Kadarkúti Égi Üzenetek 156. Mennyei Atya: Az ember és feladata a megigazulás előtt

ÉGI ÜZENETEK

2012-08-14

Mennyei Atya: Az ember és feladata a megigazulás előtt

Mennyei Atya: Drága Gyermekeim! Nagy szeretettel köszöntelek benneteket. Az előző alkalmakkor a megigazulásról beszéltünk és arról, hogyan működik a Szentlélek az igaz emberben. Most arról lesz szó, hogy milyen az ember a megigazulás előtt és milyen feladatai vannak.

Abból a tényből, hogy Isten a megigazuláskor minden bűnötöket eltörli, arra lehet következtetni, hogy előtte bűnösök voltatok. Nem úgy kell elképzelni, hogy ma mikor már megigazult állapotban vagytok egyetlen bocsánatos bűnt se tudtok elkövetni, ugyanis gyarlók és gyengék vagytok. De ilyenkor már súlyos bűnről szó sem lehet és a bocsánatos bűntől is nagyon óvakodtok.

Tehát, ha meg akarjuk vizsgálni, hogy milyen az ember a megigazulás előtt, akkor megállapíthatjuk, hogy alapvetően bűnös. Nem törődik a tízparancsolattal, hol egyik, hol másik parancsot sérti meg, lelkiismerete alszik, nincs benne bűnbánat, nincs a kegyelem állapotában. De mivel neki is van szabad akarata, nemcsak rosszat, hanem jót is tud cselekedni. Erre mondok egy példát az életből.

István 50 éves jólszituált férfi, egy sikeres elektronikus játékokat gyártó cég igazgatója. Magánélete kifogásolható, folyamatos házasságtörésben él. Egy fiatalasszonyhoz jár, aki korban a leánya lehetne. Vallásos felesége eltűri ezt az állapotot. Különben Istvánt mindenki szereti. Nem fösvény. Beosztottjainak jó fizetést ad. Minden dolgozójához van egy-két kedves szava. Munka után otthon mindig valami apró figyelmességgel lepi meg a feleségét. Türelmesen leül beteg anyósa ágyához, hogy egy kicsit elbeszélgessen vele. Szomszédaival barátságos. Ő nem hisz Istenben, nem jár templomba, de tiszteletben tartja felesége vallásos meggyőződését. Abba se szól bele, hogy két fiukat a hitre nevelje.

A másik bűne a szerencsejátékokhoz való ragaszkodás. Rengeteg lottószelvénnyel játszik, hogy még jobban meggazdagodjon. Tehát István hitetlensége, kicsapongó élete, megkötözöttsége elég bűn ahhoz, hogy ne legyen a kegyelem állapotában, súlyos bűneivel a tágas, széles úton haladjon. Az előbbi esetből láthatjátok, hogy a bűnben élő ember saját akaratának természetes erejével, Isten kegyelme nélkül is tud jót tenni. Azért, mert valaki bűnben él, nem következik az, hogy minden cselekedete bűn. Visszatérve Istvánhoz, ne hogy azt higgyétek, hogy az ő nagylelkűsége a beosztottjai felé, kedveskedése a család és a szomszédok felé elegendő az üdvösségéhez! Amíg nem szabadul meg súlyos bűneitől, a kárhozat felé halad. Az ilyen jónak látszó, de halálos bűnökben élő felebarátaitokért imádkoznotok kell. Majdnem mindegyiketeknek van ilyen a családjában, rokonságában, szomszédságában. Harcoljatok a megtérésükért!

Ezután nézzük, mi a feladata az embernek a megigazulás előtt. A megigazulásban Isten a kezdeményező. Ő szólítja meg kegyelmével az embert. Csak ezután tud az ember hinni és tud a megigazuláshoz szükséges jócselekedeteket végezni. Én, Mennyei Atyátok szeretettel figyelem a bűnben élő teremtményeimet és tervbe veszem, hogy megigazultakká tegyem. Személyenként más és más kegyelemmel közelítem meg őket. Figyeljétek, gyermekeim, az életből merített példát. Egy középkorú asszonyról, Jolikáról van szó. Születésekor nem kellett az édesanyjának, és intézetbe adta. Természetesen nem lett megkeresztelve. A közösségben megtanulta a harcot, hogy csak a nagyszájú, követelőző emberek maradna a felszínen. 18 évesen kikerült az életbe, Isten nélkül, valláserkölcsi alap nélkül. Szép volt, csinos volt, hamar észrevették a férfiak, és kihasználták. Egyiktől teherbe esett. Összeköltöztek, polgárilag össze is házasodtak. Három gyermekük lett, egy fiú és két leány. Kapcsolatukon nem volt áldás, úgy éltek, mint kutya-macska: veszekedés, verekedés, káromkodás. A férj ivott és nőkkel foglalkozott. Hamarosan otthagyta a feleségét a gyerekekkel. Jolika takarítónői állást kapott egy bölcsödében. Sokat dolgozott, ideges volt és elégedetlen. Saját gyermekeit az utca nevelte meg az iskola. Volt egy munkatársnője, egymást váltva takarítottak. Összebarátkoztak. Erzsi meghívta Jolit, hogy beszélgessenek egy kicsit. Ő egyedül élő leány volt és mélyen vallásos. Jolinak csak kerekedtek a szemei a sok Jézus, és Szűz Mária kép láttán, a virágokkal díszített házioltár előtt. Az asztalon egy kinyitott imakönyv és egy rózsafüzér hevert. Mikor leültek, Joli elmondta, hogy egyszer az intézettel elmentek kirándulni Pécsre és ott a nevelő bevitte őket egy templomba. Bizony nem is gondolta, hogy lakásban is lehet ilyen sok szentkép, szobor. Erzsi próbált Istenről beszélni neki, de süket fülekre talált. Ezután előjöttek a mindennapi kis gondjaik. Ettől kezdve némelykor meglátogatták egymást. Telt-múlt az idő, a fia megnősült, a lányai is kirepültek, élettársakat találtak maguknak. A fiával és családjával lakott egy bérlakásban. A fia se volt megkeresztelve és egy vallásos családba nősült be. A fiatalasszony bánatára csak polgári házasságot kötöttek. Két unokája született nagy örömére. Szerette őket, segített ellátásukban a kis menyének. Csak a fiával volt nehéz kijönnie, mert hasonló természete volt az övéhez. Így aztán lépten-nyomon káromkodott.

Én, Mennyei Atyátok nem bírtam tovább nézni ezt a hitetlen, bűnös életet és beavatkoztam. Jolika egyik nap rosszul lett, erős gyomorfájás, hányás, szédülés fogta el. Megijedt és elment az orvoshoz, aki daganat gyanújával kórházi kivizsgálásra küldte. Hetek múlva kiderült, hogy előrehaladott gyomorrákja van, áttétekkel a beleire és a tüdejére. Végtelenül elkeseredett, ordított, káromkodott, szidott Engem, akit nem is ismert. Zokogva mondta el a rossz hírt Erzsikének. Ezt a barátnőt használtam fel kegyelemként. Elment hozzá, vigasztalta, órákig beszélt Rólam, Jézusról, a Szűzanyáról, a szenvedés érelméről, a csodálatos gyógyulásokról. Joli ámulva itta a szavait. Máskor is felkereste, akkor a halálról szólt, amelytől nem kell félni, mert csak egy átmenet az igazi világba, és elmondta, hogy a Mennybe csak a megkereszteltek juthatnak be. Megmagyarázta, hogy mit jelent a keresztség, Isten gyermekévé válik az ember aki minden bűnét letörli. Erzsike így szólt a már ágyban fekvő, súlyos beteg Jolihoz: –Itt az idő, hogy megkeresztelkedj. Elhívhatom a plébános urat? –Igen, hívd el! Mielőtt meghalok Isten gyermeke akarok lenni. Ezt úgy mondta, hogy ömlött a könnye. Eszébe jutottak paráznaságai, káromkodásai és minden bűne. Még aznap elment hozzá a pap és megkeresztelte, megáldoztatta. Attól kezdve nem káromkodott, nem szólt vissza fiának, csak mosolygott. Fájdalmai egyre nőttek, rohamosan fogyott, pelenkázni kellett, semmi étel nem maradt meg benne. Erzsitől kapott egy szentképet: töviskoronás Jézus, azt szorongatta a kezében, még a korházba is, ahova a mentő bevitte. Hófehérre mosott lelkével, szívében Istenszeretettel távozott az élők sorából, miközben menye és Erzsike fogták a kezét és imádkoztak lelkéért.

Drága Gyermekeim! Joli a szenvedés kegyelmét kapta, mert enélkül elkárhozott volna. Van olyan bűnös, akit egy zarándokúttal érintek meg, van, akit egy buzgó közösség imáival. A megigazuláshoz nemcsak kegyelem kell, hanem hit is, mégpedig az evangéliumi kinyilatkoztatásokban vetett mély hit. De nem elég elhinni, ami a Szentírásban van, hanem aszerint kell élni, betartva a parancsokat. Azt mondja az Úr Jézus a hegyi beszédben (Mt 7,21). „Nem jut be mindenki a Mennyek Országába, aki mondja Nekem: Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti Mennyei Atyám akaratát.” A hit mellett a megigazuláshoz szükséges a többi erények gyakorlása: a remény, az Istenszeretet, a bűnbánat. Isten csak akkor törli el a bűnös ember bűneit, ha megbánja, csak akkor tudja az ember megbánni a rosszcselekedeteit, ha szereti Istent.

Drága Gyermekeim! Segítenétek-e nekem a megigazulás előtt álló bűnös gyermekeim megmentésében? Itt állunk előttetek Szent Fiam és Én. Hogy az egész Szentháromság jelen legyen, hívjátok Szentlelkemet: „Jöjj el Szentlélek…” Már itt is van emberalakban, fehér szárnyakkal és a kezében egy aranytál egy magasan lobogó lánggal, ez az Ő szeretetlángja. Végigmegy köztetek, és mindannyiatok szívét felgyújtja nagy felebaráti szeretetre. Jézus kezében Szent Vérrel teli kehely van, a Szívsebéből való. Én, a ti Atyátok egy nagy átlátszó gömböt teremtek elétek, olyan, mint egy óriási szappanbuborék. Van rajta egy ajtó. Először beszáll az Úr Jézus, a Szentlélek a lángjával, majd ti egyenként, egymás után és legutoljára Én. Isteni erőmnél fogva felemelkedünk a földfelszín fölé, és egy kertes ház fölött megállunk. Anya és felnőtt lánya a kerítésnek támaszkodva abbahagyják a kapálást és hívják a  szomszédasszonyt, aki szintén a kertjében dolgozik. Suttogóra fogják a szót: Hallotta mi történt a Jóskával, a szembe szomszéddal? 20 milliót sikkasztott a vállalatnál, ahol főkönyvelő. Ha ezt csinálja egy ilyen finom, tanult ember, akkor mit várjunk egy betanított munkástól? Holnap bilincsbe verve viszik el a rendőrök. Megsúgom nektek, Gyermekeim, hogy ez pletyka, rágalom. Valóban az egyik irodai dolgozó valami kisebb csalást elkövetett, de Jóskának semmi köze hozzá. Gyermekeim, ez a három asszony halálos bűnt követett el: rágalmazott. Ezenkívül még sok egyéb bűn van a fülük mögött. Segítsetek rajtuk, már rég elvesztették a megszentelő kegyelmet, a kárhozat veszélye fenyegeti őket. Most a gömbbel leszállunk a kertjükbe. Lépjetek ki belőle mind. Szépen, összeszedetten imádkozzátok el értük a „Miatyánk”-ot. Szentlelkem egyenként odalép mindhármukhoz, és lángjával értelmüket megvilágítja és mély bűnbánatot kelt bennük. Rádöbbentek, hogy rágalmaztak és eszükbe jut a többi elaltatott bűnük. Mind a hárman letérdelnek és hullik a könnyük. Az Én Szent Fiam kelyhével odalép eléjük, ujjaival belenyúl a Vérbe, és mindegyiküket megöntözi, megtisztítja, és így szól hozzájuk: „Álljatok fel, kicsinyeim, mert megbocsátottam nektek, ne vétkezzetek többet. Az Én Szent Vérem, a ti könnyeitek és az Én kedves engesztelőcsoportom imája tisztított meg benneteket bűneitektől.

Köszönöm Engesztelő Gyermekeim, hogy segítettetek Nekem, Atyátoknak e 3 lélek megigazulásában. Viszonzásul, most hogy megint a helyeteken ültök, körbemegyek, megölellek és egy nagy szemet rajzolok homlokotokra, azt kifejezve, hogy nyitott szemmel járva vegyétek észre a bűnösöket magatok körül és imádkozzatok értük, hogy megtérjenek. Megáldalak benneteket a felebaráti szeretet kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.