicc és természetesen az egyik legnagyobb létező képmutatás a világon. Jóllehet, a Nobel-díj jelentős PR hasznot hoz az egész ország és különösen a svéd tudományos intézményrendszer számára. A svédeket nem érdekli a Nobel-díjas személye és az, hogy mire kapta a kitüntetést; ami fontos számukra: a kitüntetés adományozásával járó figyelem és pénz. A svéd tudósokat nem érdekli egy díjazott neme vagy etnikai hovatartozása, a fontos számukra az, hogy a díj odaítélésekor lefolytatott eljárás számukra kapcsolatokat, hírnevet, könnyű publikációs lehetőségeket jelent tekintélyes újságokban, szekcióvezetőként konferenciákra meghívásokat, elnöki pozíciókat társaságokban és végső soron több kutatási forrást [28]. Zsidók vagy nem zsidók, nem számít, a show műsornak folytatódnia kell.
Ez a közömbös és engedékeny hozzáállás, amit nevezhetünk a „fölény passzív elfogadásával előidézett korrupciónak”, tágra nyitja Svédország kapuit egy individuális, piacszemléletű személyiségtípus kapcsolatrendszere számára, és végső soron a zsidó fölényhez vezet.

Maguk a nem zsidók a zsidó fölény mögött
A zsidók fent leírt túl ambiciózus csoportmarketingje, expanzív és erősen versengő viselkedése szokatlan a Nobel-díjjal kapcsolatban, vagy a háború utáni időszak viszonyai között. Mindig és mindenhol köztudott volt, hogy a zsidók hogyan éltek az elmúlt 3000 év folyamán. Sok nem zsidó félreérti ezt és nem megfelelően viszonyul ehhez. A nem zsidóknak meg kellene érteniük, három évezred után, hogy a zsidók az emberi fajnak egy olyan intelligens és ambiciózus variánsát alkották és alkotják ma is, amely érintetlenül megőrizte sajátos genetikai, vallási, kulturális és szellemi örökségét, a diaszpóra és a világ különböző országaiban való szétszóródás ellenére. Egy olyan Nemzet (egy Nemzet!), amelynek tagjai nem csak Izraelben élnek, hanem sok más országban is szerte a világon. Nagyon hatékony csoportalkotó stratégiával rendelkeznek. [29]. Megtanulták annak művészetét, hogyan lehet aránytalanul mértékben prosperálni –bárhol, bármilyen nem zsidó környezetben és viszonylag hosszú időszakokon keresztül. (Az utóbbi időben láthattuk Izraelben, mennyire tudnak boldogulni saját magukban, zsidó környezetben).
Azonban a nem zsidóknak nem szabad megfeledkezni arról, hogy a zsidók genetikai és kulturális integritásukért örökölt genetikai rendellenességekkel (a túl kicsi génállomány következtében) [30] és időközönként tetemes véráldozattal (a nem zsidók frusztrációja következtében) nagy árat fizetnek. Hatalmas és szelektív genetikai nyomás van ezen a Nemzeten és minden egyes zsidóra kínzó társadalmi nyomást gyakorol a saját közössége. Nem könnyű megfelelni Isten és a zsidók között létrejött szövetségnek!
Ugyanakkor a nem zsidók könnyű prédának tűnnek. A nem zsidók, mint többségi csoport, versenyre kényszerülnek más nem zsidókkal, és gyakran ezzel párhozamosan felkészületlenül kerülnek versenykényszerbe egy eszes kisebbségi zsidóval. A keresztény élet és megbocsátás, a halasztott igazságszolgáltatás és az egyén megjutalmazása a „másvilágon” nem a legjobb stratégia az evilági sikerhez. Sok nem zsidó tudós üzleti naivitása és szelíd” idealizmusa, amely „minden” ember (Emberiség!) jóságára tekintettel van, különösen sajnálatos ebben a kontextusban.

A zsidó fölény, mint Nobel végakaratának a megsértése
A zsidók Nemzetet alkotnak? A hagyományos felfogás szerint, amely a Tórában megtalálható, a zsidók nemzetet alkotnak. A Tóra és a rabbik ezt a kifejezést nem a mai értelemben használták, amely területi és politikai entitást jelent, hanem ókori értelemben, azaz egy embercsoportot jelölt, melynek tagjait közös történelem, közös sors és az összetartozás tudata kötötte össze [31].
A zsidók (Hebrew: יְהוּדִים Yehudim [jɛhuːdiːm]), vagy más szóval a zsidó emberek alatt egy nemzetet és etnikai-vallási csoportot kell érteni, amely az ókori közel-keleti izraelitákból vagy héberekből alakult ki. A zsidó nemzetiség, nemzeti jelleg és vallás szorosan összefügg, mivel a judaizmus a zsidó nemzet hagyományos hite [32-34].
A judaizmus magában foglalja a nemzet, a nemzetiség, a vallás és a kultúra egyes elemeit, annak meghatározása, hogy ki zsidó, bizonyos mértékig attól függ, hogy vallási vagy nemzeti megközelítésen alapszik-e a meghatározás. [35].
A legtöbb zsidó közösség viszonylag elszigetelt maradt a mellette élő nem zsidó közösségektől a diaszpóra alatt és után. [36]. A kutatókat meglepte az a feltűnő genetikai

egyöntetűség, amelyet a mai zsidóknál tapasztaltak, függetlenül attól, hogy a diaszpóra szétszóródott a világban.
Az állampolgárság egy nemzethez vagy egy szuverén államhoz való tartozást jelent. A világ számtalan részén a nemzeti hovatartozás kifejezést sokkal inkább etnikai és kulturális alapon, vagy családi önmeghatározás alapján, mintsem egy államhoz vagy adott politikai alakulathoz való viszony alapján definiálják. Ugyanakkor az állampolgárság vonatkozhat egy nemzethez (olyan közösség, amelynek tagjait etnikai és kulturális, valamint önazonosságtudat kapcsol össze) való tartozásra, még akkor is, ha a nemzetnek nincs állama, ilyen nemzetek pl. a baszkok, a kurdok, a tamilok vagy a skótok [37].

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése