Az izraeli cionista terrorállam nagyon fenyegetve érzi magát
Irántól. A nyugati hatalmi elit, a pénzintézeteik és az
antidemokratikus ENSZ szervezetein keresztül kontrollált jelenlegi
hegemonikus világrend, még inkább fenyegetve érzi magát Irántól. Izrael
és a nyugati hatalmi elit szemszögéből nézve Iránt, számukra egy
fenyegetés rémképe jelenik meg, melyet meg kell gyengíteni gazdasági
szankciókkal, terrortámadásokkal, és ha szükséges, háborúval fel kell
számolni. Irán nyugattal való szembeszegülésének gyökerei 1908-ig
nyúlnak vissza, amikor olajat talált Iránban a Burmah Oil Company, amit
később Anglo-Iranian Oil Company (AIOC)-nak hívtak, és végül British
Petroleum (BP) lett belőle.
A II. Világháború alatt a brit kormány megvette a vállalkozás
ellenőrzési jogához szükséges részvény-hányadot, mert
haditengerészetének szüksége volt Irán olajára. Mikor a perzsák
kifejezték elégedetlenségüket a profitból nekik járó 16%-os
részesedéssel kapcsolatban, egy britek által szervezett puccs 1925-ben
elmozdította Shah Mozzafar al-Din-t hatalmából és Reza Pahlavit
ültették helyére. Pahlavi szolgálta a briteket a II. világháborúig, de
annak folyamán egyre jobban összebarátkozott Németországgal, miután
Hitler 1941-ben lerohanta a Szovjetuniót.
Ezután a britek és a Vörös-hadsereg megszállta Iránt, leváltotta
Pahlavit és helyébe rakták 22 éves fiát, Mohammadot. Az amerikai
katonaság szintén behatolt Iránba és működtette a Trans-Iranian Railway
déli részét, ami olajat szállított. A háború után a szövetséges erők
visszavonták erőiket Iránból, de az AIOC megtartotta monopol helyzetét
az olajmezők felett. Az irániak továbbra is kérelmezték tisztességes
részesedésüket olajiparukból, de az AIOC elzárkózott az
újratárgyalástól és minden javasolt kiegyezést visszautasított.
1951-ben a nyugatbarát iráni miniszterelnök, Ali Razmara gyilkosság
áldozata lett és helyét Mohammad Mossadegh foglalta el. A parlament
létrehozta a National Iranian Oil Company (NIOC)-t, és az olajmezők
államosítva lettek.
Az Egyesült Királyság dühöngött és egy államosítás-elleni pert
indított el a hágai Nemzetközi Bíróságnál. Perük elvesztése után a brit
miniszterelnök, Winston Churchill az USA-hoz fordult segítségért, de az
akkori elnök, Harry Truman nagyon el volt foglalva a dél-koreai
háborúval. Viszont 1953-ban, Dwight Eisenhower lett az elnök és ő
engedélyt adott az Operation Ajax-ra, egy Kermit Roosevelt által
irányított közös brit MI6 és amerikai CIA puccs véghezvitelére, ami
megbuktatta a demokratikusan megválasztott Mosaddegh kormányt és azt
egy 1979-ig Mohannad Pahlavi által vezetett népelnyomó alkotmányos
királysággá alakította át.
A puccs eredményeként az AIOC visszatért Iránba, de öt másik
amerikai olajtársaság kíséretében, köztük a Royal Dutch Shell-el
együtt, zsebükben az Irán olajiparának saját ellenőrzésükre feljogosító
részesedésükkel. 1978 januárjában kitört az Iráni Iszlám Forradalom,
ami a saht az ország elhagyására késztette 1979 januárban, és
megalakult egy Iszlám Köztársaság, Ayatollah Khomeinivel, mint
legfelsőbb vezetővel az élén. 1979 november 4-én egy iráni diákokból
álló csoport elfoglalta a teheráni amerikai követséget, foglyul ejtve
52 amerikai túszt, akiket azzal vádoltak, hogy a forradalmi kormány
leváltására irányuló, CIA által tervezett összeesküvés részesei, ahogy
az történt 1953-ban a Mosaddegh kormánnyal.
Carter elnök katonai és diplomáciai megmentő akciói kudarccal
jártak, és a túszok csak 1981 januárjában lettek szabadon bocsájtva az
algériai Megállapodás szellemében. A CIA által felbújtatva, Kuvait és
Szaud Arábia által pénzelve, Irak akkori elnöke, Szaddám Husszein Iránt
egy végletekig kimerítő háborúba sodorta 1980-tól 1988-ig, ami Nyolc
Éves Háborúként ismert.
A cél mindkét ország háborúba hajszolása volt, ami mindkét országot
meggyengíti, ellenben hatalmas hasznot hoz a nyugati hadi-termékeket
gyártó cégeknek. Azért, hogy a háború hosszabbodjon és az áldozatok
száma és a pusztítás növekedjen, Izrael és az USA mindkét felet
információkkal látta el és fegyvereket árult nekik, beleértve a kémiai
fegyvereket is, amiket Donald Rumsfeld adott el Szaddám Husszeinnek, és
ami sok másik mellett, a Halabdzsában elkövetett mészárlást
eredményezte. A háborúnak végül 1988 augusztusában vége lett, az ENSZ
Határozat 598 értelmében, anélkül, hogy bármelyik fél területet nyert
volna a másiktól.
Egy Ahmadinejad adminisztráció megbuktatására irányuló CIA kísérlet
szintén kudarcba fulladt a 2009-es választások alatt, mikor társadalmi
médiák, mint facebook és twitter felhasználásával csődítettek tömegeket
az utcákra tüntetni a választások ellen. Irán akkor lett egy igazi
szúrós szálka a cionisták által kontrollált amerikai adminisztráció
torkán, mikor az iráni kormány pénzelte és felfegyverezte a libanoni
Hezbollah-ot, akiknek fegyveres ellenállása 2000-ben az izraeli erőket
Libanon elhagyására kényszerítette, és súlyos károkat okozott az
izraeli tankoknak a 2006-os Libanon elleni agressziójuk folyamán.
Iránnal foglalkozni kellett. Irán egy óriási, politikai vezetőit
démonizáló médiapropaganda célpontja lett, főleg Ahmadinejad, aki
antiszemitizmussal, holokauszt tagadással és Izrael térképről való
eltörlésének fenyegetésével lett vádolva. Irán nukleáris fegyver
kifejlesztésével is meg lett vádolva, minden valós bizonyíték nélkül, a
folyamatos ellenőrző vizsgálatok ellenére. Gazdasági szankciók és
olajembargó lett Iránra kényszerítve. Bírság és büntetés járt azoknak
az országoknak, akik iráni olajat vettek, habár később kivételek lettek
téve szinte minden országgal az embargó kudarca és az emelkedő olajárak
miatt. A Mossad/CIA által asszisztált gyilkosok sorban ölték meg az
iráni nukleáris tudósokat. Az amerikaiak által segített
Mujahadeen-e-Khalq (MKO) terrortámadásokat hajtott végre
kormányépületek és a nemzeti kisebbségek ellen, ezzel szítva a
nemzetiségek közti ellentétet. Az amerikai adminisztráció a
közelmúltban vette le az MKO-t terrorista listájáról. Kibernetikai
háborút indítottak Irán nukleáris berendezései ellen és a német Siemens
cég által Iránnak eladott nukleáris felszerelések robbanóanyagokat
tartalmaztak a berendezések szabotálását célozva.
A nemzetközi törvényeket megsértve, Izrael folytatja Irán és
nukleáris létesítményeinek bombázással való fenyegetését. A
Közel-Keleten Izrael az egyetlen ország, amelyik nukleáris fegyverek
birtokában van, ahogy azt saját technikusuk, Mordechai Vanunu feltárta.
Vannak vitathatatlan bizonyítékok, hogy Izrael fegyvergyártásra
alkalmas urániumot lopott az 1950-es és 1960-as években az Apollo-i
American Nuclear Materials and Equipment Társaságtól. Izrael nemcsak
épített nukleáris fegyvereket, de terjeszti is azokat, ahogy Simon
Peres, Izrael jelenlegi elnöke próbált három különböző méretű nukleáris
bombát eladni a fajüldöző Dél-Afrika védelmi miniszterének, PW Bothának
1975-ben. Ez Sasha Polakow-Suransky ”A szövetség, amiről nem esik szó:
Izrael titkos szövetkezése a fajgyűlölő Dél-Afrikával” című könyv által
is dokumentálva van. Csak a jó Isten tudja ki más vett nukleáris
fegyvert Izraeltől. Izrael nem írta alá és visszautasítja az
Atomsorompó Egyezmény (NPT) aláírását.
Szóba se hozva a Palesztina és szomszédos arab országai ellen
indított támadóháborúkat, a palesztin civilek ellen elkövetett
nemzetközi és emberjogi törvényeket sértő mindennapos
terrortámadásokat, hivatalnokok meggyilkolását és a föld minden pontján
elkövetett terrortámadásokat. Irak és Szíriai törvénytelen bombázását,
segélyszállító flották elleni törvénytelen kalóztámadásait a nemzetközi
vizeken, Libanon elpusztításával és egy Irán ellen indított nukleáris
támadással való, nemzetközi törvényeket sértő fenyegetőzéseit. Izrael
vádolja Iránt azzal, hogy fenyegeti a régió és a világ békéjét, habár
Irán nem követett el és nem fenyegetett agressziós háborúval egy
országot sem az elmúlt 200 évben.
Az ember könnyen felismeri ki a háborúval fenyegető veszély a
világbékére nézve, mikor összehasonlítja Ahmadinajad ENSZ beszédét
Netanyahu ”ez egy bomba, ez meg egy kioldószerkezet” beszédével. Mikor
Ahmadinejad logikával és tisztelettel szól az államfőkhöz, Netanyahu az
intelligenciájukat lenéző hangnemben beszélt, mintha harmadikos
diákokhoz beszélne. Mikor Ahmadinejad békéről beszél, Netanyahu
háborúról. Mikor Ahmadinejad a világ érdekeiről beszél, Netanyahu csak
izraeli érdekekről. Mikor Ahmadinejad harmonikus vallási utópiáról
beszél, Netanyahu rasszista vallásos elitizmusról. Mikor Ahmadinejad
globális lelkiismeretről beszél, Netanyahu egocentrikus judaikus
lelkiismeretről. Mikor Ahmadinejad globális holokausztról beszél,
Netanyahu ”csak-zsidó” holokausztról. Mikor Ahmadinejad szóba hozza az
összes nemzet gondjait, Netanyahu csak Izrael problémáival törődik és
”mi mások ellen” módon beszél. Mikor Ahmadinejad az egész világ
polgárállamáról beszél, Netanyahu ”csak-zsidóknak” államról szól. Mikor
Ahmadinejad az egy-istenséghez való visszatérést hirdeti és zsidó,
keresztény és muszlim prófétákat idéz fel, mint Noé, Ábrahám, Mózes,
Jézus és Mohammed, Netanyahu rasszista istenét és ”csak zsidó”; Izsák,
Ámos és Jeremiás prófétáit idézi fel. Netanyahu az iráni vezetőket egy
középkori szent ember megjelenésének visszavárásával vádolja egy
radikális iszlám terjesztését szolgáló pusztító szent háború után, és
mégis elfelejti, hogy a cionista izraeli zsidók Messiást várják, egy
kozmikus terroristát, aki szent háborút fog vívni a Szentföld minden
nem-zsidó pogánytól való megtisztulásáért; keresztényektől éppúgy, mint
muszlimoktól, és építeni fog egy templomot, ahonnan kormányozva lesz a
világ.
Irán azért jelent nagy fenyegetést a jelenlegi hegemonikus
világrendre, mert vezetője rámutat a jelenlegi világrend békét és
fejlődést fenntartó munkájának teljes kudarcára és egy új
világvezetésre szólít fel az ENSZ és a Biztonsági Tanács alapos
megváltoztatásával, szerkezetük megreformálásával, minden tagországot
egyenlő jogokkal megillető igazi demokráciára alapozva és néhány ország
vétó jogának felszámolásával, akik uralják és manipulálják a globális
politikát, gazdaságot és kultúrát rasszista céljaik elérésére. Irán a
terjeszkedő kapitalizmus befejezésére minden nukleáris, kémiai és
biológiai fegyver felszámolására, és a vallásos háborúk elkerülése
céljából egy-istenséghez való visszatérésre szólít fel. Irán felszólít
a jelenlegi igazságtalan és tisztességtelen gazdasági rendszerek
megreformálására és új, emberi és erkölcsi értékekre és kötelességekre
alapozott nemzetközi gazdasági rend létrehozására is, ami minden nemzet
lappangó tehetségének megadja a lehetőséget a kibontakozásra.
Ahmadinejad felszólított az olyan jelenlegi hatalmi központok
felszámolására, amelyek fensőbbséget akarnak elérni mások háborúk
általi uralása és legyőzése által.
Nem az a tény teszi Iránt még veszélyesebbé, hogy az öböl menti arab
államokban felállított amerikai katonai bázisok lerombolására és az
összes Perzsa-öbölben tolakodó idegen haditengerészeti armadák
elpusztítására képes, technikailag fejlett, nagy hatótávolságú
fegyverek birtokában van, amik Izraelt is el tudnák érni és el tudnák
pusztítani, hanem az a tény, hogy Irán fogja vezetni az El Nem
Kötelezettek Mozgalmát (NAM) a következő három év folyamán. A NAM a
föld minden részéről való 120 tagországból tevődik össze, ami az
országok kétharmadát és a népesség 60%-át teszi ki, és az ENSZ 193
taglétszámú Közgyűlésének legnagyobb önálló választási blokkja.
A NAM országok támogatják Irán békés nukleáris technológiához való
jogát, ellenzi az Irán ellenes háborút és helyteleníti Irán nukleáris
berendezéseinek bombázással való folyamatos izraeli fenyegetését. Irán
főszereplő lett a nemzetközi porondon, akit nem lehet elszigetelni vagy
figyelmen kívül hagyni a globális politikában.
Persze a cionista érdekeltségű nyugati világrend nem fog tétlenül
ülni és fel fog sorakoztatni minden módot Irán lerombolására. A nyugati
katonai erők igen elfoglaltak az Irán elleni katonai műveletek
tervezésével és azok költségeivel és hatásaival.
Az ”Irán elleni katonai műveletek előnyének és hátrányának
felmérése” címmel készült egy elemző beszámoló az "Irán Project-től",
amit 32 nagyra becsült nemzetbiztonsági szakértő közreműködésével
készítettek. A volt biztonsági tanácsadók Zbigniew Brzezinski és Brent
Scowcroft, katonai vezetők, mint Anthony Zinni által volt megírva. A
riport azt jelzi, hogy egy Irán elleni katonai akció nagyon sokba
kerülne az USA-nak. ”Adva Irán nagy területe és népessége,
hazaszeretetének ereje, mi úgy értékeljük a helyzetet, hogy Irán
elfoglalása erőforrásaink és személyzetünk nagyobb mértékű
elkötelezését követelné meg, mint amit az USA az utóbbi 10 évben
Irakban és Afganisztánban összevetve áldozott”, állapította meg a
riport. Ezen analízis ellenére az USA és Izrael folytatják háborús
játékaikat a Perzsa-öbölben, tesztelve az amerikai katonaság által
felvázolt minden egyes új háborús forgatókönyv megvalósíthatóságát.
A nagy kérdés ami felmerül az az, hogy Irán lesz-e a mozgatója annak
a globális rugónak, ami egy igazi demokratikus világrendet fog
megteremteni, vagy egy mindent magába foglaló, talán nukleáris
közel-keleti háború célpontja lesz, aminek pusztító hatása minden
országot utol fog érni, kivétel nélkül.
Dr. Elias Akh - Intifada Palestine
A szerzőről:
Dr. Elias Akhel egy Beit Jalában született, palesztin származású
arab író. Családja először Haifából lett kitelepítve az 1948-as ”Nakba”
után, aztán Beit Jalából az 1967-es ”Nakseh” után. Most az USA-ban
lakik, és írásait a hálón jeleníti meg angol és arab nyelven.
Fordította: Márton László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése