Kedden este 8 óra 58 perckor Izrael Irán elleni háborúja csendben véget ért. A hatalmas légitámadásra vonatkozó tervek visszakerültek a széfek mélyére.
Nem tudni, hogy a háborút teljesen lefújták-e, de az egyértelműnek látszik, hogy elhalasztották. Egy időre legalábbis úgy tűnik, elmondhatjuk, minden rendben, idén nem lesz háború. Izrael 007-es repülő alakulata nem indul bevetésre.
Az amerikai központi irányítás által végzett szimuláció szerint a támadásban 200 amerikai veszítené életét, amennyiben egyetlen válaszcsapás érkezne az izraeli támadásra. A nyomozóbizottság egyetlen tengernagyot, tábornokot, minisztert vagy elnököt sem „kímélt” az elemzésben. Ennek az amerikai forgatókönyvnek az üzenete, hogy a valószínűsíthető 200 halott vére Izrael kezén száradna.
Amint a nyilvános vita Irán megtámadásáról ilyen alapokra helyeződött, Izrael csak az Egyesült Államok nyilatkozataival és figyelmeztetéseivel szembefordulva támadhatná meg Iránt.
Ez az egyik, Izrael szempontjából fontos információ. A másik üzenet viszont ezzel pont ellentétes. Kedden este 8 óra 20 perckor George Little, a Pentagon szóvivője bejelentette, hogy a Védelmi Minisztérium megtesz mindent, hogy több pénzt tudjon biztosítani Izrael számára a Dome rakétaelhárító rendszer teljes kiépítésére.
Megjegyezve, hogy Izrael biztonsága elsőszámú fontossággal bír Barack Obama és Leon Panetta, védelmi miniszter számára, George Little azt is hozzátette, hogy az Iron Dome rendszer sikerét figyelembe véve, ami a Gaza övezetből kilőtt rakéták 80%-át volt képes elhárítani ebben a hónapban, a Védelmi Minisztérium „megfelelő mennyiségű forrást igényel az ilyen beszerzésekre, hogy eleget tudjon tenni az izraeli igényeknek.”
Harmincnyolc perccel később Ehud Barak, izraeli védelmi miniszter, köszönetet mondott Leon Panetta-nak és saját magának, megjegyezve, hogy „a döntés az izraeli védelmi minisztérium és a Pentagon közös munkájának eredménye.”
Lehetséges, hogy Izrael a pimaszság bajnoka, de megharapni a kezet, amelyik etet, bizonyos veszélyeket hordoz magában, főleg, ha az a bizonyos kéz hajlamos odaütni. Ehud Barak nyilatkozata, amelyben megköszönte az Obama kormánynak, hogy „segít megerősíteni Izrael biztonságát,” arra enged következtetni, hogy Barak felhagyott az elképzeléssel, miszerint Izrael az Egyesült Államok jóváhagyása nélkül is megtámadná Iránt még a novemberi amerikai elnökválasztások előtt.
Ez nagyjából felér egy nyilatkozattal arról, hogy a háborút legalább 2013 tavaszáig elhalasztják.
Forrás: haaretz.com
Gazdag István: Irán egy világháború perspektívájában
Az amerikai Stratfor hírszerző cég szerint pillanatnyilag minden nagyhatalom arra törekszik, hogy lehetőleg ne mérgesedjen el a helyzet Irán körül. Egyes megfigyelők egyenesen „kétségbeesett erőfeszítésekről” beszélnek az Iránnal való kompromisszum megtalálása érdekében. Zbigniew Brzezinski úgy véli, hogy egy esetleges izraeli légicsapás világméretű katasztrófához vezetne. Csang Csao-csong vezérőrnagy, a Kínai Néphadsereg Nemzetvédelmi Egyetemének professzora még tavaly decemberben kijelentette, hogy az Egyesült Államok és/vagy Izrael Irán elleni támadása esetén „Kína nem habozna megvédeni Iránt, még ha a harmadik világháború kirobbantását is kockáztatná”. Vlagyimir Putyin szintén óvta a Nyugatot Irán megtámadásától.
Ezzel párhuzamosan egyre több elemzés lát napvilágot a perzsa ország feltételezett katonai potenciáljáról, amelyet egyesek hajlamosak nevetségesen gyöngének beállítani, hanyagul elbagatellizálva például azt a tényt, hogy az oroszok nagy mennyiségű, ultramodern fegyverzettel látták el Iránt, köztük a kategóriájukban messze leghatékonyabbnak számító hajóelhárító rakétákkal. Az SS-N-22 Sunburn (Raduga P270-Moszkit) szuperszonikus rakéta ugyanis bármilyen hajót képes elsüllyeszteni a Hormuzi-szorosban, és az amerikai Aegis radarvédelmi rendszer sem tudja kivédeni. Köztudott, hogy Kína is adott el cirkálórakétákat Iránnak, amely ráadásul a feketepiacon is vásárolhatott ezekből orosz eladóktól, közvetlenül a Szovjetunió összeomlása után, amikor mindent lehetett kapni, akár atomtöltettel ellátott orosz cirkálórakétákat is.
A kémkedéssel, terrorizmussal és biztonságpolitikával kapcsolatos témákra szakosodott izraeli Debka internetes honlap mindenesetre azt állítja, hogy Iránnak több tucat ilyen rakétája van, amelyekre még a kilencvenes évek elején tett szert. Az iráni vezetők évtizedek óta tisztában vannak Izrael céljaival. Nyilvánvaló tehát, hogy nem vártak karba tett kézzel. Ha komolyan vesszük a hipotézist, miszerint a Debka információi hitelesek, mert például Meir Dagantól, a Moszad volt főnökétől származnak, akkor érthető, hogy ez utóbbi miért tart egy Irán elleni támadást öngyilkosságnak Izrael számára. A WikiLeaks által március 28-án közzétett e-mailek egyike pedig éppen arról szól, hogy 2009 decemberében maga Benjamin Netanjahu (még nem miniszterelnökként) szivárogtatta ki a Stratfornak azt az információt, hogy Irán legalább két atomtöltetű rakétával rendelkezik.
Amikor egy kínai hivatalos személy, mint Csang Csao-csong tábornok, arról a támogatásról beszél, amelyet országa nyújtana Iránnak egy amerikai-izraeli agresszió esetén, joggal feltételezhető, hogy a kormánya nevében beszél, és valójában Washingtonnak szánja figyelmeztetésül. Noha a világsajtóban nem verték nagydobra, erre azután került sor, hogy a Kínai Néphadsereg nagyszabású hadgyakorlatot hajtott végre a pakisztáni határ körzetében, válaszul az amerikai szoldateszka régióbeli aktivizálódására, konkrétan pedig arra, hogy egy állítólagosan „véletlen” amerikai bombázás 26 pakisztáni katona életébe került, ami komoly bizalmi válságot okozott a két ország egy ideje már amúgy sem felhőtlen viszonyában. Ugyanakkor Peking nem hagyott kétséget afelől, hogy bármilyen Pakisztán elleni fenyegetést a saját biztonsága elleni közvetlen fenyegetésnek tekint.
A helyzet komolyságát és a kínai vezetés eltökéltségét jelzi, hogy a 2011. november 14. és 27. között lezajlott közös kínai-pakisztáni erődemonstráción a rövid hatótávolságú DF-11A típusú taktikai rakétáikon kívül felvonultatták a szofisztikált technológiájú DF-21C közepes hatótávolságú ballisztikus rakétáikat is. (Ennek továbbfejlesztett változatából egyébként megalkották a világ első hajóelhárító ballisztikus rakétáját, amely repülőgép-anyahajók megsemmisítésére is képes, és így a szó szoros értelmében „egy csapásra” véget vetett az USA második világháború óta fennálló tengeri szupremáciájának.) „Amerikának mindig fájt a foga Pakisztánra, különösen az utóbbi években. Miközben az amerikai háború állandósul Afganisztánban, és egyre valószínűbbé válnak katonai akciók Irán határozottsága ellen, növekszik a Kínával való konfrontáció fenyegetése is, és Amerika számára Pakisztán a célterület ahhoz, hogy katonai, stratégiai és földrajzi előnyre tegyen szert”, írta a Kínai Központi Televízió (CCTV) egyik riportjára hivatkozó helyzetelemzésében a mértékadó Junshija internetes honlap.
A Csang Csao-csong tábornok által Irán kapcsán megfogalmazott kínai figyelmeztetéssel szinkronban Leonyid Ivasov tábornok, az Orosz Fegyveres Erők volt vezérkari főnöke a Russia Today angol nyelvű orosz hírcsatornának adott egyik interjújában ugyancsak megerősítette, hogy a Nyugatnak nincs joga ismét beavatkoznia egy szuverén állam, adott esetben Szíria belügyeibe. A jelenleg geopolitikai szakértőként ténykedő nyugalmazott főtiszt ugyanakkor emlékeztetett rá, hogy „Izrael, amely rendelkezik atomfegyverekkel, ellenzi ugyanilyen fegyverek más államok általi birtoklását, a nácizmushoz és a fasizmushoz hasonlítva ezt a helyzetet”, és mintha csak Brzezinski véleményére kontrázna rá, hozzátette: „A ránk váró kockázatok és fenyegetések, abban az esetben, ha a dolgok így folytatódnak, nem fognak a Közel-Keletre korlátozódni, és egy katasztrofális következményekkel járó, akár az emberiség létét fenyegető világháborút is kirobbanthatnak, (hiszen) ebben a régióban minden katonai művelet megfosztaná a kínai gazdaságot a kőolajtól, ahogyan Európát is.” Noha az Irán elleni támadás következtében égbe szökő kőolajárból a legtöbbet talán éppen Oroszország profitálna, Ivasov azt is nyilvánvalóvá tette, hogy egy ilyen háborús terv valójában a dollár (és persze vele együtt az egész amerikai-cionista rendszer) megmentésére szolgál, tehát az emberiség elleni bűntettről van szó.
Ha azonban a Teherán-Iszlámábád-Peking tengely (Moszkvával kiegészülve) valóban konszolidálódik és az egyedüli nyelvet használja, amelyet Obama és azok, akik Tel-Avivból pórázon tartják megértenek, vagyis az erő nyelvét, akkor ezt a játszmát mindenképpen elvesztette USrael -- és megnyerte a világ maradéka.
MD 2012. IV. 4.Izrael ürügyet gyárt a háborúra - Egyiptom is célponttá vált
Benjamin Netanyahu izraeli miniszterelnök bejelentette, hogy Izrael csapást fog mérni. Hogy kire, arra egyelőre csak utalás történt, de az ilyen és ehhez hasonló nyilatkozatoknak most csak egyetlen feladata van: hogy felkészítse a közvéleményt arra, Izrael a közeljövőben támadóan fog fellépni, és erre lehetőleg valamiféle jogosság-látszatot építsenek fel.
„Folyamatosan háborút folytatunk a terror ellen katonai hadműveletek által – mondta Netanyahu. Eilat példáján látjuk, hogy a Sínai-félsziget immáron a terror egyik színtere lett. Intézkedéseket hozunk, biztonsági korlátot építünk, azonban ez nem képes arra, hogy megvédjen a rakétáktól, éppen ezért más megoldást fogunk találni. Csapást mérünk arra, aki támad minket”.
Két nappal ezelőtt történt egy rakétatámadás a Vörös-tengeren egy izraeli üdülőhely ellen. Hogy Netanyahu ilyen gyorsan katonai beavatkozást jelentett be, az csak alátámasztja azt a feltételezést, hogy a két rakéta kilövését célzottan amiatt hajtották végre, hogy azzal ürügyet gyártsanak egy újabb háborúra. A miniszterelnök szerint a rakétákat a Sínai-félsziget területéről lőtték ki, így számíthatunk arra, hogy az izraeli-egyiptomi konfliktus a közeljövőben kiújul.
Ez a bejelentés nem volt előzmény nélküli. Nemrég több olyan eset is történt, amiből pusztán a bosszúálló zsidó mentalitás alapján valószínűsítettük, hogy számítani kell egy ilyen esetre.
Egyiptomban két hónapja napvilágot látott egy felmérés eredménye, ami szerint az egyiptomi lakosság több mint kétharmada egyetért azzal, hogy fel kell mondani az Izrael és Egyiptom közt érvényben lévő békeszerződést - vagyis a lakosság többsége támogatja a háborút.
A megkérdezettek közel nyolcvan százaléka értett egyet azzal, hogy fel kell mondani az Egyiptom és Izrael közt érvényben lévő gázüzletet. Izrael a háború óta jóval a piaci áron alul vásárolja fel a földgázt Egyiptomtól, amit az Európai Uniónak a piaci áron felül értékesít. Ebben Magyarországnak az Orbán-kormány korábbi tárgyalásainak köszönhetően elosztó szerepe van, ezért jól látható, hogy a zsidó lobbi mindkét országot a markában tartja. Ez a helyzet Magyarországon továbbra is fennáll, miközben Egyiptomban változik a helyzet.
