A világ több országában is összehangolt támadások történtek - áttételesen - a nyugati világ olajbehozatala ellen. Bár a helyi tisztviselők azonnal magyarázattal szolgálnak az esetre, hogy ki és milyen okból szabotálja az olajbehozatalt, az egyáltalán nem egyértelmű.
Törökország délkeleti részén három robbanás állította le az Irakból érkező olaj továbbításáért felelős hálózat működését, hivatalos információk szerint is szabotázsról van szó, nem ipari balesetről. Az Irak és Törökország mediterrán térségében elhelyezkedő Kirkuk csővezetéket három elkülönült robbanás tette átmenetileg működésképtelenné. A térségi olajkereskedelmet lebonyolító iraki olajtársaság szerint az országban terrorista csoportként nyilvántartott kurdisztáni munkáspárt felelős a robbantásokért. Az iraki kormány gyorsan állást foglalt az ügyben, az exportot átmenetileg rákapcsolják egy párhuzamos vezetékre.
Mivel a 970 kilométer hosszú vezetékhálózat napi félmillió hordónyi olajat visz ki az országból, és a bevétel az USA iraki érdekeltségéhez tartozó vállalatokhoz kerül, a csővezeték 2003 óta rendszeresen ehhez hasonló merényleteknek van kitéve. Ennek ellenére egyáltalán nem biztos, hogy a szokványos gerilla-hadviselésről van szó, mert a merényletek több országban párhuzamosan zajlottak (bár a nemzetközi média többnyire nem akar köztük összefüggést találni).
Szudánban a helyi lakosok közül többen szemtanúi voltak az országon keresztülhaladó vezetékhálózat elleni támadásoknak, amit MIG vadászgépek hajtottak végre. A támadások helyszíne egy Heglig környéki olajmező volt. A dél-szudáni olajminiszter megerősítette a MIG gépekről szóló információkat, és hozzátette, hogy a légvédelem lelőtte az egyik gépet. Az esetről az Al Jazeera szintén beszámolt, ők a dél-szudáni információs miniszter nyilatkozatát közölték. Szerinte nem volt túlélő, a pilóta életét vesztette a támadásban.
A miniszter a szudáni köztársaságot tette felelőssé a támadásért, egy szudáni ezredes azonban tagadta, hogy a hadseregnek bármi köze lett volna a támadáshoz. Szerinte gépeket sem lőttek le, és bár korábban voltak harcok a térségben, a szudáni haderő nem vett igénybe légi támogatást. Ő az esetet egyszerű kitalációnak nevezte, ami vádaskodás útján a feszültség fokozására törekszik.
Az ENSZ humanitárius ügyekért felelős helyettes titkára, Valerie Amos szerint a támadás eredményeként több ezer menekült szökött át a határon, és egyébként is élelmiszerválság lehet a térségben, így nemsokára elkerülhetetlen a NATO beavatkozás, hogy "segítsenek azoknak, akik a legkiszolgáltatottabbak". Persze, ahol igen gyors és látványos ország-kettészakadás történik, ott előbb vagy utóbb a NATO hivatalosan is megjelenik mint "békefenntartó".
Az ilyen esetek bár a világ legkülönbözőbb területein vannak, valamennyi eset közt közös nevezőként jelen van a külföldiek által pénzelt szeparatista törekvés, és a nyugati olajcégeknek exportált nagy mennyiségű olaj. Ezek a történések ürügyként szolgálnak a nyugati érdekeltségek számára, mert hivatkozni lehet rá, mondván, hogy a helyi kormányzat nem tudja biztosítani a folyamatos exportot a cégeknek, és az importáló félnek katonai úton biztosítania kell az üzletet. Az ilyen, merényletekre épülő propagandatevékenység máris indokolttá teszi a NATO csapatok jelenlététét. A nyugati félnek soha nem elég a tisztességes, kétoldalú üzleti viszony, mindig egyoldalúvá akarja tenni, az üzlet feletti teljes ellenőrzést akarja, mert az szabad utat nyit a kizsákmányolás felé.
Molnár IstvánGörögországba nem érkeznek meg az olajszállítmányok
Irán blokkolta az olajszállítmányokat két görög olajtársaság, a Hellenic Petroleum és a Motor Oil Hellas felé, miután a két vállalat nem tudott fizetni a korábbi rendelésekért. Mivel a két vállalat főbb olajfinomítói már megszegték a szerződést azzal, hogy nem fizettek a rendelt mennyiségért, azt iráni fél azt mindkét esetben felmondta.
A francia és brit olajexport leállításával ellentétben a görög cégek esetében nem Irán kezdeményezte az üzlet felmondását, hanem az Egyesült Államok, illetve az Európai Unió gazdasági szankciói tették lehetetlenné a kifizetéseket. Korábban egy török bankon keresztül intézték a fizetést, de oda egy európai bankon keresztül utalták a pénzt, ami most visszautasította a megbízást.
Megint csak az Európai Unió hozta nehéz helyzetbe Görögországot, ugyanis a görög olajbehozatal közel 50%-a Iránból érkezik. Irán korábban már bejelentette, hogy leállítja az olajexportot a perifériaállamokba is, de Görögország kijelentette, hogy a nehéz gazdasági helyzet miatt nem veti alá magát az USA gazdasági szankcióinak, és az embargó ellenére nyártól is tovább venné az olajat, így az iráni olajvállalatokkal kötött szerződések továbbra is érvényben maradtak.
Mivel több perifériaállam is ehhez hasonló helyzetben van, a nyugati gazdasági kormányzat ennek okán léptette életbe az újabb szankciókat, ami az európai bankokban először csak blokkolta az Iránba indított átutalásokat, később pedig lekapcsolta az országot a SWIFT rendszerről, így a szokványos átutalásokkal a vevők nem tudnak fizetni. Ez részben az iráni államra is - de sokkal inkább az Európai Unió perifériaállamaira gyakorolt gazdasági kényszer, ugyanis a nehéz gazdasági helyzet, és a nyersanyag behozataltól való függés miatt - ahogy a görög példa is mutatja - szembe mennének az uniós diktátumokkal. A legerősebb politikai nyomásgyakorlást is felülmúlja az a veszély, hogy üzemanyag híján a gazdaság megszűnik működni - márpedig az 50%-os egyközpontú behozatal esetében fennáll ez a lehetőség.
Az már csak a ráadás, hogy a görög bankok már nem adnak hitelt az olajcégeknek, mert akkora a kockázata a bankrendszer bedőlésének. A szokványos arányú hitelfolyósítás feltételei mellett a bankok likviditása olyan mértékben csökkenne, hogy egy-egy esetben már elmaradnának a kifizetések - vagyis csődközeli állapotban lennének.
Molnár István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése