Irányított történelem a világkormányért

Az EU-ból egyre bizarrabb hírek érkeznek. Múlt héten szerdán, londoni látogatása előtt, aminek célja David Cameron meggyőzése volt, hogy az EU-nak szüksége van Nagy-Britanniára, Angela Merkel a következőket mondta az Európai Parlamentben: „Természetesen az Európai Bizottság egy napon kormánnyá alakul majd, aminek az Európa Tanács lesz a második kamarája, több hatalmat biztosítva az Európai Parlament számára, de jelenleg az euróra kell koncentrálnunk és időt kell adnunk az embereknek, hogy elfogadják az irányt.” Más szóval az EU továbbra is jó úton halad egy „Európai kormány” felállítása felé, amit Jacques Delors már 1989-ben büszkén hirdetett, és amire Margaret Thatcher „Nem, nem, nem!” felkiáltással reagált. – UK Telegraph

A Telegraph cikke néhány nagyon fontos megállapítást tartalmaz. Először is rámutat az EU egyik legfontosabb célkitűzésére. Angela Merkel, egy vélt őszinteségi rohamban kimondta, ami az EU politikáját figyelemmel kísérők számára eddig is egyértelmű volt: az EU-t azért hozták létre, hogy majdan egy birodalommá alakuljon.

A Daily Bell néhány nappal ezelőtt is hasonlókról írt:

Az EU „jóindulatú válsága” irányíthatatlanná vált. Európa azt remélte, hogy a vészhelyzetek megerősítik az egységet, de ez a mostani inkább darabokra szakítja. Jean Monnet, az egységes „Európa” fokozatos felépítése mögött álló szervezőzseni, már 1957-ben megmondta, hogy a „végcélként szolgáló politikai egységet” csakis monetáris és gazdasági egységen keresztül lehet kialakítani. „Nincsenek előre felvázolt elképzelések,” írta, „csupán lehetőségek, amiket meg kell várnunk.”

1970-ben a Werner jelentés leírta, hogy a politikai egységhez monetáris unió kell. 78-ban azonban egy másik, az Európai Bizottság számára Sir Donald McDougall által írt jelentés arra figyelmeztetett, hogy az egységes valutát meggondolatlanság lenne létrehozni egy komoly hatalommal bíró európai kormány felállítása előtt, ami jogosult adókat kivetni és a forrásokat a gazdagabb államoktól a szegényebbekhez átcsoportosítani.

A 80-as években Jacques Delors úgy döntött, figyelmen kívül hagyja a McDougall jelentés figyelmeztetését az egységes valuta előfeltételeit illetően. Tudta, hogy a fiskális egység még korai lenne, de arra gondolt, hogy az egységes valuta létrehozása megteremtené azt a nyomást, amiből végül csak a fiskális egység tűnne az egyedüli kiútnak.

Akkoriban az EU kísérletet, különösen az eurót, „a cinizmus gyakorlatának” neveztük. Az volt az elképzelés, hogy bevezetünk egy valutauniót, ami, magyaráztuk, „összeomlana, és ezáltal elhozná a teljes politikai egységet. Először jön a gazdasági baj, majd a politikai megváltás. … Százmilliók váltották nemzeti valutájukat a bukásra tervezett euróra. Az Eurónak az volt a feladata, hogy elbukjon.”

A fentiek ismét megerősítik a történelem és a jelenlegi „szuverén” válság – amit egyes EU képviselők egymás között nyilván „lehetőségként” emlegetnek – irányított természetét.

Miért pont egy szuverén válság lett ez a lehetőség? Mert ezt a legkönnyebb irányítani. Így működik a világ. A Világbank milliárdokat ad kölcsön a korrupt kormányoknak, majd jön az IMF a „megszorításaival”, magasabb adókkal, a szolgáltatások, támogatások csökkentésével és a privatizációval.

A nyugati uralomnak ezt a dupla ágyúlövését megtapasztalta a fejlődő világ is. Ami szokatlan, hogy most ugyanezt a taktikát egy első világbeli kontinensre, Európára alkalmazzák.

Ezen nem kell meglepődni, hiszen a cél az volt, hogy először kipróbálják és finomra hangolják a receptet a fejlődő országokon, ahol reményeik szerint senki sem veszi észre, hogy mi történik, mielőtt bevetnék a nyugat ellen. Nem lehet elégszer ismételni: a bankárok nem idióták. A banki döntéshozók nem vártak azonnali megtérülést.

Érdemes elgondolkozni Merkel megfogalmazásán. Minden jel szerint úgy gondolja, hogy már nincs rejtegetni valója. Nyíltan kimondja, hogy mindezt régóta tervezik. A folyamat megállíthatatlanul halad előre és valószínűleg ez a hirtelen őszinteség oka.

A Portugáliának, Spanyolországnak, Görögországnak, stb. adott milliárdok csupán gyengén álcázott kenőpénzek. Görögországban például jelenleg is folyik egy per egy neves riporter és a görög „hatalom” között. A riporter bűne, hogy nyilvánosságra hozta azoknak a görög politikusoknak a nevét, akik svájci bankszámlával rendelkeznek. Ez sem meglepő. Amikor egy európai politikus kísértést érez, hogy beszóljon az eurokratáknak, két variáció lehetséges: vagy szürkeöltönyös látogatói érkeznek egy svájci bankszámla nyitásához szükséges papírokkal vagy lejárató kampány áldozatává válik. A nevezett újságíró 2000 görög bankszámla tulajdonos nevét hozta nyilvánosságra.

Természetesen David Cameront sem kell félteni. Angela Merkelhez hasonlóan, ő is pontosan tudja, hogy mi folyik, hiszen mindketten a banki elitnek dolgoznak, ami a társadalom legfelsőbb rétegeit immár teljesen behálózva, egy világkormány felállítását tűzte ki céljául.

Az oktatás, a politika, a katonaság, az agytrösztök, a főáramú média, a modern civilizáció minden területe az irányításuk alatt áll és egyetlen célt szolgál. A kivitelezési mechanizmus maga az irányított történelem, a finanszírozást a központi banki monopólium szolgáltatja, a stratégia pedig a merkantilizmus.

Szeretnénk, ha mindenki értené, semmi misztikus nincs jelenlegi paradigmánkban, hiszen az elit tetteit is lehet elemezni. El kell fogadni, hogy létezik egy hatalmi elit, ami a világkormány felé tereli a világot, miközben aprólékos gonddal ügyel az egyes „katasztrófák” részleteire. Nem kristálygömbből olvassuk ki a jövőt, csupán eltökélt szándékunk, hogy önámítás nélkül szemléljük az előttünk folyó eseményeket és az Internet erre egyelőre kiváló lehetőséget biztosít.

Forrás: The Daily Bell