Az egyiptomi, több mint 80%-os muszlim kormány ugyanis nemrég bejelentette, hogy Izrael Egyiptom elsőszámú ellensége. Ez egyrészt köszönhető a két fél kibékíthetetlen ellentétének, másrészt a korábban végzett lakossági felmérés eredményeinek. (Az Orbán-kormány soha nem jelentene ki ilyesmit. Ehelyett viszont mondanak olyat, hogy a Fidesz az izraeli Likud testvérpártja.)
A békeszerződés felmondásának támogatottsága egyre nő az egyiptomi lakosság körében. A kétharmados eredményt megelőzően tavaly áprilisban is volt egy hasonló felmérés, akkor a megkérdezettek 51%-a támogatta a békeszerződés felmondását, ami szintén demokratikus többség.
Ezt az esetet követően beszámoltunk egy amerikai haditengerészeti gyakorlatról, amely azt szimulálta, hogy Izrael két terrorizmussal gyanúsított teokratikus köztársasággal áll háborúban, és ebbe a helyzetbe avatkozik bele az amerikai haderő Izrael oldalán. Az egyik ilyen teokratikus köztársaság Irán, a másik a négyötödös muszlim többségnek köszönhetően nagy valószínűséggel Egyiptom lesz, amit az izraeli miniszterelnök gyanúsítgatása csak alátámaszt.
Már önmagában a zsidók bosszúálló természete is elég ok arra, hogy feltételezzük az izraeli-egyiptomi front kiújulását, ugyanis Izrael hatalmas nyereségtől esik el az egyiptomi gázüzlet felmondása miatt, ezen kívül Izrael földgázfelhasználásának 40%-a Egyiptomból származik, vagyis a kialakult helyzet az izraeli ipart és a polgári közműhálózatot is közvetlenül érinti. Így a zsidó katonai-politikai gépezet pusztán üzleti érdekeltségek miatt is érdekelt abban, hogy azokat a rakétákat kilőjék a Sínai-félszigetről. Mint láthatjuk, a kiváltó okot most legyártották - és a korábbi amerikai hadgyakorlat menetrendjének megfelelően, a célpont ország már terrorizmus vádjával gyanúsított - ugyanis Egyiptomot keverték gyanúba az izraeli üdülőhely elleni rakétatámadással.
Molnár IstvánAz egyiptomiak a Muszlim Testvériség jelöltjét választják
Kairóban hatalmas tömegek gyűltek össze a Muszlim Testvériség mellett szervezett szimpátiatüntetésre. A tüntetők a választási bizottság székhelye elé vonultak a Khairat Ek-Shater támogatását kifejező plakátokkal. Shatert múlt héten nevezte meg jelöltjének a Muszlim Testvériség, azóta több szimpátiatüntetés is szerveződött a fővárosban. A többször szervezés nélkül, spontán kialakuló demonstrációkat az váltotta ki, hogy kinevezését követő beszédében bejelentette, egy demokratikus iszlám állammá kívánja formálni Egyiptomot.
A Mubarak távozását követő első elnökválasztásokra május 23-án és 24-én kerül sor. A köztes időszakban az ország katonai vezetéssel működött, és valószínűsíthető, hogy a választások után Egyiptom nem a szokványos nyugati típusú demokráciává, hanem az iránihoz hasonló, a Sharia törvénykezésen alapuló teokratikus iszlám köztársasággá alakul. Miután az egyiptomi fegyveres erők vezérkara átadja az ország vezetését a civil kormányzatnak, Egyiptomban egy rövid átmeneti időszak után megszűnhet a világi és vallási vezetés elkülönülése, aminek első tevékenységei közt lesz a liberalizmus és az erkölcstelenség nyilvános megjelenéseinek felszámolása, így mindenféleképpen pozitívumként értékelhető.
Egyiptom iszlám köztársasággá alakulása azonban közvetlen hatással lesz a hazai viszonyokra is. Ugyanis a jelenlegi magyarországi kormányzat a cionizmuson keresztül ezer szállal kötődik az izraeli rezsimhez, ami közvetlen gazdasági viszonyban van a jelenlegi Egyiptommal. Ha ez a kapocs megszűnik, Izrael újabb háborúba kezd, az izraeli lakosság egy része pedig menekülni fog. Mivel Magyarország bár nem elsődleges, de potenciális befogadó ország, ezért ezek a történések az Orbán-kormány politikájára is érezhető hatást fognak gyakorolni.
Molnár István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése