Nem annyira a bedőlt amerikai lakáshitelek, mint inkább egy többszereplős pénzpiaci játék okozta négy évvel ezelőtt a gazdasági világválság felgyorsulását. A Lehman Brothers bedőlése indította el ezt a folyamatot. A befektetési bankot szándékosan hagyták bedőlni, aminek célja végső soron az volt, hogy a pénzintézetek helyett a társadalom fizesse ki az úgynevezett rossz adósságot
Hamarosan négy éve lesz annak, hogy a Lehman Brothers amerikai befektetési bank összeomlott, s ezzel hatalmas pánikot és bizalmatlanságot indított el a világ pénzpiacain. A bank részvényei 2008. szeptember 15-én egy nap alatt 90 százalékot zuhantak, miközben a Dow Jones index ötszáz pontot esett. A pénzintézetről – amelyet addig az egyik legsikeresebbnek tartottak – néhány nappal korábban már lehetett tudni, hogy nehézségekkel küzd. A társaság ugyanis szeptember 10-én tette közzé negyedéves eredményeit, amelyekből kiderült, hogy – főként jelzálogpiaci tevékenységével összefüggésben – 3,9 milliárd dolláros veszteséget szenvedett el. A cég vezetői néhány napig még próbálkoztak a bank értékesítésével, és reménykedtek az állami mentőövben is, azonban a helyzet menthetetlennek bizonyult, és csődvédelmet kellett kérniük.
A csődvédelem időszaka alatt a vállalatot gyakorlatilag kirámolták a hitelezői, elvitték jó szerződéseit és ügyfeleit, a rosszakat pedig az államra terhelték. A piacon pedig elindult egy úgynevezett tisztulási folyamat, amely végső soron a verseny csökkentéséhez vezetett – vélekedett a Magyar Nemzetnek Varga István. A gazdasági szakember szerint ezek a nagy átrendeződések azzal jártak, hogy a kormányok – Amerikában és Európában egyaránt – gyakorlatilag átvállalták a pénzügyi szektortól a soha ki nem fizethető adósságokat.
A nagy zűrzavarban nem tűnt fel, hogy a válság állítólagos okozója, az összes bedőlt lakossági hitel összege meg sem közelíti a kimutatott kifizetetlen adósságok mértékét. Vagyis elsikkadt a lényeg: az, hogy a pénzpiaci játékosok egymás között halmozták fel a hatalmas követeléseket és az adósságokat, és ezzel végrehajtották a történelem legnagyobb pénzügyi trükkjét – mutatott rá a szakember.
Varga István szerint a Lehman-csőd kirobbantása az egyik kulcseleme volt ennek a játszmának. A látványos zuhanás napjától ugyanis a közbeszéd tárgyává vált a probléma, így hivatkozási alap jött létre arra, hogy a társadalmon szét lehessen teríteni a terheket. „Túl nagy, hogy hagyhassuk tönkremenni, zavart keltene a gazdaságban”, azóta számtalan alkalommal elhangzott ez az indoklás. A gazdasági szakember emlékeztetett arra, hogy a befektetési bank összeomlását legnagyobb hitelezői okozták azzal, hogy nem vagy késve fizettek, miközben a pénzintézettől precízen követeltek. Hogy miért esett a választás épp a negyedik legnagyobbként számon tartott befektetési bankra? Egyes vélemények szerint ebben az is szerepet játszhatott, hogy a vállalat tulajdonosi köre kilógott a többi hasonló profilú társaság közül: a cég – szemben többi intézettel, amely néhány család befolyása alá tartozik – több tízezer alkalmazottja tulajdona volt.
A 2008-as pénzügyi válság után sem sikerült áttekinthetőbbé tenni a bankok működését, legalábbis ezt a következtetést vonják le elemzők azután, hogy kiderült: néhány nagybank titkos találkozókon dönt a bankközi kamatok szintjéről. Az összesen 36 ezer milliárd dolláros hitelpiacon így mesterségesen és átláthatatlan módon alakíthatják a hitelek kamatait – írta a Magyar Nemzet augusztusban.
Hamarosan négy éve lesz annak, hogy a Lehman Brothers amerikai befektetési bank összeomlott, s ezzel hatalmas pánikot és bizalmatlanságot indított el a világ pénzpiacain. A bank részvényei 2008. szeptember 15-én egy nap alatt 90 százalékot zuhantak, miközben a Dow Jones index ötszáz pontot esett. A pénzintézetről – amelyet addig az egyik legsikeresebbnek tartottak – néhány nappal korábban már lehetett tudni, hogy nehézségekkel küzd. A társaság ugyanis szeptember 10-én tette közzé negyedéves eredményeit, amelyekből kiderült, hogy – főként jelzálogpiaci tevékenységével összefüggésben – 3,9 milliárd dolláros veszteséget szenvedett el. A cég vezetői néhány napig még próbálkoztak a bank értékesítésével, és reménykedtek az állami mentőövben is, azonban a helyzet menthetetlennek bizonyult, és csődvédelmet kellett kérniük.
A csődvédelem időszaka alatt a vállalatot gyakorlatilag kirámolták a hitelezői, elvitték jó szerződéseit és ügyfeleit, a rosszakat pedig az államra terhelték. A piacon pedig elindult egy úgynevezett tisztulási folyamat, amely végső soron a verseny csökkentéséhez vezetett – vélekedett a Magyar Nemzetnek Varga István. A gazdasági szakember szerint ezek a nagy átrendeződések azzal jártak, hogy a kormányok – Amerikában és Európában egyaránt – gyakorlatilag átvállalták a pénzügyi szektortól a soha ki nem fizethető adósságokat.
A nagy zűrzavarban nem tűnt fel, hogy a válság állítólagos okozója, az összes bedőlt lakossági hitel összege meg sem közelíti a kimutatott kifizetetlen adósságok mértékét. Vagyis elsikkadt a lényeg: az, hogy a pénzpiaci játékosok egymás között halmozták fel a hatalmas követeléseket és az adósságokat, és ezzel végrehajtották a történelem legnagyobb pénzügyi trükkjét – mutatott rá a szakember.
Varga István szerint a Lehman-csőd kirobbantása az egyik kulcseleme volt ennek a játszmának. A látványos zuhanás napjától ugyanis a közbeszéd tárgyává vált a probléma, így hivatkozási alap jött létre arra, hogy a társadalmon szét lehessen teríteni a terheket. „Túl nagy, hogy hagyhassuk tönkremenni, zavart keltene a gazdaságban”, azóta számtalan alkalommal elhangzott ez az indoklás. A gazdasági szakember emlékeztetett arra, hogy a befektetési bank összeomlását legnagyobb hitelezői okozták azzal, hogy nem vagy késve fizettek, miközben a pénzintézettől precízen követeltek. Hogy miért esett a választás épp a negyedik legnagyobbként számon tartott befektetési bankra? Egyes vélemények szerint ebben az is szerepet játszhatott, hogy a vállalat tulajdonosi köre kilógott a többi hasonló profilú társaság közül: a cég – szemben többi intézettel, amely néhány család befolyása alá tartozik – több tízezer alkalmazottja tulajdona volt.
A 2008-as pénzügyi válság után sem sikerült áttekinthetőbbé tenni a bankok működését, legalábbis ezt a következtetést vonják le elemzők azután, hogy kiderült: néhány nagybank titkos találkozókon dönt a bankközi kamatok szintjéről. Az összesen 36 ezer milliárd dolláros hitelpiacon így mesterségesen és átláthatatlan módon alakíthatják a hitelek kamatait – írta a Magyar Nemzet augusztusban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése