A Nemzetgazdasági Minisztériumban működő Családbarát Magyarországért Munkacsoport közzéteszi az Új baby boom, ”a középosztály gyermekvallási forradalma” című stratégiai vitaanyagát. A gyermekvallás nem az én elírásom, de ha azt veszem, hogy Ajkán egyelőre sikeresen ellenálltak ugyan a szülők a polgármester zseniális ötletének, mely szerint a Hit gyülevész cionista szektájának fenntartásába adják az iskolákat, akkor lehetne ez is a stratégia címe.
Nyilván gyermekvállalási forradalom akarna születni. Szokásos FIDESZ forradalmi recept szerint. Ebből is feltűnő a középosztály. Akkor most ezt érthetem úgy, hogy a cigánypurdék születését szabályozni fogják? Mert a kettő kiüti egymást.
Ez a stratégia sem piskóta, van demográfiai mutató, minden oldalról összehasonlítás az összes EU-s országgal, kerek asztal, hosszú asztal, bizottság, elemzés, monitoring, értékelés szakmai workshop. Lehet, hogy az a Bahamákon lesz, ahogy a cigánystratégia készülését ismerjük, valahol alá kell majd írni.
No, meg a tömjén:
Az új arányos, egykulcsos adórendszerrel együtt bevezetett családi adókedvezmény hatására 2011-ben mintegy 155 milliárd forinttal több jövedelem maradt azoknál, akik gyermeket nevelnek. A három vagy annál több gyerekesek reálkeresete kimagasló mértékben nőtt, pontosan 19 százalékkal haladta meg a 2010-es szintet.
Az új arányos áremelésekkel, a hitelek tartósan magas összege miatt, a havonta kitalált új adókkal és büntetésekkel, vagy semmit nem emelkedtek a keresetek, vagy kevesebb marad a háztartásban.
Az új Munka Törvénykönyvében több, a gyermekes munkavállalók számára kedvező változtatás került bevezetésre.
A karriert ez nem érdekli. A középosztálynak nevezett rétegnek az előrelépés is fontos. Ha valaki netán 3 évig távol maradna, az valószínűleg már onnan sem tudja folytatni, ahonnan elment GYES-re. A rugalmas munkaidőt egy multicégnél hagyjuk, a reggeli beérkezés valóban nem olyan szigorú, de ezzel ki is fújt a rugalmasság.
Szerintük a következő okok lettek a felelősek az elmaradó gyermekvállalásnak:
Jövedelem: a kieső kereső és a több eltartott miatt alacsonyabb és főként távlatosan bizonytalan a jövedelem. Az eltartottak számát figyelembe vevő, családbarát adórendszerre van szükség.
Ezt megtörtént, pénz nem lett több.
Kiesés a munkaerőpiacról: gyermekek mellett mindkét szülőnek nehéz munkát vállalnia. Ezt enyhítheti a munkahelyek családbarát szemléletének erősítése és a rugalmas foglalkoztatási formák támogatása.
A kapitalista turbóverseny sosem fog szemléletet váltani. A középosztály nagy része külföldi tulajdonú cégnél dolgozik, nem hiszem, hogy meghatja a profitjával szemben, hogy itt csökken a népesség.
Gyermekellátó intézményrendszer: Magyarországon a tervezett gyermekek megszületésének egyik alapvető akadálya, hogy hiányoznak a kisgyermek elhelyezési intézményi férőhelyek.
Első kézből rengeteget bezártak, nem tudtak enni adni, fűteni stb. Most akkor megállapítják, hogy kevés van. Azért ehhez tényleg kell egy munkacsoport felállítása!
Nem támogató a környezet: a lakhatási, közlekedési, oktatási feltételek nem kedveznek, sőt kifejezetten nehézzé, kényelmetlenné teszik sok esetben a gyermekvállalást.
Megszüntetjük a közlekedés lehetőségét, majd megállapítjuk ezt a kellemetlen tényt. Sok iskolát összevontak, megszüntettek, és tele van az integrálódni képtelen agresszív cigányokkal.
Szemlélet és értékrend: nem támogató, esetenként negatív társadalmi megítélés a gyermekvállalással szemben. Jó példákat kell közvetíteni a médián és az oktatáson keresztül.
Ennek megszüntetését elősegítendő deviáns felvonulást szervezünk, mert ez egy jó példa lehetne. Esetleg bevezetésre kerülhetne a svéd kísérleti modell, ahol nem szólítják kisfiúnak és kislánynak a gyerekeket, csak kispajtások vannak. Még véletlenül egymásnak esnének felnőtt korukban túlhevülve a nemi identitásuktól, és gyerekeket szülnének!
Halogatás: Az első szülés kitolódása világjelenség, viszont a halogatott gyermekvállalás, végül igen gyakran annak elmaradásával jár.
Egyrészt az emlegetett karrier, másrészt viszont a középosztálybeli gyerekek is egyre tovább kényszerülnek otthon lakni, mivel még az ő középfizetésük sem elegendő az önállóélet megteremtésére.
Biztonságra és kiszámíthatóságra van szükség, hiszen az elmaradt gyermekvállalás legfontosabb oka a bizonytalanság.
Ezt a szükséget vajon miből óhajtják előteremteni? A múltat elvették, meghamisították, a jövő a politikusok lila ködfelhője, építettek itt már világvárost, meg elmondta mindenki, egyre jobb lesz, csak a jelennel ne kelljen foglalkozni, azzal a mérhetetlen erkölcsi, anyagi lepusztultsággal, ami eluralkodott.
A munkacsoport végső célja a gyermekvállalás ösztönzésével kapcsolatos tudás megteremtése, továbblépés irányának meghatározása, és az ehhez kapcsolódó döntéstámogatás és javaslattétel. A munkacsoport jelen munkaanyagában is támaszkodik a Népesedési Kerekasztal által felhalmozott és rendelkezésre bocsátott tudásra.
Ki gondolta volna, hogy egyszer ennyire bonyolult lesz a gyermeknemzés! Ezt köszönhetjük a demokráciának! Miniszter kell már ehhez is, aki monitoringozza majd a Kerekasztalon!
A népességszám alakulása Magyarországon
Magyarország demográfiai szempontból válságban van, népessége 1981 óta, közel 20 év alatt 737 ezer fővel fogyott és 2010 augusztusában már 10 millió alá csökkent. Így legnagyobb demográfiai kihívása a népességcsökkenés megállítása.
Magyarország több tekintetben is válságban van, aki jobb életet akar vagy kamatoztatni tudását, az kiköltözik nyugatabbra. Nem új keletű ez, csak a megoldása marad a sok éves átlag alatt, mert valahogy egyik önmagától megrészegült Miniszterelnöknek, pártnak sem sikerült azt a bizonyos szükséget kielégíteni, ami a kiszámíthatóság és a biztonság.
Születés és halálozás
Magyarországon egészen az 1980-as évekig a halálozások száma elmaradt a születések számától, vagyis a népesség folyamatosan növekedett. Majd az 1980-as évek közepétől kezdve a folyamat megfordult, többen haltak meg, mint ahányan születtek.
A halálozások magas száma mögött a lakosság rendkívül rossz egészségi állapota áll, ezért a demográfiai krízis megoldásában a megfelelő népesedéspolitika mellett az egészségügynek is rendkívül fontos szerep jut.
Közben volt egy csernobili katasztrófa, ahol szintén a vezetőknek és az alájuk dolgozó katasztrofálisan hallgató orvos társadalomnak köszönhetően, ha hozzá lehetett tenni az önmagában is súlyos szennyeződés hatásaihoz, akkor ők azt megtették. Aztán a rendszer nem váltás óta tömegével árad az országba az élelmiszernek nem nevezhető moslék. Az egészségügyet mindenki ismeri, az orvos előbb esküszik a gyógyszeriparra, mint a te gyógyításodra, erre beveheti mindenki a gyógyszeripar mérgét.
Ez valami alapszemlélet a politikában, először megteremtik, alattomosan elterjesztik a problémát, aztán pár év múlva felállítanak mindenféle bizottságokat, megállapítják azt, amit már mindenki tud, lát, sőt előre látta, hogy ez lesz belőle, és akkor ők előállnak, hogy felfedezték a spanyolviaszt. Nyilvánvaló, hogy ebben a rendszerben, ezen semmit nem fognak tudni változtatni, a rendszert nem érdekük megváltoztatni, de elmondhatják, hogy már mindenre van nemzeti kerekasztaluk és verejtékesre dolgozzák magukat!
Ez az asztalok kora kérem! Örülnék, ha a példa nem lenne ragadós, és mindenki egy emberként készen állna ahhoz, hogy ezt az asztalmániás bagázst lesöpörjük!
Pilisi Zsálya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése