Ha az embernek bíróságra kell mennie, mert olyat
mondott, avagy írt, amely másnak belegázol a lelki világába, akkor
akarva-akaratlanul is elgondolkodik azon, hogy nem kellett volna-e
csendben maradni?
Megéri-e bíróságra, ügyvédhez járni, csak mert a másik fél a jogi
útvesztőkben lát megoldást, ahelyett, hogy jó magyar emberek módjára
megbeszélnék a történteket.
Kérdés, hogy a leírt, vagy kimondott szavak az igazságot tükrözik-e, avagy minden valóság alap nélküliek.
Tegyük fel, hogy ami a papírra vésődött, az szóról szóra igaz,
azonban az (ellen)fél ezekről mit sem tud, és úgy érzi, hogy vérig lett
sértve, kapja hát a kalapját, elszalad a bíróságra, és követeli a maga
(vélt) igazát. A másik esetben az (ellen)fél nagyon is tisztában van a
szavak igazával, de hát vérig lett sértve, hogy ezeket el merték
mondani, kapja hát a kalapját, elszalad a bíróságra, és követeli, hogy
adják neki az igazságot.
Az első esetben „hősünket” a tudatlanság motiválja, bár ez sem
teljesen igaz. Szokták volt mondani, hogy a törvény nem ismerete nem
mentesít a felelősség alól, vagyis előbb illene meggyőződni, hol is
lakik az igazság. Másfelől pedig, mint már korábban írtam, két jó magyar
ember, leül egy jó pohár bor mellé, és megbeszéli a problémáit, és
talán még a világ dolgait is, nem pedig az amúgy is leterhelt
bíróságokra szaladgál minden apró-cseplő üggyel. Ilyen alapon az
életünk felét a Törvényszéken tölthetnénk, hol alperesként, hol
felperesként.
A másik esetet vizsgálva sajnos azt kell tapasztalnunk, hogy az
(ellen)fél nagyon is tisztában van, azzal, hogy valaki kimondta, leírta
az igazat. Az igazság pedig olykor fájdalmas is lehet, ha lerántják vele
a hazugság leplét. Olyan világot élünk, amikor egyre gyakrabban
csomagolják kisebb-nagyobb hazugságokba az igazságot. Aki hazudik, annak
pedig nagyon nehéz dolga van. A nap 24 órájában arra figyelni, hogy
kinek mit hazudott, kinek milyen igazságtalansággal leplezte az
igazságot. Legkönnyebb dolga az igazmondónak van, hiszen abban nem lehet
mit összekeverni. Az igazság, az igazság volt tegnap is, az ma is, és
az lesz a világ végezetéig.
Azonban még tovább súlyosbítja az (ellen)fél helyzetét, ha
hazugságait egyfajta bosszúvágy okán próbálja legalizálni. Vérig lehet
sértve, ha teszem azt nyilvánosan tükröt tartottak hazugságai elé,
melyben megláthatta az igazságot, és még többet volt kénytelen hazudni.
Az ilyen hazugságspirál pedig egyenes útja a gonosszal való
szövetségnek.
Aki tehát leírja, kimondja az igazat, és az (ellen)félnek ez
ilyen-olyan okokból nem tetszik, ráadásul bíróságon keresi az elvesztett
igazát, akkor kérdésként merülhet fel, hogy nem lett volna jobb
csendben maradni, és megspórolni egy halom herce-hurcát? Nem lett volna
okosabb csendben hallgatni? Minden bizonnyal van, amikor eme bölcs
közmondást érdemes megfogadni, de nem minden esetben. Mert mi rossz van
abban, ha valaki az általa ismert igazságot megosztja embertársaival,
elmondja, hogy amit tapasztalt, átélt, az, az igazi igazság, s, nem az
amit az (ellen)fél annak mond. Az igazságnak tehát helye van a világban,
és abban biztosak lehetünk, hogy előbb, vagy utóbb, de utat tör magának
ebben az elferdült világban. Csupán idő kérdése, és végül mindig
kiderül az igazság. Az időt pedig sürgetni nem szabad!
Ha tehát az (ellen)fél úgy gondolja, hogy igazságot vesz magának,
azzal csupán saját hazugságait sokasítja, míg végül rászakad a
hazugságai által összetákolt vára, mely menthetetlenül maga alá temeti.
És minél nagyobb hazugsághalmazt hordott össze, annál nagyobb romhalmaz
tetején fog üldögélni (elv)társaival, akikkel összetákolták a hazugság
várát, mert bár kétségtelenül gyorsabban és magasabbra lehet építeni,
mint az igazság várát, de mit sem ér, ha úgy is kérész életű lesz. Úgy
tűnik azonban, hogy az (ellen)fél erejéből már csak arra futja, hogy
elodázza vára összeomlását, és annyira kapkod, hogy a kihulló köveket
már csak vakolattal pótolja.
Talán érdemesebb lett volna inkább az igazság várát építeni, lassan, de biztosan, hittel a szívben, becsületesen…
„Az idő igaz,S eldönti, ami nem az.”Petőfi Sándor
Az Úr 2012. esztendejében, Mindszent havában
Holcman László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése