Egy évtizeddel ezelőtt a szóját még csodaélelmiszerként ünnepeltük, de az utóbbi években számos napvilágra került tény hozza összefüggésbe az erdőirtásokkal, és vet fel kérdéseket egészségügyi hatásaival kapcsolatban is.
Az egykor a rák megelőzésének képességével felruházott, és a magas koleszterinszint elleni küzdelem hatékony eszközeként beharangozott szójáról az elmúlt néhány évben sorra kerülnek felszínre olyan bizonyítékok, melyek alapján messze nem csodaélelmiszer. S régebbi támogatóit nem csak a szójabab lehetséges káros egészségügyi hatásai mozgósítják, hanem a környezetre gyakorolt hatása is. Az Egyesült Királyság nagymértékben függ a szójától, s nem csak azért, mert egy vegetáriánus ételről van szó. Rejtett alkotója ez sok élelmiszernek és olyan hétköznapi termékeknek is, mint például a szappan. Olcsó fehérjeforrás embernek és állatnak egyaránt, s a Greenpeace adatai szerint, a szóját világszerte 80%-ban az állattenyésztés használja fel. A WWF hozzáteszi, hogy csak az Egyesült Királyság fogyasztásának kielégítésére évente egy Yorkshire méretű területet kell szójával beültetni [ez 15 ezer km2-t jelent, amely hozzávetőlegesen Borsod-Abaúj-Zemplén megye területének a kétszerese]. Hogyan is vált tehát a csoda jó szója csoda rosszá?
Erdőirtás és rabszolgaság
A világ második legnagyobb szójatermelője, s legnagyobb szója exportőre, Brazília, olyan jelentős szereplője az ágazatnak, hogy komoly aggályok merülnek fel mindezek amazóniai esőerdőkre gyakorolt hatásával kapcsolatban. A Greenpeace szerint, 2005-ben hozzávetőlegesen 1,2 millió hektár szóját ültettek a brazil esőerdőkben. Sarah Shoraka, a Greenpeace erdővédelmi hálózatának munkatársa azt mondja, hogy 2008 óta összességében csökkent Brazíliában az erdőirtás mértéke. Ez alapvetően a szója moratórium betartatásának a következménye, mely tiltja az erdőirtások helyén megtermelt szója piacra lépését. Azonban Shoraka arra is figyelmeztet, hogy ez a kedvező folyamat megváltozóban lehet. „Az összes erdőirtás a legfontosabb szójakörzetekben, köztük Mato Grossoban, mely a legnagyobb szójatermesztő állam, egy idő óta először az elmúlt évben növekedett.” A Greenpeace úgy véli, hogy ennek legfőbb okai az ellentmondásos erdőtörvényben javasolt változtatások. Ez a törvény szabályozza, hogy az egyes gazdaságoknak a tulajdonukban lévő földterületen mennyi erdőt kell megóvniuk. „Amnesztiában akarják részesíteni azokat, akik korábban erdőirtásokat végeztek, s ez elég nyilvánvalóan arra sarkallta az embereket, hogy még a törvény elfogadása előtt végezzenek erdőirtásokat.”
Az erdőirtások mellett, aggodalomra adnak okot a szójatermesztésben felhasznált vegyszerek – a vízkészletek és a talaj elszennyeződésének kockázatát jelentve – valamint a munkaügyi kérdések és a különböző [természeti] erőforrások körüli feszültségek is. A Greenpeace Amazónia felfalása (Eating Up the Amazon) címmel megjelent tanulmánya szerint, hátborzongató módon, a modernkori rabszolgaság szintén komoly probléma a térségben.
Erdőirtás és rabszolgaság
A világ második legnagyobb szójatermelője, s legnagyobb szója exportőre, Brazília, olyan jelentős szereplője az ágazatnak, hogy komoly aggályok merülnek fel mindezek amazóniai esőerdőkre gyakorolt hatásával kapcsolatban. A Greenpeace szerint, 2005-ben hozzávetőlegesen 1,2 millió hektár szóját ültettek a brazil esőerdőkben. Sarah Shoraka, a Greenpeace erdővédelmi hálózatának munkatársa azt mondja, hogy 2008 óta összességében csökkent Brazíliában az erdőirtás mértéke. Ez alapvetően a szója moratórium betartatásának a következménye, mely tiltja az erdőirtások helyén megtermelt szója piacra lépését. Azonban Shoraka arra is figyelmeztet, hogy ez a kedvező folyamat megváltozóban lehet. „Az összes erdőirtás a legfontosabb szójakörzetekben, köztük Mato Grossoban, mely a legnagyobb szójatermesztő állam, egy idő óta először az elmúlt évben növekedett.” A Greenpeace úgy véli, hogy ennek legfőbb okai az ellentmondásos erdőtörvényben javasolt változtatások. Ez a törvény szabályozza, hogy az egyes gazdaságoknak a tulajdonukban lévő földterületen mennyi erdőt kell megóvniuk. „Amnesztiában akarják részesíteni azokat, akik korábban erdőirtásokat végeztek, s ez elég nyilvánvalóan arra sarkallta az embereket, hogy még a törvény elfogadása előtt végezzenek erdőirtásokat.”
Az erdőirtások mellett, aggodalomra adnak okot a szójatermesztésben felhasznált vegyszerek – a vízkészletek és a talaj elszennyeződésének kockázatát jelentve – valamint a munkaügyi kérdések és a különböző [természeti] erőforrások körüli feszültségek is. A Greenpeace Amazónia felfalása (Eating Up the Amazon) címmel megjelent tanulmánya szerint, hátborzongató módon, a modernkori rabszolgaság szintén komoly probléma a térségben.
De mit tesznek mindezen hatások ellen? A szójatermesztéssel összefüggő kérdések kezelésére, 2006-ban a WWF többekkel összefogva létrehozta a Felelős Szója Szövetség Kerekasztalát (Roundtable on Responsible Soy Association (RTRS)), hogy megteremtse annak a lehetőségét, hogy az érdekeltek egyesült erővel találjanak megoldást. Ők egy tanúsítási rendszert kínálnak a szójatermesztésben érdekelt vállalkozások számára. Shoraka azonban az RTRS-t nem tartja életképes megoldásnak. „A tanúsítási rendszerek segíthetik ugyan a vállalkozásokat abban, hogy visszakereshessék, honnan származik a szójájuk, de ez az erdőt egyáltalán nem védi.” Szerinte a végső célkitűzés csak egy, az erdőirtások minden formáját megtiltó brazíliai törvény lehetne.
Ben Zeehandelaar, az RTRS információs és kommunikációs vezetője azt mondja, hogy szigorúak az erdőirtásokkal kapcsolatban. „Ha egy vállalat vét a célkitűzéseink és szabályaink ellen, akkor az a vállalat a továbbiakban nem dolgozhat az RTRS-sel. Ha egy tanúsítvánnyal rendelkező vállalatnál egy felülvizsgálat azt találja, hogy tiltott területen végez erdőirtást a birtokán, akkor az elveszíti a tanúsítványát.” Tisztában van az RTRS-t érő kritikákkal, de úgy véli, hogy olyan másik, többszereplős és valós alternatíva nem létezik, amely része lehetne a hagyományos értékláncolatnak. A genetikailag módosított (GM) szója kérdése szintén megosztja a véleményeket. Az RTRS a GM szójára is kiterjed, s Zeehandelaar szerint, ennek az az oka, hogy az erdőirtás, a vegyszerezés és társadalmi hatások kérdései legalább annyira fontosak a GM szójánál, mint a nem GM szója esetében. „Ha kihagynánk a genetikailag módosítottat, akkor a napjainkban meglévő problémák jelentős részét is kihagynánk” – magyarázza.
Ben Zeehandelaar, az RTRS információs és kommunikációs vezetője azt mondja, hogy szigorúak az erdőirtásokkal kapcsolatban. „Ha egy vállalat vét a célkitűzéseink és szabályaink ellen, akkor az a vállalat a továbbiakban nem dolgozhat az RTRS-sel. Ha egy tanúsítvánnyal rendelkező vállalatnál egy felülvizsgálat azt találja, hogy tiltott területen végez erdőirtást a birtokán, akkor az elveszíti a tanúsítványát.” Tisztában van az RTRS-t érő kritikákkal, de úgy véli, hogy olyan másik, többszereplős és valós alternatíva nem létezik, amely része lehetne a hagyományos értékláncolatnak. A genetikailag módosított (GM) szója kérdése szintén megosztja a véleményeket. Az RTRS a GM szójára is kiterjed, s Zeehandelaar szerint, ennek az az oka, hogy az erdőirtás, a vegyszerezés és társadalmi hatások kérdései legalább annyira fontosak a GM szójánál, mint a nem GM szója esetében. „Ha kihagynánk a genetikailag módosítottat, akkor a napjainkban meglévő problémák jelentős részét is kihagynánk” – magyarázza.
Élelmezési kockázatok?
A szójavita legellentmondásosabb része azonban az emberi egészségre gyakorolt hatását kíséri. A legfőbb aggályokat a növényi ösztrogének közé tartozó izoflavonoidok vetik fel, melyekből a szója nagy mennyiségeket tartalmaz. Kate Arthur, a Brit Dietetikusok Szövetségének (BDA) szóvivője szerint, a gondot az okozza, hogy ezeket a növényi ösztrogéneket gyakorta keverik össze az emberi ösztrogénnel. „Vizsgálták ugyan a szója izoflavonoidjainak, illetve a növényi ösztrogéneknek és a termékenységnek a kapcsolatát, de eme vizsgálatok mindegyikét állatokon vagy kémcsövekben végezték” – magyarázza. „Minden emberekkel kapcsolatosan ismert adat azt mutatja, hogy a szója fogyasztása biztonságos.” Dr. Kaayla Daniel, táplálkozási szakértő és a Szója teljes története (The Whole Soy Story) című könyv szerzője azonban aggodalmasabb. „Több ezer tanulmány kapcsolja össze a szóját az alultápláltsággal, az emésztési zavarokkal, a pajzsmirigy problémákkal, az értelmi hanyatlással, a termékenységi rendellenességekkel, az immunrendszer zavaraival, de még a szívbetegséggel és a rákkal is.” Amanda Baker, a Vegán Társaság tagjának véleménye szerint, a fogyasztás mértéke alapján kellene a szójára tekintenünk. „Amit tudunk, az az, hogy a szója kiváló fehérjeforrás, és, hogy mértékletes mennyiségben a szójafehérje segíthet a koleszterinszint csökkentésében” – jegyzi meg. „A valóságban minden egyéb állítás, legyen az pozitív vagy negatív, teljességgel vitatható, és bizonyítatva sincsen.”
Az élelmiszerekben, fogyasztási cikkekben és a környezetben előforduló vegyi anyagok toxicitásával foglalkozó bizottság (Committee on Toxicity of Chemicals in Food, Consumer Products and the Environment (COT)) 2003-ban kiadott egy jelentést, melyben bizonyítékok alapján a veszélyeztetett emberek három csoportját azonosította. Ezek a szója alapú étrenddel táplált újszülöttek, a pajzsmirigytúltengésben szenvedők és az emlőrákos betegek. A csecsemők esetében attól lehet tartani, hogy az izoflavonoidok a fejlődésükre lehetnek hatással. A BDA szerint, a szója megfelelő hathónapos kortól, de ennél fiatalabban az anyatej a legjobb. Arthur azt is mondja, hogy a szója jó választás azoknak, akik el akarják kerülni a tejtermékeket, hiszen aminosavakat tartalmaz, s gyakran dúsítják olyan anyagokkal is, mint a kalcium vagy a D-vitamin. A [brit] Egészségügyi Minisztérium egyetért, de az a véleménye, hogy az anyatej jobb egyéves korig, s hogy az emberek mindenképpen konzultáljanak háziorvosukkal a lehetőségeikről.
A szójavita legellentmondásosabb része azonban az emberi egészségre gyakorolt hatását kíséri. A legfőbb aggályokat a növényi ösztrogének közé tartozó izoflavonoidok vetik fel, melyekből a szója nagy mennyiségeket tartalmaz. Kate Arthur, a Brit Dietetikusok Szövetségének (BDA) szóvivője szerint, a gondot az okozza, hogy ezeket a növényi ösztrogéneket gyakorta keverik össze az emberi ösztrogénnel. „Vizsgálták ugyan a szója izoflavonoidjainak, illetve a növényi ösztrogéneknek és a termékenységnek a kapcsolatát, de eme vizsgálatok mindegyikét állatokon vagy kémcsövekben végezték” – magyarázza. „Minden emberekkel kapcsolatosan ismert adat azt mutatja, hogy a szója fogyasztása biztonságos.” Dr. Kaayla Daniel, táplálkozási szakértő és a Szója teljes története (The Whole Soy Story) című könyv szerzője azonban aggodalmasabb. „Több ezer tanulmány kapcsolja össze a szóját az alultápláltsággal, az emésztési zavarokkal, a pajzsmirigy problémákkal, az értelmi hanyatlással, a termékenységi rendellenességekkel, az immunrendszer zavaraival, de még a szívbetegséggel és a rákkal is.” Amanda Baker, a Vegán Társaság tagjának véleménye szerint, a fogyasztás mértéke alapján kellene a szójára tekintenünk. „Amit tudunk, az az, hogy a szója kiváló fehérjeforrás, és, hogy mértékletes mennyiségben a szójafehérje segíthet a koleszterinszint csökkentésében” – jegyzi meg. „A valóságban minden egyéb állítás, legyen az pozitív vagy negatív, teljességgel vitatható, és bizonyítatva sincsen.”
Az élelmiszerekben, fogyasztási cikkekben és a környezetben előforduló vegyi anyagok toxicitásával foglalkozó bizottság (Committee on Toxicity of Chemicals in Food, Consumer Products and the Environment (COT)) 2003-ban kiadott egy jelentést, melyben bizonyítékok alapján a veszélyeztetett emberek három csoportját azonosította. Ezek a szója alapú étrenddel táplált újszülöttek, a pajzsmirigytúltengésben szenvedők és az emlőrákos betegek. A csecsemők esetében attól lehet tartani, hogy az izoflavonoidok a fejlődésükre lehetnek hatással. A BDA szerint, a szója megfelelő hathónapos kortól, de ennél fiatalabban az anyatej a legjobb. Arthur azt is mondja, hogy a szója jó választás azoknak, akik el akarják kerülni a tejtermékeket, hiszen aminosavakat tartalmaz, s gyakran dúsítják olyan anyagokkal is, mint a kalcium vagy a D-vitamin. A [brit] Egészségügyi Minisztérium egyetért, de az a véleménye, hogy az anyatej jobb egyéves korig, s hogy az emberek mindenképpen konzultáljanak háziorvosukkal a lehetőségeikről.
A szója körüli vita annak ellenére sem csitul, hogy potenciális veszélyforrást jelent a gyerekekre. A szója mellett felhozott érvek közül az egyik legnépszerűbb szerint, az ázsiai népesség már évezredek óta fogyasztja, minden gond nélkül. A WWF adatai alapján, a világ szójakereskedelmének 37%-a Kínába irányul. „Semmilyen káros egészségügyi hatást nem tapasztaltunk náluk” – mondja Arthur. „Tulajdonképpen, több kedvező hatást is tapasztaltunk a szívbetegségekkel és néhány rákfajtával, például az emlőrákkal kapcsolatban.” Daniel szerint ez csak egy legenda, s az első szójából készült ételeket csak 3000 évvel ezelőtt találták fel. „Más jellegű egészségügyi problémáik vannak, nem kevesebb” – jegyzi meg. „Az ázsiaiaknál ritkább az emlő-, a prosztata- és a vastagbélrák, de gyakoribb a pajzsmirigy-, a nyelőcső-, a hasnyálmirigy- és a gyomorrák. Ha egyes rákfajták ritkább előfordulását a szója javára írjuk, akkor más fajták gyakoribb előfordulásáért viszont felelőssé kell tennünk.” Szerinte a feldolgozott élelmiszereket legjobb, ha mindenki kerüli, de az olyan „ódivatú” termékek, mint amilyen a miso , egy gazdag és változatos növényi alapú étrend részeként, egészségesek. „Egyszer-másszor egy kis tofu általában nem okoz gondot.” Noha Baker nem véli a szóját veszélyesnek, tanácsosnak tartja a feldolgozott élelmiszerek szintjét minimálisra csökkenteni. „Az olyan dolgok, mint amilyenek a szója alapú felvágottak, sóból is sokat tartalmaznak, s valószínűleg izolált szójafehérjéből készülnek inkább, mint szójababból” – mondja.
Akkor tehát mi legyen?
Továbbra sincs könnyű dolga a fogyasztónak, ha fel akarja deríteni az általa megvásárolt szója környezetre gyakorolt hatását. Zeehandelaar szerint, mivel a szója egy eléggé rejtett összetevő, az RTRS tanúsítványai valószínűleg iparági szinten meg fognak rekedni. Shoraka elmondása alapján, ezért is dolgozik a Greenpeace a szója moratóriumon. „Nagyon nehéz visszakeresni, hogy honnan származik [a szója], ezért közelítettük meg úgy a kérdést, hogy összehoztuk a legnagyobb felhasználókat azért, hogy a megoldás érdekében tevékenykedjenek.” Azt is megjegyzi, hogy amikor húst eszünk, nem tudhatjuk honnan származott az állat takarmánya, s ez, ahogy Zeehandelaar rámutat, nem is annyira hatékony, mint közvetlenül a szója fogyasztása. Daniel azt mondja, hogy súlyos szója allergiás esetek fordultak elő szójával takarmányozott állatok húsának fogyasztása miatt, de hozzáteszi: „Kifejezetten ajánlom helyi gazdáink támogatását, s a fűvel táplált, legeltetett állatokból származó hús- és tejtermékek beszerzését.”
A WWF egyik, az Egyesült Királyság szójafogyasztásának káros következményeit mérséklő javaslata az, hogy meg kell változtatni azokat a szabályokat, melyek jelenleg tiltják az alternatívát jelentő [állati] melléktermékek felhasználását a haszonállatok takarmányaiban. A szabályokat a 90-es évek szivacsos agyvelőgyulladás (BSE) járványa után hozták, mert fennállt a keresztfertőződés veszélye. A Föld Barátai által kiadott Új legelők (Pastures New) című kiadvány szerint, megoldást a több belföldön megtermelt szója jelenthetne. A Királyi Mezőgazdasági Főiskola kutatásaira alapozott, 2010-ben megjelent tanulmány alapján, az Egyesült Királyságban az állatok takarmányozására felhasznált mennyiség 50%-át ki lehetne váltani belföldi alternatívával. A szójáról kideríteni az igazságot olyan, mint a tűt meglelni a szénakazalban, s míg úgy látszik, hogy a környezetvédelmi aggályokat egyetemlegesen elismerik, az egészségügyi hatások már ingoványosabb területet jelentenek. Úgy tűnik, hogy amíg a kutatások zajlanak, amennyiben orvosi akadálya nincs, a kiegyensúlyozott és változatos étrend a legjobb megoldás. A mértékletesség a megoldás kulcsa. Elég valószínűtlen, hogy egy pohár szójatej hamarabb sírba juttatna minket, azonban a bolygóra dermesztően hathat.
Írta: Amy HallAkkor tehát mi legyen?
Továbbra sincs könnyű dolga a fogyasztónak, ha fel akarja deríteni az általa megvásárolt szója környezetre gyakorolt hatását. Zeehandelaar szerint, mivel a szója egy eléggé rejtett összetevő, az RTRS tanúsítványai valószínűleg iparági szinten meg fognak rekedni. Shoraka elmondása alapján, ezért is dolgozik a Greenpeace a szója moratóriumon. „Nagyon nehéz visszakeresni, hogy honnan származik [a szója], ezért közelítettük meg úgy a kérdést, hogy összehoztuk a legnagyobb felhasználókat azért, hogy a megoldás érdekében tevékenykedjenek.” Azt is megjegyzi, hogy amikor húst eszünk, nem tudhatjuk honnan származott az állat takarmánya, s ez, ahogy Zeehandelaar rámutat, nem is annyira hatékony, mint közvetlenül a szója fogyasztása. Daniel azt mondja, hogy súlyos szója allergiás esetek fordultak elő szójával takarmányozott állatok húsának fogyasztása miatt, de hozzáteszi: „Kifejezetten ajánlom helyi gazdáink támogatását, s a fűvel táplált, legeltetett állatokból származó hús- és tejtermékek beszerzését.”
A WWF egyik, az Egyesült Királyság szójafogyasztásának káros következményeit mérséklő javaslata az, hogy meg kell változtatni azokat a szabályokat, melyek jelenleg tiltják az alternatívát jelentő [állati] melléktermékek felhasználását a haszonállatok takarmányaiban. A szabályokat a 90-es évek szivacsos agyvelőgyulladás (BSE) járványa után hozták, mert fennállt a keresztfertőződés veszélye. A Föld Barátai által kiadott Új legelők (Pastures New) című kiadvány szerint, megoldást a több belföldön megtermelt szója jelenthetne. A Királyi Mezőgazdasági Főiskola kutatásaira alapozott, 2010-ben megjelent tanulmány alapján, az Egyesült Királyságban az állatok takarmányozására felhasznált mennyiség 50%-át ki lehetne váltani belföldi alternatívával. A szójáról kideríteni az igazságot olyan, mint a tűt meglelni a szénakazalban, s míg úgy látszik, hogy a környezetvédelmi aggályokat egyetemlegesen elismerik, az egészségügyi hatások már ingoványosabb területet jelentenek. Úgy tűnik, hogy amíg a kutatások zajlanak, amennyiben orvosi akadálya nincs, a kiegyensúlyozott és változatos étrend a legjobb megoldás. A mértékletesség a megoldás kulcsa. Elég valószínűtlen, hogy egy pohár szójatej hamarabb sírba juttatna minket, azonban a bolygóra dermesztően hathat.
http://www.theecologist.org/green_green_living/food_and_drink/1337453/th...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése