A muszlimellenesség igen, a keresztényellenesség nem érdekli az Amnesty Internationalt

Közzétette az európai muszlimok diszkriminációjáról szóló jelentését az Amnesty International. Az európai keresztényellenességről szóló jelentés nem érdekelte az emberi jogvédő szervezetet.

A Szabad választás és előítélet: Muszlimok elleni diszkrimináció Európában című jelentés a valláson és hiten alapuló diszkriminációnak a muszlimok életére gyakorolt káros hatását mutatja be, különösképp a foglalkoztatás és az oktatás terén, valamint az imahelyek építésével kapcsolatban. A jelentés öt országra – Belgiumra, Franciaországra, Hollandiára, Spanyolországra és Svájcra – fókuszál, ahol az Amnesty International már korábban is szót emelt a teljes arcot takaró fátylak tiltása és az imahelyek létesítésének korlátozása ellen – olvasható a szervezet honlapján. Az AI arra szólítja fel az európai kormányokat, hogy tegyenek több erőfeszítést a muszlimok elleni diszkrimináció megakadályozására és megelőzésére. 

A Keresztények Elleni Európai Intolerancia és Diszkrimináció Figyelőközpontjának (OICDE) 2011-re vonatkozó, márciusban közzétett jelentése viszont, mint arról hírt adtunk, nem érdekelte az Amnesty Internationalt. A jelentést a Kurír összefoglalta, és interjút készített a központ egyik vezetőjével, Martin Kuglerrel is. Ezután megkerestünk három prominens magyar jogvédő szervezetet, a Társaság a Szabadságjogokért-t (TASZ), a Magyar Helsinki Bizottságot és az Amnesty International magyarországi szervezetét. Elküldtük nekik a teljes jelentést pdf-ben, valamint összefoglaló cikkünk és az interjú linkjét. 

Eletronikus levelünkben azt kérdeztük: „miként értékelik a jelentést, és hogy milyen eszközökkel lehetne önök szerint a keresztények elleni diszkrimináció és intolerancia ellen tenni Európában. Továbbá miként látják megoldhatónak az olyan dilemmákat, amikor két jogot a két fél máshogy értékel, például az abortusz esetén, ahol az abortuszpártiak a nők jogait hangsúlyozzák, a keresztények viszont úgy látják, a magzat élethez való joga felülírja ezt; vagy épp a gyűlöletbeszéd-törvények és a vallásszabadság ütközésének esetén, amikor a homoszexualitásról szóló keresztény, egyházi tanítás puszta kifejtését vagy megvédését is homofóbiaként értékelik a melegjogi szervezetek, eközben viszont a keresztény tanítás kritizálása (helyesen) a szólásszabadsághoz tartozik. Ha nem lehet bírálni például a homoszexualitást, akkor nem az lenne-e az ezzel ekvivalens, hogy vallásokat, egyházakat sem lehet bírálni? Ha viszont lehet bírálni a vallásokat, lehessen bírálni a homoszexualitást is? Továbbá hogyan értékelik az agresszív szekularizmus terjedését, amely ki akarja szorítani az egyházakat és híveiket a közéletből?”

A három szervezet közül csak a TASZ válaszolt érdemben. Bár az ő reakciójuk is inkább csak általános volt, amelyben minden megkülönböztetést elítéltek, majd a jelentés egyes aspektusait kritizálták. A Helsinki Bizottság nem érezte magát kompetensnek. 

Az Amnesty International munkatársa kérdésünkre úgy tájékoztatott: a magyar részleg nem foglalkozik ezzel a kérdéssel, de a nemzetközi szervezet több dokumentumban is vizsgálta a keresztényüldözést. A különböző jogi felfogások ütközésére vonatkozó kérdésünkre nem kívántak válaszolni, mivel ez „ingoványos terület”, amiben megállapításuk szerint a bírói gyakorlat sem egységes. Ugyanakkor leszögezték: kiállnak a vallásszabadság mellett, ahogy az LMBT (leszbikus, meleg, biszexuális, transzszexuális) emberek jogai mellett is kiállnak. Leszögezték: elítélik a homofóbiát, a homoszexualitás elleni „előítéletek” pedig gyűlölethez vezethetnek. 

Az európai keresztényellenességről szóló jelentés az Amnesty honlapján sem található meg, nem is ismertetik, és a jogvédő szervezeteket összegyűjtő linkajánlójukban sem tüntetik fel az OICDE-t, ami egyébként az EU és az OECD által is elismert szervezet. 

A pápa és a francia püspökök is kinyilvánították, hogy nem értik, miért ne viselhetnének burkát a muszlim nők, ha szabadon teszik. A svájci püspökök a Vatikánnal együtt kiálltak a Svájci Néppárt minaretellenes népszavazása ellen, mivel azt a vallásszabadságra mért súlyos csapásként értékelték. 

Kapcsolódó cikkek:
A TASZ kivétel: nem foglalkoznak a jogvédő szervezetek a keresztényellenességről szóló jelentéssel
Martin Kugler: aggasztó tendencia a lelkiismereti szabadság korlátozásaVandalizmus, gyűlöletbeszéd: keresztényellenesség Európában, 2011-ben

SzG/Magyar Kurír